A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 34. szám - Észrevételek az új sommás eljárás és fizetési meghagyásokról szóló törvények és ügyviteli szabályokhoz. 1. [r.]

Tizenharmadik évfolyam. 34. szám. Budapest, 1894. augusztus 26. Szerkesztőség : V., Radolf.rakparl 8. */,. Kiadóhivatal: V.. Rudolf-rakpart 3. ss. Kéziratok vissza nemadatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendők. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY.) HETILAP AZ IGAZSÁGÜGY ÉRDEKEINEK KÉPVISELETÉRE A MAGYAR ÜGYVÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZIEGYZOI KAR KÖZLÖNYE. Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják : Dr'. RÉVAI LAJOS — Dr\ STILLER MÓR ügyvedek Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MÓR. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre béimentve küldve : Negyed évre 1 frt 50 kr. Fél » 3 » — » Egész » tí » — » Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen po stautalva njnya! küldendők. TARTALOM : Észrevételek az új sommás eljárás is fizetési meghagyásokról szóló törvények és ügyviteli szabályokhoz. írta : Csehi Pogány Virgil, lévai kii. járisbiró. — Adalék a btkv. 75. § hoz. Irta : K ö r il 3 g h András, kii . tszéki biró, Budapesten. — Belföld. (A szegedi ügyvédi kamara felterjesztése a magyar kir. Curiához a vádi endsz.ei és az ügyvédségtől való felfüggesztés tárgyában.) — Ausztria és küllőid. (Külföldi judicatura.) — Nyilt kérdések és felelelek. (I. A hilveslársi öröklés egy vitás esete. [ A kérdés folytatása.) Irta : B. L , b.-hunyadi ügyvéd. II. Quid consilii ? (A végrehajtási jogból.) Irta : W r a n o v i c h Béla, Pozsonyban ) Mti i RKI KT : Jogesetek tára. Kelsöbirósági határozatok és döntvények. — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. Kivonat a • Budapesti Köz]öny«-böl. (Csődök. — Pályázatok.) — Hirdetések. Észrevételek az új sommás eljárás és fizetési meghagyásokról szóló törvények és ügyviteli szabályokhoz. Ina : CSEBI POGÁNY VIRGIL, lévai kir. járásbiró. ?< *• Az új sommás eljárás és a fizetési meghagyásokról szóló törvényekhez immár az ügyviteli szabályok is kibocsáttattak s igy most már a teljes szakmű előttünk fekszik s teljes látképet nyertünk arról. Elérkezettnek látom tehát most az időt, hogy ezen teljes mű fölött észrevételeinket a jogászközönség körében kicseréljük s kifejezzük azt, a mitől sokat várhatunk s a mi iránt aggályaink vannak. Az új sommás eljárás jelentékeny haladást mutat az irányban, hogy az egyes birói működést kiterjeszté több tekintetben s főkép a kisebb ingatlani és hagyatéki perekre; tény az, hogy sok ilyen per el nem birván a rendes perek sablonjait és költségeit, szünetelt eddig, vagy ha folyamatba tétetett, a per tárgyával arányban nem álló munkát és költséget okozott, a jogkereső közönség igényei tehát kielégítve lesznek most már, csak kár, hogy a hagyatéki perek legalább 500 forintig terjedőleg nem vitettek az egyes birói fórumhoz, mert vajmi kevés hagyaték van, a mely a 200 frt összértéket meg nem haladja s igy e perekből csak kevés fog jutni az egyes bírósághoz, a jogkereső közönség igényei tehát e részben aligha lesznek kielégítve teljesen. A hagyatéki pereknek 500 frt értékig az egyes birói eljárás elé való utalása annyival kevésbé okozott volna nehézséget, mert az örökösödési jogra vonatkozó tételes törvénynyel birunk már s igy e pereknek megnyugtató megoldása nem okozott volna nagyobb nehézséget biráinknak. Örömmel üdvözölöm a törvényben azt is, hogy a községi bíráskodást meghaladó kisebb polgári peres ügyekbeni eljárást megszünteté s ezen pereket is az új sommás eljárásnak veté alá, mert elvégre ezen perekre nézve is, a hol a másodfokú bíráskodás csupán egy-két alaki sérelem okából volt provokálható, az érdemleges másodfokú bíráskodásnak teljes tér nyittatott, nem lesz kitéve tehát többé a jogkereső fél annak, hogy sokszor kezdő és tapasztalatlan biró kezében ügye az érdemleges felülbirálat kizárásával, az anyagi jogszabályokat sértő végmegoldásnak legyen kitéve. Üdvözölhető továbbá a törvényjavaslat abban az irányban is, hogy a zugírászok legtöbbször kárt hozó kontárkodásának elejét vette, a mennyiben a tárgyaláson való megjelenéstől általában véve elzárja őket, laikus képviseletnek csak akkor adván helyet, ha a meghatalmazott a meghatalmazónak közelebbi rokona, sógora vagy rendszerinti alkalmazottja. Üdvös eredményt várhatni a peregyezségre való felhívási eljárástól, a tapasztalatból tudom, hogy sokszor jelennek meg felek a biró előtt azon kérelemmel, hogy az adós az ügy lebonyolítása végett röviden a bíróság elé idéztessék, Lapunk mai szi erős meggyőződése lévén a kérelmezőnek, hogy ha ellenfele a biró nézetét hallja, kész lesz magát egy méltányos egyezségnek alávetni. Ily kérelemmel szemben eddig megkötött kezekkel állottunk s kénytelenek voltunk a kérelmezőt perre utasítani, holott az sok mindenféle okból megperelni nem akarta ellenfelét, de nem is találta volna szükségesnek, mert hisz meggyőződése szerint per nélkül is elintézhette volna a biró ügyét. Az új sommás eljárás biztosítékokat foglal magában arra nézve, hogy a szóbeliség és a közvetlenség teljes mértékben érvényesüljön, hogy a tárgyalási jegyzőkönyvben csak a ténybeli előadások és bizonyitéki anyag vétessenek fel, ezen intézkedésektől elvárható, hogy a peranyag rövidebb és áttekinthetőbb lesz s a biró a per anyagát consumálja. A jogi viták, nagyon helyesen, kifejezetten kizárvák tehát a tárgyalási jegyzőkönyvből, nem bonyolítják többé össze a peranyagot s a félnek sérelmet nem okoz, mert szóval előadatván, ha az elsőfokú biró azokat nem acceptálja, módjában áll a félnek azokat felebbezésében, vagy a másodfokú bíróság előtti tárgyaláson érvényesíteni. A sommás eljárási törvény továbbá kötelességévé teszi a bírónak, hogy a perfeleket a perbeli eljárásba bevezesse, a bizonyítás módjaira kitanítsa s őket, mint a tanukat, egymással szembesítse. Ezen intézkedés új, mert az eddigi ügyviteli szabályok alapján tartózkodni kellett a bírónak attól, hogy a peres feleknek tanácsadója legyen s igy inkább teljesen elzárkózott a felek előtt, semhogy ügyviteli szabályokkal összeütközésbe jöjjön, már pedig kétségtelen, hogy ily körülmények között a laikus peres fél olyan volt, mint a pusztában bolyongó vándor s összehordott mindenféle bizonyítékokat, a mik azonban a per lényegére nem vonatkoztak s felesleges munkát és költségeket okoztak, mert természetesen a biró nem jelezhette előtte előre azt, hogy mi a kulcsa a pernek, mit kell bizonyítania a félnek. Az eddigi eljárásban továbbá a feleket és a tanukat szembesíteni alig lehetett, vagy nem is lehetett, már pedig tapasztalatból állithatom azt, hogy konok hazugnak kell annak lennie, a ki ezen eljárás mellett hazudozásait továbbra is fentartja. A szembesítés mellett az ilyen fél vagy tanú addig-addig csűr-csavar, magyarázgatja szavait s eleintén kevesebbet, később többet enged, mig végre a valóságig vissza engedi magát szoríttatni. Aligha fog tehát a biró abba a helyzetbe jutni a jövőben, hogy egyes bizonyítékok ezen tényállást, mások ismét annak ellenkezőjét támogatják s ítéletet kell hoznia oly körülmények között, a mikor valamely tényállás be van bizonyítva egyrészt, de másrészt le is van rontva s a mikor tényleg egy vagy más meggyőződés nélkül kell Ítélnie. Az új sommás eljárásnak részitéletekre s a perköltségekre vonatkozó kimerítő és részletes intézkedései nézetem szerint elejét fogják venni a per huza vonásának s a készületlen megjelenéseknek s e végből igénybe vett halasztásoknak, a mi a judicaturának előnyére válik, mert bármi kényelmes legyen is a rövid halasztási jegyzőkönyvnek a fölvétele pillanatnyilag, annál kényelmetlenebb és időrabló, időről-időre a pernek ismételt tanulmányozása. De alig van intézkedés a sommás eljárásban, a minek jobban örülnék, mint annak, hogy a tárgyalási határnap elmulasztása a kitűzött határidőbeni felhívással kezdődik. Ezen intézkedés mellett egy-egy biró mégegyszer annyi ügyet fog letárgyalhatni a délelőtti rendszerű tárgyalási időben, mint a mennyit eddig letárgyalt. Népünk annyira hozzászokott már ahhoz, hogy a kitűzött időn túl két óra alatt is még megjelenhetik minden mulasztási következmény nélkül, hogy a hivatalos órák alatt délelőtti 10 óráig alig volt módja a bírónak csak egy ügyet is letárgyalni, ha megjelent is egyik vagy másik fél korábban, legtöbbnyire ellenfele késett s igy csak két órai ideje volt a bírónak a délelőtti tárgyalásokra s a mit ma 8 oldalra terjed.