A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 30. szám - Az osztrák ügyvédi kamarák gyűlésének tárgyalásai. (1. r.)

2£4 A. JOG. fekvő javaslatára. Hohenburger és Schneeberger combinált indítványához képest határoztatott: A küldöttgyűlés a szóbeli polgári eljárásban az ügyvédi kényszert célszerűnek: 1. peres ügyekben bármely polgári bíróság előtt; 2. peres ügyekben, melyek az 500 frt értéket meghaladják; 3. a javaslat 3. pont 50. §-a szerinti perekben az illetékesség kérdésében. b) A laicus meghatalmazottak kizárása. Schneeberger javaslata és Jáger (Linz) módosítása szerint határoztatott : A laicus meghatalmazottak elfogadása oly peres ügyekben, me'yek az ügyvédi kényszernek nincsenek alávetve, a törvényes képviselőkre, a kereskedelmi társulati tagra és procuristára, továbbá a peres féllel állandó szolgálati viszonyban álló személyekre korlátozandó. Oly helyeken, a hol legalább két ügyvéd székel, a peres eljárásban a laicus meghatalmazottakra vonatkozó határozmányok a közjegyzőkre is alkalmazandók. A személyesen megjelenő, vagy laicus meghatalmazott által képviselt félnek csakis készkiadásai megtérítésére van igénye. c) A zugirászat elleni eljárás. Kastory inditváuyára határoztatott: A kormánynak inditványoztassék, hogy intézkedjék, miszerint a nyilvános ügynökségek (jogi irodák) az 1833. ápr. 14. 59. sz. udvari cancellári rendelet szerinti engedélyezése teljesen megszüntettessék. Továbbá Schloffer indítványára : Az ügyvédi kamarák választmányai a subsidiarius magánvád jogával birnak az esetben, ha az ügyészség a bűnfenyitő eljárás megszüntetését indítványozza, valamint ha a már folyamatba tett eljárás be lesz szüntetve zugirászat esetében, mely határozatokról tehát az illető ügyvédi kamara értesitendő. P r z i b r a m indítványára : Zugirászatnak tekintendő nemcsak a bírósági ügyekben, peres és perenkivüli ügyekben és csődökben való foglalkozásszeríí képviselet, hanem a pénzügyi és administrativ ügyekben való foglalkozásszeríí képviselet. Végül határozottan beleegyezését adja a küldöttgyűlés ahhoz, hogy a zugirászat a bünfenyitő eljárás alá vonassék. d) Az ügyvédek képviselet' joga választott bíróságok előtt. Schneeberger indítványára és Magg módosítására határoztatott: A küldöttgyűlés kijelenti, hogy az egyes kötelező választott bíróságoknál az ügyvédeknek a képviseletből való alapszabályszeríí kizárása épugy ellenkezik a törvénynyel (ügyv. rdts 8. § a), mint az ügyvédi méltósággal és a közérdekkel. Megköveteli azonfelül a nyilvános tárgyalás behozatalát az összes választott bíróságoknál és a börzei választott bíróságoknak a börzetörvény 12. §. által meghatározott hatás körbe való visszaszorítását. e) A gondnokok és csődtömeggondnokok kijelölésénél egy turnus betartása. Határozat: A küldöttgyűlés célszerűnek tartja egy igazságos turnus behozatalát a gondnokok és csődtömeggondnokok kijelölésénél. (Vége köv.) Sérelem.* A zugirászat egy törvényes alakja. Zugirászati körökben divatba kezdett jönni, — irja a P. Sz. — hogy 50 frton aluli követelések színleges engedmény utján átruháztatnak s a képviselet jogosultságának hiánya az engedmény adta felperességi joggal pótoltatik. Ez az érem egyik oldala, mely uton a zugirászat törvényes alakban gyakoroltatik. Érdekesebb azonban az érem másik oldala. Az 1877. XXII. t.-c. szerinti eljárásra tartozó ügyek rendszerint alperes lakhelyének illetőségét követik. Ez sokszor kellemetlen, mert egy pozsonyi zugirásznak kényelmetlen engedményével pl. Nagykikindára utazni és ott perlekedni. Van ennek kényelmesebb módja is, mint a fentisztelt körökben szintén divatozik. Lássunk egy példát. A. nagykikindai lakos tartozik B. szintén nagykikindai lakosnak 25 írttal. B. Pozsonyba költözködik s eszébe jut A. elleni követelése, szeretné perelni, d-: Nagykikinda nagyon messze vau. C. zugirász ur segit a dolgon. Kiállít egy színleges engedményt a maga javára. Az engedmény alapján beperli saját személyében és a pozsonyi békebiróságnál A. nagykikindai lakost, hogy azonban az 1877. évi XXII. t.-c. 15. §-ának második bekezdése szerinti illetőséghez szó se férjen, beperli egyben alperestársul az az engedményező B. pozsonyi lakost is. B. készséggel elmakacsoltatja magát. A. csinál egy kéjutazást Nagykikindáról Pozsonyba s illetékességi kifogást emel, előadván, hogy felperesi előadás szerint a követelés B. an.al .dményezve lett, B. azonban őt (A-t) a pozsonyi békebiróságnál perelni jogosítva nem volt, miután továbbá őt (A-t) az engedményessel szemben ugyanazon jogok és kifugások illetik, melyek az engedményezővel szemben illetnék, ez illetékesség leszállítandó s felperes az utazási költségben stb. stb. * Ezen rovatban, programmunkhoz hiven, teljes készséggel lért nyitunk a jogos és tárgyilagosan előadott panaszoknak. Felelősséget az ezen rovat alatt közlöttekért nem vállalunk. A közlő nevét ki nem teszszük, ha kívántatik. Velünk azonban az mindig tudatandó. A szerkesUSség. Mondjuk, hogy a pozsonyi békebiróság ezen helyes alapon tett kifogásoknak helyt ad s a keresetet illetékesség hiányában elutasitja. Nem ugy azonban a kir. törvényszék. A C. ur részéről beadott semmiségi panasz folytán a békebíróság végzését megsemmisíti s az ügy érdemleges elbírálására utasítja, mert a szóban forgó panasz többek ellen intéztetvén, az 1877 : XXII. t.-c. 15. §-a alapján B. pozsonyi lakos, alperes lakhelyének illetékes békebirája előtt is emelhető. Nem említjük azt, hogy az érdemleges tárgyalásnál elég zavart okoz az, hogy B. alperesnek elfogadtatott. A legtöbb esetben a főeskü bizonyítéktól is meg van fosztva, mert, ugy mond B. alperes, az alperes pedig alperesnek esküt nem kínálhat. Tessék jogorvoslattal élni, a minek az 57. §. alapján helye nincs! Azt sem akarjuk említeni, hogy a nagykikinda-pozsonyi nem tudom hányszori utazás a peres összegnél többe kerül s alperes csekély részben esetleg pernyertes is lehet, mégis az utazás költségeire való tekintettel részbeli pernyertessége dacára a mulatság többe kerül neki, mintha meg nem jelenés esetén teljesen pervesztes lett volna. Kétségtelenül fura állapot! Legfurcsább a dologban az, hogy e sorok írója tapasztalásból beszél. A pozsonyi békebiróságnál sok ilyen ügy kerül eldöntésre. Az illetékesség le lesz szállítva, de a kir. törvényszék — tagadhatlanul törvényes alapon (15. §.) — a szemfényvesztésnek elejét nem veheti s állandó gyakorlata szerint az illetékességet megállapítja. A mesének rövid kivonata az, hogy a tulajdonképeni felperes követelésének érvényesithetése végett alperessé vedlik, adós, az illetékesség kijátszása folytán mindenféle törvényes jogtalanságnak van kitéve s a zugirász ur a markába nevet. Minthogy a zugirászat felvirágzását mi is a szivünkön hordjuk, még egy tanácscsal szolgálunk azoknak, a kiket illet: »ha az engedményező maga sem volna pozsonyi lakos, szíveskedjenek egy nem létező uri egyéniséget »pozsonyi lakos« cím és jelleggel felruházni s azt is együtt perelni, arról senki sem tehet, hogy az illető ur bujkál és a kereset neki ismeretion tartózkodása miatt nem lesz kézbesíthető, az illetékesség az 1877. XXII. t-c. 15. §-a alapján talán mégis meg fog állani. Ezen abususokra akarjuk a jogászkörök figyelmét felhívni, talán megkönyörül valaki a nagykikindai alpereseken s megjelöli azon törvényes módot, melylyel az előadott törvényes törvénytelenségek orvosolhatók. Avagy nézzük a dolgot ölbe tett kezekkel s örüljünk n zugirászat sikereinek! ? X. Irodalom. Törvényjavaslat a tengeri magánjogról. (Előadói tervezet.) Budapest. Pesti könyvnyomda-részvénytársaság. 1894. Az igazságügyministeriumban serényen foly a törvénykészités munkája. E rovatban számot adunk azon rengeteg munkáról, melv maholnap mint törvényjavaslatok a képviselőház elé fognak kerülni tárgyalás végett. Ez alkalommal felhívjuk t. olvaróink figyelmét a címben jelzett törvényjavaslatra, melyet az igazságügyminister szíves volt nékünk megküldeni. Gondoskodtunk róla, hogy beható szakszerű bírálat tárgyává tétessék lapunkban, a mi annál szükségesebb, mert a joganyag, mely a törvényjavaslatban feldolgozást nyert, idegenszerű jogászaink legtöbbje előtt és így ismertetését csak hálával fogják fogadni. Ez alkalommal csak arra szorítkozunk, hogy felemlítsük, miszerint e javaslatot dr. Nagy Ferenc budapesti egyetemi tanár, elsőrangú kereskedelemjogi szakerő szerkesztette és hogy bár a javaslat a német tengerjogi törvényhez alkalmazkodik, mégis több részt egész önállóan dolgozza fel. Nyelvezete világos, egyszerű, a szokásos jogi nomenclaturát megtartva, mi nagy előnye a törvényjavaslatnak. A javaslat I. címe tartalmazza az általános határozatokat; II. szól a tengeri hajókról; a III. a hajóvállalkozókról; a IV. a hajóparancsnokról; az V. az árúfuvarozási ügyle t r ő 1 (az árú fuvarozási ügylet megkötése és közelebbi meghatározása, be- és kirakodás, a fuvaro'.ó felelőssége, az árú kiszolgáltatása és^ átvétele, a fuvardíj, a fuvarozási szerződés megszűnése, a hajóelismervényről); VI. a személy fuvarozási ügyletről; VII. a h a j ó k ö 1 c s ö n r ö 1; VIII. a h a j ó k á rról; IX. a hajóössze ütközésről; X. a mentésről és segélyről; XI. a kiváltságos hitelezőkről (teípH ' jelzálog, a törvényes zálogjogról, a kiváltságos hitelezők rangsorozatáról) ; XII. a tengeri biztosításról (általános elvek, a biztosított kötelezettségei, a biztosító kötelezettségei, az átengedésről és a biztosítási összeg felajánlásáról, a biztosított üzlet megszűnéséről és a díj visszafizetéséről); XIII. az elévülésről és elbirtoklásról. Életbeléptetési és ideiglenes intézkedések. A vegyesek, curiai és táblai értesítések és hirdetések a lapnak mellékletén vannak.