A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 31. szám - Észrevételek a sommás eljárást és a fizetési meghagyásokat szabályozó törvényekre vonatkozó ügyviteli szabályokra. (Vége.)

226 A J a jogász minden nehézség nélkül akár ügyvédi, akár birói állást tölthessen be! Kőnnyittessék csak meg és segittessék elő minden áron az ügyvédi pályáról a biróira és erről viszont amarra való átlépés. A két kar közötti élénk személycsere megtisztítja egyoldalúságától mindkét testületet, uj, pezsgő szellemet önt ezek mindegyikébe. Neveltessék csak a bíró, miként az ügyvéd, az élet iskolájában! Ne lehessen senki biróvá ügyvédi gyakorlat nélkül! Ezen intézmény, mely bevált Németországban s kitűnően hatott a birák képzésére Franciaországban, bizonyára nálunk is meghozná gyümölcseit. S z a b á 1 y o z t a s s é k a törvényhozás által az ügyvédi munkadíjak kérdése! Ezen szabályozás a nem chablonszerű ügyvédi munka tekintetében sem ütközik nagyobb nehézségekbe: hiszen a pertárgy értékéhez, az ügyvédi munka terjedelmességéhez s fontosságához képest a jóhiszemű ügyvédi munka értékének legalsóbb s legfelsőbb foka megközelithetőleg megállapítható s ezen értékhatár keretén belül még a birói belátás is érvényesülhetne az ügyvédi munka tudományos becse mérlegelésénél, mig a roszhiszemű, hiába való ügyvédi munka joghátrányokkal volna sújtható. De már a chablonszerű ügyvédi munka díjainak scala szerinti s mi nehézségbe sem ütköző szabályozása is igen sok ügyvédi zúgolódásnak venné elejét s így nagy előre haladás volna az ügyvédek s birák helyzete megkönnyítésére. Végül alakíttassanak főleg a vidéken, de a fővárosban is minél nagyobb számban jogászegyletek, jogász-casinók, jogász -körök, rendeztessenek jogász-matinéek, hol az ügyvéd s biró minél gyakrabban folytathasson élénk jogi eszmecserét, hol megtanulhassa egymásban ismerni és becsülni mindkét testület a jogászt, az igazságnak más-más fegyverekkel, de ugyanazon győzelemért harcoló testvérbajnokát, hol megvitathassa ügyvéd és biró közös érdekeit s véd- és dacszövetséget köthessen ezek védelmére. A legutóbbi panacea megteremtése a jogász-társadalomtól és első sorban az ügyvédek s birák testületeitől várható. S nem is hiányoznak az ujabb időben oly örvendetes jelenségek, melyek azt mutatják, hogy a két kar kitűnőségei már keresik az eszközöket, a módozatokat, melyek a birát és ügyvédet a társadalmi téren közelebb hozzák egymáshoz. A többi panaceák létesítésére pedig igazságügyi s közoktatásügyi kormányunk a legegyenesebb uton halad, miről enquettei munkálatai, előadói tervezetei s a kidolgozás stádiumában levő törvényjavaslatai élénk tanúságot tehetnek. Ha tehát a liberalismus kedvező szele fogja hajtani továbbra is igazságügyünk hajóját, legközelebb beérünk a révbe, hol az ügyvéd s biró teljesen átértik majd egymás törekvéseit, érdekeiket közöseknek tekintendik, az ügyvéd ambitióval fogja keresni a birói, a biró pedig az ügyvédi pályát s a feledékenység köde fogja elfedni azon multat, mely Magyarország jogéletét e század második felében nagyban bénitotta. Észrevételek a sommás eljárást és a fizetési meghagyásokat szabályozó törvényekre vonatkozó ügyviteli szabályokra. Irta: RUTTKAY ALADÁR, alsó-kubini albiró. >. (Vége.) A tervezet 38. §-ának második pontja revezetes és helyes ujitást tartalmaz. Azonban az egyszerűsítés szempontjából nem tartom szükségesnek, hogy a pénzbirságolásról épen külön jegyzőkönyv vétessék fel a tényállásnak előadásával. A pénzbirságolásra alkalmat, okot szolgáltató magaviselet magában a tárgyalási jegyzőkönyvben — mint eddig is gyakoroltatott — röviden megemlíthető és a rövid határozat megszövegezhető. Elég az, ha a hatalom orgánuma irányában is tiszteletlenséget tanúsított a peres fél, minek vegye igénybe kiterjedettebb ténykedését. Nézetem szerint, s ez az egész tervezeten is alapgondolatként végig vonul, a jegyzőkönyvek felvételét apasztani kell, mert a nagy, vastag iratcsomó képződésének meg vannak a maga Kellemetlen oldalai. Az 1893. évi XVIII. t.-c. előadói tervezete nagyon helyesen azon intézkedést tartalmazott, hogy a tárgyalásnál jegyzőkönyvvezető alkalmazandó. A tervezetnek ezen intézkedése azonban változást szenvedett a tárgyalása alkalmával, a mennyiben a jegyzőkönyvvezető alkalmazásának kötelező volta a megengedhetőség stádiumába lépett. Ehhez megfelelőleg pedig intézkedik a 39. §. Hogy milyen kívánatos pedig a jegyzőkönyvvezetőnek OGK alkalmazása a sommás perekben épen ugy, mint a büntető ügyekben az kötelező, azt hiszem, minden jogász tudja, elismeri s tette azt maga a törvény előadója is. A kizárást, illetőleg kötelező voltának ki nem mondását nézetem szerint csak talán azon egyedüli ok támogatja, hogy a 80 krnyi napdíjasok nagyobb számbani alkalmazása súlyosan nehezedne az államcassára. Ámde én ugy vélem, hogy számbavehető költségbe nem kerülne, mert akkor a biró tevékenysége fokozottabb lenne, az idegeket nagyon is megviselő szellemi munka mellett nem kéuyielenittetvén még a fizikai munkát is végezni. A biró, ki a tárgyalások folyama alatt mégis csak bármily acélidegszervezetü is, némi extasisba önkénytelenül sodortatik s mondjuk, kimerül; ily állapotban pedig nem is lehet képes arra, hogy a jegyzőkönyvet megkívántató oly nyugodtsággal, helyes és olvasható Írással vezesse, mint a történteknek csendes, hallgatag szemlélője a jegyzőkönyvvezető. Én próbáltam birói gyakorlatomban a jegyzőkönyvvezetőt mellőzni a sommás ügyek tárgyalásánál s tapasztaltam a gyorsaság szempontjából azon különbséget; miért is a kezelő-személyzet elegendő voltánál fogva a sommás perek tárgyalásánál is mindig a jegyzőkönyvvezetőt alkalmazom, pedig szerénytelenség nélkül mondva, elég gyors és olvashatóan írok. Egyszerűen utalok azon tapasztalati tényre, hogy ha az ember valamely folyamodványt vagy egyéb kérelmet tartalmazó iratot ír, az írástudása bizonyos mérvig cserbenhagyja. Nem ritkán hallani azon észrevétele nemcsak a felsőbb bíróságok, hanem általában más hatóságoknál is, hogy a jegyzőkönyvek mily chinai Írásmóddal bővelkednek, mit várjunk tehát magától a bírótól, kinek nem kenyere a körmölés s nincs ideje otthon iskolai írási gyakorlatok végzésére. Ha a felsőbb bíróságok a különféle írásmódokkal ábécés gyermekek módjára bajlódni kénytelenek, annak meg van azon hátránya, hogy nemcsak fecsérlik drága idejüket, hanem méltóan bosszankodásnak is vannak kitéve, oly állapotban pedig a ténykedés néha rossz következményekkel is lehet egybekötve magukra a peres felekre vonatkozólag is. A jegyzőkönyvvezető ha meg nem felel feladatának, könnyen expediálható, a birót pedig, azt hiszem, az olvashatlauabb írás miatt hasonló elbánásban részesíteni legalább is nem volna méltányos, hanem esztelenség. De ha mindezek figyelembe nem vehető körülmények s mondanák : azok csak a bírói személyzet kényelmi szempontjából felhozottak, tekintsük el azoktól és vizsgáljuk más oldalról. Kérdem : nem állanak-e meg azon indokok a sommás eljárásban, melyek a büntető eljárásban javalják a jegyzőkönyvvezető alkalmazását ? én azt hiszem, hogy igen. Azon körülmény, hogy amott a felek a jegyzőkönyvbe mit sem irnak, nem változtat a dolgon, állva a sommás perben a hivatalos nyelvet nem értő peres fél. Ha a jegyzőkönyv, vagyis a tárgyalás vagy a bizonyítási eljárás eredménye a biró által nyugodtan, fenszóval a jegyzőkönyvvezetőnek tollba mondatik, maguk a hivatalos nyelvet értő felek s különösen az ügyvédképviselők már is ismerik a jegyzőkönyv tartalmát s annak untató felolvasása már teljesen feleslegessé válik s igy az eljárás már is gyorsabb ; de meg ha az eljáró biró a tényállást nem teljesen megfelelőleg mondja tollba a feleknek sokszor érthetetlen és zavaró előadása következtében, a felek észrevételeiket még a beirás előtt is megtehetik, akkor meg eleje vétetik a törléseknek, beszúrásoknak s általán a javítgatásoknak s íme a második haszon, a szintén kívánatos külső csín megtartása. Meg lesz továbbá azon kedvező eredménye is, hogy a tervezet 41. §-ának 4-ik ki-bekezdő pontjában jelzett esetek gyérülni fognak; mert a fél, különösen ha ügyvéd képviselő nélkül van, az ellenfél pedig azzal ellátva van, a bíróság iránti bizalma — nem értvén a hivatalos nyelvet — csökken s ebből kifolyólag tanusit makacs magaviseletet; ellenben ha hallja a birót fenhangon a tényállást egy másik hivatalos személynek tollba mondani, bizalmasabb és azon eset előfordulni nem szokott 8 legalább az én gyakorlatomban elő nem állott egy kivételével, midőn egy büntető ügyből kifolyólag felebbezésében az elitélt vádlott nem átallott azzal vádolni, hogy a bizonyítási eljárást hamisan vettem fel. Az pedig felette fontos tényező az igazságszolgáltatásban, van-e vagy nincs a népnek bizalma a bíróságokban. Nem helyeselhetem tehát a tervezet 39-40. §-ait a jegyzőkönyvvezető alkalmazhatóságának csak megengedhetését illetőleg és azt vélem, hogy azok oda módositandók lennének, miszerint a jegyzőkönyvvezető alkalmazása kötelező, mint magába a törvény előadói tervezetébe felvétetett. A 41. §. azon rendelkezéseket tartalmazza, a melyeket maga a törvény 49. §-ában elöir a jegyzőkönyv mikénti befejezését illetőleg azon helyes kibővítéssel, hogy a jegyzőkönyv aláírásának megtagadási okát megemlíteni nem szükséges. Valóban a tudailan fél sokszor olyanokat hozhat fel okúi, hogy önön maga az eljáró biró önérzet mellett be sem vehet, de a legnagyobb részt minden indokolás nélkül is megmaradhat makacssága mellett. A tervezet 53. §-ának utolsó bekezdő pontját akkép vélném módositandónak, hogy a szakértő vallomása a tárgyalási jegyzőkönyvbe csak akkor lenne iktatandó, ha nyomban a tárgyalás befejezése után vétetik elő a bizonyítási eljárás; különben pedig, ha más határnapra rendeltetett el, arról külön jegyzőkönyv lenne felveendő. Ha megint mindent egy jegyzőkönyvbe akarunk foglalni, akkor azon eset fog elöállani, hogy a tárgyalási jegyzőkönyvnek egy egész s előre meg nem határozható lapból álló füzetet kell használni és sok felesleges előadmányi ív keletkezésének alkalmat fog nyújtani. Ezen felül pedig a tartóság tekintetében