A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 24. szám - A régi jó idők igazságszolgáltatása. A Jog eredeti tárcája. (Folytatás.)

186 A JOGK személyek tulajdonjoga,3 ily esetben a tkv által érdekelt személyek meghallgatása esetleg helyszíni eljárás és szemle megtartása és vázrajz felvétele után rendelendő el a lejegyzés. Az ff) alatti esetre vonatkozólag figyelembe veendő, hogy jogok és kötelezettségek alanya csak valamely phisikai személy vagy valamely jogi személy lehet, minthogy pedig törvényeink szerint a hagyaték nem képez jogi személyt,4 a tkv szempontjából minden oly bejegyzés szabálytalannak és hibásnak tartandó, mely tulajdonosul valamely hagyatékot jelez. Az ily bejegyzés a tkv további szabályszerű vezetését gátolván, szabálytalannak, ennélfogva a 676/1888. I. M. sz. rend. 2. §. szerint helyesbítendőnek tartandó. A helyesbítés módja az, hogy az illetékes hagyatéki bíróság a hagyaték tárgyalásának elrendelése iránt megkerestessék,5 ugyanezen eljárás alkalmazandó az oly szabálytalan bejegyzésekkel szemben, melyek valamely névleg megnevezett örökhagyót tüntetnek fel tulajdonosul. A gg) pontban említett szabálytalanság bár a legtöbb esetben a felek által bemutatott hibás vázrajzban, tehát a felek tényében találja alapját s így szorosan véve nem is tartozik azon szabályellenességek közzé, melyeket a tkvi hatóság tévedésére vagy hibájára lehetne visszavezetni, mind a mellett a hiba eredetére való figyelem nélkül, az ily helytelenségek kiigazítására is utalást foglal magában a 676/1883. I. M. sz. rend. 2. §-a. A hibás vázrajz alapján előforduló felcserélések napirenden vannak, e tekintetben a 676/1888. I. M. sz. rend. kiadása előtt az volt szokásban, hogy a felek a tényleges állapotnak megfelelő telekkönyvezés elnyerése végett kölcsönös nyilatkozatot állítottak ki egymás részére, melyet a pénzügyi közegek az illetékszabásnál csereszerződésnek vettek; ez már magában felette sérelmes volt, de megtörtént az is, hogy a tényleges állapotnak megfelelő telekkönyvezésbe, illetőleg a helyesbítésbe az egyik fél vagy értetlenségből, vagy azért, mert a tévedést a saját javára kívánta felhasználni, nyilatkozatot nem adott, ez esetben a peres úton kivül a tkvi felcserélés által jogaiban sértett félnek más segítsége nem volt, most azonban a 676/1888. I. M. sz. rend. 2. §-a alapján folyamatba tehető eljárással a helyesbítésre ily esetben is kiválóan előnyös mód kínálkozik.0 3 Előfordulhat hasonló helytelen bejegyzés azon az alapon is, hogy a 2,579/1869. I. M. sz. rend. 7. §. b) pontja alapján a holdak és ölek szerint megengedett tulajdonjogi feljegyzést a tkvi átalakításkor a hitelesítő bizottság megfelelően be nem jegyezte. 4 Az osztr. polg. törvénykönyv alapján a nyugvó örökség jogi személyképen jelentkezik, de miután az örökösödési eljárásról szóló törvény az osztr. polg. törvénykönyv hatályának területén (az ország királyhágóntúli része) is érvényes lesz, a fenforogni látszó különbözőség elenyészik. 6 L. a képviselőházban már letárgyalt s>Örökösödési eljárásrúl« szóló törvényjavaslat §-ait. G S ü t e ő Rudolf, kir. curiai biró »A telekkönyvi betétek szerkesztéséről* című munkájában, eldarabolási eseteknél, ha az eldarabolás útján keletkezett új birtokrészletek a helyrajzi számokkal szabályellenesen és felcserélve jelöltettek meg, ugy hogy a tkvben más ingatlan áll a szerző nevén, TÁRCA. /\ A »régi jó idők« igazságszolgáltatása. — A »Jog« eredeti tárcája. — Irta : RÉVAI BÓDOG. , (Folytatás.) A megidézettnek egyedül vagy procuratora kíséretében kellett megjelennie. Az excommunicatus nem pörölhetett. A ki kifogásokat hozott föl, az azokat bizonyítani is köteles vala. Az eskü formája, melyet a felek tartoztak tenni, körülbelől ez volt. A biró kijelenté: Ihr werdet in euwere selbsten Seelen schweren einen Eid zu Gott und dem heiligen Evangelio, dass ihr dasjenige, so ihr führbringt und begehret, nicht auss gefáhrden oder böser meynung noch zu verl'ángerung der Sachen und dass ir das alsó zu thun von eweren Partheyen Unterrichtung und Gewalt empfangen habét. A biró ezen kijelentésére az esküdőknek meg kellé érinteniök a jogart, két ujjukat fölemelve a következő szavakat mondották a nótárius után, ki a szertartást végezte : az itt fölolvasottakat, miket eléggé megértettem s a mikre hűségesen megesküdtem, igyekezem híven meg is tartani. Allso bitté ich mir Gott zu helffen und sein heiliges Wort. Ezután következett a szükséghez képest a tanuk megidézése. Testes ad dicendum testimonium regulariter citari debent. Mielőtt azonban kihallgatnák, a tanút a kérdések egész özönével árasztják el abból a szempontból, hogy vallomása hitelességéhez kétség ne férhessen s tanú kénytelen már előre is megesküdni arra, hogy ezen bevezető kérdőpontokra is hűségesen fog válaszolni. A leglényegesebb a tanú s apjának neve utáni kérdezősködés; továbbá a kort, vagyoni állapotot illető kérdések s az, hogy fűzi-e tanút a szóban forgó ügy kimeneteléhez vagyoni érdek. (A kérdések a Lucifer pőrében, Ádám. Ábrahám, Izsák, Jácob, Dávid király, Ézsaiás próféta, Péter apostol. József a nazarethi ácsmester s keresztelő Jánoshoz voltak intézve a denominatio testiumban ugyanis ezek lettek mint tanuk megnevezve és Salamon király őket Azrael törvényszéki szolga által megcitáltatta). Hazugság hírében álló ember vallomása nem tekinA mód abban áll, hogy a helyesbítési eljárás iránt beadott kérvény a vonatkozó tkvekben azonnal széljegyeztetvén, a tkvi hatóság a helyszíni eljárás és szemle megtartására határnapot tűz és arra az érdekelt tkvi tulajdonosokat megidézi. A mennyiben a helyszíni szemle azt igazolja, hogy az eldarabolás útján keletkezett birtokrészletek a helyrajzi számokkal felcserélve jelöltettek meg, vagyis hogy a tkvben más ingatlan áll a szerző nevén, mint a melyet valóban megszerzett, az eljáró birónak a szemle eredményéhez képest első sorban a szükséges vázrajz elkészíttetéséről kell gondoskodnia,7 ezt kovetőleg a hivatálból készített vázrajz alapján a vonatkozó tkvekben a helyesbítés akkor is elrendelendő, ha az osztozkodó felek vakmelyike ellenezte volna a helyesbítést, vagy ha a helyszíni eljárás során felvett vázrajz aláírását megtagadta volna egyik vagy másik fél, mert a bírói szemle utján hivatalból készült vázrajz szükségtelenné teszi a felek aláírását; továbbá, mert a helyesbítési eljárás természete meg nem engedi, hogy a rosszhiszeműleg akadékoskodó fél a hivatalból is teljesítendő helyesbítést a beleegyezés megtagadásával meggátolhassa. Meg kell említenem, hogy a helyesbítés a további uyilvánkönyvi jogszerzők beleegyezése nélkül helyt nem foghat,s mert ha a tkvben felcserélt ingatlan időközileg terhelve lett, feltétlenül szükséges, hogy az érdekelt tkvi tulajdonosok és a tehertételek szerint jogosultak közt a terhek bejegyzése tekintetében egyetértő megállapodás jöjjön létre. Azon felvetődő kérdésre, vájjon a helyesbítést kérő fél a tehertételek szerint jogosított felek megidézését kivánhatja-e, célszerűségi okokból igenlő feleletet kell adnom, mert a helyszíni eljárás és a szemle a legkedvezőbb alkalmat nyújtja ahhoz, hogy a jelzálogos hitelezők meggyőzödjenek, mikép a kicserélni kért ingatlan olyan, hogy követeléseiket szinte biztosítja, sőt ezen kivül a tehertételek szerint jogosított felek összehívása kiváló alkalmat nyújt arra is, hogy a jogosított felek a terhek bejegyzése (átvétele) és rangsora tekintetében megállapodásra juthassanak. Azonban a dolog természete hozza magával, hogy a tehertételek szerint jogosított felek megidéztetésük alkalmából a kérvényező ellen költségeik megállapítását igényelhessék. A helyszíni eljárással, illetőleg szemlével felmerülő egyéb költségek (péld. bírósági napdíjak és fuvardíjak) a helyesbítést kérő fél által előlegezendők, azonban a méltányosság követeli, hogy a költségek viselésére a helyesbítésnél érdekelt tkvi tulajdonosok aránylagosan köteleztessenek. A helyesbítés tárgyában hozott végzések ellen a tkvi rdts 142 — 147. §-ai szerinti felfolyamodásnak van helye. mint a melyet valóban megszerzett, a 676/1888. I. M. sz. rend. 2. §-a szerinti eljárást szinte alkalmazandónak tartja. 7 V. ö. Süteő Rudolf, kir. curiai birónak »A telekkönyvi betétek szerkesztésérőli című munkája 316. lapján előadottakkal. 8 L. az 1891 : XVI. t.-c. 18. §. a) pontjának és 19. §-ának hasonlatos intézkedéseit. tetett hitelesnek. Szülők nem tanúskodhattak gyermekeik ügyében. Az ellenség sem lehet ellenségének ügyében tanu. Igen érdekes a szomszédokról szóló vélelem: vicinus facta vicinorum scire praesumitur. A kóborlót sem tartották tauuságtételre képesnek, sőt mi több azt mondották: vagabundus semel, semper vagabundus praesumitur. A tanuk az evangéliumot érintve tartoznak esküdni, még pedig személyesen : procurátor vagy nuntius által nem lehetett. Á tanúvallomások mellett az akkori idők gondolkodását markánsan feltüntető elszórt megjegyzésekre lehet a sorok közt akadni, így: az ördög jól tudja, hogy Isten teremtette; az ördögök kötelesek Krisztust tisztelni. Isten kegyelmesebb az emberekhez most, mint volt régebben. A vak nem beszélhet s nem Ítélhet szirtekről. A törvényszék előtt szerényen kell viselkedni, mert az: locus sanctus stb. stb. A bizonyító iratok közül: scriptura in archiuo publico plene probat, tehát föltétlenül bizonyító, mig a magánirat non probat pro scribente, sőt kevesebb bizonyító erejök van, mint a tanuknak. A perbeli cautiókra vonatkozólag az óvadékadást feltétlenül szükségesnek tartották, azzal a megjegyzéssel: pignori incumbere melius est quam in personam agere. A designatio expensarum (expens-uot a), melyet a felek adtak be (igy tt. des. exp. Des Herrn Jesu von Nazareth, contra Belialn der Hellischen Gémein Verweser) körülbelül a következőkre terjedt ki: az exceptiókra, a denominatio testiumra, tanúkihallgatásokra, petitiókra, responsiókra stb. Miután jelen pörben a felek a salamoni ítélettel (mely »nazarethbeli Jézus urat« fölmentette, mivel sem spoliumot sem turbatiót nem gyakorolt a pokolon és ellenkezőleg vádlót marasztalta el a költségek viselésében), megelégedve nem valának, fellebbezésre került a dolog. Megjegyzendő, hogy appellare licet quamdiu grauamen durat azonban rendesen egy év méltányos okból legföljebb két év alatt volt kérendő. Tehát Belial a pokoli syndicus egy supplicatiójával pro inhibitione et citatione ad videndum prosequi appellationem-mel végződik a 400 oldalos első rész. A könyv második része a felebbezést s az appelatiónál előforduló eljárásokat tárgyazza. Minthogy Beliál fölebbezést