A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 2. szám - A hagyatéki zárlat a gyámhatósági örökösödési eljárásban. 2. (r.) - A sommás visszahelyezés iránti kereset kiterjedési jogköre

6 A JOGh a melyet a régi adós rája ró és a hitelező azt a kijelölt új adóst a régi helyett adósként kifejezetten elfogadja. E kellékek nélkül teljes és érvényes utalvány létre nem jöhet, s a hitelező a követelési jogát az uj adós ellen nem érvényesithette, mert vele semmiféle jogviszonyba nem lépett. A jelen esetben az utalvány-ügylet 1886. évi március 26-án jött létre, a mikor az A) alatti szerződés kelt. Ebben alperes mint kijelölt új adós ugyan magára vállalta a régi adós kötelezettségét, de, hogy abból a tényből felperes a hitelező jogot formálhasson az új adós alperes ellen, okvetlenül szükséges volt a hitelezőnek abbeli nyilatkozata, hogy a kötelemnek alperesre történt átruházását elfogadja. E lényeges kellék nélkül felperes kereseti jogot nem nyerhet alperes ellen. A per során alperes tagadta, hogy őt felperes uj adósként elfogadta volna s ezzel szemben felperes nem is állította, annál kevésbbé bizonyította, hogy a kereseti jogának e feltételét, t. i. alperesnek uj adóskénti elfogadását teljesítette volna, sőt a perhez E) alatt becsatolt sommás váltó keresettel minden kétséget kizárólag dokumentálta felperes, hogy az új adóst, alperest, s ez által az utalványt nem fogadja el, mert ezen E) alatti keresetben 1886. évi december 22-én a régi adósa ellen érvényesítette a követelését. Alperesnek az a ténye, hogy a jelen keresetét alperes, az új adós ellen indította, egyáltalán nem pótolhatja a hitelezőnek az utalvány el-, vagy el nem fogadása iránti nyilatkozatát, mert a kereset beadása már jog érvényesítését képezi, mely jog elnyerhetésének éppen a feltételét képezi az elfogadás iránti nyilatkozat. Akként, hogy ezek szerint nyilvánvaló, hogy felperes keresetének alapfeltételét meg nem szerezte, annálfogva kereseti jogosultság hiányából keresetével elutasítani kellett stb. A budapesti kir. ítélő tábla (1893. év május hó 24-én 12,341/92. sz. a.) : Az első bíróság ítélete megváltoztatik, felperes kereshetőségi joga megállapíttatik, s az első bíróság utasittatik, hogy a jelen Ítélet jogerőre emelkedése után a per érdemében határozzon. Indokok: Az A) alatti adás-vevési szerződésben az alperes feltétlen kötelezettséget vállalt arra nézve, hogy a felperesnek H. Imre ellen fennálló, s a jelen per tárgyát képező követelését a H. Imrének fizetendő vételárba betudandóan ez utóbbi t. i. H. Imre helyett kifizetni fogja. Az alperesnek, mint engedményezettnek feltétlen fizetési kötelezettségével szemben az a körülmény, hogy az alperes a felperest az engedményezés tényéről, illetve az adósság átvállalásáról értesíteni elmulasztotta, felperes kárára nem szolgáihat, és tekintve, hogy felperes a jelen keresettel az engedményezés tényét magáévá tette és ekként alperest adósáúl elfogadta, a felperes kereshetőségi jogát megállapítani, s az első bíróságot a per érdemében való határozat hozatalára utasítani kellett, mit sem változtatván ezen az a körülmény, hogy felperes előbb az engedményezés tényéről tudomással nem bírván, eredménytelenül az eladó egyenes adós ellen fordult. A m. kir. Curia (1893. év november hó 10-én 8,748/93. szám). A másodbiróság ítélete helybenhagyalik. Indokok: A per adatai szerint nem valamely követelésnek a hitelező által átruházásáról, hanem a keresetben, illetve az ahhoz A) alatt mellékelt szerződés 2. c) pontjában jelzett tartozás utalványozásáról lévén szó : a kérdésben forgó jogügylet felperessel szemben nem engedményezésnek, hanem utalványozásnak tekintendő. Való ugyan, hogy a hivatkozott szerződés felperes hozzájárulása nélkül köttetett meg és hogy felperes utalványos külön nem bizonyította azt, hogy az utalványozást elfogadta. Minthogy azonban alperes azt, hogy felperes az utalványozást visszautasította volna, nem is állította; felperesnek az utalványozáshoz hozzájárulása pedig a jelen keresetlevél beadásából kétségtelen; de különösen, mini hogy a per adatai szerint az utalványozott alperes adósa az utalványozó H. Imrének — ilyen esetben pedig az utalvány az engedménnyel egy szempont alá esik, — minthogy továbbá az A) alatti szerződés tartalma szerint alperes a kérdésben forgó tőke és kamatainak kifizetését és pedig a 7. pont szerint, felperes kezéhez kifizetését feltétlenül átvállalta, minthogy végre az a körülmény, hogy H. Imre a szerződés 4. pontjában foglaltak dacára felperest az utalványozásról és a fizetési kötelezettség átvállalásáról nem értesítette, felperesre hátrányuyal nem birhat ; a miatt pedig, mert a most felhozottak szerint értesítést felperes nem kapott, H. Imre ellen pert és eredmény nélkül végrehajtást folytatott, felperesnek alperes elleni kereshetőségi joga meg nem szűnt. Ezeknél fogva a másodbiróság Ítéletét helyben hagyni kellett. Az 1786. évi március 6-án kiadott házassági íiyiltpsirancs 57. §-a értelmében kölcsönös levivhatlan gyül<>ls.ég alapján felbontható a házasság az egyik félnek a háza>sági kötelék fentartitsához való ragaszkodása dacára is az esetben, ha az általuk egymás irányában felhozott súlyos vádak az egyniás elleni elkeseredés oly fokát árulják el, melynél fogva közöttük a bfkés házasélet visszaállítása többé nem remélhető. (M. kir. Curia 1893. október 31. 10,542. sz. a.) Ha az anyának törvényes gyermeke nincs, a törvényes gyakorlat szerint az anyát és törvénytelen gyermekét egymás vagyonában ! törvényes öröklési jog illeti. Ebből következik, hogy a törvénytelen ! gyermeknek anyjától származott vagyona abban az esetben, ha a í törvénytelen gyermek leszármazók és végrendelet hátrahagyása nélkül hal meg, törvényes öröklés alapján az anyára, s ennek életben nem léte esetén a tőle leszármazókra száll. (M. kir. Curia 1893. október 11, 6,271. sz ) Kereskedelmi, csőd- és váltóügyekben. Az árúnak rendelkezésre bocsátására és az ügylettől való I elállásra a keresk. törv. 347. és 348. § ai értelmében a vevő csak akkor jogosult, ha az árú a kikötött vagy törvényi kellékeknek meg nem felel; az azonban, hogy az eladó a kikötöttnél magasabb vételárt számit, vevőt nem jogosítja fVl arra, hogy az ügylettől elállhasson. hanem csak arra, hogy a kikötöttnél magasabb vételár megfizetését megtagadhassa, vagy ha azt már kifizette, akikötöttet meghaladó vételárt visszakövetelhesse. A budapesti V. ke. kir. járásbíróság: (1891. febr. 23. 12,448. sz.); Dr. Klein Sándor ügyvéd által képviselt Cs. Árpád felperesnek Pick Miksa ügyvéd által képviselt S. Károly és fia cég alperes ellen 47 frt -17 kr. és jár. iránti perében következő Ítéletet hozott : Ha leteszi felperes a fóesküt arra, hogy ő alperestől a perbeli szeszt azon határozott föltétel mellett rendelte meg, hogy az árban fog részére szállíttatni, mint a hogy ugyanazon időben a S. Ignác-féle újpesti szeszgyár a szeszt adja, azon esetben alperes köteles felperesnek 47 frt 27 kr. tőkét megfizetni, stb. Különben keresetével el fog utasíttatni, stb. Indokok: Felperes keresetét az esküben jelzett körülményre alapítja s minthogy annak igazolására M. János tanú vallomása félbizonyitékot sem nyújtott, a felperes által alperesnek felkínált, de általa alperesuek visszakínált íőeskü alkalmazandó volt, annál is inkább, mert a csatolt 1. és 2. NB. alattiakkal igazoltatott, miszerint tetemesen nagyobb árért szállította alperes a szeszt, mint a hogy az kikötve volt; alperes azon védekezése pedig, hogy a rendelés a D) alattival történik, a hol a feltétel érintve nincs, valamint hogy F. Ede felhatalmazással nem bírt az engedményre, figyelembe nem vétethettek, mert a D) alatti tekintetében alperes beigazolni nem tudta, hogy az a perbeli ügyletre vonatkozik. Az a körülmény pedig, hogy F. Ede nem volt felhatalmazva az engedmény adására, a mi E Izidor és R. Sándor tanuk vallomásával igazoltatott, kár felperesre nem hárulhat, miután nem a vevő kötelessége kutatni és meggyőződni arról, hogy a kereskedelmi alkalmazott bir-e vagy sem felhatalmazással engedményekre, hanem az alkalmazottnak kötelessége hatáskörét túl nem lépni s oly megrende'ést el nem fogadni, mely csak tetemes árengedményhez van kötve s a mennyiben e részben mulasztást követ el, az abból eredő kár semmi esetben sem terhelheti a jóhiszemííleg rendelő vevőt, stb. A budapesti kir. ítélő tábla (1891. dec. 17-én, 2,134. sz.); Az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja, felperest keresetével feltétlenül elutasítja, stb. Indokok: Felperes a kereseti összeget, mint az általa alperes cégtől megrendelt szesznek előre kifizetett vételárát azon az alapon követeli vissza alperes cégtől, mert ez a szesz megküldésekor annak a kikötöttnél magasabb vételárban számitása miatt tett kifogás folytán a szesznek visszavétele mellett kijelentette, hogy a kifizetett vételárt felperesuek visszaadja, tehát az ügylettől elállott. Minthogy az árúnak rendelkezésre bocsátásával és az ügylettől való elállásra a ker. törv. 347. és 348. §-ai értelmében a vevő csak akkor jogosult, ha az árú a kikötött vagy törvényi kellékeknek meg nem felel; az azonban, hogy az eladó a kikötöttnél magasabb vételárt számit, vevőnek nem ad jogot arra, hogy az ügylettől elállhasson, hanem csak arra, hogy a kikötöttnél nagyobb vételár megfizetését megtagadhassa, vagy ha azt már kifizette, a kikötöttet meghaladó vélelárt visszakövetelhesse ; felperes, ki kereseti előadása szerint alperessel vételi ügyletet kötött: az ennek folytán kifizetett vételárnak egészben visszakövetelésére csak abban az esetben van jogosítva, ha az ügylet — mint keresetében állítja — kölcsönös megegyezéssel felbontatott. Tekintve azonban, hogy felperes alperes cég tagadásával szemben nem bizonyította, hogy alperes cég az ügylet ől elállását kijelentette és a kifizetett vételár visszaadását ígérte volna, de az alperes cég által beismert az a körülmény sem szolgált erre bizonyítékul, hogy a szesz jelenlegi alperes birtokában van, mert felperes maga beismerte, hogy alperes cég a szeszt a vételár kifizetésének napján neki megküldötte, M. János saját tanujának vallomása szerint pedig a szesz azért vétetett vissza, mivel annak átvételét felperes megtagadta s így az, hogy az előre kifizetett vételárnak ellenértékét a szeszt meg nem kapta, saját jogosulatlan tényének következménye: felperesnek az általa előre kifizetett vételárnak egészben leendő visszafizetésére irányuló keresete jogos alappal nem bír. De nem kötelezhető alperes cég a felperes által kifizetett vételár egy részének visszafizetésére se; meri felperes azt, hogy a D) alatti levelet aláirta, nem tagadta; ezen levél szerint pedig azt az időt megelőzőleg néhány nappal (1889. június