A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 2. szám - A hagyatéki zárlat a gyámhatósági örökösödési eljárásban. 2. (r.) - A sommás visszahelyezés iránti kereset kiterjedési jogköre

7 "25 én), mikor a keresetileg visszakövetelt vételárt kifizette és alperes cég a szeszt küldötte az ár meghatározása nélkül, alperes cégnél feltétleu megrendelést tett szeszre ; azt pedig, hogy a D) alatti más, és nem a kifizetett szeszre vonatkozó megrendelés, telpces nem tagadni, hanem bizonyít ini tartozott volna; azonban nem bizonyította, mert a D) alatti levélben tett és a kifizetett szeszre vonatkozónak tekintendő megrendeléssel szemben felperesnek a per folyamán felh zott és egymással különben is ellenmondásban álló az az állítása, hogy ö azt a szeszt, melynek kifizetett vételárát visszaköveteli, telefon útján, illetve F. Ede alperesi alkalmazottnál szóbelileg azzal a feltétellel tette meg. hogy az oly árban számittassék, minőben azt S. Ignác gyára szállítja, figyelembe nem vehető; mivel egyfelől a telefon útján állított megrendelésről a felperes által felhívott M. János tanú közvetlen tudomással nem bír, felperes pedig egyéb bizonyítékot fel nem hozott; másfelől pedig felperes ugyanezen tanú vallomása szerint F. Ede előtt az az alperes cég által kiállított számlára eszközölt fizetés teljesitésekor, tehát a tett megrendelésnek alperes cég által elfogadása és igy az ügylet létrejötte után jelentette ki, hogy alperestől csakis előnyös ár mellett veend szeszt; a F. Ede előtt tett kijelentés azonban és az akkor kötött feltétel, miután a már megkötött ügylet feltételein egyoldalúlag egyik szerződő fél sem változtathat, joghatálylyal nem bir; mert felperes a C) alatti számlának eredetijéből, a melyre F. Ede kezéhez a fizetést teljesítette, arról, hogy a szesz mily árban van számítva, tudomást szerezvén, a felszámított vételár ellen annak kifizetése után kifogást nem tehet és a már kifizetett vételárt részben sem követelheti vissza és pedig anuál kevésbé, mert a NB. alatti tőzsdei névjegyzékben és a NB. 2. alatti számlában jegyzett szesznek az alperes cég által eladott szeszszel azonos minősége alperes tagadásával szemben bizonyítva nem lévén, az sem tekinthető bizonyítottnak, hogy az alperes által eladott szesz a felszámított és felperes által kifizetett vételárt meg nem éri. Mindezeknél fogva stb. A in. kir. Curia (1893. szept. 14. 240/v. sz.); A kir. itélő táblának ítéletét indokainál fogva helybenhagyja stb. A prts 170. §-a szerint az elévült váltó pereltetése esetén a követelés fennállása bizonyítandó. A bíróságon kívüli beismerés (prts 160. §-a) megtörténte fiieskiivel is bizonyítható. A budapesti VIII.-IX. kerületi kir. járásbíróság, mint kereskedelmi bíróság. (1892. év február 20-án 2,716. sz. a.): Dr. Flesch Salamon ügyvéd által képviselt N. Sámy felperesnek Dr. Schwarc Ede ügyvéd által képviselt P. Ferenc alperes ellen 307 frt és járulékai iránti sommás perében következőleg itélt: Felperes keresetével elutasitatik stb. Indokok: A prts 64. §-a értelmében felperes már a keresetben tartozik előadni a jogalapot és a tényeket, melyekből keresetét származtatja a pedig időrend szerint teljesen és világosan. Felperes azonban csak általánosságban alperesnek eladott fa vételárát követeli a nélkül, hogy birói felhívásra is az eladott fáról részletes számlát vagy jegyzéket kimutatott volna, vagy a fának mennyiségét vagy minőségét és árát csak hozzávetőleg is megjelölte volna. Minthogy a szerint a kereset jogalapja oly határozatlan, hogy az esküvel való bizonyításnak alapjául nem szolgálhat, felperes keresetével, mint határozatlannal, el volt utasítandó. Felperes kereseti jogának igazolására becsatolta a L) alatti elévült váltót, azonban elévült váltóra alapított keresetnél előadandó az alapul szolgált jogügylet minden részletében és nem menti fel felperest a prts 04. §-ában megszabott körülmények előterjesztésének kötelezettsége alól és a prts 170. §-a szerint a követelés fennállásának '— tehát nemcsak keletkezésének — bizonyítása is felperest terheli. De különben is a váltótörvény 9Ü. §-a értelmében alperes, mint az elévült C) alatti váltó elfogadója csak annyiban áll felperessel, mint kibocsátóval szemben kötelezettségben, a mennyiben ennek kárával gazdagodott volna. Minthogy azonban felperes saját előterjesztése szerint is alperes kérdéses váltóra H. N. és A. bejegyzett fakereskedőktöl kapta állítólag az árút, azt pedig felperes nem igazolta, hogy dacára e körülménynek alperes nem a most érintett cég, hanem az ő kárával gazdagodott, ennélfogva a C) alatti elévült váltó alperes ellenében fizetési kötelezettséget meg nem állapit stb. A budapesti kir. itélő tábla. (1892. évi szeptember hó 12-én 1,012. sz. a.): A királyi itélő tábla az első bíróság Ítéletét megváltoztatja, felperest keresetével csak az esetre utasítja el ha alperes leteszi a főesküt arra, hogy ő (alperes) az 1890. évi utolsó negyedévben felperes fia és megbízottja N. Nándor előtt a kereseti követelést el nem ismerte és annak havonkénti részletekben leendő rendezését, illetve kifizetését meg nem Ígérte. Indokok: Felperes alperesnek, a követelés fennállására vonatkozó tagadásával szemben, utóbbinak bíróságon kivüli beismerésére hivatkozott, s ennek bizonyításául alperest a főesküvel j kínálta meg, mit az elfogadott; minthogy a prts 100. §-a szerint a kereset alapját képező tények bíróságon kivüli beismeréssel is bizonyíthatók, minthogy a prts 170. §-a szerint az elévült váltó pereltetése esetén a követelés fennállása bizonyítandó, az utóbbi tény igazolása esetére a kereseti követelés megítélendő volt. Meg kellett alperesnek tehát a kínált esküt Ítélni és ha alperes az esküt le nem teszi, felperes állítása bizonyítva lesz s azért erre az esetre alperest marasztalni kellelt; mig ha alperes a főesküt leteszi, felperes állítása megcáfoltnak tekintendő, ugyanazért őt erre az esetre keresetével elutasítani kellett stb. A m. kir. Curia. (189-3. évi december hó 1-én 1,542. sz. a.): A budapesti királyi itélő táblának fentebbi keletű és számú Ítélete helybenhagyatik az abban felhozott indokoknál fogva és azért: mert felperesnek a tárgyalás folyamában tett az az előadása, hogy a keresethez csatolt 30 frtos váltó ellenében kiszolgáltatott faárúk nem felperes, hanem ennek komáromi megbízottja a N. és A. cég által adattak el és át alperesnek, nem áll ellentétben felperes keresetének azzal a jogalapjával, hogy alperes állítólag neki (felperesnek), mint ki az árút komáromi megbízottja utján szolgáltatta, maradt adósa a vételárral; mert ennélfogva a felperes által vitatott és főeskü/el bizonyítani kívánt bíróságon kivüli beismerés nem a keresetben megjelölt vásárlástól különböző árú tartozásra, hanem a felperes által N. és A. utján kiszolgáltatott árúk vételárára vonatkozván, helyesen határozott a másodbiróság, midőn a beismerésnek főesküvel bizonyítását megengedte. A szövetkezet vezérigazgatója olyan keresk. meghatalmazott, a ki különös felhatalmazás nélkül is a szövetkezet nevében árükat megrendelni és átvenni jogosult és a kinek ebbeli tényei által harmadik személyek irányában kötelezve a szövetkezet van. (M. kir. Curia 1893. január 13. 250. sz. a.) Bűn-ügyekben. A kir. Curiának az 1890. évi XXV. t.-c. 13. §-a érteimébea hozott döntvényei. (Bűnügyekben.) II. szám. »Az, a ki az l8go : XXX VI. t.-c. 6. fiának első bekezdi: seben foglalt intézkedés ellenére égetett szeszes folyadékot nyílt helyre, más beszedést körzetből, az italmérési adó beszedésére jogosítottnak engedélye nélkül, akár ioo litert tevő vagy azt \ meghaladó, akár azon aluli mennyiségben bevisz, az italmérési adó alapján kirovandó sokszoros, illetve a megrövidített vagy megrövidítés veszélyének kitett adó 10—20-szoros összegéig terjedhető, de 2j frtnál nem csekélyebb pénzbüntetéssel büntethetö-e vagy sem ?« (Vonatkozással egyrészről a nagyváradi 2-ik és a kolozsvári 1-ső számú, másrészről a temesvári, pécsi és debreceni 1-ső, valamint a kassai 2-ik számú kir. táblai ellentétes büntető döntvényekre.) Határozat. Az, a ki az 1890 : XXXVI. t.-c. 6. §-ának első bekezdésében foglalt intézkedés ellenére égetett szeszes folyadékot nyilt helyre, más beszedési körzetből, az italmérési adó beszedésére jogosítottnak engedélye nélkül, akár 100 litert tevő vagy azt meghaladó, akár azon aluli mennyiségben bevisz, ha az ekként bevitt szeszes folyadék minősége és mennyisége megállapítható, az italmérési adó alapján kirovandó sokszoros, illetve a megrövidített vagy megrövidítés veszélyének kitett adó 10-20-szoros összegéig terjedhető, de 25 frtnál nem csekélyebb pénzbüntetéssel büntetendő. Indokok: A vitás elvi kérdés eldöntése annak a kérdésnek megoldásától függ, vájjon az 1890 : XXXVI. t.-c. 9. §-ának utolsó bekezdése értelmében mikor nem vehető az adó a pénzbüntetés alapjául ? Nevezetesen : akkor-e, ha a csempészett szesz mennyisége és minősége meg nem állapitható ? vagy akkor-e, ha oly egyén követte el a csempészetet, a ki a behozott szeszért különben italmérési adó fizetésére kötelezve nincsen ? A kormányjavaslat indokolása szerint az idézett törvényszakasz büntető határozatai hasonlók az 1888 : XXXV. t.-c. büntető határozmányaihoz. Az erre vonatkozó indokolás szerint pedig ez utóbbi intézkedések ugyanazonosak a más hasonló pénzügyi törvények büntető határozataival. Miből kitűnik, hogy a kérdéses törvényszakasz — az abban használt eme kifejezésnek »ha pedig az adó a pénzbüntetés alapjául nem vehető« szokatlan volta dacára — nem valamely különleges és csak a fenforgó esetben alkalmazott büntetési tételt foglal magában, hanem a többi rokon természetű törvényekhez hasonlót tartalmaz. Ámde ezek különféle szavakkal azt a tételt juttatják kifejezésre, hogy akkor nem vehető az adó a pénzbüntetés alapjául, ha a csempészett adótárgy mennyisége és minősége meg nem állapitható. így rendelkeznek többek között: a szeszadóról szóló 1888 : XXIV. t.-c. 8L. § a, a cukoradóról szóló 1888 : XXIII t.-c. 48. §-a, a bor- és húsfogyasztási adótörvények és szabályok hivatalos összeállításának 153. és 155. §-ai (1884. évi R. T. 1,471— 1,473. 1.),