A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 3. szám - A kir. Curia legújabb döntvénye. (Vége.)

20 A JOG. hogy a számadást végérvényesen elintézhesse, hol volna a bizto­síték, hogy a zárgouduok számadásainak elintézésénél az eljárás változni fog ? Ha a zárgondnok a száraadást a kellő határidőben be nem adja, az árvaszék a gyárai törvény 124—125. §§-ai szerint jár el. A számadás beadása korul előforduló hanyagság esetében, 100 frtig terjedhető bírságolásnak is lehet helye. (Gyámi tör­vény 128. §.) A zárgondnok kiadásai a zárlat alatt lévő vagyonból -meg­téritendők. Azonkívül a zárgondnokot működése idejére jutalom illeti, melyet a gyámhatóság az évi, vagy csak a végszáraadás elintézése alkalmával á'lapit meg. A jutalom a gyárai törvény 78., továbbá 80 — 86. §§-ainak megfelelő alkalmazásával, határo­zandó meg. A zárlat foganatosításának költségeit, a végrehajtási eljárás­ban a zárt kérő tartozik előlegezni. Ezen szabály a hagyatéki zárlatra nem alkalmazható, miután az hivatalból rendeltetik el. A zárlati költség kérdése tehát nyílt kérdés marad. Az árvaszék minden­esetre könnyebben segíthet magán, mint a hagyatékbiróság, mert a mennyiben a hagyatéknál gyámhatósága alá tartozó gyámoltak vagy gondnokoltak vannak érdekelve, azoknak képviselőit utasít­hatja, hogy a zárlali költséget képviseltjeiknek vagyonából elő­legezzék, mely a zárgondnok által utólag megtéríttetnék. IV. A gyámhatóság által elrendelt zárlat feloldandó : 1. Ha az örökösök között a hagyatéki tárgyalásnál jog­érvényes egyezség jön létre, mert, midőn az örökösök igényeikre nézve kiegyeznek, elesik a szüksége annak, hogy a hatóság érde­keiket óvja. 2. Ha a hagyatéki tárgyalásnál egyezség létre nem jött, az iratok a perreutasitás vagy a sommás osztály eszközlése végett az illetékes törvényszékhez áttétettek és a törvényszék a zárlat kér­désében határozott. A gyárahatóságnak jogköre ugyan már az iratoknak á'tételével megszűnik, de célszerűségi okok javalják, hogy a zárlat a törvényszék intézkedéséig fentartassék, mert különben azon időközben, mely a gyámhatósági zárlat megszün­tetése s az esetleges birói zárlat elrendelése közé esnék, a hagyaték biztosítva nem volna. Az iratok tehát oly kérelemmel volnának a bíró ághoz átteendök, hogy a zárlat fentartásának kérdésében nyilatkozzék. Ha a bíróság a gyámhatósági zárlatot fenn nem tar ja, a gyámhatóság a zárgondnokot megszámoitatja, a számadást elintézi s a vagyont a gondnok felmentésével az örökösök rendelkezésére bocsátja. Ha ellenben a bíróság a zár­latot fentanja, a zárgondnok vég^zámadásának elintézése s a fel­mentés elmaradhat s a zárlatra vonatkozó iratok annak megjegy­zésével voluánik a bírósághoz átteendök, hogy a zárgondnok mely időpont óta van számadási hátrálékban. Ezen eljárás az 1877 : XX. t.-c. 255. §-ának második s harmadik bekezdésében is támogatásra talál, mely szerint: »A hagyatéki vagyon ezen eset­ben (az iratok áttételének esetében) a hagyatéki bíróság további intézkedéséig, esetleg zárlat elrendeléséig, annak birtokában és kezelésében marad, a ki a gyámhatósági eljárás folyama alatt a vagyont birta s kezelte. Ez azonban a hagyatéki bíróságnak a kezelésről számot adni tartozik.« 3. Ha azon törvényes ok, mely miatt a zárlat elrendeltetett, megszűnt s a hatóság annak fentartását szükségesnek nem találja. Pl. a kiskorú örökös törvényes képviselőt kap. A gyámhatóság által elrendelt hagyatéki zárlat a következő büntetőjogi oltalomban részesü1: a) A ki a zárlat foganatosítására kiküldött közeget a hatóság meghagyásának végrehajtásában erőszak vagy veszélyes fenyegetés által akadályozza, vagy valamely intézkedésre kényszeríti, vagy pedig hivatalos eljárása alatt tettleg bántalmazza, a hatóság elleni erőszak bűntettét követi el s három évig terjedhető börtönnel büntetendő. (Btk. 165. §.) b) Ha a hatóság által zár alá vett dolog tulajdonosa a nála hagyott, vagy reá bizott dolgot jogtalanul eltulajdonítja vagy elzálogosítja, sikkasztást követ el s a mennyiben a dolog értéke nem tett többet 100 frtnál, egy évig terjedhető fogházzal, azon­felül pedig öt évig terjedhető börtönnel büntetendő. Ha pedig a sikkasztást oly egyén követte el, a ki rablás, zsarolás, lopás, sikkasztás vagy orgazdaság büntette vagy vétsége miatt már két izben meg volt büntetve s az utolsó sikkasztás elkövetését meg­előző büntetés kiállása óta tíz év még el nem telt, a sikkasztás tekintet nélkül a társry értékére öt évig terjedhető börtönnel büntetendő. (L. btk. 355-859. s 338. §§-ait.) c) A ki a zár eszközlésénél a hatóság közege által alkal­mazott pecsétet illetéktelenül eltávolítja, feltöri vagy megsérti, vagy pedig a lezárolt dolog megőrzésére szolgáló helyiséget vagy tartályt felnyitja, zártörés miatt hat hónapig terjedhető fogházzal és ötszáz forintig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő. (Btk. 360. §.) d) 11a a zárgondnok hivatása, illetőleg megbízása körében annak, kinek érdekeit előmozditani kötelessége, tudva és akarva vagyoni kárt okoz, a hűtlen kezelés vétségét követi el és három évig terjedhető fogházzal büutetendő. Büntettet képez és öt évig terjedhető börtönnel büutetendő a hűtlen kezelés : ha azon célból követtetik el, hogy a tettes magának vagy másnak jogtalanul vagyoni hasznot szerezzen. (Btk. 3G1—363. §§.) e) Ha a zárt szenvedő tulajdonos, vagy annak beleegye­zésével s számára más valaki a zárgondnok birlalásában levő ingó dolgot jogtalanul elveszi, a jogtalan elsajátítás (furtum possessionis) vétségét követi el s hat hónapig terjedhető fogházzal s ezer forintig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő. (Btk. 3(58. §.) Sajnos, hogy a büntető törvény a zárgondnokot a keze­lésébe adott ingat la u birtokában a tulajdonossal szemben nem oltalmazza. E szerint, ha a zárt szenvedő tulajdonos a zárlat alatt lévő ingatlant elfoglalja, megmunkálja s használja, ezen cselekményéért nem büntethető, mert a btk. 421. _ §-a m á s ingatlan vagyonának elfoglalásáról stb.szól s igy a tulaj­donosra nem vonatkoztatható. Ily esetben a zárgondnok mást nem tehet, mint hogy a zárlatot elrendelő hatóságnál ujabbi bevezettetését kéri. A mondottakban vázolva látom a gyámhatósági hagyatéki zárlát képét, úgy, a hogy azt szerény vizsgálódásaim közepette megalkottam. Ha a képviselőházhoz immár benyújtott, az örökösödési eljárásról szóló javaslat törvénynyé válik, a gyám­hatósági hagyatéki zárlat, mint jógi fogalom, megszűnik létezni. Mi, kiknek sorsunk, hogy rendszeretlen örökösödési eljárásunk útvesztőiben tévelyegjünk, örömmel fogjuk üdvözölni a napot, melyen teljesül régi óhajtásunk: egyöntetű örökösödési eljárás, jöjjön el a te országod! VA kir. Curia legújabb döntvénye. Irta: EDVI ILLÉS KÁROLY, budapesti ügyvéd. X (Vése-) IV. Tekintve továbbá, hogy a most kiemelt tétel egyenes kijelentését találja a rendelet 19. §-ában, mely határozottan ki­mondván, hogy »a kir. ügyész felebbezési joga az 1871 : XXXIII. t.-c. által szabály o z t a t i k« ; vagyis, hogy e jog a rendelet által egyáltalán nem érintetik; ebből követ­kezőleg a kir. ügyészség felebbezési jogának kérdéses korlátozásáról csupán az esetben lehetne szó, ha ezen korlátozás akár az 1871 : XXXIII. t.-c, akár későbbi más törvény által egyenesen és határo­zottan rendeltetnék. Tekintve azonban, hogy ily korlátozást sem az 1871 : XXXIII. t.-c, sem pedig későbbi törvény nem rendel; tekintve ugyanis, hogy az 1871 : XXXIII. t.-c. 1. §-a, a mint ezt szavának értelme rögtön felismerésre hozza, »declaratorius« természetű, a minek jogi sajátossága és különös jelentősége az, hogy a benne és általa deciaráit jogi tétel nemcsak azon törvénycikk speciális intéz­kedésein végig, mint ezeket értelmező, irányzó, kiegészítő és változatlanul feutartó szabály gyakorol döntő súlyt, hanem hogy ezenkívül a jogi élet egész területén a megfelelő helyzet elő­álltakor ugyauazon érvénynyel és ugyanazon rendelkező, irányzó, értelme^.ö és kiegészítő hatálylyal bír; tekintve tehát a természete szerint ekként minősített szakaszt s ennek általános, korlátlan kijelentését: ezzel elvileg ki van zárva az 1871 : XXXL1I. t.-c bármely rendelkezésének oly értelmezése, mely az annak 1. §-ában deciaráit tétellel ellentétben lehetne; tehát a törvény bármely helyének az 1. §. értelmét akár tágító, akár megfordító hatályt tulajdonítana ; a miből nyilvánvaló, hogy az idézett t.-c. 23. §-a az ügyészségi képviselet jogkörét illetőleg szintén nem rendelhet mást, mint a mit a törvénycikk mindjárt bevezetésében s mintegy synthesise gyanánt, egész terjedelmének és tartalmáuak összesége gyanánt elvképen kijelentett s különösen nem rendelheti azt, a mit abból a győri kir. itélö tábla határozata kimagyaráz. V. Tekintve ugyanis az esetet, hogy a 23. §-nak a győri kir. itélő tábla állal adott értelmezése helyes volna : *) ebből az következnék, hogy a járásbíróság hatósági körébe tartozó s hiva­talból üldözendő büntetendő cselekmények ese­tében a kir. ügyészséget az 1871: XXXIII. t.-cikknek csupán 18 -20. §§ban meghatározott jogok illetik; hogy tehát nem illetik az ügyészséget azon jogok, melyek az 1871 : XXXIII. t.-c. 17. §-ában vannak felsorolva. Tekintve, hogy a most idézett 17-ik §-ban van foglaltatva: a) alatt a vizsgálat meg;nditása iránti intézkedés; b) alatt a vizsgálat célszerű vezetése iránti indítványozás; c) alatt a vizsgálat befejezése utáni indítványozás; d) alatt a közvádlókép való eljárás ; e) alatt a perorvoslatok használata; ezzel szemben tekintve azon büntetendő cselekményeket, melyek esetében az eljárás és az Ítélethozatal a kir. járásbíróságok hatósági körébe esik, mint *) Az 1871; XXXIII. t.-c. 23. §-a igy hangzik: 23. §. Azon bűnügyekre nézve, melyekben a járásbiró birói hatósággal bir, a kir ügyészt ellenőrzési jog illeti. E célból a járásbíróság köteles ezen ügyek állásáról a kir. ügyészhez rendes havi kimutatást küldeni. A kir. ügyészt egyébiránt mindazon büntetendő cselekvényekre nézve, melyek hivatalból veendők vizsgálat alá, a 18—20. §§-ban érintett jogok illetik s jogában all bármely esetben az iratok éz az Ítélet közlését az ügy befejezte után is kívánni, az eljárás körül tapasztalt hiányokra a járásbirót figyelmeztetni, s szükség eseten a törvényszék intézkedését kikérni.

Next

/
Thumbnails
Contents