A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 35. szám - Észrevételek az új sommás eljárás és fizetési meghagyásokról szóló törvények és ügyviteli szabályokhoz. 2.[r.]

244 AJO». elsőfokú biróság nem döntött, a mibő! következik, hogy ily kérdések minden felülvizsgálat kizárásával elsőfokúlag bíráltainak eh Ki kellett volna továbbá a törvénynek vagy az ügyviteli szabályoknak mondani azt (lásd törv. 157. §-át). hogy mindazon esetekben, a mikor a felebbvitcli biróság valamely bizonyíték kivétele vagy újra felvétele végett megkeresést intéz az elsőfokú bírósághoz, a kiküldendö biró nem lehet az, a ki ez ügyben elsőfokúlag eljárt és ítélkezett, mert ez a biró saját Ítéletének behatása alatt állván, elfogult s így akaratlanul is a bizonyíték fel- vagy újra felvételének oly színezetet és kinyomatot fog adni, a mely az ő ítéletében érvényesült felfogásának leginkább megfelel. A sommás eljárási törvény 169. §-a szerint a törvényszék mint felebbvitcli biróság az ítélet végrehajthatóságát bizonyos esetekben kimondhatja akkor is, ha Ítélete ellenkezik az elsőfokú biróság ítélkezésével s ha ezen ítélet felülvizsgálat mellett felébb vihet <\ Azt hiszem, tökéletesen elegendő lett volna a végrehajthatóságot csupán a biztosításig menőleg ily esetekben kimondani, mert felette erős csorbát ejt a bíróságok tekintélyén, ha a végrehajtás teljes keresztülvitele mellett, a harmadfokú biróság a végrehajtást beszünteti, tudvalevő dolog lévén, hogy a végrehajtási árverés olyan károkat idézhet elő, a melyek helyrehozhatlanok s nem mindenkinek áll rendelkezésére nagyobb összegű pénz, a melynek birói letétbe helyezése vagy kifizetése által magát a végrehajtási árverés ellen biztosítsa. Miként nem találtam soha helyesnek, hogy büntető eljárás folyamán a törvény által kizárt vagy elkésett felebbezések azon biróság által utasíttatnak vissza, a mely hivatva volna az ügyet érdemileg felülbírálni, úgy nem találom helyesnek e conceptiót az új sommás eljárásban is, mert az ilyen felebbviteleknek szülő oka általában véve a törvény nem tudása, a mi által a munka szerfölött megszaporíttatik, pedig ha az elsőfokú biróság a törvény által kizárt, vagy elkésett felebbviteli beadványokat a törvény intézkedéseire utalva, visszaadatná a benyújtónak, legtöbb esetben a felebbező utána nézne a hivatkozott törvény intézkedéseinek s elállana erővel esett szándékától. Es ez által a felsőbb bíróságok munkája, úgy az első biróság irodai munkája is kevesbednék, mert nem kellene teljesen felszerelve felküldeni a felsőbb bírósághoz azon ügyet, a melyben nyilván láthatólag érdemleges felülbirálat nem eszközölhető s mert elvégre, ha a felebbező az elsőfokú biróság visszautasító végzésével még se értene egyet, frank között ingadoznak. Minden egyes esetben lehetőleg cltávolitandók a növendékek eddigi környezetüktől. Ha elvégezték iskoláikat, csak azon kivételes esetben adatnak vissza családjuknak, ha ez elegendő biztosítékot nyújt a hozzátartozóira gyakorolt erkölcsi behatás tekintetében. Rendesen azonban*a növendék mezőgazdasági iparághoz, ritkábban kézműveshez kerül. Az apai jogok azonban továbbra is a védegyletnél maradnak, mely védencére és annak munkaadójára állandóan felügyel. Látható, hogy egy ilyképen kifejlődött rendszer, mely azon helyes alapeszméből indul ki, hogy az által, hogy az ifjúságot a társadalmi és büntetőjogi értelemben vett erkölcsi sülyedéstől megmentjük, a jelenlegi viszonyok lényegesen megjavulnak, ily rendszer okvetlenül igényli az iskola közreműködését. Ebben részesül is minden tekintetben. Nevezetesen az iskolai hatóságok azonnal bejelentik a védbizottságnak, ha egy gyermek, ki még nem áll a bizottság felügyelete alatt, az iskolát kerüli s csavarogni kezd. Angliában bárki biró elé vezethet oly gyermeket, ki a csavargásra adta magát, s a biró jogosítva van a gyermeket egy nevelőintézetbe (industrial school) utasítani. Sőt Franciaországban Roussel seuator indítványára elfogadott törvény által a még nem iskolaköteles gyermekek is a védbizottságok felügyelete alá helyeztetnek s a bizottságok külön hatalommal ruháztatnak fel azon meghatalmazottakkal szemben, kik a kicsinyek ellen valamit elkövettek. Franciaország azonfelül a Patronage de l'enfance et de l'adolesccnce-ban egy mintául szolgálható intézményt teremtett. Parisban mindenütt 10 centime-ért kaphatók bon-ok azon intézetre, melyeket az ember odahaza eltesz. Ha egy ily fiatal koldus jő, más kegyes adomány helyett egy ily jegyet adnak neki. Ha ez megsemmisíti, úgy az ember az intézetnek 10 centime-t szentelt. Ha azonban a jegygyei jelentkezik az intézetnél, ott csak 1 frankot kell fizetni s a koldus ott marad, hogy munka és tanítás által a jó ösvényre visszatérittessék. Sőt már annyira mentek Franciaországban, hogy külön egyletek alakultak azelőtt elhagyatott ifjaknak a katonai szolgálat alatt való megfigyelésére. A legutóbbi évben l,56l katona volt felügyelet alatt, kik közül 157 léptettetett elő. Ezek, eltekintve a többi államok jelentéseitől, az ifjúság védelmével foglalkozó congressus első részének tanácskozmányaiból a legfontosabb adatok. Hogy mily energikus az előhaladás e téren, mutatja azon ténykörülmény, hogy az 1891-től 1893. évig Belgiumban 1,190 gyermek helyeztetett el. a visszautasító végzés ellen még mindig felebbvitellel élhetne; de ezt annyival inkább átgondolva tenné, mert alaptalan felebbvitel esetében, az elsőfokúlag történt figyelmeztetés mellett, a bírság veszélyének menthetlenül ki volna téve. A fizetési meghagyásról szóló törvény intézkedéseire nézve következő ellenvetéseim vannak : nem találok oly intézkedést a törvényben, mely ezen különben a formális per elkerülését célzó, kevesebb költséggel összekötött s igy töryénykezési és nemzetgazdasági szempontból áldásos actus igénybe vételére serkentené a feleket, mert azon körülmény, hogy ezen eszköz igénybe vételével a folyamodó fél egyszerűbben és gyorsabban juthat céljához felette kritikussá válhatik az által, hogy az ellenfele nemcsak a fizetési meghagyás kibocsátása s illetve ké/besitése napjától számított tizenöt napon belül élhet ellenmondással s igy pert provokálhat; hanem bekövetkezhetik ez még a végrehajtás foganatosításától számított harminc napon belül is. íme a per elhúzását kereső ellenfél, kellő ügyességgel kihasználva ezen helyzetet, több hónapra terjedőleg ily módon visszavetheti a folyamodót s igy a folyamodó a helyett, hogy egy lépéssel előbb jutott volna, mint per esetében, jelentékenyen visszaszorittatott. Félő, hogy a jogkereső közönség a bizonytalan nagyobb előny miatt a bizonyos kisebb előnyt feladja-e? Azért is a fizetési meghagyások igénybe vételére törvényileg úgy késztettem volna a feleket, hogy ezen intézkedést a kereset megindítása előtt mindenki annyival inkább köteles igénybe venni, mert különben azon költségtöbbletre, mely felmerül, ha az ellenfél a tárgyalásra meg nem jelenik, az úgynevezett makacssági ítéleteknél igényt nem tarthat s igy azt az eljárást, a mi a jövőben nézetem szerint csak felette szórványosan fog igénybe vétetni, a törvény fentirt céljainak megfelelőleg legalább ezen módon általánosítottam volna. De teljesen feleslegesnek, a per elhúzására alkalmasnak s igy károsnak találom ezen törvény azon intézkedését, hogy az, a kihez a fizetési meghagyás intéztetett, még a végrehajtás foganatosítása után is élhet újból ellenmondással, mert a fizetési meghagyás kézbesítésénél oly alaposan ki kell tanítani a felet arról, hogy a fizetési meghagyásnak mi az értelme és következése, mely idő alatt élhet s milyen egyszerű eszközökkel ellenmondás jogával s mi ennek a következménye, hogy semmi indok nem forog fenn a másodszori ellenmondási jog megadására s mig egyrészt a hitelező ok nélküli visszavetésére s tehát megkárosítására szolgálhat ez, másrészt egy ügyes és élelmes ellenfélnek, a ki elvégre nem sokat törődik azzal, hogy a foglalás már a per előtt eszközöltetett nála, alkalmas eszközül szolgál felperesnek beszantására s a teljesítés huzavonására. A mi a sommás eljárás és fizetési meghagyásokról szóló törvényekre vonatkozó ügyviteli szabályokat illeti, következő ellenvetéseim vannak: az ügyviteli szabályok a 29 különféle kezelési mintákkal, lajstromok, naplók s kimutatásokkal meg fogják bénítani a birák működését, figyelemmel arra, hogy ezen mintáknak legtöbbjét sokszor félszáz rubrikával magának a bírónak kell vezetni s kitölteni, mert az az expediens, hogy a biró felügyelete és felelőssége alatt ezeknek vezetése kezelő tisztviselőre is bizható, annyit jelent, hogy a biró felelőssége tudatában mégis csak maga fogja vezetni és kitölteni mindezeket a mintákat s igy idejének java részét az ügykezelés fogja igénybe venni s alig marad ideje érdemleges munkára. Ezen minták kétségtelenül szép áttekintést fognak nyújtani a biró működéséről, a különféle birói aktusok számáról és értékéről, de ezen cél elérhető lett volna nézetem szerint az által is, ha az összes, az új sommás eljárás és fizetési meghagyásokra vonatkozó különnemű beadványok egy-ugyanazon iktató, kiadó és irattári könyvben vezettettek volna s ha például a perek A L, az egyezségi eljárásra vonatkozók A II., a saját fizetési meghagyások A III., a más bíróságoktól beérkezett fizetési meghagyások s erre vonatkozó megkeresések A IV. és a hagyatékok .4 V., s egyéb megkeresések A VI. jelzésű irattáblákban külön-külön elölről kezdődő s folyó sorszámok alatt kezeltettek volna s ennek megfelelőleg telekkönyvi és bűnfenyitő ügyek B és C betűk alatt s különböző minőségük szerint, római alszámok alatt új sorszámozással láttattak volna el, igy: a fenyítő ügyeknél a járásbirósági vétségi és kihágási tárgyalási ügyek B I. a megkeresések B II., s bünvizsgálati ügyek B III.-as szám alatt, az önálló telekkönyvi ügyek pedig C I., perek C II., s egyéb ügyek C III. irattári sorszám alatt lehettek volna kezelhetők; az ügy állásáról mindenkor az aktákból szereztethetvén megfelelő tudomás, a mi az ügykezelés gyorsaságát annyival kevésbé hátráltatta volna, mert minden egyes ügy a közős mutatókönyvből feltaláltathatnék, holott az új ügyviteli szabályok