A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 24. szám - Óvás biztonság hiánya miatt

A JOG. 187 A helyesbítésre vonatkozó határozatok ugy az első, mint a felsőbb bíróságoknál soronkivül hozandók.9 A helyesbítés iránt a felek részéről benyújtott kérvény, tárgyalási jegyzökönyvek és iratok, valamint a helyesbítés tárgyában hozott bírói határozat (végzés) ellen használt felfolyamodások bélyegkötelesek.I(> A bélyegkötelezettség egyébiránt áll a helyesbítések mindazon eseteire, melyek által a tkvi rdts II. része szerint elrendelt szabálytalan bejegyzések megszüntetése vagy megigazitása kéretik, akár a felek kérelmére, akár hivatalból indíttatott meg az eljárás. Midőn a fentebbiekben a bírói végzésbe és a birói végzés alapján a tkvbe becsúszott hibák, hiányok és szabálytalanságok megszüntetésének lehető módozatait ismertettem, távol volt tőlem, hogy a felállított szabályokat az A. a), B. aa), B. bb) és B. cc) pontok eseteire vonatkozólag feltétlenül irányadóknak hirdessem, de miután a tkvi hatóság a szabálytalan bejegyzések helyesbítése elöl a legtöbb esetben nem térhet ki, az általános alapelvek szemelőtt tartásával tájékozást kívántam nvujtani a követeudö eljárást és a G76/1888. I. M. sz. rend. 4. g ában kilátásba helyezett szabályozás irányát illetőleg. Ezek után még csak azokat az eseteket ismertetem, midőn a helyesbítést a tkvi bevezetéssel megbízott szakközeg tévedése és hibája, vagy idegen személyek jogellenes cselekedete, vagyis a tkvbe történt hamis bevezetések teszik szükségessé. (Folyt, köv.) \ Óvás biztonság hiánya miatt. Irta : Dr. KOVALICZKY ELEK homonnai közjegyző. Dr. Frankfurter Sándor ur a »J o g« ez idei 18.számában a fenti cím alatt a következő kérdést veti fel: »Hol kell a telepitett váltót biztonság hiánya miatt megóvatolni, vájjon a telep helyén vagy az elfogadó lakhelyén, vagy mindkét helyen«, továbbá telepes kijelölése esetén az óvást a telep helyén és a telepes ellen vagy pedig az elfogadó ellen kell-e felvenni ?« Mindenek előtt azzal kell tisztába jönnünk, hogy mi a telep, a telepitett intézvény és telepesnek fogalma és mi a telepítésnek rendeltetése s célja? A telep s a telepitett intézvény azon szükségletnek kiván eleget tenni, hogy oly váltók, a melyek félre eső, a forgalmon kívül eső és nehezen megközelíthető helyekre vannak intézvényezve, oly váltópiacot, fizetési helyet kapjanak, a melyen azok könnyen beválthatók s értékesíthetők; a kedvező váltópiacot biztosító ezen fizetési hely nem más, mint a telep, vagyis az intézvényezett neve mellett kitett helytől különböző fizetési hely (distantia loci); ha az intézett váltóban ilyen telep ki van jelölve, akkor a váltó telepitett váltónak vagy intézvénynek neveztetik ; a telepes pedig a váltón határozottan megjelöleudő azon személy, ki hivatva van lejáratkor a fizetést a fizetés helyén teljesíteni. A telepítés intézményének történetéből, rendeltetéséből • L. a 676 1888. t Bt sz. rend. 3. § át. 10 L. a 676,1888. L M. sz. rend. 2. §-át. s fogalmából következik, hogy az »csak a fizetésre vonatkozik* (P 1 ó s z : Váltójog, 215. 1.), tehát nem lehet rendeltetése az elfogadó bizonytalansága esetében a biztosítás nyújtása, ezért a lát utáni váltók is lát végett az intézvényezettnél és a címhelyen, de nem a telepesnél és nem a telep helyén mutatandók be, ezért az elfogadás végetti bemutatásnak is az intézvényezettnél s nem a telepesnél s nem a telep helyén kell eszközöltetnie, (P 1 ó s z : Váltójog, 215. I, Apáthy: Váltójog, 130.1.). A telepitett váltó elfogadója azt igéri, hogy lejáratkor a telep helyén fog fizetni, illetve, ha telepes van, azt igéri, hogy a telepes fog a telep helyén lejáratkor fizetni; a telepes kinevezése által az elfogadó egy további váltónyilatkozatot állit ki, t. i. oda utasítja a váltóbirtokost, hogy a fizetést a telepesnél keresse; ezen váltónyilatkozatok tehát tisztán és kizárólag csak fizetésre vonatkoznak, azokba a biztositás kérdését belemagyarázni s az elvállalt váltóobligatiók körét kiterjeszteni nem lehet. A telepnek, a telepitett intézvénynek és a telepesnek itt megállapitott, egyértelmú'leg elfogadott, a törvény által körvonalozott s minden kétségen kívül álló fogalmából következik, hogy a telep kizárólag csak fizetési hely és nem elfogadás végetti bemutatásra vagy biztositás keresése végett kijelölt hely, továbbá következik, hogy a telepesnek sincs váltójogilag más szerepe, mint lejáratkor fizetni, ellenben a váltó elfogadása iránt nyilatkozni, biztosítást nyújtani, vagy az iránt nyilatkozni, nem tartozik sem jogai, sem kötelezettségei közé. A biztonság hiánya miatti visszkeresetnek kettős előfeltétele: az elfogadónak bizonytalansága és a biztositás hiánya iránt felvett óvás. Már most, miután a váltótörvény 29. §-a szerint ennek az óvásnak csak azt kell igazolni, hogy az elfogadó nem nyújtott biztosítást s miután a telep és telepes fent megállapított fogalmával merőben ellenkezik s váltójogilag össze nem egyeztethető a biztosíték adása, kétségtelen, hogy csak az az óvás alkalmas a biztonság hiánya miatti visszkereset fentartására, mely az elfogadó ellen, tehát ennek lakhelyén vétetik fel; kétségtelen, hogy az az óvás, mely a telep helyén a telepesnél vétetik fel, váltójogilag tarthatatlan s visszkereset fentartására nem alkalmas, végül, hogy az az óvás, mely ugy az elfogadó lakhelyén, mint a telep helyén vétetik fel, egyik, utóbbi részében nemcsak felesleges, de szabálytalan s törvénytelen. Plósz váltójogának 207. lapján e kérdésben egész határozottsággal nyiiatkozik, a midőn annak kimutatásával foglalkozik, hogy a biztonság hiánya miatti keresethez az elfogadó irányában óvás nem szükséges »még akkor sem, ka a váltó telepítve van és az elfogadó elleni fizetési kereset fentartásához a törvény 43. §-a szerint kivételesen óvás szükséges, mert a biztositás ekkor is nem a telepestől, hanem magától az elfogadótól követelendö«. W a 11 e r Der Wechselprotest című munkájának 3. lapján a következőket olvashatni: »Der Sökuritátsprotest .... ist auch bei Domizilwechseln — lediglich gegen die Person des Acceptanten an dessen Wohnorte zu erheben«. jelentett be s a citatio Jézusnak a törvényszéki szolga által újból insinuáltatott, ismét törvényt ültek s miután Beliál benyújtott és kézbesített citatioját szóval is reprodukálta, Mózes, Jézus meghatalmazottja, a következő meghatalmazással igazolta személyét. Megérdemli, hogy egyes részeit ideigtassuk : »En Jézus stb. miután Salamon delegált commissariustól megidézést kaptam, a melyben utasittatom, hogy vagy személyesen, vagy meghatalmazottam által megjelenjek s miután személyeseu nem jelenhetek meg, elismerem : dafs ich mein volkommenen macht und gewalt, auft ím übergeben habe, dem wohlerfahrncn und frommen Moysi a zsidó törvényalkotónak s iurium peritonak — a legjobb, leghatározottabb és legálhatatosabb jogi formában kijelentem cum omnibus clausul's consuetis ac requisitis stb. . . . és felhatalmazom, hogy ő minden egyházi s világi biróság előtt az én nevemben jelenhessék meg a beérkezet*' vádak ellen excipiálhasson, engem defendálhasson s bármely processusban szükséges Írásbeli s szóbeli eljárá-. sokat végezhessen, tárgyalhasson, cselekedhessék 8 abbanhagyhasson azonképen mintt én ha személyesen jelen lehetnék, tárgyalnék, cselekednék vagy abbanhagynék. Ugyancsak legyen hatalmában egy vagy több más alügyvivőt maga helyett substituálni, a substitutiót ismét revocálni és ad propria substituentis persona reassumálni stb. . . . evvel szemben köteles vagyok ügyvédemet (itt Mózest) és 8ubstitutusait megfizetni, ab onere satisdationis zu erheben und da er auch eines andern oder mehren gewalts als hierinnen begriffen, bedürftig, den will ich ime jetzt als dann, und dann als jetzt perfecte und plene gégében habén "•etreulich und ohne gefehrt. Ezután jött a pecsét, dátum, mely az éppenleges uralkodó uralkodási idejére is kiterjedt. Ez volt a formája, a középkori meghatalmazásoknak. A tanumegidézés a felebbezésnél is csak olyan volt, mint az első instantián — formula, melyet mutatis mutandis töltöttek ki; az interrogatioriáknál sem akadunk a jogot illetőleg különösebb fontosságú kijelentésekre; a iurarnenta testiumokat is már előzőleg ösmertettük. Érdekesek ellenben az igazságszolgáltatás drágaságára vonatkozó gyakori kifakadások : hogy sehol nem kímélik a feleket költségektől, hogy az írnokok nem írnak szívesen ingyen. Aztán : ohn gelt ist nichts bey Hoff auszurichten, s jóakaró tanácsképen mondja Beliál: ius vigilentibus non dormientibus seriptum est. Majd más helyen az mondatik, hogy a procurator dolgozzék szívesen, szorgalmasan és legyen hűséges ; a referensnek is ilyennek kell lennie. Az öregeket jó tisztelni s őket a tanácsba ültetni. Magára a felebbezésre a következő főbb követelmények léteztek. A poranyag ki volt fejtendő, az első instantia actái, a mennyiben annak szüksége fönnforgott, repetálandók. Ha ez megtörtént, az appelláló syndicus aztán kifejti, hogy mindazon okok, melyeket ő felhozott, már magában vége elegendők fele igazságának bizonyítására, azonban az előző bíró nem fontolta meg a bizonyítékokat cum plena causea cognitione s nem ponderálta őket eléggé, — sőt nem helyes Ítéletet hozott (salvo tamen honore iudicis a quo) — ezért ő szükségesnek tartá felsőbb fórumhoz fordulni; átadja a gravamina appellationis articulatákat s kéri, hogy szólittassék föl az ellenfél képviselője kimerítően s jogszerűen felelni, (A. biró személyét megtámadni azonban már ekkor is, igen ildomtalan, sőt büntetendő dolognak tárták, bármilyen is volt az Ítélet.) A peres eljárás itt rövid időre megállapodik. Számos, a tartományi szokásjogot illető s a particularis jogfejlődés szempontjából kiváló érdei kességíí privilégium, törvényszéki szokás, statútum van ezt követöleg a műbe csatolva, melyek csaknem mind büntetés terhe alatt a területi igazságszolgáltatás érvényének emelésére törekesznek, a felebbezést csak kiváló és fontos s a mi fő, igazságos ügyekre szorítják, a mi által a patvarkodást kívánták megakadályozni. Legérdekesebbek közülök a II. Miksa császár által Frankfurt városának adott privilégium de non appellando, azonkívül I a Lübeck, Augsburg, Köln, Münster, Hamburg városok privilégiumai. Ilyen privilégiumokkal éltek a választófejedelmek, grófok és bárók is. A meg nem engedett felebbezés büntetése egész 1,000 arany forintig terjedt; azonkívül megjegyzendő : quod quamvis aliquando appellationes per statuta magistratus tollere ausit: eae tamen nihilo minus non obstante statuto in Camera Imperii recipiuutur . . . A responsiókról akadunk ezután néhány érdekes följegyzésre ; azért találtattak ki — úgymond — responsiok »ut adversarius ab onere probandi relevetur.« Ha nem jó a responsio, az csak olyan akkor, mintha nem is respondeáltak volna. Fölöttébb tanulságos a zsidók szerepe a peres eljárásban.