A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 34. szám - Adalék a Btkv. 75. §-hoz

134 A JOGIndokok: Felperes válasziratában nem tagadta, tehát a drts 159. §-a értelmében beismerte azt a tényt, hogy alperes D. N. Barnabás közjegyző utján a biztosított F. Ignácot értesitette arról, hogy ez utóbbi által a kedvezményezett személyére nézve az A. alatti közjegyzői okiratban foglalt változtatás tudomásulvételét maga részéről ahhoz a feltételhez kötötte, ha a biztosított F. Ignác az eredeti biztosítási kötvényt a szóban forgó változásnak azon való kitüntetése végett bemutatja; beismerte továbbá felperes azt is, hogy a biztosított F. Ignác ennek a követelménynek meg nem felelt; végre nem vitás az a körülmény sem, hogy alperes a kötvény be nem mutatása miatt, következőleg a felperes javára történt utólagos rendelkezésnek a kötvényen való feljegyzés hiányában a biztosítási összeget. F. Amáliának, mint a 2. sz. kötvényben a 3. sz. alatti előző rendelkezéssel megnevezett egyedüli kedvezményezettnek a kötvény átadása ellenében kifizette. A dolog ilyen állásában pedig felperes kereseti követelését alperes ellen sikeresen nem érvényesítheti, mert a kt. 500. §-a szerint, a mennyiben a biztosításról kötvény állíttatik ki és az nem bemutatóra szól, a kötvénynek magában kell foglalnia a kedvezményezett, illetve kedvezményezetteknek nevét. Tekintve azonban, hogy a csatolt kötvényben felperes kedvezményezettként megjelölve nincs, hanem egy előző intézkedés értelmében ilyenül S. Amália van abban megnevezve; tekintve továbbá, hogy a biztosított F. iguáe a fennebb idézett törvényszakaszon alapuló, alperes részéről kívánt annak a törvényes követelménynek, hogy a kedvezményezett személyére vonatkozó változása a kötvényben feljegyeztessék, a kötvény bemutatásának elmulasztása által beismerten meg nem felelt; tekintve végre, hogy alperes a kötvény tartalma szerint a fizetést csupán a kötvény átadása ellenében tartozott teljesiteni, holott az nem vitás, hogy az esemény bekövetkeztekor, illetve a fizetés teljesítésekor a kötvény F. Amália birtokában volt; kétségtelen, hogy alperes az egész biztosítási összeget F. Amáliának, mint a kötvényben megnevezett egyedüli kedvezményezettnek, joghatályosan kifizethette. Más kérdés az, hogy a kedvezményezett személyére nézve az A. alatti okmányban foglalt utólagos rendelkezés felperes és F. Amália között jogi hatálylyal bir-e? Ennek a körülménynek azonban, mint kizárólag a felperes és F. Amália közötti jogviszonyra tartozó kérdésnek megoldása a jelen per keretén kivül esik, miért is a kir. tszék a peres felek idevonatkozó vitájának eldöntésébe, vagyis annak a kérdésnek elbírálásába, hogy az A. alattiban foglalt rendelkezésnek F. Amália ellenében anyagi joghatály tulajdonitható-e, nem is bocsátkozik. E tényállás folytán, habár az elévülésre vonatkozó alperesi kifogás, mely a kötvényfeltételek 15. §-ára alapíttatott, már azért sem áll meg: mert a kereseti igény érvényesítéséhez szükséges okiratok a kötvényfeltételek idézett szakaszában foglalt határidőn belül tényleg bemutattattak, — felperest a fentebb kifejtett indokokból keresetével elutasítani kellett, stb. Alperes viszonkeresetét, helyesebben az anyagi jogon alapuló beszámítási igényét elmarasztaltatása esetében kívánván érvényesíteni, viszonkeresetét, illetve beszámítási igényét, mint a kereset elutasítása folytán tárgynélkülit, egyszerűen mellőzni kellett, stb. A budapesti kir. ítélő tábla (1892. dec. 20.1,170, v. sz. a.): Az elsőbiróság ítéletét a benne felhozott indokoknál fogva helybenhagyja, stb. A m. kir. Curia (1894. máj. 18. 517. v. sz. a.): Mindkét alsóbiróság ítéleteinek részben való megváltoztatásával alperes köteles 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett a kereseti követelésből 927 frt 40 kr. tőkét, ennek 1891. márc. 2-tól járó 6°/o kamatát felperesnek megfizetni, stb. Indokok: Az életbiztositási szerződésből kifolyólag a kedvezményesek csakis a szerződésben meghatározott időpontban, avagy a biztosítottnak halála esetére perelhetvén jogokat, kétségtelen a biztosítottnak az a joga, hogy a biztosítási szerződés fennállása alatt a kedvezményezettnek személyére nézve intézkedhetik, az eredeti kijelölést megváltoztathatja, a már kijelölt kedvezményezett helyett ilyenül mást nevezhet meg. Az A. alatti közjegyzői okirattal tanúsítva van. bogy a 27. alatti biztosítási kötvény szerint biztosítottként jelentkező F. Ignác a kedvezményezett kijelölésére vonatkozó eddigi intézkedéseit módosítva, illetve visszavonva a 2,000 frtra tett biztosítási összegből 1,000 frt erejéig kedvezményezettül felperest jelölte meg s ezen intézkedéséről alperes biztosító-társaságot miheztartás végett értesitette. Ilyen körülmények között kérdés tárgyát csak az képezi, hogy a biztosítottnak ez az intézkedése kötelezővé vált-e a biztosító-társaságra nézve is azért, mert ez az attól nyert értesítésre annak elfogadását magára nézve attól tette függővé, hogy a biztosítási kötvény neki bemutattassék a végből, hogy a kedvezményezett személyére vonatkozó ujabbi intézkedés a kötvényre is reá vezettessék, a mi azonban be nem következett, mivel a kötvény bemutatása elmaradt. Sem a 2-/. alatti kötvényre vezetett alapszabályokban, sem a kt.-ben nem foglaltatik olyan rendelkezés, a melynél fogva a biztosítottnak a kedvezményezett személyének kijelölésére vonatkozó intézkedésének jogi hatálya a biztosító-társaságnak beleegyezésétől vagy ahhoz való hozzájárulásától tételeztetnék fel. E szerint a biztositottuak ez irányban érvényes alakban tett egyoldalú akaratkinyilvánitása már joghatályos és a biztosítótársaságra nézve az arról nyert értesülés folytán kötelezővé vált. Nem volt tehát joga az alperes biztosító társaságnak a biztosítottnak a közjegyző előtt kellő alakban tett A. alatti intézkedésének kötelező voltát magára nézve olyan alakiságoknak és szabályoknak felállításától függővé tenni, a melyek nem alapulnak sem az alapszabályokon, sem a törvényen. Miután pedig alperes nem állította, hogy a biztosított az A. alatt tett intézkedését felperes hátrányára utóbb joghatályos módon újból megváltoztatta vagy visszavonta volna, alperes biztosító-társaságnak a biztositottuak bekövetkezett halála folytán a biztosítási szerződés alapján a biztosítási összegnek a biztosított által kijelölt kedvezményezett részére előállott fizetési kötelezettségének teljesítésénél köteles lett volna magát az A;/, alatti kijelöléshez tartani s ennek alapján felperesnek lévén joga a biztosítási összegből 1,000 frtnak az ő részére leendő kifizetését követelni, felperesnek követelési igénye ezen összeg erejéig az alperes társaság ellen meg volt állapítandó. Felperes követelési igényének érvényesithetése ellen alperes által a 2-/. alatti kötvényre vezetett alapszabályok 15. és 16 §-ra alapítottan felhozott az a kifogás, hogy alperes társaság csupán a kötvény bemutatása ellenében tartozván a biztosítási összeget kifizetni és a halál okának igazolásául szolgáló okiratoknak 3 hónap alatt nála történt bemutatásának elmulasztása esetére fizetési kötelezettsége is elenyészvén, felperesnek már azért sem lehet igénye a biztosítási összegre, mert ezeknek a feltételeknek eleget nem tett, súlylyal nem bírhat azért, mert a 27- alatti kötvény alapján az egész biztosítási összeget a 37- alatti szerint kedvezményezettül kijelölt F. Amáliának kifizetvén, azoknak a feltételeknek be nem tartásából, a melyektől a biztosítási összegnek kifizetését az alapszabályok szerint függővé tehette, a fizetésnek teljesítése következtében kifogást nem ér.'éuyesithet, felperes pedig kereseti igényét a biztosítót', halála után egy éven belül indítván meg, az a kt. 487. §-ára tekintettel el nem évült. Helyt kellett adni azonban alperes beszámítás iránti igényének a 2/. alatti biztosítási szerződésnek utolsó évi díjából kifizetetlen 45 frt 21 krból, továbbá a biztosított által kölcsönül felvett 80 frtból és a nyugta bélyege fejében kirótt 200 frt összegből a felperesre, mint a 2,000 frt biztosítási összegből 1,000 frtra nézve kedvezményezettre eső aránylagos felerész fejében őt terhelő, összesen 72 frt 60 kr. összegre nézve s a marasztalási összeg ennek levonásával volt meghatározandó, mert felperes alperesnek ily összegig ellenében érvényesített beszámítási igényének jogosságát a perben nem kifogásolta. E szerint mindkét alsóbiróság ítéletének részbeni megváltoztatásával alperes 927 frt 40 kr. tőkében marasztaltatott. Ezután a kamatfizetés kötelezettsége a kereset megindításától állapíttatott meg, mert csakis ettől fogva tartható alperes felperes irányában késedelmesnek, stb. Bün-ügyekben. A körülmények indokolttá tevén azt, hogy a községi biró a felelősség fokozottabb érzetében a letartóztatandó ellen esetleg eröszakot is használjon eme rendeletének célbavett teljesítése végett : az ily körülmények közt kifejtett erőszak vagy esetleg annak túlhajtása is, nem képezi a btkv. 473. §-ába ütköző hivatalos hatalommal való visszaélés vétségét, és egyáltalában nem büntethető. A s.-a.-ujhelyi kir. törvényszék, mint büntető bíróság (1893. évi március hó 29-én, 1,423. sz. a.) hivatali hatalommal való visszaélés vétsége miatt vádolt G. Bálint elleni bűnügyben következőleg itélt: A kir. törvényszék szabadlábon levő G. Bálint (46 éves, nős, r. kath., hat gyermek atyja, tarnócfalvi születésű, és lakos, földmíves, községi biró, vagyonos, ír, olvas, büntetlen előéletű) vádlottat a btkv. 473. §-ába ütköző hivatali hata'ommal való visszaélés vétségében bűnösnek mondja és ezért őt a btkv. 473. §-a alapján, a btkv. 92. §-ának alkalmazása mellett az 1892. évi 27. t.-cikkben jelzett célokra fordítandó, ezen ítélet jogerőre emelkedése után 15 nap alatt, különbeni végrehajtás terhe alatt befizetendő s behajtatlansága esetén a btk. 53. §-a alapján 2 (két) napi fogházra átváltoztatandó 20 (husz) forint pénzbüntetésre itéli stb. Indokok: A vizsgálat és végtárgyalás adatai által megállapítható tényállás szerint 1891. évben F.Vince, miüt tényleges szolgálatban álló közhuszár, a karácsonyi ünnepeket odahaza Tarnócfalván töltvén, december hó 26-án este 10 óra tájban el akart menni egykori szeretőjéhez H, Marihoz, ki az időben a bátyja H. Mátyás házánál tartózkodott. F.Vince avégből H. Mátyásudvarára menvén, a lakás ajtaján kopogtatott és hogy H. Mari az ő kilétéről tudomást szerezzen, kardjával is csörtetett. H. Mátyásné és H. Mari azonban már akkor lefeküdtek volt s minthogy H. Mátyás még akkor nem volt odahaza, az ajtót nem nyitották fel F. Vincének, sőt H. Mátyásné őt az udvarról kiutasította. F. Vince erre szó nélkül távozott a H. Mátyás udvaráról és a T. Mihály házához ment, a hol többeket kártyajáték mellett találván, ő is leült közéjük kártyázni. Vagy egy óra elteltével azután H. Mátyás is hazatért családjához s előtte neje és nővére a F. Vince viselkedését oly túlzott színben tüntették föl, mintha F. Vince a lakásukba erőszakkal