A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 34. szám - Adalék a Btkv. 75. §-hoz

238 A JOGK le nem tárgyalhatott délelőtt, azt rendszerint máskorra halasztotta, mert a délutáni tárgyalások bővebb magyarázatot nem igénylő s úgy a birót, mint a feleket érintő sok mindenféle okból nem voltak alkalmasok. Ekként a munkabeosztás helyesebben fog irányulni, az ügyfelekre pedig, ha ezek kellőképen kitanítva lesznek a pontos megjelenésre, káros szintén nem leend, mert hisz elvégre ha valakinek évente egyszer-kétszer meg kell jelennie a bíróság előtt, olyan előkészülettel és előrelátással állithat be oda pontosan, mint a milyen pontosan megszokunk jelenni utazás céljából például a vasúti indóháznál vagy a hajóállomáson stb. Annyi tapintatot feltételezek továbbá biráinknál, hogy a kora reggeli órákra a helybelieket és a közel lakókat fogják idézni, a székhelytől távolabb lakók pedig későbbi délele tti órákra kapnak meghívást. De elvégre ha mulasztás mégis bekövetkezik, előre nem látható és elháríthatatlan okokból, e veszteség nem pótolhatatlan, kevés költséggel igazolási jogorvoslattal reparálni lehet azt. A sokféle esküt, u. m. fő-, pót-, becslő- és felfedezőesküt mellőzőleg, a félnek eskü alatti kihallgatása szintén oly intézkedés, a mit üdvözölni lehet az új eljárásban, és pedig két okból : az első ok az, hogy emeli a bíróság tekintélyét ama körülmény, miszerint a per sorsa nem lesz többé bizva a félre, nem fog annak eldöntése attól függeni, hogy utólag ez vagy amaz a fél az esküt le teszi-e vagy nem ? Nem lesz téve a fél még az ítélethozatal után is a pernek urává s nem fog kínálni egyik vagy másik fél esküt ellenfelének csak azon okból, hogy az ítélet végrehajthatóságát elodázza, a biró pedig nem fog Ítélkezni feltételesen s vagylagosan, hanem rendelkezik a bíróság tekintélyének is megfelelőleg feltétlenül s egyik vagy másik fél akaratától teljesen függetlenül. A másik ok pedig az, a mely miatt ezen intézkedés üdvözölhető, hogy az ítélet rendelkező része egyszerüsittetik, kevesebb munkát fog adni Ezen szövegezési technikai előny azonnal szembe ötlik, ha arra gondolunk, hogy mennyi munkát adott az, ha több esküt kellett megítélni egyik félnek s néha még a másik félnek is s ki kellett fejteni minden eskünél külön-külön azt, milyen jogkövetkezmény áll be, ha az eskü letétetik s minő jogkövetkezmény akkor, ha az le nem tétetik. Hogy a gyakorlatban már is divó, megvallom, mind azonáltal az eddigi perrendtartással ellenkező, de az új eljárásban sistemizált egyezségi eskü, szintén munkamegtakarítást fog okozni a bíróságoknál, bizonyításra nem szorul. A kézbesítés körül — sajnos — sokszor tapasztalható mulasztásoknak pénzbirsággal való megtorlása, közvetlenül a biró által, a mulasztó kézbesítő közeg ellenében, a kézbesítések szabályosságát biztosítja, mert igaz ugyan, hogy a közigazgatási hatóságok a közvetlenül alájuk rendelt kézbesitő közeg mulasztását meg szokták volt torolni, de mig egyrészt sértette a birói tekintélyt az, hogy a bírónak egy kézbesítő közeg ellenében más fórumnál kellett tiszteletteljesen elégtételt kérni, másrészt ezen eljárás rendszerint oly hosszúra nyújtatott a közigazgatási hatóságoknál, hogy a kézbesitő közeg a mulasztásokat és szabálytalanságokat rendszerűén űzte, mig legrégibb mulasztásáért, de csak ezért magáért némi büntetést szenvedett. A végrehajthatóságnak az elsőfokú ítéletek alapján való kiterjesztése és az alaptalan felebbviteleknek megbírságolása az új sommás eljárásban oly intézkedéseket képeznek, a melyek sok oly felebbezésnek elejét veszik, mint melyeknek a célja az időnyerés s illetve fizetési haladék. Hogy a tényállás 50 frton felüli perekben és több oly perekben is, a melyek eddig a kir. járásbíróság, mint elsőfokú kisebb peres ügyű bíróság elé tartoztak, felebbvitel utján esetleg másodfokon is még újból megállapítható, igen helyes intézkedés, mert ama lázas és időhöz szabott tevékenység közepette, mely az egyes bírák vállára nehezedik, gyakorta előfordul azon eset, hogy a tényállás helytelenül vétetik fel, de igen gyakran kellemetlen feladatul szolgál a félnek oda hatni, hogy a biró a tényállást helyesen vegye vagy vétesse fel. Az új sommás eljárás mellett az ügyfélnek nem kell magát exponálnia e részben, mert ha elegendő könnyűséggel nem tudott oda hatni, hogy a tényállást az elsőfokú biró helyesen vegye fel, megnyugodhatik abban, hogy a tényállás másodfokon helyesbíthető lesz. Azon körülmény, hogy a tényállás felvétele és pedig inreparabilis módon, a régi sommás eljárásban az elsőfokú biróra bízatott, felette sérelmes volt az ügyfelekre nézve, mert helytelenül felvett tényállásra a helyésen alkalmazott szabály is jogsérelmet hozó volt a félre és a felső bíróság a felebbezésben netán kifejtett más tényállást figyelembe nem vehetvén, a helytelenül felvett tényállás alapján az elsőfokú bíróság Ítéletét kénytelen volt helyben hagyni, mert hiszen az alkalmazott jogszabály különben helyes volt. így történt, hogy a felebbezési rendszerben fősúly arra fektettetett, a mi mindenkor reparábilis volt, t. i. hogy a tényállásból kifolyólag jogilag helyes következtetések vonattak-e le, mig ellenben a tényállás lefektetése figyelmen kívül hagyandó volt s elvül szolgált, hogy a kiindulás helyes vagy helytelen volta figyelembe nem jöhet A tényállás másodfokú újbóli megállapítása azonban kétségtelenül költséges dolog s igy helyesen intézkedett az új sommás eljárás, hogy az ötven forint értéken aluli perekben ezen felebbviteli módot mellőzte, elég nagy haladás mutatkozván a részben, hogy ezen perek nemcsak alakilag, hanem már érdemileg is felülvizsgálhatók lesznek. A felebbezés és felülvizsgálatok esetében az előkészítési eljárás vagyis az iratváltás előidézi azt, hogy a felebbezési bíróság nemcsak a íelebbező érveinek behatása alatt fog állani, hanem az ellenfél ellenérveit is mérlegelheti s igy a felebbezési bíróság is mindkét fél irá: beli meghallgatása mellett, a mi a törvénykezésnek első és legfőbb princípiuma, hozhatja meg határozatát. Hogy a felebbezésnél csak a fél személyesen vagy ügyvéd által képviselve érvényesítheti jogait, hogy a felülvizsgálatnál a félnek feltétlenül ügyvéd által kell magát képviseltetnie, oly intézkedés, a mely mig egyrészt az alaptalan felebbvitelnek sokszor elejét fogja venni, másrészt törvényes oltalom arra nézve, a ki mint laikus fél, személyes közbenjárásával nem volt képes jogait érvényesíteni s kötelességévé tétetik, hogy ott, a hol az ügy már csak jogi megbirálás alá esik, érdekeit jogi képzettséggel biró egyén képviselje. A fizetési meghagyásokról szóló törvény azon helyes alapra van lefektetve, hogy ha elegendő, miszerint a teljesítésre kötelezett bíróilag megintessék, felhivassék, felesleges azt tárgyalásra idézni, a hová meg sem jelenik s tárgyalás költségeivel is terhelni s felesleges rövidebb-hosszabb tárgyalási határidő által törvényes fizetési haladékot adni annak, a ki már a kereset benyújtásakor késedelembe esett s felesleges végül a birói működést többször igénybe venni ott, a hol egyszeri igénybe vétele is célhoz vezet. Ezen törvényjavaslat tehát e tekintetből örömmel üdvözölhető. A mi végül ezen törvényekre vonatkozó ügyviteli szabályokat illeti, megvallom őszintén, ezekben semmi előnyösen kiemelkedő intézkedést nem találok. X Adalék a Btkv. 75. §-hoz. Irta : EÖRDÖGH ANDRÁS, kir. tszéki biró, Budapest. A »J o g« 1894. évi 6. számában ama nézetemnek adtam kifejezést, hogy bíróságaink a Btkv. 75. §-át rendszerint tévesen értelmezik akként, hogy delictum csak akkor állapitható meg, ha terhelt szándéka a vádbeli delictum elkövetésére irányult. Iparkodtam kifejteni s példákkal illustrálni, hogy a §. ilyetén értelmezése mily nehézségekre, sőt lehetetlenségekre vezet s abbeli nézetemnek adtam kifejezést, hogy a 75. §-ban a »cselekmény« szó »tett« szóval helyettesítendő, mely helyettesítés elejét veszi minden téves értelmezésnek. Hogy kifejtéseimmel az ellenkező nézeten levőket azonnal és mind meggyőzzem, természetes, hogy nem számítottam, de most egy legújabb concret eset miutha egyenesen a kifejtéseim támogatására merült volna fel. Ez eset ugyancsak a »J o g« 1894. 30. sz. mellékletén van közölve s röviden abban áll, hogy T. István felhatalmazván A. Józsefet, hogy közös lisztvásárlás alkalmával a nevét, mint elfogadóét, egy 23 frtos váltóra ráirja, A. József felhasználta azon körülményt, hogy a lisztkereskedő öt T. Istvánnak tartotta 3 egy ujabbi, saját számlájára történt lisztvásárláskor ismét T. Istvánt szerepeltette a 15 frtos váltón mint elfogadót s a váltót lejáratkor szerencsésen el is mulasztotta beváltani, minek folytán a turpisság kisült. Az alsó bíróságok A.Józsefet a 4C3. §. 1. p. és 92. §. alapján elitélték. Nem úgy a k. Curia. Ez 1894. jan. 20. 10,656/93 sz. ítéletével vádlottat felmentette, azon indokból, mert az első lisztvásárlás alkalmával történtekből kifolyólag vádlott azon hiszemben volt, hogy T. Istvánnak kifogása nem lesz és utólag beleegyezik abba, hogy vádlott az öt T. István néven ismerő lisztkereskedő részére a 15 frtos uj váltót a T. István nevével irja alá; tekintve, hogy a vagyonnal biró vádlott ily feltevésben és nem megkárositási szándékkal irta alá a váltót a T. István nevével, mit azon körülmény is bizonyít, hogy vádlót, még a vizsgálat elrendelése előtt kifizette a váltót s azt a vizsgáló bírónak önként adta ki; tekintve, hogy ezek szerint vádlott a váltó aláírására magát felhatalmazottnak tartotta; ezeknél fogva őt, hivatkozással a Btkv. 75. §-ra, a vád alól felmenteni kellett. Ezen indokolásnak a rövid kivonata az, hogy vádlottnak a szándéka nem irányult okirathamisitásra. Mire irányult hát ?