A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 32. szám - Büntetés és humanizmus

Tizenharmadik évfolyam. 32. szám. Budapest, 1894. augusztus 12. V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kiadóhivatal: Rudolf-rakpart 3. szKéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézcndők. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY.) HETILAP AZ IGAZSÁGÜGY ÉRDEKEINEK KÉPVISELETÉRE A MAGYAR ÜGYVÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAR KÖZLÖNYE. Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják : Dr. RÉVAI LAJOS — Dr. STILLER MÓR ügyvedek. Felelős szerkesztő : Dr. STILLER MÓR. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve : Negyed évre 1 frt 50 kr. Fél » 3 » — » Egész » 6 » — » Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen po stautalvá nynyal küldendők. TARTALOM: Büntetés és humanizmus. Irta: Fényes Vince, kir. albiró Aradon. — A perrendtartás 32. §-ához. Irta: dr. Vásárhelyi Domokos, ügyvéd Komáromban. — Belföld. (A szegedi ügyvédi kamara ) — Ausztria és külföld. (Tőzsdeügyletek korlátozása Belgiumban. — Az osztrák ügyvédi kamarák gyűlésének tárgyalásai. — Külföldi judicatura ) — Nyilt kérdések és feleletek, ((juid consilii ? Irta : Dr. R. L., mohácsi ügyvéd. — A hitvestársi öröklés egy vitás esete. Irta : B. L., ügyvéd.) — Sérelem. (Statisztikai évkönyv — és igazságügyi Statisztika.) MELLÉKLET : Jogesetek tára. Felsöbirósági határozatok és döntvények. — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. — Kivonat a »Budapesti Közlony«-böl. (Csődök. — Pályázatok.) — Hirdetések. Büntetés és humanizmus. Irta : FÉNYES VINCZE kir. albiró Aradon. A humanizmus a XIX. század egyik uralkodó eszméje, melynek megvalósítására az egész emberiség törekszik és a haladó kor egyik legszebb vívmánya, hogy a kereszténység által meghonosított ennek a nagy elvnek még a büntető jog terén is érvényt szerzett a büntetéseknek és azok végrehajtásának emberiesebbé tétele által. Ha azonban a humanizmus megvalósításának előrehaladását specialiter a magyar társadalom egész területén veszszük szemügyre, lehetetlen, hogy fájó érzés ne töltse el keblünket annak, hogy ugy mondjam egyoldalú, egy irányú fejlődését látva; mely egyoldalú fejlődésnek eredménye aztán az, hogy pl. mig a büntető törvény és börtönrendszer tekintetében Európa leghaladottabb államaival versenyezhetünk, addig a társadalmi és államélet egyéb terrénumain jóformán nyoma sincs a humanizmusnak. Ennek a nézetemnek beigazolására leszek bátor az alábbiakban egy kis vázlatos összehasonlítást tenni, bárha meg is vagyok győződve, hogy az igazság meztelen odaállitása nem fog tetszeni a humanizmus túlzó híveinek, és azoknak, kik a különböző egyletekben szerepelve örökké ajkukon hordják a humanitás szent elvét, de ha működésük félszegségére reámutatunk, vagy pláne minden nagy dob és sablonszerűség mellőzésével kérjük segélyüket: szépen visszahúzódnak. A bizonyítás megkezdéséül nem lesz szükségtelen reámutatnom az egészen vagy részben hiányzó intézményekre, u. m. egyáltalában nincs menhely az iszákosok részére, intézetünk az elzüllött gyermekek dologra szoktatására, intézményünk a beteg vagy munkaképtelen fóldmives nép segélyezésére, a munkás-segélyezés is legújabb keletű s az sem államköltségen, hanem a munkások megterhelésével történik. Nincsenek elegendő számban s országos szervezettel lelenczházaink, szegényházaink, kórházaink, munkás szállóink stb. stb. Nem folytatom a felsorolást, mert azt hiszem már ez által is sikerült kimutatnom, hogy a humanitárius intézmények megvalósítása talán még sem a kellő sorrendben történt nálunk, mert hisz a fentebb elősorolt intézetek feállitása és rendezése — tekintettel, hogy azok a nem bűnös emberek javára szolgálnának — talán mégis előbbre való lett volna, mint egy európai színvonalon álló, de egyéb intézményeink közül szomorúan kirivó büntetési és börtönrendszer. Beismerem, hogy e téren a hiba külföldön is fenforog, hiszen csak nem rég olvashattuk dr. Neckeben Jánosnak a külföld hasonló viszonyait persiffláló művét (»Ein Vorblick auf das Jahr 2000« stb. 1891. Boroszló.) s csak nemrég történt a francia képviselő kamarában a visszaeső bűntettesekről szóló törvényjavaslat előterjesztése, mely a Cayenne-be való deportatiót azért tartja megszüntetendőnek, mert az éghajlat az elitéltek egészségére nem a legkedvezőbb! A hiba minmagunkat csak annyiban terhel, hogy a külföldi reformok behozatalánál nem tartjuk meg a sajátos viszonyaink által megkívánt sorrendet, hanem inkább csak arra ügyelünk, hogy a látszatot megőrizzük, mert hisz a hozzánk vetődő külföldinek könnyű a börtönök fényes állapotát szeme elé tárni, de a társadalom más területein lappangó bajokról az illetékes közegek is csak akkor nyernek tudomást, ha . . . Hódmezővásárhelyre mennek. A visszáságoknak, melyek e téren lépten-nyomon előfordulnak szembeszökővé tételére elegendő lesz egyfelől a szabadság vesztésre ítéltek állapotát és viszonyait a többi állampolgárok állapotával és viszonyaival összehasonlítani; másfelől pedig szemügyre venni az elitélt családjára a bűncselekmény folytán háruló következményeket, melyek a baleset által sújtott egyének családját érik. A szabadságvesztésre elitéltek állapotát és viszonyait leghívebben a büntetések végrehajtását tárgyazó rendeletek tüntetik fel, melyeknek csak felületes átolvasásánál is szemünkbe tűnnek a következők : Az épületek és elhelyezés tekintetében elő van írva, hogy azépületek vakolata legalább évenkint egyszer kijavítandó, az épület külseje és belseje kimeszelendő, a szobák, szerelvények, folyosók, lépcsők gyakrabban felsúrolandók, az egészségre ártalmas falak vízhatlan mészszel és deszkaburkolattal bevonandók stb. De nem tanácsolnám egy hivatali főnöknek sem, hogy ezeket a rendelkezéseket az államhivatali helyiségekre is kiterjeszteni akarja, s a szűken szabott átalányból a gyakoribb tisztogatásra fordítson. Nemcsak felettes hatóságától kapna orrot, hanem bizonyára még a nagy közönség is megtámadná, hogy évenkint néhány fél napon át a hivatalt hozzáférhetlenné teszi. Erre a mi állami gépezetünkben sem pénz, sem idő nincs, hiszen az az államhivatalnok nincsen abban a szerencsés helyzetben, hogy bűncselekmény miatt elitéltetvén, tisztántartott és gondosan takarított helyiségben dolgozhasson. Tudok esetet, midőn 200 frt lakbértöbblet miatt a tiszta, világos, egészséges helyiség helyett bedugták az illető államhivatalt egy bűzös, sötét, szűk helyiségbe, mert a 200 frtra nem volt fedezet s mert a magyar államnak nincs másra pénze, mint a katonaság és a rablógyilkos urak szükségleteire. A letartóztatottak munkahelyiségeiben nagyobb petróleum lámpák használandók, az államhivatalnokok azonban emésszék fel látóképességüket a szűkmarkúan kiszabott egy vagy legfeljebb két szál gyertya mellett. De azért jaj nekik, ha a nyomorúságos világítás mellett vaklászni nem akarván, hátrálék képződésre adnak alkalmat ; hiszem nem apagyilkosok, rablók, gyújtogatok az államhivatalnokok, hogy villamvilágitású palotát építsen nekik az állam, mint a fegyenceknek Mária-Nostrán, hanem tisztességes, bűntelen hivatalnokok, a kik tartsák szerencséjüknek, ha a sanyarú dotációért az állam szolgálatában megvakulhatnak — ad maiorem humanitatis glóriám ! Fűtés tekintetében a letartóztatási intézetek á'landó hőmérsékletét az orvos állapítja meg, sőt Mária-Nostrán légfűtést rendeztek be. Arról azonban nincs gondoskodás, hogy a szegény nép számára kellő számú melegedő szobák állitassanak fel; sőt még az államhivatalok főnökeinek is takarékoskodniok kell, hogy az időjárásra való tekintet nélkül egyszer s mindenkorra kiszabott fűtési átalánynyal kijöjjenek; mert ha ki nem jön, a különbözetet sajátjából kell fizetnie, ha pedig megtakarít az átalányból valamit, azt érdemül tudják be neki. Tudok rá esetet, hogy a hiányos fűtés miatt a hivatalnokok között majdnem strike tőrt ki, mert a hivatal főnök nem adott elegendő fát s a saját szempontjából igaza is volt, mert előző évben vele fizettették meg az átaláLapunk mai szama 8 oldalra terjed.