A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 3. szám - A kir. Curia legújabb döntvénye. (Vége.)

A JOG, például a kik a b. t. k. első fejezetében meghatározott »á 11 a m e 11 e n i«, a második fejezetben tárgyazott »k ö z c s e n d elleni kihágásokat«, a VI. s a VII. fejezetben foglalt »közbiztonság és közszemérem ellenk kihágások legtöbb esetét, tehát mint Játnivaló, az államot és közületet legközvetlenebbül és súlyosan érintő kihágásokat: nyilvánvalóvá lesz, hogy a 23. §-nak a győri kir. tábla által elfogadott értelmezéséből azon helyzet áll elő, mely szerint a z állam és a társadalom épen ezen legveszélyesebb kihágások esetében nemcsak nem felebbezhet a törvényt tévesen magyarázó sérelmes ítélet ellen, hanem a merénylettel szemben nem indítványozhatja azok elkövetői ellen a bűnvádi eljárás megindítását, nem emelhet ellenök vádat, nem intézkedhetik az eljárás helyes vezetése, a tényállás kiderítése, a bizonyítékok beszerzése iránt; egyszóval az államot és a közületet megtámadó ezen közveszélyes ki hágások esetében a közhatalom törvényszerű képviselője teljes tétlenségre volna szorítva. Tekintve, hogy a kih. btk. megjelölt íejezetei alá eső cselekmények vagy mulasztások által csak igen ritkán sértetik meg közvetlenül a magánszemély érdeke, s ennélfogva nem is képzelhető, hogy az ő érdekkörét nem érintő nehézségeket, fáradalmat, békétlenséget magára vállalva és magát a nem ritkán bekövetkező bosszúnak kitéve a bíróságok előtt vádat emeljen s ezt a bűnvádi eljárás minden phazisain buzgalommal keresztül vigye ; tekintve, hogy a most emiitett körülmény figyelembevételével — könnyen belátható, hogy az emiitett közveszély ü cselekmények — az azok bűnvádi üldözésére hivatott orgánum hiányában rendszerint büntetlenül követtetnének el; továbbá, hogy az ezeket tiltó és a tilalom megszegését büntetéssel fenyegető törvéuy a legtöbb esetben holt betű maradna, és hogy a törvény célja, valamint az ennek megvalósítására szükségelt intézmények között — a legfontosabb ügyekre vonatkozólag — egymást kizáró, egymást meghiúsító disharmonia állana és tartatnék fenn a törvényekben és a joggyakorlatban : ezen eredmény államellenessége, az állam feladataival homlokegyenest ütköző volta annyira szembeötlő, hogy az érteimezés, mely ezenkövetkezményre v e z e t, nem tekinthető a törvények által szabályozott jogi állapottal összeférhe • tőnek. Tekintve továbbá, hogy az említett értelmezés elfogadásával egyenes összeütközés hozatnék létre a speciális rendelkezés és a törvény 1-ső § ában általánosan kijelentett legfelsőbb elv. az egész törvény felett uralkodó legfelsőbb 'szabály között; tekintve, hogy a kérdéses értelmezés ellentétben áll még az idézett igazságügyministeri rendelettel is; nevezetesen annak 17. §-ával, mely a kir. ügyészségnek nem azon jogairól szól, a melyek az 1871 : XXXUI. t.-c. 18 — 20. §-ban vannak felsorolva, hanem mindjárt az eljárás megindításánál rendelkezik a kir. ügyészség, mint közvádló »inditványáról« ; tehát oly jogok gyakorlati érvényesítéséről, melyek a kir. ügyészséget — nem az 1871: XXXIII. t.-c. 18—20. §. alapján, hanem azon t.-c. 17. §-a alapján illetik ; tekintve továbbá, hogy az 1871 : XXXIII. t.-c. 23. §-a két bekezdésben külön-külön rendelkezéseket tartalmaz, és hogy a t. cikk 18 — 20. §-ra való utalás — a szakasz második bekezdésében foglaltatik ; tekintve, hogy e §. első bekezdése szintén a kir. ügyészség jogkörével foglalkozik és általánosan rendeli, hogy a kir. ügyészségek a járásbíróság hatósági körébe eső bűnügyekre nézve (tehát különbség nélkül, akár a sértett fél indítványa folytán legyen megindítható az eljárás, akár hivatalból) az »e 11 e n ő r z é s i« jog illeti; tekintve, hogy a biróság ellenőrzése tágabb kört foglal át, mint az 1871 : XXXIII. t.-cikk 17. §-ában felsorolt és ezen szakasz által elhatárolt jogkör; tekintve, hogy ezen megjelölés alatt nemcsak a 17. §- b a n külön kiemelt functiók, hanem ezeken kivül más, olynemű hivatás is értetik, melyet a törvényhozás a törvényszékeket illetőleg — tekintettel ezek szervezetére és az elnökök jogkörére — a kir. ügyészségekre ruházni nem akart, de a melyeket ajárásbiróságokatilletőleg a kir. ügyészségek hatóságikörébeutasitaniszükségesnek és célszerűnek tartott; tekintve egyebek mellőzésével, hogy tulajdonképen az e 1lenőrzés fogalma alá esik az is, ha a kir. ügyész az alsóbb bíróságnak, vagy a tényállás tekiutetében hibás, vagy a törvény helyes értelmének félremagyarázásával hozott Ítéletét tévesnek nyilvánítva, a törvényben meghatározott jogorvoslat használata által kieszközli, hogy azon ítéletet, esetleg az annak alapját képező eljárást a felsőbb biróság felülvizsgálja s az ekként felülvizsgált, tehát ellenőrzött eljárás, illetőleg Ítélet, vagy a felsőbb biróság jóváhagyásával erősbödve az ügy végkép elintézetté válik ; vagy pedig a hibás Ítélet mellőzésével ennek helyére a tényállásnak és a törvénynek megfelelő új Ítélet hozassék ; tekintve, hogy az ellenőrzésnek ezen értelmezésével összefüggésbe jutnak a 23. §. 2-ik bekezdésében egyenesen kiemelt 18-20. §§. a törvénycikk 17. §-ával; tekintve, hogy ez által az 1871 : XXXIII. t.-c. 23. §-ában részint kijelentetten felsorolt, részint utalás által befoglalt 17—20. §§- nak részletintézkedései egyenkint is érvényre emelik, a mit már azon törvénycikk 1-sö §-ában mint á t alános elvet és szabályt kijelentett; tekintve, hogy ezen értelmezés tartja fenn az egységet és összhangzást a kir. ügyészségről szóló törvény 23. §-a é s a z 1880. évi 2,265. sz. a. igazságügyministeri rendelet között, nevezetesen ennek 17. §-a között; mely értelmezés nélkül ezen rendelet bevezetése a törvény 23. §-ában nem foglalt inditványozási jogot tulajdonított volna a kir. ügyészségnek, a mi által a rendelet összeütközésben állván a törvénynyel, kérdéses intézkedése érvénytelenné válnék ; tekintve, hogy a 23. §. első bekezdésének itt kifejezett helyes értelme hozza összhangzatos egységes összefüggésbe az említett igazságügyministeri rendeletet az ennek jogalapját képező 1880: XXXVII. t.-c. 44. §-ával is; tekintve végre, hogy a z 1883 : VI. t.-c. 2. pontjában engedélyezett felebbviteli jognak gyakorlati értelme és hatálya csak az esetben lehet, ha az intézmények szervezetében meg van az ezen pontban kiemelt — az állam szempontjából a legnagyobb fontosságú jog gyakorlatára a nélkülözhetetlen közeg ; vagyis, ha a kir. ügyészség ellenőrző hivatása — a járásbíróság hatósági körébe tartozó bűnügyekben, az 1871 : XXXIII. t.-c. 17. §-át is átfoglalva, az ezen §-ban kiemelt felebbviteli joggal bír; tekintve ezek után, hogy a büntetendő cselekményeknek az állami közrend ellen intézett támadást megállapító természetétől kezdve, végig az 1883 : VI. t.-c. 2. pontjáig, minden ide vonatkozó intézmény, törvény és rendelet helyes és célszerű magya rázatát a kir. ügyészség hivatása céljának megfelelő cselekvőségét, a kihágási b. t. k. legfontosabb rendelkezései erőt és életet csak az által nyernek, ha a kir. ügyészségnek a járásbíróságok hatóságába eső bűnügyekben az 1871 : XXXIII. t.-c. életbeléptétől mai napig, az ezen törvénycikk alapján fentartott felebbezési joga sértetlen marad s illetőleg, ha az ide vágó törvények a fentebb kiemelt helyes és rendszeres értelmezésükben fentartatnak: kimondja a kir. Curia büntető tanácsainak telje3 ülése, hogy a kir. ügyészséget a kir. j biróság hatásköréhez utalt, csupánasértettfélinditványára üldözhető vétségekés kihágások eseteiben is megilleti a fellebbezés joga. Belföld. A házasságjogi javaslat a képviselőház igazságügyi bizottságában. Budapest, január 4. (Folytatás.) V e s z t e r Imre abból indul ki, hogy már tegnap indítványozta, hogy szabatosan határozzuk meg, mikor tekintessék megkötöttnek az eljegyzés. Ezt az indítványát a bizottság elvetette azzal, hogy a judikatura fogja tisztázni a helyzetet. Most azonban konzekventer szintén azt kell mondani, hogy a judikatura fogja meghatározni, mikor tekintessék megszűntnek az eljegyzés. Ezt különben formulázni lehetetlenség. Pólón yi Géza: Indítványomat még egyszer elfogadásra ajánlom, mert az eljegyzésuél a javaslat korhatárt nem állapit meg. Szilágyi Dezső igazságügyminister : Ez idegen kérdés. Polónyi Géza: Bocsánat, ide tartozik, mert ha az eljegyzés korhatárhoz kötve nincs, mindenki még egy éves korában is eljegyezhető. A javaslat szövegezése az igazságügyi kormány kötelessége, ő csak azt emeli ki, hogy ilyen irányban szükséges intézkedést a törvénybe felvenni. Annak idején konkrét javaslatot fog tenni, de most, mikor csak 14 nap volt az egész javaslat tárgyalására, csak arra volt ideje, hogy kritikát gyakorolhasson, de arra nem volt elég, hogy egyúttal kodifikáljon is. Szilágyi igazságügyminister azt hiszi, hogy talán megoldhatnók a kérdést ugy, hogy a szakaszban megszűnés helyett visszalépést tennénk, a mi különben egy és ugyanazon értelmű. H a v i á r Dániel a visszalépés kifejezést nem tartja jobbnak, mert megszünhetik az eljegyzés akkor is, ha valaki nem nyilatkoztatja ki megszűnési szándékát, tehát nem lép kifejezetten vissza, hanem más okokból szűnik meg az eljegyzés. Kajuch József az eljegyzési jog érvényét csak a kihirdetés napjától számítja. Ebben az esetben pedig a 42. szakasz eléggé szabályozza a kérdést. A bizottság a szakaszt változatlanul elfogadta és Polónyi indítványát mellőzte. \V 1 a s s i c s Gyula egy mórlositást ajánl, a mely lehetővé akarja tenni, hogy az eljegyzésből származó kártérítési igények egy éven belül abban az esetben is érvényesithetők legyenek, ha a jegyes meghalt, de kétségtelen módon kifejezte akaratát a kereset megindítása iránt. Kéri, hogy a szakasz végéhez a következő módositványt tegyék: »ha a jogosult kétségtelen módon kifejezte akaratát a kereset megindítása iránt«. Polónyi Géza kijelenti, hogy az itt közlötteket csupán magán információnak tekinti, ez okból csupán egy részét teljesítheti bizottsági tagsági kötelességének, azt tudniillik, hogy bírálatot