A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 31. szám - Észrevételek a sommás eljárást és a fizetési meghagyásokat szabályozó törvényekre vonatkozó ügyviteli szabályokra. (Vége.)

A J kihágás vádja és következményeinek terhe alól felmenti. A kölcsönös becsületsértés miatt megindított eljárást az az elj. szab. 23. §-a alapján beszünteti. Indokok: Vádlott tagadásával szemben a kihallgatott tanuk vallomásából nem nyert igazolást, mintha K, Ignácz a kezébe kerített revolverrel sértettet csakugyan komolyan és élet veszélyesen fenyegette volna. Tette nem volt egyéb, mint az öt házában sértegető panaszos megijesztése egy tö'tetlen revolverrel, melyről maga sértett is azt állítja, hogy annak sárkányát felhúzva nem látta. Vádlottnak ezen cselekménye pedig nélkülözvén a kbtkv. 41. §-a szerint minősülő közcsend elleni kihágás közveszély érzetét keltő jellegét, vádlottat fel kellett menteni. A debreceni kir. ítélőtábla (36/B. sz. 1894. január 30.): Az első fokú biróság Ítéletének a kölcsönös becsületsértés vétségére vonatkozó nem felebbezett része érintetlenül marad, ugyanannak az ítéletnek a kbtkv 41. §-ába ütköző közcsend elleni kihágásra vouatkozó része megváltoztattatik, K. Ignác vádlott a közcsend elleni kihágásban bűnösnek mondatik ki s ezért a kbtkv 41. §-a alapján a kbtkv 21. és 22. §-a értelmében az 1892: XXVII. t.-c. 3. §-ában kijelölt célra fordítandó, behajthatlai.ság esetén egy napi elzárásra átváltoztatandó 10 frt pénz, mint tő és szintén egy napi elzáratásra átváltoztatandó 5 frt pénz, mint mellékbüntetésre stb. Ítéltetik stb. Indokok: Az eljárás adatai szerint vádlott maga beismerte, hogy R. Mihály sértettet revolverrel meglövéssel fenyegette, bizonyítékot szolgáltat e tekintetben megsértettnek a vádlott által meg nem cáfolt előadása, továbbá özv. S. Istvánné és S. András tanuknak kihallgatásával bizonyított ama körülmény, hogy sértett azt, miként vádlott öt meglövéssel fenyegette, eme két tanúnak az eset után azonnal elbeszélte. Tekiutetbe véve, hogy vádlottnak amaz előadása, miként a revolver töltve nem volt, mentségül elfogadható nem volt, mert eme körülményt sértett nem tudhatta s igy a fegyverrel való fenyegetés sértett lelkében a közvetlen bekövetkezhető veszély iránt félelmet gerjeszthetett, a miért is az első fokú biróság itéletér.ek e tekintetben való megváltoztatásával vádlottat a kbtkv 41. §-ába ütköző közcsend elleni kih4gásban bűnösnek kimondani kellett. A büntetés kiszabásánál figyelembe vétetett és vádlott javára enyhítő körülménynek mérlegeltetett büntetlen előélete, hogy a fenyegetést sértett és vádlott között előzetesen kölcsönös veszekedés és civakodás előzte meg és ebből folyólag vádlott felindult kedélyállapotban volt stb. A m. kir. Curia (5.188/B. sz. 1894. jun. 12.): A felterjesztett ügy az 1883: VI. t.-c. 7. §-ának 1. pontja alapján felülvizsgálat alá vétetvén, a kir. ítélőtábla ítéletének megváltoztatásával az első biróság ítélete hagyatik helyben. Mert az eljárás adataiból megállapítható, hogy vádlott a sértett által saját házában támadtatván meg. jogos téren állott, tehát még az esetben, ha a személye, vagy vagyona ellen intézett támadás elhárítása végett használta a vádbeli személyes fenyegetést, ez jogos védelem gyanánt elfogadandó. Minthogy azonban vádlottnak arra alapított védelme, mely szerint ő revolverét csak oly kijelentéssel mutatta fel, hogy bántalmaztatás esetén van eszköze, mivel magát megvédelmezni képes, S. András tanúvallomásával is támogattatik, ezen tényállás fogadandó el bizonyítottnak. Ily feltételes fenyegetés pedig a kbtkv 41. §-ában meghatározott kihágás tényálladékát, de egyéb büntetendő cselekményét sem valósítja meg : mihez képest büntetendő cselekmény hiányában a kir. Ítélőtábla Ítéletének megváltoztatásával az első biróság felmentő ítéletét helyben hagynia kellett. Vádlott tudva azt, hogy kutyája, mely sértettet megharapta s annak 20 napot meghaladó gyógyidöt igénylő sértést okozott, mérges természetű volt, mégis elszaladt a nélkül, hogy a kutyája által megtámadott sértettet védelmezte, vagy kutyáját elűzni igyekezett volna, vádlott ezen cselekménye miatt, a btkv. 310. §-ába ütköző gondatlanság által okozott súlyos testi sértés vétségében bűnösnek kimondandó. A n agy becskerek i kir. törvényszék, mint büntető birósáíí (601/B. sz. 1893. évi március 1.): Cs. János vádlott a btkv 310. §-ába ütköző súlyos testi sértés vétségének vádja és következményeinek terhe alól felmentetik. Indokok: B. Moja panaszolta, hogy 1892. szeptembí r 12-én, a midőn Cs. János vádlottat kukorica lopáson érte s midőn őt azért zálogolni akarta, vádlott kutyáit reá uszította, melyek közül egyik B. Mojának lábát megharapta. Jóllehet a végtárgyalás adataival beigazolást nyert, hogy vádlott kutyája a panaszost megmarta, mi által 20 napon tul gyó gyúló sértést szenvedett, de másrészt miután az is igazolva van, hogy a sértett a vádlottal dulakodott s ez a körülmény okozta, hogy a vádlott nyájőrző kutyái gazdájukat veszélyben forogni látván, a nélkül, hogy uszitva lettek volna — mit különben vádlott tagad — ösztönszerűleg rohanták meg sértettet; minélfogva vádlott ellen bizonyítva nincs, hogy részéről ^ oly gondatlanság forgott fenn, a mely miatt büntetőjogi felelősségre lenne vonható, miért is az ellene emelt vád és következményeinek terhe alól az itélet rendelkező részéhez képest felmenteni kellett. OG. 123 A szegedi kir. ítélő tábla (1878/B. sz. 1893. május 16.): A kir. törvényszék ítélete megváltoztatik, vádlott Cs. János bűnösnek mondatik ki a btkv 310. §-ába ütköző gondatlanság által okozott súlyos testi sértés vétségben és e miatt e § alapján — az itélet foganatbavételétől számítva — tizenöt napi fogházra és az 1887: VIII. t.-c. 1. §. szerint meghatározott célra fordítandó, behajthatlanság esetén egy napi fogházra átváltoztatandó, 10 frt pénzbüntetésre ítéli stb. Indokok: Minthogy vádlott maga beismeri azt, hogy az a kutyája, mely sértettet megharapta s az orvosi látlelettel is bizonyított 20 napot meghaladó gyógyidőt igénylő sértést okozta, mérges természetű volt. Minthogy vádlott ezt tudva, maga beismerte azt is, hogy elkapva sértettől az általa tőle zálog gyanánt elvenni szándékolt szűrét, elszaladt, a nélkül, hogy az e közben a kutyái által megtámadott sértettet védelmezte, vagy kutyáit elűzni igyekezett volna. Minthogy a vádlottat a kutyái által ekkép és ily körülmények között okozott súlyos testi sértés tekintetében terhelő gondatlanság saját beismerésével is bebizonyitottnak vehető, ennélfogva öt a btkv 310. §-ába ütköző goudatlanság által okozott súlyos testi sértés vétségébeu bűnösnek kimondani és e miatt — tekintette] rovatlan előéletére, mint enyhitö körülményre — a rendelkezés szerint büntetni kellett stb. A m. kir. Curia (8J47/B. sz. 1894. jun. 20.): Annak előrebocsátásával, hogy Sz. Fülöp tanúvallomása megerősíti ugyan B. Moja sértet nck azt az állítását, hogy a vádlottat kukorica lopáson rajta érte, ez a lopás, illetve tulajdon elleni kihágás azonban vád hiányában, itélet tárgyát nem képezte s tekintettel másfelől arra, hogy B. Moja a kutya harapás következtében hónapokig tartott testi sérülést szenvedett: a szegedi kir. itélőtáb'ának ítélete azzal a változtatással, hogy Cs. János vádlottnak fogházbüntetése egy havi időtartamban állapittatik meg és a btkv 411. §-a helyett a 311. §-ára való hivatkozással, egyebekben indokainál fogva helybeuhagyatik. Vízjogi ügyekben. A vizeknek kártalan levezetését célzó, azonban terv és számítás nélkül bemutatott s így a mereteiben ismeretlen vizimü a hatóság által nem tárgyalható s engedélyezés alapjául nem szolgálhat. A vizitek a törvény által jo évben engedélyezett maximális lekötése kisebb jelentőségű, s csekély befektetéssel járó vizhasználatoknál a nagyobb és fontosabb jelentőségű vállalkozás korlátozásának elkerülése érdekében meg nem engedhető. (Ily tartalmú kijelentés foglaltatik a földmivelésügyi minister urnák V. vármegye közigazgatási bizottságához 71,997/93. sz. a. intézett rendeletében.) Ha vízhasználati bejelentések tárgyalásánál oly kérdések merülnek fel, melyek más vízhasználatokkal közösek, azok együttes tárgyalás keretében tisztázandók. (Ekként rendelkezik a f. évi 2,765. sz. a. kelt s Veszprém vármegye közigazgatási bizottságához intézett földmivelésügyi ministeri határozat.) Midőn a törvénytelen alakban foganatosított védelmi munkálat megsemmisíttetik, a védelmezésrc indokul szolgált káros helyzet orvoslása a hatóságnak ugyancsak kötelességét képezi. (A röldmivelésügyi minister 13,218/1894. sz.) A m. kir. pénzügyi közigazgatási biróság elvi jelentőségű határozatai. i,C)ój. . / rendőri hatóság ügykörébe tartozó pásztorbér követelési ügyekben benyújtott jelebbezések : bélyegmentesek. (ISCJJ évi 2,954.. szám. 1.964. A nyilvános számadásra köteleseit vállalatok és egyletek adójának megállapításánál, az egyenes adótörvény élés szabályok 1888. évi hivatalos összeállításának III. rész 14.. és 15. $-aiban meghatározott átlagos számításától meg abban az esetben sem lehet eltérni, ha az adó utólagosan, az illető vállalat üzembe helyezéséig visszamenőleg több évre egyszerre vettetik ki (189J. évi I2,l32. sz.) 1.965. A jelebbezések után járó illeték akkor is csak az ül. díjj. íj. tétel IV. 12. a) pontjában megállapított mérvben rovandó le, ha az első folyamodásű bírósági határozat után járó öt forintot meg nem haladó illeték, nem bélyegjegyekben, hanem — kiszabás alapján — készpénzben rovatott le. {1894.. évi 541. sz.)