A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 31. szám - Észrevételek a sommás eljárást és a fizetési meghagyásokat szabályozó törvényekre vonatkozó ügyviteli szabályokra. (Vége.)

122 A J O Gr. tositó társaságnak beleegyezésétől vagy ahhoz való hozzájárulásától nem tehető függővé; a biztosítottnak ez irányban érvényes alakban tett egyoldalú akaratnyilvánítása joghatályos és a biztosító társaságra nézve az arról nyert értesülés folytán kötelezővé válik. A m. kir. Curia: Mindkét alsóbiróság Ítéleteinek részben való megváltoztatásával, az alperes köteles 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett a kereseti követelésből 927 frt 40 kr. tökét stb. megfizetni. Indokok: Az életbiztosítási szerződésből kifolyólag a kedvezményezett csakis a szerződésben meghatározott időpontban, avagy a biztosítottnak halála esetére szerezhetvén jogokat, kétségtelen a biztosítottnak az a joga, hogy biztosítási szerződés fennállása alatt a kedvezményezettnek személyére nézve intézkedhetik, az eredeti kijelölést megváltoztathatja, a már kijelölt kedvezményezett helyett ilyenül mást nevezhet meg. Az A /, a. közjegyzői okirattal tanu3itva van, hogy 2-/. a. biztosítási kötvény szerint biztosítottként jelentkező F. I. a kedvezményezett kijelölésére vonatkozó eddigi intézkedéseit módosítva, illetve visszavonva, a 2,000 frtra tett biztosítási összegből 1,000 frt erejéig kedvezményezettül a felperest jelölte meg; s ezen intézkedéséről az alperes biztosító társaságot miheztartás végett értesítette. Ilyen körülmények között kérdés tárgyát csak az képezi, hogy a biztosítottnak ez az intézkedése kötelezővé vált-e a biztosító társaságra nézve is azért, mert ez az arról nyert értesítésre annak elfogadását magára nézve attól tette függővé, hogy a biztosítási kötvény neki bemutattassék a végből, hogy a kedvezményezett személyére vonatkozó ujabbi intézkedés a kötvényre is reávezettessék, a mi azonban be nem következett, mivel a kötvény bemutatása elmaradt. Sem a 2-/. alatti kötvényre vezetett alapszabályokban, sem a kt.-ben nem foglaltatik olyan rendelkezés, melynél fogva a biztosítottnak a kedvezményezett személyének kijelölésére vonatkozó intézkedésének jogi hatálya a biztosító társaságnak beleegyezésétől Vagy ahhoz való hozzájárulásától tételeztetnék fel. E szerint a biztosítottnak ez irányban érvényes alakban tett egyoldalú akaratnyilvánítása már joghatályos a biztosító társaságra nézve, az arról nyert értesülés folytán kötelezővé vált. Nem volt tehát joga az alperes biztosító társaságnak a biztosítottnak a közjegyző előtt kellő alakban tett A-/, intézkedésének kötelező voltát magára nézve olyan alakiságoknak és szabályoknak felállításától függővé tenni, a melyek nem alapulnak sem az alapszabályokon, sem a törvényen. Miután pedig az alperes nem állította, hogy a biztosiiott az Ay. a. tett intézkedését a felperes hátrányára utóbb joghatályos módon újból megváltoztatta vagy visszavonta volna, az alperes biztosító társaságnak a biztosítottnak bekövetkezett halála folytán a biztosítási szerződés alapján a biztosítási összegnek a biztosított által kijelölt kedvezményezett részére előállott fizetési kötelezettségének teljesítésével köteles lett volna magát az A-/, kijelöléshez tartani s ennek alapján felperesnek lévén joga a biztosítási összegből 1,000 frtnak ő részére leendő kifizetését követelni, felperesnek követelési igénye ezen összeg erejéig az alperes társaság ellen meg volt állapítandó. A felperes követelési igényének érvényesithetése ellen az alperes által a 2 /. alatti kötvényre vezetett alapszabályok 15. és 16. §-ára alapítottan felhozott az a kifogás, hogy az alperes társaság csupán a kötvény bemutatása ellenében tartozván a biztosítási összeget kifizetni és a halál okának igazolásául szolgáló okiratoknak három hónap alatt nála történt bemutatásának elmulasztása esetére fizetési kötelezettsége is elenyészvén, felperesnek már azért sem lehet igénye a biztosítási összegre, mert ezeknek a feltételeknek eleget nem tett, súlylyal nem birhat azért, mert a 2-/. alatti kötvény alapján az egész biztosítási összeget a 3'/. alatti szerint kedvezményezettül kijelölt F. A.-nak kifizetvén, azoknak a feltételeknek be nem tartásából, a melyektől a biztosítási összegnek kifizetését az alapszabályok szerint függővé tehette, a fizetésnek teljesítése következtében kifogást nem érvényesíthet, felperes pedig kereseti igényét a biztosított halála után egy éven belül indítván mag, az a kt. 487. §-ra tekintettel el nem évül. Helyt kellett adni azonban az alperes beszámítás iránti igényének a 2-/. a. biztosítási szerződésnek utolsó évi díjából kifizetetlen 45 frt 21 krból, továbbá a biztosított által kölcsönül felvett 80 frtból is a nyugtabélyeg fejében kirótt 20 frt összegből a felperesre, mint a 2,000 frt biztosítási összegből 1,000 frtra nézve kedvezményezettre eső aránylagos felerész fejében őt terhelő összesen 72 frt 60 kr. összegre nézve s a marasztalási összeg ennek levonásával volt meghatározandó, mert felperes az alperesnek ily összegig ellenében érvényesített beszámítási igényének jogosságát a perben nem kifogásolta. E szerint mindkét alsóbiróság ítéletének részbeni megváltoztatásával, alperes 927 frt 40 kr. tőkében marasztaltatott. Ez után a kamatfizetés kötelezettsége a kereset megindításától állapíttatott meg; mert csakis ettől fogva tartható az alperes a felperes irányában késedelmesnek. (1894. május 18-án. 517.) A biztosítási szerződésből eredő igényekre nézve a keresk. törvény 487. §-ában megállapított egy évi elévülési idő a biztosítási díjak fejében kiállított váltó ellenében is érvényesíthető a Ytv. 92. §-ában vont határok között. Az eredeti követelésnek jogi természete nem szűnt meg az által, hogy annak biztosítására váltó adatott. Egy meghalt személy ellen helytelenül indított keresettel az elévülés félbeszakitottnak nem tekinthető. A budapesti kir. kereskedelmi és váltó törvényszék mint váltóttiróság (1892. évi márc. 11-én 8,354. sz.): Dr. Rott Jakab ügyvéd által képviselt cs. és kir. szab. osztrák Phönix biztosító társaság magyarországi képviselősége felperesnek dr. Leitner Adolf ügyvéd által képviselt néhai B. Dávidnak ismert, továbbá dr. Oko'icsányi Géza kirendelt ügygondnok által képviselt ismeretlen örökösei 146 frt 52 kr. tőke- és járulékai iránti váltopereben következőleg itélt: A Budapesten 1890. évi május ho 1-én 146 frt 52 krról kiállított váltó alapján tartoznak alperesek, mint a váltó elfogadója, néhai B. Dávid örökösei a kereseti 146 frt 52 kr. tőkét stbt felperesnek megfizetni stb. Indokok: Alperesek első sorban azzal védekeznek, hogy örökhagyó B. Dávid a kereseti váltót a végből látta el elfogadói aláírásával, hogy azon biztosítási díjrészletet, melynek fizetésére magát a felperessel kötött biztosítási szerződús alapján a felperes által viselendő kockázat ellenében kötelezte s mely díjrészlet 1890. évi szeptember hó 1-én volt esedékessé válandó, a kereseti váltóval fedezze, a biztosítási szerződés azonban a megelőző díjrészlet lejárta és kifizetése alkalmával felperesek, mint B. Dávid örökösei kőzett, közös egyetértéssel megszüntetett úgy, hogy Jelperes azontúl kockázatot nem viselvén, a díjrészletet sem követelheti. Másodsorban pedig azzal védekeznek alperesek, _ hogy a kereseti váltó lejártától, vagyis 1890. évi szeptember hó 1-től a kereset megindításáig, vagyis 1891. év november hó 6-ig több mint egy év telvén el, felperesnek a biztosítási díjrészlet iránti igénye a keresk. törv. 487. §-a értelmében elévült. M nthogy azonban alperesek az első helyen emelt kifogásukat, nevezetesen azt, hogy bejelentették felperesnek, hogy a biz tositást megszüntetik s hogy ezen bejelentést felperes jóváhagyólag tudomásul vette, felperes tagadása ellenében mivel sem bizonyították, a mit pedig bizonyítani ajánlkoztak, hogy t. i. ugyanazon tárgyakat más társulatnál biztosították s hogy azok elégtek, felperesnek ezen perrel érvényesitett jogaira nézve közömbös, minthogy továbbá a másodsorban emelt elévülési kifogás, tekintettel arra, hogy az elfogadó magát a köztörvényi kötelezettség mellett váltóilag is lekötelezte, mely váltókötelezettség minősége tekintetében önálló s a köztörvénytől független lévén, elévülésének feltételei a váltójogi szabványok által határoztatnak meg s tekintettel arra, hogy az elfogadó váltójogi kötelezettsége a kereset megindításáig el nem évült, figyelembe nem vehető, annálfogva alpereseket, mint az elfogadó örököseit, a minden lényeges kellékkel ellátott váltó alapján a hagyatékhoz tartozónak kimutatott vagyonra vezetendő végrehajtás terhe mellett a kereseti kérelemhez képest elmarasztalni kellett stb. A budapesti kir. itélő tábla (1893. évi január hó 12 én 1,577. sz. a.): A kir. itélő tábla az első biróság ítéletét megváltoztatja, felperest keresetével elutasítja stb. Indokok: A kereseti váltó, tartalmánál fogva biztosítási kötvény értéke s illetve felperes beismerése szerint biztosítási dijak fejében, tehát biztosítási ügyletből kifolyólag adatott. Minthogy pedig ebből önként következik, hogy a kereseti váltó ellen mindazok a kifogások érvényesíthetők, melyek az e váltóval fedezett biztosítási díjak tekintetében érvényesíthetők, minthogy a keresk. törv. 487. §-a értelmében a biztosítási szerződésből eredő igények egy év alatt elévülnek, attól az időponttól számítva, midőn azok érvényesíthetők lettek volna, felperes pedig a kereseti váltó által fedezett biztosítási díjak iránt a váltó lejáratától számítva egy év alatt keresetet nem indított és igy kereseti követelése elévült, az az érvelése pedig, hogy örökhigyó B. Dávid eUen a kereseti váltó lejáratától számítva egy éven belül indított kereset az elévülést félbeszakította, figyelembe nem vehető, mert egy meghalt személy ellen helytelenül megindított keresettel az elévülés félbeszakitottnak nem tekinthető : az első biróság Ítéletének megváltoztatásával felperest keresetével elutasítani stb. kellett stb. A m. kir. Curia (1894. évi június hó 13-án 657. sz. a.) : A másodbiróság Ítélete helybenhagyatik indokainál fogva és azért, mert alperesek, mint a kereseti váltó alapját képező jogügybtre nézve a felperessel közvetlen szerződési viszonyban állott félnek örökösei, jogosítva lévén a felperes ellen mindazon kifogásokat érvényesíteni, melyeket maga a közvetlen szerződő jogelődjük a váltótörv. 92. §-a értelmében a váltó alapját képező kereseti követelés tekintetében érvényesíthetett: jogosan élhettek azzal a kifogással is, hogy az ez idei követelés a keresk. törv. 486. §-a értelmében elévült, mivel eme követelésnek jogi természete nem szűnik meg az által, hogy annak biztosítására váltó állíttatott ki. Bűnügyekben. Yádlott a revolverét csak oly kijelentéssel mutatván fel, hogy bántalmaztatás esetén van eszköze, mivel magát védelmezni képes: ily feltételes fenyegetés a Kbtkv. 41. §-ában meghatározott kihágás tényálladékát, de egyéb büntetendő cselekményét sem valósítja meg. A kisvárdai kir. járásbíróság (4,119/B sz. 1893. augusztus 21.): K. Ignác vádlottat az ellene emelt közcsend ellen