A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 26. szám - A közös hadsereg és bíróságaink

202 A JOG. XLIV. t.-c. 2. §-a szerint a német nyelv az illető törvényhatóság jegyzőkönyvi nyelvei kőzött helyt foglal, sőt ily esetben — a törvény 6. §-a értelmében — arra lehetőleg németül is köteles válaszolni. Ugyanígy állott a dolog a törvény 6. és 7. §-ai értelmében a bíróságokra nézve is, kivéve az állami bíróságokat, melyekre a törvény 13. §-a kimondotta, hogy: »Az államkormány által kinevezett minden bíróságok hivatalos nyelve kizárólag a magyar.« Az 1868: évi XLIV. t.-c. most idézett 13. §-ának más értelme pedig a fentebb előadottakkal szemben nem lehet, mint az, hogy a királyi bíróságokhoz beadványokat mindenki magyarul köteles intézni s hogy a királyi bíróságoknak idegen nyelvű beadványokat elfogadniok nem szabad. Megerősíti e felfogást maga az 1868: XLIV. t.-c. is, midőn 22., 23. §-aiban meghatározván, hogy a községek mely hatóságokkal szemben használhatnak nem magyar nyelvet; a 23. §-nak utolsó bekezdésében határozottan kimondja, hogy: »A törvénykezés terén a nyelv használatát a 7—13. § ok szabályozzák*, vagyis, hogy sem a községek, sem a magánosok az állami bíróságokkal szemben más nyelvet, mint a magyart nem használhatnak. Az 1868: XLIV. t.-cikkben a katonaság és hadseregről egyetlen egy szó sincs, ennek javára kivétel megállapítva nincs, a miből nem az következtetendő, hogy ez által az 1840 : VI. t.-c. 9. §-ának intézkedése érintetlenül hagyatott, hanem az: hogy az 1868: XLlV. t.-c. hatálya a katonaságra és hadseregre is ép ugy kiterjed, mint kiterjedt erre az 1830: VII. és 1840: VI. t.-c. s mint kiterjed pl. a gyámsági és gondnoksági, vagy a végrendeletek alaki kellékeiről szóló törvény. Ugyanebből foly az is, hogy az 1868 : XLIV. t.-c. rendelkezéseit a hadsereg tagjai is épen ugy megtartani kötelesek, mint az ország területén létező bármely más hatóságok és épen ugy respectálni tartoznak, mint pl. a Btk. határozatait, egyedüli eltérés abban lévén, hogy a Btk. megsértése esetén, a Btk.-ben meghatározott sanctio a jogsértő tettre a katonai büntető trkv szerint alkalmaztatik, az 1868: XLIV. t.-c. megsértése esetében pedig — sanctiója e törvénynek nem levén, — a tőrvénynek meg nem felelő beadvány visszautasittatik. Érintetlenül hagyta e jogállapotot a bírói hatalom gyakorlásáról szóló 1869: IV. t.-c, mely idevonatkozólag egyedül 6. §-ában teszi azt a kijelentést, hogy az 1868: XLIV. t.-c. 13. §-a ezentúl is csak a felsőbb bíróságokra értetik, a mely kijelentés igen természetes, ha figyelembe veszszük, hogy 1869-ben még csak a felsőbb bíróságok voltak az államkormány által kinevezettek. A királyi vagyis állami bíróságok felállításáról intézkedő 1871: XXXI. t.-c. által e jogállapot csak annyiban változott, hogy az elsőfolyamodású bíróságok államosittatván, azok is az 1868: XLlV. t.-c. 13. §-ának hatálya alá kerültek ugy, hogy az 1868: XLIV. t.-c. 5—8. §-ainak intézkedései ma már csak községi bíróságok előtt nyerhetnek alkalmazást. Mindezekből folyólag a kérdés a bíróságok szempontjából tiszta és világos, mert a bíróságok által megtartandó hivatalos államnyelv az 1868: XLIV. t.-c. által meg van határozva. E törvényt minden az állam területén belül székelő hatóság megtartani köteles, ha csak a kötelezettség alól más törvény fel nem menti. E felfogás helyességét nem ingatja meg az a felhozni szokott ellenvetés, hogy az 1867. évi XII. t.-c. 11. §-ában adott jogánál fogva ő Felsége a hadsereg szolgálati nyelvévé a németet tevén, ez ép oly törvényes alapon áll. mint a magyar államnak az 1868. évi XLIV. t.-c. 1. §-a által megállapított magyar hivatalos nyelve s hogy ebből kifolyólag a két állapot államjogilag rendezett hatáskörökön belül állván fenn, egyik a másiknak a kifejezett tőrvényen túl nem derogálhat. (L. »Pesti Hirlap« 18U4. április 21-iki számának vezércikkét.) Azonban ez ellenvetés alaptalannak, törvényellenesnek, sőt az ő Felsége alkotmánytisztelete iránt való köteles hódolattal ellentétesnek fog bizonyulni, ha azt közelebbi vizsgálódás tárgyává teszszük. Az 1867. évi XII. t.-c. 11. §-a ugyanis, melynek alapján ő Felsége a hadsereg szolgálati nyelvévé a németet tette, következőleg szól: »Ó Felségének a hadügy körébe tartozó alkotmányos fejedelmi jogai folytán mindaz, a mi az egész hadseregnek és igy a magyar hadseregnek is, mint az összes hadsereg kiegészítő részének, egységes vezérletére, vezényletére és belszervezetére vonatkozik, ő Felsége által intézendőnek ismertetik el.« Ezen törvényszakasz magyarázatánál mindenekelőtt az a kérdés lép előtérbe, hogy ő Felségének a fentebb említett törvényszakasz által megadott felségjogai meddig terjednek s miben találják korlátjukat? E korlátot maga az 1807. évi XII. t.-c. állapítja meg 2. és 3. §-ában. A 2-ik §. kimondja ugyanis, hogy Ausztria és Magyarország egy közös uralkodó alatt állanak s feloszthatlanul és elválaszthatlanul együtt birtoklandók. A 3 ik §. pedig hozzáteszi ehhez: »De ezen megállapított kötelezettség mellett határozottan kikötötte a pragmatica sanctio azon föltételt is, hogy Magyarország k ő zj o g i é s belkormányzati ö n á 11 á s a sértetlenül f.e n tart a ss ék.« Ezzel kimondotta a 3. § azt is, hogy ő Felségének e törvény 11. §-ában adott joga addig terjed, a meddig Magyarország belkormányzati jogait nem sérti. Általánosan elismert jogelv, hogy az állami nyelv meghatározása az államiság elidegenithetlen attribútuma, melyről le sem mondhat a nélkül, hogy ez által állami önállását ne sértené, miből foly, hogy az államnyelv meghatározása minden önállósággal biró államnak legsajátosabb belkormányzati ügye, mely iránt teljes függetlenséggel és önállósággal intézkedhetik. Hogy ezt a magyar törvényhozás is ilyennek tekintette, kitűnik a cikkem elején felhozott törvénycikkekből s magából az 186S: XLIV. és 1867: XII. törvénycikkből, mely a nyelv ügyét közös ügyként meg nem jelöli. Mindezekből folyólag az 1867. évi XII. t.-c. 11. §-ának nem adható oly értelmezés, mely Magyarország belkormányzati önállását bármily mérvben is sértené; vagyis: annak, hogy a hadsereg szolgálati nyelveként ő Felsége a németet állapította meg, más magyarázat nem adható, mint az, hogy a hadsereg vezérleti, vezényleti és belszervezeti ügyeit német nyelven intézni jogosítva van, de e körön túl, kifele, az államhatalommal szemben reá is minden tekintetben az állam törvényei irányadók, azokat respektálni tartozik s igy respectálni tartozik az 1868. évi XLlV. t.-cikk vonatkozó intézkedéseit is. Az 1867. évi XII. t.-c. II. §-ának az eddig kifejtettekkel ellenkező értelmezése az ő Felsége iránti loyalis hódolattal is ellenkeznék, mert a hadsereg külföldinek tekinthető nem lévén, a területkivüliség jogával nem bírván, épen ugy az állami törvények hatálya alatt áll — az ugyanezen törvények által meghatározott kivételekkel — mint bármely más testület vagy állami intézmény; mert a hadsereg tagjai és hatóságai ő Felségének lévén alárendelve, épen ugy alattvalói ő Felségének, mint a többi honpolgárok s hogy ebből folyólag reájuk nézve is kötelező mindaz, mi ő Felségére és a többi honpolgárokra kötelező. Már pedig ő császári és apostoli királyi Felsége az 1867. évi II. törvénycikkel becikkelyezett koronázási hitlevél 1. §-ában világosan kijelentette, hogy: »Szentül és sértetlenül megtartandjuk s királyi hatalmunkkal másokkal is meg fogjuk tartatni . . . Magyarország és társországai törvényesen fennálló szabadalmait, kiváltságait, törvényszerű szokásait és az eddigelé országgyülésileg alkotott s dicső Elődeink, Magyarország koronázott királyai által szentesitett. valamint ezután országgyülésileg alkotandó s általunk, mint koronázott magyar király által szentesítendő törvényeit, minden pontjaikban, cikkeikben és záradékaikban. ..«és ugyan ezen törvénycikk 5-ik §-ában : ». . . Ígérvén és királyi szavunkkal biztosítván Magyarországot és társországait, hogy mindezen előrebocsátottakat magunk is megtartandjuk és bármely rendű és állású alattvalóinkkal is megtartatju k«. Az eddig előadottak rövid resultatuma tehát a következő : ^ 1. A közigazgatási hatóságok, ha az illető törvényhatóság jegyzőkönyvi nyelvei közzé a német is fel van véve; kötelesek a hadsereg német átiratait nemcsak elfogadni s arra lehetőleg németül válaszolni; ha azonban a törvényházig jegyzőkönyvi nyelvei közt a német nem található: ugy a német nyelvű átiratok elfogadására sem kötelezhetők. 2. Az államkormány által kinevezett bíróságoknak a hadsereg német nyelvű beadványait elfogadniok nem szabad, mert ezt csak külföldiekkel szemben tehetik, kik a magyar törvények megtartására csakis nemzetközi jogszabályok által kötelezhetők. 3. A nyelv iránt való intézkedés tisztán és kizárólag Magyarország belügye lévén s azt teljes függetlenül eszközölhetvén: a mint a törvényhozás a közigazgatási hatósá-