A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 34. szám - Adalék a Btkv. 75. §-hoz

240 A JOG. hiányában azt kell elfogadnunk, hogy a felfüggesztés megszüntetését szintén enyhébb feltételekhez köti. A birói és ügyvédi állás különböző volta és a felfüggesztés ered­ményének és hatásának különfélesége indokolttá teszik azon felfogást, hogy az ügyvédekkel szemben a felfüggesztés enyhébbé tétessék, mert mig a bün­vizsgálat alatt álló biró a felfüggesztés tartania alatt fizetését húzza és a felmentő Ítélet esetén előbbi állását visszafoglalja, addig az ügyvédség gya­korlatától felfüggesztett ügyvéd anyagi existentiija veszélyeztetve van és ha a felfüggesztés hosszú tartamú, azon állást, a melyet a felfüggesztés előtt elfoglalt, soha többé vissza nem nyerheti ; az ügyvédre nézve tehát élet­kérdés, hogy a felfüggesztés minél rövidebb tartalmú legyen s ezt figyelembe is vette a törvény, a midőn kifejezetten nem rendelte, hogy az itélet jog­erőre emelkedéséig kell várni visszahelyeztelésével. A vádhatározat csak gyanuokukon alapul, a vizsgálóbíró által kihall­gatott tanuknak eskü által meg nem erősített terhelő vallomása elégséges arra, hogy bárki vád alá helyeztessék ; ellenben az itélet nyilvános szóbeli tárgyaláson előterjesztett bizonyítékokon alapul, az itélet következtében a hozott vádhatározat hatálya teljesen megszűnt, a vádhatározat folytán esetleg letartóztatott egyén a felmentő itélet meghirdetésekor szabadlábra helyez­tetik, tekintet nélkül arra, vájjon az itélet jogerőre emelkedeit-e. Az ügyvéd felfüggesztésének oka a jogerős vádhatározat, ez pedig az itélet meghirde­tésekor hatályát veszti. Ha tehát az itélet felmentő, akkor megszűnvén a fel­függesztésnek oka, meg kell szűnni a felfüggesztésnek is ; ha pedig az itélet marasztaló, akkor az ügyvéd az 1887 : 28. t.-c. 4. §. e) pontja alapján marad továbbra is felfüggesztve. Ezen, az ügyvédségre mélyen kiható kérdések eldöntését a nagymél tóságú m. kir. Curia bölcseségére bizva, azon reményünknek adunk kifejezést, hogy az ügyvédi kar erkölcsi színvonalának emelését és az ügyvédek exis­tentiájának biztosítását célzó alázatos felterjesztésünket figyelemre fogja méltatni. Kelt Szegeden, az ügyvédi kamaránál, az 1894. évi július hó 7-én tartott választmányi ülésből. Ü r. R ó s a Izsó, elnök. R e i n i g e r Jakab, h titkár. Ausztria és külföld. Külföldi judicatura. Jelzálogkövetelés kiegyenlítése után az annak javára beke­belezett, s még nem törölt zálogjog más követelésre átírható. (7,457/93. Bécsi f. b.) Biróság előtt kötött egyezség végrehajthatóságának nem képezik szükségképeni előfeltételeit a megelőzött polgári kereset és pertárgyalás. (7,702/93. Prágai f. b.) A kirakott árú szállítólevelének birtokosa egy harmadik birtokosnál az árit kiadása iránti keresete ellenében nem tartozik az árúkra vonatkozó tulajdonjogát bizonyítani. (Német birodalmi tvszk. 1893. okt. 31.) 1. A kötvény tulajdonosa a szerződésszerű kamatok fizetése iránti keresetre ugy is jogosítva van, ha a szelvények nincsenek birtokában, feltéve, hogy adós egy a kötvénynek megfelelő tar­talmú szelvényív kiadását megtagadta. 2. Egy talonnal ellátott szelvény átadása és átvétele által nem állapittatik meg az adósnak azon joga, h gy a jövőben is csak talont és szelvényeket az előbbihez hasonló tartalommal szolgáltasson. (Német birodalmi törvényszék, 1893. okt. 28.) Az örökhagyó, esetleg örökösei javára, de egy harmadiknak mint biztosítottnak életére szóló kötvény nem vonandó be a hagyatékba. (7,693/93. Bécsi f. t.) Ha az örökhagyó a temetés és az emlékkő költségeit egy főösszegben irta elő, úgy elegendő, ha minden egyes tárgyra megfelelő megközelítő érték forditatik. (7,969/93. Prágai f. t.) Nyilt kérdések és feleletek. A hitvest ár si öröklés egy vitás esete. (A kérdés folytatása.) Szó sincs róla, hogy a tételes törvények, sőt az ide­vonatkozó újabb törvényjavaslatok (1. pl. az országgyűlés igazság­ügyi bizottságának szövegezését 1888-ból) világos kifejezése szerint nem illeti meg az örökjog a házastársat, ha az örökhagyónak örökösödési joggal biró leszármazója van; mindenik felelet ekként oldotta meg a kérdést a 33. számban, ezt gondoltam előre is. Azonban, vájjon helyes-e az anyagi igazság szempontjából ez a megoldás ? ezt a kérdést vetem most fel a következő indo­kokra támaszkodva; mert ez a kérdés olyan, mint amaz ismeretes mathematicai feladat, midőn az örökhagyó 17 juhot hagyott hátra és három örököse közül az elsőnek a hagyaték '/s-át, a második­nak '/a-ét, a harmadiknak J/9-ét rendelvén, az örökösök sehogyse tudták elosztani a hagyatékot, hogy a juhokat föl ne darabolják, mig oda nem ment a szomszédból egy vén kitanult számtanár, a ki osztoztató birónak kéretvén fel, magával vitte a saját juhát 18-iknak s ebből kiadott az első örökösnek hatot (ys), a második­nak kilencet ('/Í), a harmadiknak kettőt ^/o) s az igy fenmaradt egy juhot ismét hazavitte magával. A hagyaték föl lett osztva, de az a kérdés: vájjon helyesen és ha nem helyesen, akkor hol a hiba ? Minden öröklés — a vérségi fokozatok tekintetbevétele mellett — főként a kölcsönösségeu alapszik, kiváltképen a magyar öröklés, mely a szülei öröklést is pl. nem is annyira az igazságra, mint főként a kölcsönösségre fekteti, midőn a gyermek után nem egyformán örökölteti a két szülét, hanem csakis azon arányban, a mily arányban háramlott a vagyon a szülőkről (vagy águkról) az örökhagyó gyermekre; a hitvestársak között a kölcsönösségi viszony pedig még fokozottabb, igazságos-e tehát, hogy a gyermek nélkül elhalt házastárs után örökösödjék a másik, viszont pedig ki legyen zárva az öröklés ? A gyermekes házastársnak halála, illetve az örökjog meg­nyílta előtt, törvénynél fogva egyforma örököse az ő gyermeke és az ő hitvestársa, ha t. i. létezik a kölcsönösség Mién engedjük meg, hogy az örökség megnyíltakor egyik örökös teljesen kizárja a másikat, holott öröklésük egymás mellett teljesen megfér ? A. és B. házasságra lépnek; A. magtalan, B.-nek gyermeke van A.-nak van 20 ezer frtja, 13.-nek is 20 ezer frtja. Ha A. meghal, a? egész 20 ezer frtos hagyaték B.-re és gyer­mekére száll (más rokonok hiányában.) Vájjon nem minden jog és igazság a mellett van-e, hogy ha B. hal el előbb (hasonló körülmények között), utána A. 5 ezer f r t o t örököljön legalább (a mostoha gyermekekkel szemben?) Ez a legkisebb igazság, ha ugyan fokozni lehet e fogalmat, mely 5 ezer frtot ad ; a kölcsönösség egyenesen 20 ezer frtra számit. A magyar öröklési törvényjavaslat elismeri a hitvesíársi öröklést szülőkkel, nagyszülőkkel szemben; vájjon »a más házasságból származót t« gyermekekkel szemben nem hézagosak-e a törvényes intézkedések mind e mai napig ? Vájjon az én indokaim új törvényalkotáskor nem lehetnének-e figyelemre­méltók ? Itt van a megfejtett kérdésnek a sokkal nehezebb és problematicusabb oldala, ha jól elő tudtam volna adni. Hol a kivezető út? B. L., b 'hunyadi ügyvéd, Quid consilii? (A végrehajtási jogból.) (Felelet.) A kérdés, nézetem szerint, a végrehajtási törvény 168., 178. vagy a 185. §-ai alapján oldható meg. A 168. §-t nemcsak azért, mert impraktikus, de alkalmaz­hatónak nem találom azért, mert nagyon kétes, vájjon az alai>ár­verés hatályon kívül helyezése folytán, de egyáltalán szerzett-e alapárveréseni vevő ingatlanra vonatkozó dologi jogot. Megfelelő jogsegélyt nyújt azonban a végr. törv. 178. §-a. Mert a feltett kérdésben első árverési vevő, egyszersmind jelzá­logos hitelező is, mi sem áll tehát útjában annak, hogy az utóajánlati árverés ellen előterjesztéssel éljen. Azon tény, hogy az ingatlan az utóajánlattevő javára, az általa is megajánlott, de a törvényben is előirt 10% többlettel kiegészítendő összegnél cse­kélyebb összegben üttetett le, az árverés foganatosításánál felme­rült oly alaki sérelemnek tekintendő, mely miatt előterjesztésnek van helye. Ha pedig az előterjesztési határidő elmulasztatott, mert a 178. §-ban jelzett felek jóhiszemüleg azt is elmulaszthatták, vagy M. T. abban bizakodik, hogy a fenforgó hiba hivatalból orvos­landó, de utóbbi be nem következik, talán segit még a végr. törv. 185. §-a. Mert ha utóajánlattevő a birói tollhibát kiaknázandó, csak 742 frt vételárt tenne le, én visszárverést kérnék. Praktikus oldal­ról tekintve a dolgot, a biróság már csak azért is elrendelné, mert saját mulasztását kell nyélbe sütni. De elrendelné azért is, mert az utóajánlatban - ha csak a puszta 10% többet megjelöléssel is— utóajánlattevőt kötelező oly egyoldalú szerződést látok, mely őt az ingatlan tulajdonosa és a jelzálogos hitelezőkkel szemben fel­tétlenül és elannyira kötelezi, hogy őt ezen szerződéssel elvállalt kötelezettség alól csak a tulajdonos és hitelezők együttes ténye, nem pedig részbeli speciális birói sanctiót nélkülöző s tisztán birói tollhibán alapuló tények menthetik fel. Mert a birói intéz­kedés, 111- az utóajánlati eljárás elvégre csak annak konstatálá­sára volt szükséges, nem ad-e valaki az utóajánlati összegnél töb­bet, nem pedig hogy mi kötelezi utáajánlattevőt, mert ennek kö­telezettségét — további ajánlat hiányában - maga az utóajánlati kérvény s az abban megajánlott összeg állapítja meg. Komplikáltabb volna a kérdés, ha M. T. nem volna jelzálo­gos hitelező is, mert alapvevő a 178. §-ban megjelölve nincsen, az utóajánlat folytán pedig talán megszűnt a 185. §-ban meg­jelölt érdekelt lenni ez azonban nem tartozik ide és hallgatni — arany. Azt hiszem, hogy az én szerény nézetemre senki sem kí­váncsi, de a kiváló jogászelmék most fürdőznek, nekünk, apró embereknek ezt az időt kell kihasználnunk. Dr. Wranovich Béla Pozsony. A vegyesek, curiai és táblai értesítések és hirdetések a lapnak mellékletén vannak. Nyomatott a »Pesti könyvnyomda-részvény-társaság«-nál. (Hold-utca 7. sz.)

Next

/
Thumbnails
Contents