A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 32. szám - Büntetés és humanizmus

230 A JOG. nyon túl felhasznált fát. Arról nem is akarok szólni, hogy hányszor hallunk panaszt a vasúti vonatok hiányos fűtése miatt, vagy hogy pl. a bíróságoknál rendszerint nincs fűtött helyiségekről gondoskodva, hol a jogkereső felek várakoznának. De hát ez a mi humanizmusunk: a gonosztevőknek légfűtéses helyiség, a perlekedő feleknek a szabad udvar ; miéit perlekednek ! Az egyes helyiségeknek a rendtartások szerint oly térfogattal kell birniok, hogy minden letartóztatott egyénre 20 köbméter levegő jusson, de az államhivatalok helyiségei rendszerint oly szűkek, hogy a légürnek egy harmada sem jut egy-egy hivatalnokra, a ki pedig elhalmozottsága miatt gyakran a napi 2 órai sétára sem szakíthat időt, a mi pedig rabnak szabályszerűen kijár. No de annál több levegő jut az államhivatalokat igénybevevő közönségnek az udvaron vagy az utcán, a hol a várakozás nem ritkán hosszú ideje alatt tele tüdővel szívhatják a friss levegőt. A letartóztatási intézetekben minden két egyénre hetenkint egy törülköző van előirve, de én tudok államhivatalt a hol 1^3 egyénnek 9 törülközővel kell megérni s még a mosatási költséget sem hajlandó az állam az átalányból fedezni. A rendtartások értelmében minden elitéltnek külön szalmazsákkal, párnával és takaróval ellátott ágy adandó, nehogy a jól fűtött helyiségben esetleg zsúpszalmán és takaró nélkül alvásban drága egészségük kárt szenvedjen ; de Budapesten a túlzsúfolt lyukakból karhatalommal űzik ki az Isten szabad ege alá a szegény munkás-népet, mert arról nincs gondoskodva, hogy a munkás olcsón, vagy pláne mint a tolvaj urak teljesen ingyen, tiszta hálóhelyet kaphasson. Nem azt tartom én a helyes sorrendnek, hogy előbb mintaszerű büntető intézetek alkottassanak az emberiség salakja számára, hanem azt, hogy a tisztességes munkások számára legyen gondoskodás egészséges munkás lakásokról! Minden letartóztatási intézetben lenni kell könyvtárnak, de a bíróságok részére Fabinyi által könyvbeszerzésre megállapított átalányt megvonták s valóban nevetséges jelenség is »törvényszéki könyvtárnak« nevezett néhány műből álló könyv - conglomeratum, csonka, kötetlen, zagyva néhány művével. Élelmezés tekintetében a letartóztatottak számára megállapított étlap olyan, hogy ilyen étlap szerint étkezni nemcsak a büntetlenség szerencsétlenségében leledző családos napszámosnak, de még a díjnoknak sem lehetséges. Ennek tetejébe még azt is elrendelik a rendtartások, hogy ha az adag az elitéltnek nem elegendő, azt fel kell emelni. Vájjon ki emeli fel a napszámosnak, díjnoknak, sőt még Írnoknak is nem elegendő adagját, vagy ki gondoskodik a szerencsétlenségére bezárva nem levő munkások számára olcsó népkonyháról? Sőt elrendelik a rendtartások azt is, hogy az erős munkával foglalkozó, jó magaviseletű elitélt naponta egy meszely bort is kapjon, holott az épen olyan jó viseletű, épen olyan nehéz munkával foglalkozó, de szerencsétlenségére szabadon levő munkás alig tud annyit keresni, hogy száraz kenyérre kijusson. A beteg elitélt — szükség esetén éveken át — külön élelmezésben részesül, ugy a mint azt az orvos rendeli, tehát esetleg cognacot, theát, cacaot, ó bort, tojást, gyönge borjúhúst kap az elitélt ur ; de arról, hogy a megbetegedett szabad ember csak rendes gyógykezelésben is részesüljön — államköltségen — arról nincs intézkedés téve, sőt az önhibáján kívül betegségbe esett díjnoknak csak két hétig ad fizetést a gonosztevők iránt annyira bőkezű állam. Egészségi szempontból gondoskodva van a bűntettesek rendes fürdéséről is; de mit csináljon az a szegény ember, kinek a fürdésért fizetni nincs módjában s a kit a szabad vizben fürdésért a rendőrség menten fülön fog ? Hány esetet olvasunk a szabad vizben fürdés áldozatairól, de azért közfürdőkről gondoskodva nincs, mert hisz nálunk még ma a szabad ember egészsége és élete semmi, csak a rablógyilkos urakat kell betegségükben hűségesen ápolni, balesetektől óvni, hogy a szabad életbe kikerülve, el ne felejtse milyen jó dolga volt a fogságban s mielőbb visszakívánkozzék. Minden letartóztatási intézetben gondoskodni kell kórházakról, esetleg kórházszobáról, de ha a szabad munkásnak oly baja van, mellyel kórházba kellene mennie, igen ritkán és csak sok Ponciustól Pilátusig való mászkálás után nyer helyet a gyér számú kórházakban s ha kap is : az ápolási költségekért agyonvégrehajtják. Szúrjon le, ha beteg, valakit, azonnal és ingyen kap szakszerű gyógykezelést és ápolást. A foglalkoztatás tekintetében az elitéltek munkaideje nyáron 11—12 óra, de ebből még leszámítandó az 1—2 órai sétaidő és -2—21/* órai pihenési idő, ugy hogy tényleges munkaidőül 6l/2—8l/z óra marad, tehát az elitéltek az állam ingyen jókedvéből megkapták azt a munkaidőt, a melyért az el nem itélt munkás nép Európaszerte hiába küzd. Ezenkívül azt is kimondja a szabályzat, hogy egészségtelen munkanemekkel az elitélteket foglalkoztatni nem szabad, de az ily munkával foglalkozó szabad munkások egészségének megóvására nincs kellő intézkedés, valamint arra sincs, hogy a gyermek-munkások az oly egészségtelen bányamunkától s a mértéktelen pálinka ivástól oltalmaztassanak. Vagy talán nincs tudomása az államnak arról, hogy pl. a nagybányai sorozó járásban a bányamunkában elsatnyult hadkötelesek közül egyetlen egy sem volt »tauglich« ? A gonosz tettükért elitélt szerencsés halandókról még a tekintetben is gondoskodik az állam — részint a munkakeresmény egy részének félretétele, részint a rabsegélyző egyletek által — hogy midőn az uri módon eltöltött szabadságvesztés büntetés kiállása után kiszabadulnak, tökét kapjon kezéhez. De ha a tisztességes munkást önhibáján kivül valami baleset éri. nincs intézmény, mely lábraállta után segélyére lenne, ugy hogy nincs más ut előtte, mint elindulni koldulni, a mikor aztán engedély nélküli koldulás miatt szépen bekóterezik. Arról nem is szólok, hogy mit csinál az államhivatal nok, a ki még nyugdíjképes nem lévén, két évig folyton betegeskedik, kinek fizetést a gazembereket annyira istápoló állam csak hat hónapig ad, s egy év múlva állását is betölti s a ki a betegség folytán munkaképtelenné válván kénytelen felgyógyulása után a halálhoz folyamodni s még az öngyilkosságnak is csak olcsó nemét választhatja, mert drágára nem telik. Bizony mondom, sokkal inkább szükség lett volna előbb egységes és állami vezetés alatt álló általános segélyegyleteket, mint rabsegélyző egyleteket alakítani, mert nem szabad felednünk, hogy sokkal inkább feladata a humanizmusnak a társadalom hasznos, de balesetek sújtotta tagjait segélyezni, mint a gonosztevőket. E véghetetlen humánus intézkedések betetőzését képezi az 1890. évben meghozott s Magyarország rendkívüli gazdagságát és magas fokú humanizmusát igazoló 43. tc., mely a gonosztettet el nem követő adózó polgárokat azzal bünteti, hogy a bűntettes urak és hölgyek becsukatása folytán felmerült luxuriosus ellátás költségeit véres verejtéken szerzett s adóba fizetett garasaikból fedezzék; mert hisz a gyakorlat embere előtt teljesen világos, hogy az 1890: 43. t.-c. 4. §-ának lelkiismeretes magyarázata mellett az elitélteknek alig egy huszad részével szemben lehet a bűnügyi költséget behajthatónak kimondani. Ennek az intézkedésnek visszásságát feladata másodsorban ezeknek a soroknak kimutatni, a mit legkönnyebben vélek eszközölhetni, ha összehasonlítom az elitélt családjára háruló következményeket, a baleset által sújtott egyén családjára háruló következményekkel; mindenütt csak az anyagi következményeket tartván szem előtt. A bűnügyi költségekben az elitéltek csak í/'2o-a.d része lévén elmarasztalható, világos, hogy a családra átháruló vagyoni következményekről csakis ennél az V^o-ad résznél lehet szó, s ennél is csak akkor, ha családfő, mert ha családtag s önálló vagyonnal nem bír, akkor a családfő Dárius kincsével birhat, még sem lehet rajta bevenni a bűnügyi költséget. Mindezekből kifolyólag ki merem mondani, hogy a büntetés következményei a tettes családját anyagilag nem sújtják. Vegyük már most szemügyre azt az esetet, ha valakit nem büntetés, hanem más baleset ér; vájjon mily következmények hárulnak ebben az esetben családjára ? Nem vetek fel önkényszerű példát, hanem törvényes esetet, azt t i., midőn valaki hosszabb ideig nyilvános kórházban ápoltatik. Ekkor az 1875: III. tc. értelmében nemcsak ő maga felelős a költségekért, hanem hozzátartozói sőt bizonyos fokig munkaadója is. Tehát a dolog ugy áll, hogy a szándékosan bűnöző cselekménye családját tönkre nem teheti anyagilag, de a véletlenül beteggé lett tisztességes társadalmi tag hozzátartozóit törvényes végrehajtás utján tönkre lehet tenni. Ha ez nem anomália, nem álhumanizmus, ugy nem tudom mi az? S gyökere abban a téves felfogásban rejlik, hogy a büntetés kiállásának anyagi következményei szintén büntetést képeznek, holott az a körnek, a társadalomnak magánjogi jellegű követelése, a melyet behajtani minden törvényes eszközzel épen ugy kötelessége, mint egyéb követeléseit s a_ tisztességes adózó polgárok kontójára nem nagylelkűsködhetik.