A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 2. szám - A hagyatéki zárlat a gyámhatósági örökösödési eljárásban. 2. (r.) - A sommás visszahelyezés iránti kereset kiterjedési jogköre

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a >Jog< 2. számához. Budapest, 1894. január hó 14-én. Köztörvényi ügyekben. Alperes község és erdőszemélyzet az által, hogy felperesi Ingatlanból egy teriilelet mint alperes község erdejéhez tartozót, annak üzemtervébe felvettek, azt határjelekkel ellíitták és felperest annak használatától eltiltották, birtokháboritást követtek el : ezen cselekmény önhatalmúnak azért tekintendő, inert az erdövéd személyzet hatásköréhez nem tartozik, hogy az erdei üzemtervek készítése alkalmával a birtokviszonyokat is, még pedig: egyoldalúan rendezzék és mesgyekligazitásokat eszközöljenek. A többi alperes a társalperes község érdekében járván el, a költségben a prts -51. §-a értelmében egyedül utóbbi alperes marasztalandó el. Felperes alperesek feljelentésére és az alperesitett közséir elöljáróságának kérelmére az okból, mert a község üzemtervébe felvett terület birtoklását folytatta, erdőkihágásért pénzbírsággal büntettetvén meg : felperesnek e ennen indított kártérítési keresete a fentebbiek dacára elutasítandó, mert a közigazgatási hatóság által saját hatáskörében hozott ítélet ellen egyedül a felsőbb közigazgatási hatóságnál volt jogorvoslat keresendő. A radnai kir. járásbíróság (1892. évi december hó 21-én, 2,009. sz. a.) : B. Avákona alperesuek A. Emil, V. Mihály, S. Oniszie, D. Jákob és Uj-Radna község alperes ellen sommás visszahelyezés iránti sommás perében következően itélt: A királyi járásbíróság felperest keresetével elutasítja stb. Indokok: A. Emil főerdész, V. Mihály erdőőr, S. Oniszim és D. Jákob erdőszolgák nem a saját nevökben tettek feljelentést erdei kihágásért a közigazgatási hatóságnál, hanem hivatali állásukból kifolyólag és igv ök tényben nem állván, nem Ítélhetők el birtokbáboritásért. Új Radna községe szintén nem követett el birtokháboritást, mert birtokszerzésre irányuló cselekményt nem követett el az által, hogy felperes erdei kihágásért ugy az e'söfokú, mint a másodfokú hatóság által is el lett ítélve stb. A kolozsvári kir. itélő tábla (1893 évi március hó 22-én, 1,106. sz. a.): A királyi itélő tábla az első bíróságnak idézett keletű és számú ítéletét helybenhagyja stb. Indokok: A jelen kereset alapját képező ama ténykörülmény, hogy az erdő üzemtervi határ-halmokat és tilalmi táblákat a peres területre az alperesek önhatalmúlag és önállóan saját elhatározásukból és igy jogellenesen foglalási célból állították fel és eme cselekményükkel felperest a békés birtoklásban megháborították a per adataival és a keresztülvitt bizonyítási eljárással magerösitést nem nyervén, sőt ellenkezően a kiderített tényállás szerint be lévén igazolva, hogy a fenn érintett cselekmények a besztercei királyi erdőigazgatóság, mint az 1890. évi XIX. törvénycikk és annak végrehajtásául 1»90. évi augusztus hó 30-án •19,272. sz. alatt kibocsátott ministeri rendelet értelmében a volt naszód-vidéki községi erdők kezelésére és felügyeletére hivatott hatóság rendeletéből történt : ily eljárás ellenében sommás visszahelyezésnek helye nincs, minthogy oly sérelmek miatt, melyek valamely hatóságnak hivatalos intézkedés körébe tartozó eljárás által okoztatnak, első sorban az illetékes felsőbb hatóság előtt kereshető orvoslás, miből következik, hogy a keresetileg panaszolt eljárás sommás visszahelyezés alapjául nem szolgálhat és a birtokháboritás tényálladékát nem képezi, felperes tehát a helytelen uton indított keresettel elutasítandó s mint pervesztes a perrendtartás 215. §-a alapján a perköltségek megfizetésére kötelezendő volt stb. A m. kir. Curia (1893. évi december hó 1-én, 8,781. sz. a.): A királyi itélő táblának ítélete a kártérítésre vonatkozó részé ben helybenhagyatik, egyebekben pedig mindkét alsóbiróság Ítélete megváltoztatik, a sommás visszahelyezési keresetnek hely adatik és kimondatik, hogy alperesek ama cselekményük áltaj, hogy a község erdeje üzemtervének elkészítése alkalmával a »-Suhárd« havason levő, az 1890. évi január hó 30 án felvett bírói szemle jegyzőkönyvhez mellékelt térrajzban körvonalozott ingatlanból az A) B) C) D) E) betűkkel jelzett terület, mint Uj-Radna község erdejéhez tartozót, annak üzemtervébe felvették, azt határjelekkel ellátták és a felperest annak használatától eltiltottak, birtokháboritást követtek el; felperes a fent megjelölt ingatlan birtokában bíróilag oltalmaztatik. Uj-Radna község alperes pedig az előbbeni állapot visszahelyezésére és arra köteleztetik, hogy 8 nap alatt végrehajtás terhével az elfoglalt területet felperes birtokába visszabocsássa stb. Indokok: A bírói szemle által bebizonyult az, hogy az alperesi község erdeje üzemtervének az elkészitésével megbízott alperesitett erdővéd személyzet a szemle jegyzőkönyvhöz mellékelt térrajzban körvonalozott ingatlanból az A), B), C), T>), E betűkkel jelzett terület, mint a község erdejéhez tartozót, a község üzem tervébe felvette s azt határjelekkel ellátta, miáltal a község azt az osztrák ptk. 312. §-a értelmében birtokába is foglalta. Alperesek beismerésével pedig az van bebizonyítva, hogy ők a felperest a per tárgyát képező terület használatától eltiltották is ott a közigazgatási hatóságtól beszerzett hivatalos iratok arról tanúskodnak, hogy alperesek feljelentésére és az alperes tett község előjárójának kérelmére felperes az okból, mert a község üzemtervébe felvett terület birtoklását folytatta, erdőkihágásért lett megbüntetve; miáltal az is van bizonyítva, hogy az alperesitett község az elfoglalt területet hatalmában tartja. Felperesek D. Georgé, K. Samuila, H. Ilié és H. Pál a helyszínén kihallgatott tanúival azt is bizonyította, [hogy a per tárgyát képező ingatlant 1889. év nyáriig mig azt alperesek a község részére el nem foglalták éveken keresztül folytonosan és háborítatlanul bírta, lekaszálás és legeltetés által használta. Felperes eme tényleges birtoklásával szemben alpereseknek fennebb felhozott önhatalmú eljárása, az osztrák p. t. k. 339. §-a szerint birtokháboritást képez, a mely ellen felperes tényleges birtokának az oltalmát, az előbbi állapotnak a visszahelyezését és kártérítést követelni a 346. §. szerint jogosult. Az alpereseknek felhozott cselekménye pedig önhatalmúnak azért volt tekintendő, mert az erdő védszemélyzet hatásköréhez nem tartozott, hogy az erdei üzemtervek készítése alkalmával a birtokviszonyokat is és még pedig egyoldalúan rendezzék és mesgye kiigazításokat eszközöljenek; miért is azoknak erre vonatkozó eljárása nem tekinthető oly hatósági intézkedésnek, mely ellen a felperes más mint bírói után kereshetett jogorvoslást ; annál is inkább, mert a közigazgatási hatóság is szenvedett jogsérelme orvoslására felperest a törvény rendes útjára utasította. Mindezek által bizonyítva lévén, hogy alperesek a per tárgyát képező ingatlan terület Uj-Radna község részére önhatalmilag elfoglalták; tekintettel arra, hogy birtokháboritási perekben egyedül a tényleges birtoklás és annak megháboritása a döntő, és jogi kérdések elbírálása, tehát annak a kérdésnek eldöntése is, hogy az elfoglalt terület az alperes község erdejének kiegészítő részét képezi-e, vagy sem ? a per keretébe nem tartozik, felperes sommás visszahelyezési keresetének helyt adni és alperes községet, mint a melynek a részére a foglalás történt és a mely az elfoglalt területet hatalmában tartja, az előbbi állapot visszahelyezésére kötelezui kellett. Kártérítés iránti keresetével azonban felperest a fennebbiek dacára e helyen is elutasítani kellett, mert felperes e címen ama pénzbirságnak a visszafizetését kéri, a mely rajta a közigazgatási illetékes hatóságnak, erdei kihágásért hozott Ítélete alapján vétetett fel; ehhez pedig joga nincs, mert azt az ítéletet a közigazgatási hatóság saját hatáskörében hozván, az ellen a felsőbb közigazgatási hatóságnál egyedül volt jogorvoslat keresendő. Végül tekintettel arra, hogy a többi alperes, Uj-Radna község társalperes érdekében járt el és a foglalást is annak a részére teljesítette, azért a prts. 251. §-a szerint mint pervesztes egyedül a község volt a költségben elmarasztalandó. Ha a per adataiból az tűnik ki, hogy. az utalványozott alperes adósa az utalványozónak, ilyen esetben az utalvány az enged menyinél egy szempont alá esik; vagyis az utalványozó adós hitelezője az utalványozóitól még akkor is követelheti az utalványozott által teljesíteni kötelezett tőke és kamat kifizetését, ha ö erről utalványost nem is értesítette, mert az értesítés elmulasztása áltál az utalványos helyzete rosszabb nem lehet és mert az utalványhoz való hozzájárulás a keresetlevél beadásával kétségtelenné lett. A budapesti I—III. ker. kir. járásbíróság (1892. okt. 20. 12,893. sz. a.) : Dr. Kiss Károly ügyvéd által képviselt R. Ferencz felperesnek, dr. Szabó József ügyvéd által képviselt H. Kálmán alperes ellen 100 frt és jár. iránt indított perében következő Ítéletet hozott: Felperes keresetével elutasittatik stb. Indokok: A kereset alapját az A) alatti szerződés képezi. E szerint alperes elvállalta azon 100 (száz) forintnyi követelés kifizetését, melylyel H. Imre felperesnek tartozott. Eredetileg ugyanis H. Imre tartozott 100 forinttal felperesnek s azért a szerződésben adósként helyette H. Kálmánt jelölte ki. Ez az ügylet utalványt képez. Törvényes gyakorlatunk szerint a teljes utalvány érvényességéhez mind a három érdekelt fél, t. i. az utalványozó, az utalványos és az utalványozottnak egyező akarata szükséges, azaz megkivántatik, hogy az új adós a kötelezettséget elvállalja,