A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 31. szám - Észrevételek a sommás eljárást és a fizetési meghagyásokat szabályozó törvényekre vonatkozó ügyviteli szabályokra. (Vége.)

A JOG. 2£7 gyengébb lesz, inert gyakoribb kézfogások a gyenge papirost | foszlánynya teszik és új meg új ívek fűzésének szintén ily hátrányos tulajdonságai vannak. F e 1 e b b v i-t e 1. A magam részéről nem tartom szükségesnek a tervezet 60. §-ában foglalt azon intézkedést, hogy az ítélet ellen bejelentett felebbezésröl külön jegyzőkönyv veendő fel. A tervezet 56. §-a nagyon helyesen intézkedik, a midőn előírja, hogy az Ítélet kihirdetése záradék alakjában magára az Ítéletre jegyzendő fel. Ezen §., valamint a tervezet 65. §-a 1. pontjának és a büntető ügyekbeni eljárásnak inkább felelne meg és gyakorlatibb lenne, ha a kihirdetési záradék után ugyancsak magára az Ítéletre jegyeztetnék fel az az ellen használt jogorvoslat, A bejelentett felebbvitelröl csak akkor lenne helyes külön jegyzőkönyvnek a felvétele, ha egyszersmind azzal az azt használó peres fél által az annak alapjául szolgáló indokok is összekapcsoltatnának, vagyis a midőn az 1893. évi XVIII. t.-c. 132. §-ában adta jogával élni kiván. Az általános birói ügyviteli szabályok a felszerelési szabályok pontos megtartásáért első sorban a kiadót, másodsorban pedig az ügy előadóját teszik felelőssé. A tervezet 63. §-ának utolsó pontja ugyanazt mondja, de az előadó felelősségéről hallgat s helyesen teszi. Már most felmerül azou kérdés : vájjon a kiadó irnok után a felelősség tulajdonképen kire hárul másodsorban? A finánc i\y esetekben szokott genialitásával kiterjesztené a felelősséget a kiadóra, az ügy előadójára és még magára a járásbíróság vezetőjére annak alapján, hogy ő irja alá a felterjesztő jelentést; o köteles a felszerelési szabályok megtartását kellően ellenőrizni, megvizsgálni és a netaláni hiáuyok pótlását eszközöltetni a tervezet felhívott §-a értelmében. En azonban az igazságügyi felfogásommal azt vélem, hogy az előadót felelősség nem terhelheti; mert neki módjában sem áll azok megtorlásáról meggyőződni, miután a felterjesztést az előadmány elkészítése után nem látja többé. Hogy helyesebb-e az, ha a járásbíróság vezetője irja alá a más előadó fogalmazványát, vagy maga az előadó, annak vitatásába ezúttal nem bocsátkozom. Azonban az esetleges kételyek eloszlatása céljából szükségesnek vélném a §-nak oly értelmű módosítását, hogy a másodsorbani felelősség nem az ügy olőadóját, hanem magát a bíróság vezetőjét terheli. Ebből állnának szerény észrevételeim az előadói különben kitűnő tervezetre. Végül azouban megjegyzem, hogy a törvény s ugy a reá vonatkozó ügyviteli szabályok életbeléptetési ideje elhalasztandó lenné az 1895. év folyamára, január hó elsejére* és pedig egyrészt azért, mert azoknak, mondjuk, megemésztése, hosszabb időt igényel; másrészt mert az átvezetések kellőleg nem indokolható munkát és zavart okoznának. Belföld. Uj igazságügyministeri államtitkár. Dr. P 1 ó s z Sándor budapesti egyetemi tanárnak igazságügyi államtitkárrá való kinevezése befejezett tény. A megindult nagyszabású igazságügyi törvényhozási reformok szükségessé tették egy oly erő megnyerését az államtitkárságra, mely kiváló jogászi minősége és nagy legislatorius látköre által egyaránt képes legyen a nagy reformok előkészitésére. Nem ismerünk egyhamar szerencsésebb választást, mint dr P 1 ó s z t, ki jogi ismereteinek universalitása, jogi felfogásának élessége és iskolázottsága és rendkívüli munkaereje által egyaránt valódi hivatottsággal bír a helyre, melyre Szilágyi őt helyezte. — Az ő megválasztása Szilágyi sajátlagos érdeme, ki embereit jól tudja kiszimatolni, és minden melléktekintet nélkül oda állítani, a hova valók. Plósztól sokat várunk. Reméljük, hogy benne csalatkozni nem fogunk. A midőn örömmel registráljuk e kinevezést, szerencsét kívánunk Szilágyinak és Plósznak. Az ügyvédi iroda immunitása. A pécsi ügyvédi karaara választmánya folyó hó 26-án egy az ügyvédi karra nézve íöfontosságú ügyben tartott ülést. Nem kevesebbről volt szó, mint hogy a bírósági végrehajtó egy ügyvéd ellen teljesített végrehajtás alkalmával ennek távollétében az ügyvéd nevére érkezett lepecsételt levelet felbontotta, egy ügyfél száraira beküldött pénzösszeget abból kivéve, azt lefoglalta s elvitte, azután az ügyvéd iratai és feljegyzései közt kutatást tartva, azokból negyven ügyfél nevét kijegyezte, az ügyvédnek ezek ellen netán fennálló díjköveteléseit az összegek megjelölése nélkül lefoglalta s ezen határozatlan összegű követeléseket az ügyfeleknél letiltotta. A kamara választmánya ez ügyben beható tanácskozás után következő felterjesztést intézte az igazságügyminiszterhez : 317/1894. I. SZ. Nagyméltóságú m. kir. igazságügyminiszter ur! Az 1874. évi XXXIV. t.-c. 19. §-ában körvonalozott hatáskörünkből kifolyólag, mely az ügyvédek jogainak megvédésére is kiterjed, bátorkodunk Nagyméltóságodnak a következő esetet bejelenteni: * Fájdalom, az igazságügyi kormányzat nem hallgatott a sajtóban is ez értelemben tett óhajaira a közvéleménynek és mégis ez évben tartotta életbeléptetendőnek a törvényt. A szerkrszt&'ség. F. K. állítólag miniszteri tisztviselő, budapesti lakos végrehajtató javára N. N. ügyvéd ellen végrehajtás teljesittetvén, a kiküldött bírósági végrehajtó a végrehajtást szeuvedett honn nem létében alperes ügyvéd címére érkezett lepecsételt levelet felbontott, az ebben foglalva volt 904 frt 20 kr. készpénzt, dacára annak, hogy az ugyanazon borítékban foglalt kísérőlevél igazolásaként a pénz az ügyvédnek egy ügyfele számára lett küldve annak leendő átszolgáltatás végett, mégis lefoglalta, magához vette s birói letétbe helyezte. Ezután a jelen volt irodai személyzet tiltakozása ellenére a végrehajtást szenvedett ügyvéd ügyvédi iratait és bizalmas feljegyzéseit felkutatva, negyven ügyfelétől járó díjait vette foglalás alá, még pedig olykép, hogy a lefoglalt követelések közül csak egyetlen egyet vezetett be a jegyzőkönyvbe összeg szerint, a többi harminckilenc követelésnek lefoglalt összegét pedig meg nem állapította, hanem csak egész általánosságban foglalta le azokat összegük megjelölése nélkül. Nevezett végrehajtást szenvedett ügyvéd ezen sérelmes eljárás magánjogi következményeinek elhárítására a szükséges lépéseket a bíróságnál megtette, minthogy azonban ezen eljárás által nemcsak az illető ügyvéd magánjogi igényei szenvedtek sérelmet, hanem veszélyezteti az ily eljárás az ügyvédi karnak az általa elfoglalt bizalmi állásból kifolyó jogait és az ügyfeleknek jogi képviselőik discretiójára bízott titkait, erkölcsi és anyagi érdekeit is: ez késztet minket arra, hogy Nagyméltóságodnál a felmerült concret eset orvoslása s ily esetek ismétlődése elleni intézkedés megtétele iránt szót emeljünk. Véleményünk szerint a végrehajtási törvéuy nem jogosítja fel a bírósági végrehajtót arra, hogy a btk. 327. §-ának megsértésével lepecsételt leveleket felbontogasson, sem arra, hogy formaszerű házkutatást rendezzen, minőhöz csak a vizsgáló bírónak van joga külön hozandó határozat alapján; annál kevésbé arrogálhat magának ily jogosítványokat a végrehajtó az ügyvéd kezén lévő hivatalos értékek- és iratokra nézve, mert ezeknek az ügyvéd csak kezelője és őrzője, még pedig discretionalis állásánál fogva törvénynyel biztosított olyan őre, ki azok illetéktelen elárulása által súlyos kötelességszegést követ el s még birói kérdésre is mentesítve van a vallomástétel kötelezettsége alól. Mivé lenne az 1874: XXXIV. t.-c. 49. §-ában épen a jogkereső felek legvitálisabb érdekében biztosított emez immunitás, ha a végrehajtó az ügyvédnek bármily magántartozása fejébeu jogosítva lenne a magánfelek ügyeire vonatkozó iratokat, bizalmas feljegyzéseket végig kutatni s magának büntetlenül tudomást szerezni oly körülmények és tények felől, melyekről felvilágosítást adni az ügyvédnek még bíróság előtt sem szabad. Hogyan teljesítse az ügyvéd az 1874 : XXXIV. t.-c. 48. §-ában előirt szigorú kötelességét a nála lévő idegen pénzek és értékek tekintetében, ha a végrehajtónak joga van távollétében leveleit felbontogatni s azokból a minden kétséget kizárólag ügyfelei részére küldött pénzeket lefoglalni s magával elvinni. Az 1881: LX. t.-c. 51. §-ának d) pontja szerint nem esnek foglalás alá köz- vagy magánhivatalhoz tartozó tárgyak, irományok, jegyzőkönyvek stb.; az ügyvédnek, mint ilyennek őrizetére bízott értékek, iratok, jegyzetek, ha nem is köz-, de mindenesetre magánhivatalhoz tartozó tárgyaknak, irományoknak, jegyzökönyveknek tekintendők, tehát foglalásmentesek s igy azok elvitele, a köztük való kutatás, különösen tekintettel az 1874 : XXXIV. t.-c. 49. §-ára, sem lehet megengedett dolog. Az 1881 : XXVI. t -c. megalkotásakor javaslatba hozott azon intézkedés, hogy a pénzügyi közegek ügyvédi irodákban is tarthassanak bélyegszemlét, épen az ügyvédi titoktartásra való tekintetből lett elvetve, lehetetlen tehát, hogy ugyanazon törvényhozás pár hóval utóbb az 1881 : LX. t.-c. 32. §-ában megengedett kutatást az ügyvéd őrizetére bízott iratokra is kiterjeszteni kívánta volna. •De nemcsak az ügyfeleknek minden körülmények közt megvédendő érdekei zárják ki az ily eljárást, hanem az ügyvédek jogos magánérdeke szempontjából sem adható annak hely, mert ha bármely tartozásért végrehajtás alá kerülő ügyvéd iratai- és feljegyzései felkutathatók s ezekből kijegyzett összes ügyfeleitől járó s jórészt még csak jövőben kiérdemlendő munkadíjai szám és összeg kitétele nélkül lefoglalhatok: akkor egy csapással tehető tönkre egész existentiája, melyet az ügyvédség, mint bizalmi állás által magának szerzett, pedig azon körülmény, hogy esetleg önhibája nélkül vagy mások malitiája folytán foglalás lett ellene teljesítve, még nem involválja azt, hogy akár erkölcsi, akár anyagi tekintetben méltatlanná vált a bizalomra. Különben is az általános magánjogi elvek szerint sem engedhető meg, hogy még csak jövőben kiérdemlendő, tehát jogilag még nem is létező munkadíjak foglalás tárgyát képezék s ebből folyólag nálunk is érvényesülnie kell annak a jogelvnek, mely a német birodalom számára az 1869. évi június 21-iki törvény 1. §-ában van megállapítva s ugy szól, hogy munkadíjak (bér, fizetés, tiszteletdíj, stb.) csak akkor vonhatók végrehajtás alá, ha a munka vagy szolgálat teljesítve van s a fizetési határnap lejárt, a nélkül, hogy a munkadíjra jogosított azokat behajtotta volna. Mindezek alapján oda irányul tiszteletteljes kérelmünk Nagyméltóságodhoz : méltóztassék a pécsi kir. törvényszék elnökét a bevezetésileg jelzett eljárás miatt az eljárt végrehajtó ellen fegyelmi eljárás megindítására utasítani; a kir. járásbíróságot