A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 26. szám - A közös hadsereg és bíróságaink

Tizenharmadik évfolyam. 26. szám. Budapest, 1894. július t Szerkesztőség : V., Riulolf-rakpnrl .'5. sz. Kiadóhivatal: ?., (Indolf-rakparl 8. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendők. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY.) (TIIAP AZ IGAZSÁGÜGY ÉRDEKEINEK KÉPVISELETÉRE A MAGYAR ÜGYVÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAR KÖZLÖNYE. Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják : Dr\ RÉVAI LAJOS — Dr. STILLER MÓR ügyvédek. Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MÓR. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bér mentve küldve : Negyed évre 1 frt 50 Fél » 8 » — » Egész » 6 » — > Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen po s>t aiitalvíi nynyal küldendők. TARTALOM : Előfizetési felhivás. — A közös hadsereg és bíróságaink. Irta: F. V. — Az igényper kérdéséhez. Irta: Traeger Zsigmond, kir. itélö táblai tanácsjegyzö-albiró. — Hatásköri differenciák. Irta : Kelemen Ernő, h.-nánási albiró. — Belföld. (A szegedi jogászegylet közgyűlése. — Hajózási szokványok.) — Ausztria és külföld. (Külföldi judicatura.) — Nyilt kérdések és feleletek. (Adalék a csalás íogalommeghatározásákoz. I. Irta : P i i k k e 1 Gyula, kir. albiró Tenkén. II. Irta: Bálint Zsigmond, kir. tszéki joggyakornok.) — Sérelem, i Hallatlan állapotok a nagyváradi kir. tszéknél. Irta: Egy ügyvéd.) — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. — Hirdetések. MRIIKKI.ET: Jogesetek tára. Felsöbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a .Budapesti Közlöny«-böl. (Csődök. — Fályázatok.) Előfizetési felhivás! Július hó 1-től uj előfizetést nyitottunk lapunkra. — Ez alkalomból azon t. előfizetőinket, a kiknek előfizetése múlt hó végével lejárt, tisztelettel kérjük, szíveskedjenek előfizetéseiket mielőbb megújítani. Az előfizetések a .Jog- kiadóhivatalához, Budapest, V , Rudolfrakpart 3. sz. alá küldendők. A közös hadsereg és bíróságaink. (F Jr.) Ismeretes az a conflictus. mely a közös hadsereg hatóságai és a közigazgatási hatóságok között a német nyelvű levelezés tekintetében felmerült, mely az országgyűlésen is beható vita tárgyát képezte s mely a közigazgatási hatóságokra nézve a belügyminister ur ismeretes rendeletével nyert elintézést, mely rendelet törvényessége az országgyűlésen megtámadás tárgyát is képezte. Ismeretes az is, hogy ugyanazon conflictus a magyar királyi bíróságok és a hadsereg hatóságai között szintén fennáll, bár bíróságaink nem foglalnak el a német levelezésekkel szemben oly mereven visszautasító álláspontot, mint a közigazgatási hatóságok, de azért itt is előfordulnak egyes esetek, midőn a bíróságok a katonai hatóságoktól érkező német nyelvű beadványokat visszautasítják, minek eredménye azonban csak annyi, hogy az illető katonai hatóság a hadügyministerium utján az igazságügyministeriumnál jelentést tévén : az igazságügyministerium minden egyes esetben — a delegatió és hadügyminister ismeretes pour parler-jára hivatkozással — a bíróságokat a német nyelvű beadványok elfogadására és elintézésére utasítja. Arról azonban nincs tudomásom, hogy a bíróságok e kérdést a bírói meggyőződés terére vivén, a ministerium utasításának teljesítését megtagadták volna. Idején levőnek tartom ennélfogva, hogy e kérdés ne csak a közigazgatási hatóságok szempontjából, de a bíróságok szempontjából is megbeszélés tárgyává tétessék, hogy ekként a bíróságok részérói az egyforma eljárás lehető legyen. Fz^annál kívánatosabb, mivel a közigazgatási és a birói hatóságok helyzete a német beadványokkal szemben nem azonos, mert közöttük az a mélyreható különbség létezik,— tekintettel az 1868: XLIV. t.-c. rendelkezéseire — hogy a bíróságok hivatalos nyelveként c ategorice a magyar van megállapítva, míg a közigazgatási hatóságokra vonatkozólag az ily feltétlenül nincs kimondva. E különböző helyzetből folyólag a mint nem tartom a közigazgatási hatóságok visszautasító határozatait minden egyes megyére nézve törvényen alapulónak, épp ugy nem tarthatom törvényben gyökerezőnek az igazságügyministerium amaz eljárását, hogy a katonai hatóságok német nyelvű beadványainak elfogadását rendeli el. I Lapunk mai szait A kérdést — szerény* nézetem szerint — általában hibás szempontból fogták fel, a mennyiben figyelmen kivül hagyták a magyar nyelvnek,, mint államnyelvnek fokozatos történelmi fejlődését s a kérdést nem a magyar államnyelv törvényes állásának szempontjából, de egyoldalúlag a hadsereg állásának szempontjából tárgyalták és az 1840. évi VI. t.-c. 9. §-ának magyarázata által akarták megoldani. A kérdés helyes szempontból való megítélésére és áttekinthetésére szükségesnek tartom rövid visszapillantást vetni a magyar nyelv törvényes állásának fejlődésére; az érdeklődőket a bővebb részletekre nézve dr. Vázsonyi Vilmos ur »Az 1840: VI. t.-c. és a katonai átiratok nyelve« című cikkére (»Jogi Szemle« IX. k. 90. és köv. lapok) utalva. Első intézkedést e tekintetben az 1830. évi VII. t.-c. tesz, utasítván a Magyarország határain belül lévő összes katonai hatóságokat a magyar nyelvű beadványok elfogadására. Az 1836. évi III. t.-c. »A magyar nyelvről* a hadseregnek a magyar nyelv iránt való viszonyáról intézkedést nem tartalmaz, de az 1836. évi április 14-iki kir. válasz megígérte, hogy ő Felsége gondoskodni fog arról, hogy a magyar ezredek és az ország határán belül levő összes katonai hatóságok a magyarországi törvényhatóságokkal magyarul leve lezzenek. E kir. válasz dacára az 1840. évi VI. t.-c. 9. §-a csak annyit látott lehetőnek törvénybe iktatni, miszerint: *0 Felsége kegyelmesen rendelkezni fog, hogy a magyar nyelvnek tudása a katonai véghelyeken is gyarapittassék s a magyar ezredek tartományai a magyarországi törvényhatóságokkal magyar nyelven levelezzenek.« Ez állapotban hagyta a kérdést az 1844. évi II. t.-c is. Mindezen törvényes intézkedéseket ama szempontból tartom különösen fontosaknak, mert két dolog tűnik ki belőlük minden kétséget kizárólag, u. m.: 1. hogy a magyar nyelv kizárólag az ország belügyeihez tartozik, melyet korlátlanul szabályozni joga van ; 2. hogy a magyar törvényhozás minden factora már akkor is, midőn a hadsereg alkotmányos állása törvényileg még szabályozva nem volt, oly testületnek tekintette a hadsereget, mely a magyar törvényeknek is alá van vetve, azoknak engedelmeskedni s azokat tiszteletben tartani köteles. E két dolog constatálása — az alábbiak szempontjából — már előlegesen sem felesleges. A kérdés ez állapotban maradt egészen az 1868 : XLIV. t.-c. meghozataláig, melynek 1. §-a kimondván, hogy Magyarország államnyelve a magyar, megállapítja azokat a kivételeket, melyekben e nyelv használata nem kötelező, de a mely kivételek közül tárgyunkra különösen az 5 -8. §-ban megállapítottak tartoznak. Az 5. §. szerint a törvényhatóságok a belső ügyvitel terén az állam hivatalos nyelvét használják, de használhatják a törvényhatóság jegyzőkönyvi nyelveinek bármelyikét is. A ü. §. szerint a törvényhatóságok saját területükön belül levő intézetekkel való érintkezésben lehetőleg ezek nyelvét használják. A 7. §. szerint az ország lakosai saját községi bíróságuk előtt anyanyelvüket, más község bírósága előtt az illető község ügykezelési vagy jegyzőkönyvi nyelvét; saját járási bírósága (szolgabíró) előtt saját községének ügykezelési vagy jegyzőkönyvi nyelvét, minden más bíróság előtt azon tőrvényhatóság jegyzőkönyvi nyelvét kötelesek használni, melyhez azon bíróság tartozik. A 8. §. pedig azt mondja ki, hogy a bíróság a panaszt vagy kérelmet annak nyelvén köteles elintézni. Ezen intézkedések értelme tehát az, hogy a törvényhatóságok minden intézetnek — tehát a hadseregnek is — német nyelvű beadványait kötelesek elfogadni, ha az 1868: ia 13 oldalra terjed.