A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 35. szám - Észrevételek az új sommás eljárás és fizetési meghagyásokról szóló törvények és ügyviteli szabályokhoz. 2.[r.]

243 különböző nemzeteknél az összeadás, kivonás, osztás és szorozásnak nemzeti jellegűnek s tehát különbözőnek kell lennie. A sommás eljárási törvénynek egy további hiánya az, hogy az érték megállapításánál, illetékességi tekintetekből (lásd 4. §.) felesleges és költséges pervitákra ad alkalmat. Az illetékesség megállapítására zsinórmérvül szolgálhatott volna általában és feltétlenül az adóbizonylati számítás, oly tárgyaknál pedig, melyek nem esnek adó alá, községi bizonylat. Mert a mi becslésre szorul, annak értéke nem absolute meghatározott és meghatározható s ha absolute biztos értékmeghatározást úgy se kaphatunk, akkor minek pervitát felidézni, már az illetékesség megállapítása szempontjából és ezzel a költségeket szaporítani. Nem hagyhatom szó nélkül a sommás eljárási törvény 122. §-át sem, mely szerint a kihirdetett ítélet is kiadandó írásban az ügyfélnek kívánatra, mert tapasztalati tény lévén az, hogy az ügyvéd irattára számára milyen szívesen szerzi be s némely körülmények között be is kell szereznie az Ítéletet írásban, tapasztalati tény lévén az, hogy a paraszt az Írásban kiadott egyszerű idéző végzéseket is milyen nagy gondossággal rejtegeti a ládafijában óvatosságból, minthogy nem tudja, rá nézve az milyen értéket képvisel, s illetőleg, hogy az értéktelen, mi sem természetesebb, mint hogy mindenki, ha ily olcsón hozzá juthat, Írásban is kéri magának kiadatni az ítéletet s akkor — s csupán e címen — még a legkisebb járásbíróságnál is az irodai személyzet megszaporitását kérjük. Nem helyeselhető intézkedése ezen sommás eljárásnak az irodai munka megtakarítása szempontjából az sem, hogy a hiányzó felebbviteli példányszámokat s általában véve hiányos számmal benyújtott beadványokat záros határidő alatti pótlás végett visszaadatni nem rendeli a benyújtónak, hanem egy pár krajcárnyi bevételért a hivatali irodánál rendeli pótoltatni. Voltak már, a kik azt mondták, hogy a hivatali iroda olcsóbban végzi el ezen munkát, mint más s igy a jövőben beadványaikat és felebbezéseiket gazdasági szempontból sohse fogják több, mint egy példányban benyújtani. Tekintettel arra, hogy a részitéletek s a perek széttagolása, s egy-egy perben bekövetkezhető többszöri felebbezés esetében a tárgyalási és bizonyitéki jegyzőkönyvek sokszor egészben is többször lemásolandók lesznek s igy a hivatali iroda munkája e címen is szaporodni fog ; a közönséggel szemben szükség nélkül alkalmazott azon előzékenykedés. hogy a kihirdetett ítéleteknek is irásbani kiadmányozását kérelmezhetik s hogy a beadványhiányokat nem neki, | melynek tagjai kétszer hetenként a hatáskörükbe tartozó intézeteket látogatják meg s a hozzájuk utalt személyeknek rendezett viszonyok közé segítéséről gondoskodnak. Ez osztályok mindegyike a törvényhozás s az igazgatási szabályok által külön jogokkal ruháztatott fel. Mindig a hatóságokkal, nevezetesen a békebirákkal és fogházelöljárókkal cgyetértöleg dolgoznak s nem elégednek meg azzal, ha a gyermeket a bűnbeeséstől megóvják s az elbukott felnőttet, munkát szerezve neki s máskép is segélyezve megmentik, hanem az elaggottak s elgyengültek előtt is megnyitják az agg és sinylő menhelyek kapuit. Hogy ez eléressék, az állam által oly személyek, kik atyai hatalmukkal visszaélnek, vagy e tekintetben fennálló kötelességeiket elhanyagolják, az atyai hatalomtól megfosztatnak s e jogok a menhelyekre ruháztatnak. E menhelyek azonkívül messzemenő jogosítványokkal birnak oly személyek ellen, kik munkaképesek, de kerülik a munkát. A legszebb eredmények természetesen az ifjak iránti gon- i doskodásnál érhetők el. Felosztják őket olyanokra, kiket szüleik I vagy a rájuk felügyelő személyek bántalmaztak, vagy a bűnre neveltek, ezek az úgynevezett enfants martyrs; továbbá olyanokra, kik elhanyagoltattak s főleg iszákos vagy bűntettes szülőkkel birnak; végre olyanokra, kik már maguk is büntetést kaptak. E csoportok mindegyike más, alkalmas bánásmódban részesül. Legelső feladat e fiatal személyek felkeresése, a mihez nagy áldozatkészség és odaadás szükségeltetik. Az aztán alkalmazandó gondoskodásnál nagy jelentőséggel bir, hogy Belgiumban, igen helyesen, elhatároztatott, hogy gyermekeket többé nem küldenek fogházba, a hová tényleg nem is valók. Számukra ott hat nevelőintézet alapíttatott, négy fiúk s kettő leái.yok számára, melyekben o'yanok, kik a belépésnél az iskolaköteles kor végét, ott a tizenharmadik évet, még el nem érték, s olyanok, kik azon időben tizenhárom és tizenhat év közt vannak, külön osztályt képeznek s a többi növendékekkel össze nem jönnek. Az oda való elhelyezés mindig birói Ítélet folytán történik. Kötelező az összes 18 éven aluli koldusok és csavargókra s oly 16 éven aluli személyekre, kik legalább 8 napi fogház, vagy 26 frank pénzbírság, vagy mindkettővel büntetendő cselekményt követnek el; facultativ oly 16 hanem a hivatali irodának kell pótolnia, meg fogja magát bőszülni a jövőben olyképen, hogy ha a hivatali irodai személyzet megfelelően szaporittatik, akkor minden adófizető polgárnak meg kell fizetni azt, ha én nekem tetszik az engemet érdeklő Ítéletet örökemlékül Írásban is kivenni, avagy tetszik nekem valamely beadványt hiányos számban benyújtani, esetleg pedig ha az irodai személyzet nem szaporittatnék megfelelő módon, akkor leírási hátralékok fognak keletkezni a bíróságoknál. A felebbezéseknek, a felebbezési határidő letelte előtt három nap alatt való felterjesztése a felebbezési bírósághoz, azzal az előnynyel szemben, hogy ez ügy esetleg egy pár nappal előbb kerülhet felsőbbfokú elintézés alá, nagyobb hátrányokat okoz az által, hogy szaporítja a munkát, mert egy felterjesztés helyett két vagy esetleg több felterjesztést is kell csinálni, neheziti az ügyvitelt és fennakadásokat fog előidézni annak, a ki biztosítási vagy kielégítési végrehajtást akar keresztül vezetni. Felette méltánytalan, hogy az 50 fit értéken felüli és 200 frton aluli perek s még más perek felülvizsgálat végett nem kerülnek a kir. táblához, hanem végérvényesen elintéztetnek a törvényszékek, mint felebbezési bíróságok által ; méltánytalan pedig azért, mert ha ezen perek megbírták esetleg a másodfokú tárgyalást, már az az egy felülvizsgálati beadvány költsége tönkre nem teszi a felet s mert főképen semmi garantia nincsen arra nézve, hogy az ország valamennyi törvényszéke egyöntetű jogszabályokat tud alkalmazni s egyöntetűen fogja a bizonyítékokat mérlegelni, mely garantia mégis a kir. tábláknál feltalálható, a mennyiben döntvényeiket egymással közlik és controversia esetében van fórum, a mely egy vagy más irányban dönt. A törvényszékek továbbá felette gyöngék a mostani organisatió mellett arra, hogy mint felebbezési bíróságok 20) írtig terjedőleg, tehát jelentékenyebb értékű keresetekre nézve végérvényesen döntsenek. Különösen aggályos a törvényszék végérvényes intézkedése akkor, hogy ha a határozat az elsőfokú bíróság határozatával ellenkezik. A törvényszéki felebbezési tanács quantitativ fölényét a qualitativ fölénynyel is kellett volna biztosítani, legalább annyiban, hogy a felebbezési tanács elnöke mindenkor legalább kir. táblai biró rangjával bíró egyén legyen, a mi pedig sem a törvényben, sem az ügyviteli szabályokban minden esetre biztosítva nincs s legalább azon határozatoknak, a melyek az elsőfokú bíróság határozatával ellenkeznek, a további felcbbvitelt meg kellett volna engedni. Nem helyeslem a törvény azon intézkedését (lásd 167. §-t). hogy a felebbviteli bíróság oly kér| désekben is dönthessen végérvényesen, a mikben még az éven aluli személyekre, kik a vád emelése után felmentettek, mert cselekményük bűnösségének felismerésére szükséges belátással nem birtak a tett elkövetésénél. Különben egyhangú volt azon nézet, hogy a bűnösség ezen előfeltétele, az úgynevezett discernement, a jövőben elessék ; s majdnem egyhangúlag határoztatott, hogy a beszámithatóság korhatára a 16 évre emeltessék. Mindenesetre szükséges, hogy minden bűntett, még ha 16 éven alóli követte is el, bíróilag megvizsgáltassék, de egyidejűleg a nevelőintézet a vádlott személyes és családi viszony? it pontos vizsgálat tárgyává tegye s annak idején véleményt nyújtson be a bírónak. Utóbbi enyhébb esetekben meginti a vádlottat, más esetekben a közigazgatási fórumhoz utasítja, melynek határoznia kell a felett, hogy vájjon az elitélt hatósági felügyelet alatt családjánál hagyható-e, vagy idegen családhoz, vagy pedig nevelőintézetbe viendő. Csak a szó legszorosabb értelmében vett ifjúkori bűntetteseknél, a súlyosabb bűntevőknél, ha az erkölcsi elzüllés és felelősség tekintetében a felnőttekkel egyenlők, maradjon meg a régi eljárás. Ezen egy kivétellel, mely különben szintén nem célszerű, ezentúl 16 éven aluli személyek ellen védelmi, nevelő és javító, nem pedig büntetési eszközök lennének alkalmazandók. Az 1890-ki congressus elhatározta, hogy lelencek, árvák és elhagyatottak elvileg családoknál, különösen falun, különben pedig iskolákkal egybekapcsolt internatusokban vagy intézetekben helyezendők el. A jelenlegi congressuson adott jelentések szerint ezen rendszer kivétel nélkül bevált. Mint azelőtt, úgy most is a családi nevelés részesítendő előnyben s első sorban a gyermeknélküli családok veendők tekintetbe. Minthogy az összes védegyletek a falun lakó bizalmi személyekkel összeköttetésben vannak, nem nehéz feltalálni az oly családokat, melyek az idegen gyermekek nevelésére alkalmasak és készek. Egyszersmind ezeknél kerülnek a gyermekek legkevesebbe : t. i. napi 50 centime-ba, míg az intézetekben 1 frank 20 centimé kiadást okoznak, de bárhol tartózkodjanak is a gyermekek, maguk számára kell megtakaritaniok; a befizetések a postatakarékpénztárnál történnek. Minthogy az állam a legszorgalmasabb megtakarítóknak jutalmakat tűz ki, oly verseny fejlődik ki, hogy a befizetések minden egyes gyermeknél átlag évi 26 és 49