A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 31. szám - Észrevételek a sommás eljárást és a fizetési meghagyásokat szabályozó törvényekre vonatkozó ügyviteli szabályokra. (Vége.)

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a >Jog« 31. számához. Budapest, 1894. augusztus hó 5~én. Köztörvényi ügyekben. A marosvásárhelyi kir. itólő tábla III. számú polgári döntvénye. Végrehajtási szenvedő jogosítva van-e a végrehajtást elrendelő végzés ellen ennek keltétől számított három hónapon belől felfolyaniodással élni az esetben, ha a végzés neki esak a foganatosításkor kézbesítendő, a végrehajtás pedig még foganatosítva nem lett / (1,751., 1,781. polg. számhoz). Határozat: Végrehajtást szenvedő a végrehajtást elrendelő végzés ellen az esetben, ha a végzés neki csak a foganatosításkor kézbesítendő, a végrehajtás pedig még foganatosítva nem lett, a végzés keltétől számítva három hónapon belől felfolyaniodással élni nem jogosult. Indokok: Az 18S1. évi LX. törvénycikk 12. §. szerint végrehajtást szenvedő oly esetben, a midőn a végrehajtást elrendelő végzés részére csak a foganatosításkor kézbesítendő, ha a végrehajtás még foganatosítva nem lett, a végzés keltétől számítva három hónapon belől annak közvetlen kézbesítését nem igényelheti, de ezen időn lúl kére'raére az neki kézbesítendő. Eme rendelkezés világos célja az, hogy végrehajtást szenvedő a fennebbi időn túl azon helyzetbe juttassék, hogy felfolyamodással élhessen és hosszabb időn át ne tartassék a végrehajtás foganatosításával való fenyegetés hatása alatt. Ebből azonban az is következik, hogy a végrehajtást szenvedő a végrehajtást elrendelő végzés ellen három hónapon belől kiadványozásának kérelmezése nélkül sem jogosult felfolyamodással élni. Eme felfogás támogatására szolgál, hogy az idézett törvény 140. §-a szerint a végrehajtást elrendelő végzés ellen a felfolyamodás annak kézbesítésétől számított nyolc nap alatt adandó be s ahhoz a végrehajtási kérvénynek a felfolyamodó részére kézbesített példánya csa'olandó. Ezek szerint a végrehajtást elrendelő végzés elleni felfolyamodás beadhatásának és felszerelhetésének feltétele, hogy a végzés felfolyamodónak már kézbesítve legyen. De ha a másodbiróság három hónapon belől a végzés kézbesítése nélkül érdemileg intézkednék, ebből azon visszás helyzet állhatna elő, hogy végrehajtást ^zellvedönek a másodbirói végzés esetleg hamarább kézbesittetnék, mint a mely időben joga lehetne az első birói végzés kézbesítését igényelni és az az eset is bekövetkezhetnék, hogy végrehajtató lelfolya modási költségen marasztaltatnék akkor, midőn a végrehajtás foganatosításától, a fennebb mondottakból folyólag három hónapon belől minden joghátrány nélkül elállhat; de különben is, ha a végzés kézbesítése nélkül három hónapon belől a felfolyamodás megengedtetnék, akkor az idézett törvény 12. §-a harmadik bekezdésének rendelkezése semmi gyakorlati értékkel nem bírna. Mindezeknél fogva ki kellett mondani, hogy végrehajtást szenvedő a végrehajtást elrendelő végzés ellen az esetben na a végzés neki csak a foganatosításkor kézbesítendő, a végrehajtás pedig még foganatosítva nem lett, a végzés keltétől számítva három hónapon belől felfolyamodással élni nem jogosult. Kelt Maros-Vásárhelytt, a kir. itélő táblának 1894. évi június hó 20 án tartott polgári teljes ülésében. Hitelesíttetett a kir. itélő táblának 1891. évi június hó 30-án tartott polgári teljes ülésében. A tkvi tulajdonos azon ténye, hogy ő a tkvi társtulajdonos illetményét tényleg használta, a tkvi társtulajdonos tulajdonát képező ingatlan használatának akadályozását is magában foglalja. Ilyen körülmények között nem jöhet figyelembe a használattal éld tulajdonos azon kifogása, hogy ö a társtulajdonost a használatban nem akadályozta, s igy a használatból kizárt tulajdonos kérelmére, a közös birtoklás és használatba bocsátásra kötelezendő. A beregszászi kir. törvényszék (803/P. sz. 1892. június 1-én) : Tar János ügyvéd által képviselt V. Ágnes felperesnek dr Meisels Adolf ügyvéd által védett M. István alperes ellen ingatlan birtokba adása és elvont hasznok iránt indított rendes perében következőleg itélt: Alperes köteles a b.-újfalusi 420. sz. tjkv. ben foglalt 25. hrsz. brtokrészlet felerészét s az ezen lévő épületek felerészét 15 nap s végrehajtás t«rhe alatt felperes közös birtoka és használatába átbocsátani stb.: felperes keresetének elvont hasznokra irányzott részével elutasittatik. Indokok: A keresethez csatolt hitelesített tkvi másolattal felperes kétséget kizárólag beigazolta, hogy a b.-újfalusi 420. sz. tjkvbcn foglalt 25. hrsz. ingatlan felerészben az ő tkvi tulajdonát képezi, ezen alapon ennek hasznát is ő élvezni is jogosítva van. Alperes, midőn nem tagadja meg, hogy a kereset tárgyát képező ingatlan birtokot ö használná, nem is állítja, hogy azt felperes vagy alperesen kivül bárki más használná. Minthogy pedig alperes a per során azt állítja, hogy ő még 1889. évben felszólította felperest, hogy ez birtokrészét vegye használatába, s midőn sem ellenirata, sem későbbi periratában határozott ígéretet, illetve nyilatkozatot nem tett arra nézve, hogy a kereseti ingatlant felperes használatába átbocsátja, azon különben is meg nem tagadott körülmény, hogy ezen ingatlant alperes | tartja birtokában, igazolva van, miért is tekintettel arra, hogy alperes az általa hivatolt tanukkal azon állítását, hogy az ingatlan használatával felperest megkínálta, nem bizonyította, őt a kereseti ingatlannak felperes közös birtoka és használatába adására stb. kötelezni kellett. Eelperes keresetének elvont hasznokra irányzott részével el volt utasítandó, mert alperes tagadásával szemben az évi haszon mennyiségét nem igazolta s az ennek eszközlése céljából bekivánt költséget nem előlegezte stb. A kassai kir. itélő tábla (4,819/P. sz. 1893. június 6-án): Az elsőbiróság Ítéletét az elvont hasznokra vonatkozó nem felebbezett részében érintetlenül hagyja, a per főtárgyára nézve azonban megváltoztatja, felperest keresetével elutasítja stb. Indokok: Felperes keresetét arra alapítja, hogy alperes a peres felek közös tulajdonát tevő kereseti fekvőségét felerészben birtokába bocsátani vonakodik. Alperes beismeri ugyan, hogy ö a felerészben őt illető osztatlan állapotban levő belsőséget használja, de tagadja, hogy ő felperest a kereseti ingatlan használatba vételében valaha megakadályozta volna, sőt kijelenti, hogy felperesnek használati joga gyakorlásában mi sem áll útjában. Ily körülmények között felperesnek kötelességében állott azt bizonyítani, hogy alperes az ő tulajdonjogát a per megindítása előtt el nem ismerte vagy őt a tulajdonjogból folyó birtoklási jogának megkisérlett gyakorlásában meggátolta, felperes azonban mindezt bizonyítani meg sem kísérletté, s oly tényeket sem hozott fel, a melyekből következtetni lehetne, hogy alperes az ő jutalékát is, mint sajátját, tulajdonosi akarattal birtokolja. Ezeknél fogva tekintve, hogy jelen esetben a tulajdonjogra alapított birtokba bocsátási igényről van szó, ez az igény pedig csak akkor keletkezik, ha az alperes ténykedése a felperes tulajdonosi akaratával ellentétbe jön, felperest igazolatlan keresetével elutasítani stb. kellett. A m. kir. Curia (10,207/P. 1894. május 16.): A másodbiróság Ítéletének a kereset főtárgyára vonatkozó felebbezett része megváltoztatik, és az első bíróság Ítéletének az a része, mely szerint alperes a b.-újfalusi 420. sz. tjkvben 25. hrsz. a. foglalt birtokrészletnek s az azon levő épületeknek felerészben a felperes közös birtokába és használatába való bocsátására köteleztetett, helybenhagyatik. Indokok: A b.-újfalusi 420. sz. tjkvben 25. hrsz. a. felvett ingatlan a keresetlevélhez A-/, alatt hiteles másolatban csatolt telekkönyv szerint felerészben a felperes tulajdonát képezi. Alperes nem tagadta felperesnek azt az állítását, hogy a jelzett ingatlanból a felperest tulajdonjogilag illető felerészt ö (az alperes) birja és használja, ebből a beismerésből következőleg pedig figyelembe nem jöhet alperesnek az a kifogása, hogy ő felperest tulajdoni illetményeinek használatában nem akadályozta, mert az a körülmény, hogy a felperes illetményét tényleg ö használta, a felperesnek használatának akadályát magában foglalja. Felhozta alperes kifogásként azt is, hogy ő a felperest tulajdoni illetményeinek használatával még az 1889. évben önként megkínálta, ezt azonban nem bizonyította, erről ugyanis kihallgatott tanujának tudomása nincs. Minthogy pedig a tkvi tulajdonost a tulajdonát képező ingatlannak a birtoka is megilleti, de a jelen esetben alperes a felperes birtoklási jogosultságát kétségbe nem vonta: ily körülmények között a másodbiróság Ítéletének megváltoztatásával az elsőbiróság Ítéletének azt a részét, mely szerint alperes a kérdéses ingatlannak felerészben a felperes közös birtokába és használatába bocsátására köteleztetett, helybenhagyni kellett stb. Kereskedelmi, csőd- és váltóügyekben. A biztosított a biztosítási szerződés fennállása alatt a kedvezményezettnek személyére nézve intézkedhetik, az eredeti kijelölést megváltoztathatja, a már kijelölt kedvezményezett helyett ilyenül mást nevezhet és ezen intézkedésének jogi hatálya a biz-