A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 22. szám - Jogegység a judicaturában

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a »Jog« 22. számához. Budapest, 1894. június hó 3-án. Köztörvényi ügyekben. Ha az adósok a hitelező irányában nincsenek is egyetemleg kötelezve, ez a körülmény annak a kezesnek, a ki ilzetni volt kénytelen, viszkereseti jósát nem szabályozhatja, miért is a kezes ily esetben is jogosítva vau az általa fizetett egész összeg megtérítését az egyenes adósok bármelyike ellen keresettel érvényesíteni. A hitelező által a kezes ellen folytatott per költségei az adóst uem terhelik, mert a ke/esnek per nélkül is módjában állott a fizetést teljesíteni. A tamási kir. járásbíróság 1892. évi 1,803/p. sz. alatt M. ]. felperesnek P. P. alperes ellen -_>23 frt 94 kr. iránt indított sommás perében következőleg i t é 11 : Alperes köteles felperesnek a kereseti 223 frt 94 kr. tökét s jár. megfizetni. Indokok: Felperes állításával szemben, hogy ö és M. I. alperes és P. F.-ért 150 frt kölcsöntőke és jár. erejéig kezességet vállalván, ezen kezességből kifolyólag alperes és adóstársa helyett a kereseti követelést kitevő összeget volt kénytelen kifizetni, alperes beismeri, hogy felperes a 150 frtos tartozásért kezességet vállalt s hogy a kezességből kifolyólag a keresetbe vett összeget kénvtelen volt kifizetni, beismeri azt is, hogy a 150 frtot ő és P. F. együtt mint adósok vették fel. tagadja azonban, hogy egyetemleges kötelezettségben állottak s kifogáskép felhozza, hogy a kölcsönkép felvett 150 frtból őt csak 35 frt illette, mely összeget visszafizetvén, miután kötelezettséget csak ez összeg erejéig vállalt, kötelezettsége megszűnt s igy felperes rajta mit sem követelhet. Tekintve azonban, hogy a jogi vélelem azon feltevést erőbiti meg, hogy a kezesek a mennyiben az ellenkező ki nem köttetett csak az adóstársak fizetésképtelensége esetére vállalnak kötelezettséget, tehát a kezesekkel szemben az adóstársak egyetemleges kötelezettekként szerepelnek, ezen vélelemmel szemben pedig alperesnek kellett volna igazolni nemcsak azt, hogy a 150 frtból csak 35 frt erejéig vállalt kötelezettséget, hanem azt is, hogy erről a kezesek is tudomással birtak, mit azonban alperes nem bizonyított, eltekintve még az ifj. K. I. által tett azon vallomástól is, hogy alperes felperesnek az egész 150 frt kötelezőbeli tartozás kiegyenlítésért szavatosságot vállalt, alperest marasztalni s mint pervesztest a prts. 251. §-a alapján a perköltségek megfizetésére kötelezni kellett. A pécsi kir. ítélő tábla (1892. évi november 29-én 5,155/p. szám alatt következő Ítéletet hozott: A kir. itélő tábla az elsőbiróság ítéletét annyiban, a mennyiben alperest a keresetbe vett 223 frt 94 kr. tőkéből 68 frt 71 »/a kr. tőke megfizetésében marasztalta, helybenhagyja azzal a változtatással, hogy alperes a 68 frt 71 */3 kr. után 6°/o kamatot csak a kereset beadásától 1890 évi szeptember 14-től számítva köteles a felperesnek megfizetni. Ellenben egyéb részében a kir. itélő tábla az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja és felperest a 68 frt 71'/3 krt meghaladó tőkehátralék, valamint a kereset beadását megelőző kamat iránti keresetével elutasítja és a perköltséget a felek között kölcsönösen megszünteti. Indokok: Alperes azt, hogy a K. F. részére kiállított 150 frtról szóló Bj alatt csatolt kötvényt ő és már elhunyt fivére P. F. mint adósok aláírták és hogy felperes mint kezes K. F.-nek 115 frt tőkét, annak 1886. évi február 5-től járó 8°/o kamatát és a megítélt per és végrehajtási költségekkel együtt összesen 223 frt 94 krt kifizetett, beismerte. Minthogy a B) alatti kötelezvény egyetemlegességet nem tartalmaz, az vélelmezendő, hogy annak értéke néhai P. F.-et és az alperest egyenlő arányban terheli. Ennek ellenében alperes tartozott volna bizonyítani, hogy felperes tudta, hogy a kötvényre alperes csak 35 frttal adós, azt pedig alperes nem is állította, annál kevésbé bizonyította. Ezek szerint felperes 75 frt erejéig tekintetvén alperes kezesének és alperes 25 frtot fizetvén, helyette fizetettnek tekintendő 40 frt tőkehátralék, ennek 1886. évi február 5-től 1890. évi augusztus 21-ig számított 8°/o kamata, 14 frt 54 kr. ugy a K. F. által P. F. örökösei ellen lefolytatott per és végrehajtási ügyben a 8,671/89. sz. végzéssel 12 frt 52 krban megállapított költségnek J/3-a 14 frt I7y3 kr., összesen 68 frt 7l'/3 kr., mely összeget, valamint annak a kereset beadása napjától számítandó íi°/0 kamatát alperes felperesnek megtéríteni tartozik ; miért is az elsőbiróság Ítéletét e részben helybenhagyni, ellenben a fenti összeget meghaladó 155 frt 222/3 kr. tőke, ugy a kereset beadását megelőző időre számított kamat iránt megváltoztatni és felperest ezen tőkehátralék iránti keresetével annál is inkább el kellett utasítani, mert K. I. tanú vallomása felperes azon állítása mellett, hogy alperes felperes irányában P. F. adósságának kifizetését elvállalta volna, mint határozatlan, bizonyítékot nem képez, felperes az alperes által tett nyilatkozatnál jelen nem volt és igy azt pótesküjével ki nem egészíthetné. A m. kir. Curia (1894. április 20-án 4,131/p. 1893. sz. a.) következő ítéletet hozott: Mindkét alsó bíróság Ítélete akként változtatik meg, hogy alperes végrehajtás terhével 156 frt 90 kr. mint tőkeösszeget, ennek az 1890. évi szeptember hó 14. mint a kereset beadása napjától járő 6°/o kamatát és 36 frt 25 kr. perköltséget köteleztetik 8 nap alatt felperesnek megfizetni. Indokok: A peres felek megegyező előadásával egyrészt, másrészt pedig a valódiság és tartalom tekintetében nem kifogásolt, tehát teljes bizonyító erővel biró kölcsönkötelezvénynyel meg van állapítva az a ténykörülmény, hogy K. F.-töl P. F. és P. P. 150 frtot tevő összeget kölcsönképen vettek fel és hogy M. J. és M. I. ezen kölcsönügylet tekintetében kezességet vállaltak a nélkül, hogy kifejezték volna, hogy az adósoknak csak egyikeért, vagy másikáért és a kölcsönösszegnek csak egy része tekintetében akarnak kezességi kötelezettségben állani, Habár tehát a kereseti követelés alapjául fektetett B) alatti okiratból P. F. és P. P. egyetemleges kötelezettsége a kölcsönt nyújtó hitelező irányában ki nem tűnik, ez a körülmény annak a kezesnek, a ki fizetni volt kénytelen, viszkereseti jogát nem szabályozhatja, hanem ez jogosítva van egész viszkeresetével a keresett adósok bármelyike ellen fordulni. Ily körülmények között tehát tekintve, hogy alperes egyrészt beismerte, miszerint felperesnek a 150 frtnyi kölcsönösszegből hátralékos 115 frtot, ennek kamatait, a per és egyéb költséget és a nyugta bélyegét, vagyis összesen 223 frt 94 krt kezesi minőségben fizetett, de másrészt tekintve, hogy a K. F. által folyamatba tett pernek költségei, valamint a végrehajtási költségek, minthogy felperesnek módjában állott kezességi minőségben a hátralékos 115 frt tőkeösszeget és ennek kamatait per nélkül is kifizetni, alperest nem terhelhetik, alperes csak a 115 frtban, ennek alperes által az 1886. február 5. napjától az 1890. augusztus 21. napjáig terjedő, vagyis 4 év, 6 hó, 16 napra fizetett 8°/o kamataként 41 frt 90 krban, \agyis összesen 156 frt 90 krban mint tőkeösszegben, ennek a kereset beadása napjától járó 6°/o kamatában és mint lényegileg pervesztes, jelen per költségében volt marasztalandó. Az időpontnak közelebbi meghatározása nélkül, ezen szavakkal: „ha az Isten megsegit" tett fizetési igéret, komoly és határozott fizetési szándékkal történtnek nem tekinthető, jogi kötelezettséget meg nem állapit. A trencséni kir. törvényszék : Felperes keresetével elutasittatik. Indokok: Felperes keresetében előadja, hogy alperes üzleti összeköttetésekből kifolyólag 1,300 frttal adósa volt. 1874. évben alperes rossz anyagi viszonyok közé kerülvén, felperes tőle 1,300 frt követelésének teljes kielégitéseül 50°/o-ot, azaz 650 frtot elfogadott. Ezen kiegyezés után bizonyos idő múlva alperes felpereshez jővén, megígérte, hogy mivel a felperessel történt egyezség a többi hitelezőkkel való kiegyezést előmozdította, ha az Isten megsegíti, az elengedett 650 frtot is meg fogja fizetni. Minthogy pedig alperes azóta meggazdagodott és tekintélyes kereskedő hirében áll, a feltétel, melyhez igéretét kötötte, tehát beállott, de alperes vonakodik igéretét teljesíteni, kéri felperes, miszerint alperes a 650 frt tőke s ennek a kereset beadásától számítandó 6°/o kamatja megfizetésére, nemkülönben az okozott perköltség megtérítésére köteleztessék. Tekintve már most azt, hogy felperes saját beismerése szerint is, a C. alatti váltón alapuló 1,300 frt tartozása alperes által az 1874. év folyamán 650 frttal teljesen törlesztetett, a nélkül, hogy ugyanakkor a még hátralékos követelés iránti jogát felperes fentartotta, vagy alperes annak későbbi megfizetésére nézve kötelezettséget vállalt volna, kereseti követelését, tehát alperesnek évekkel később önként tett azon Ígéretére, miszerint »ha az Isten megsegiti« az elengedett 650 frtot »hálából« meg fogja fizetni, alapítja ; tekintve, hogy alperesnek ezen nyilatkozata, mint teljesen egyoldalú igéret, a fizetésre jogilag kötelezettséget nem képez, mert a peres felek között ezen igéret folytán, habár azt felperes szivesen elfogadta is, alperes tetszésétől függvén igéretét teljesíteni vagy nem teljesíteni, szerződés vagy jogügylet nem keletkezett, ha felperes alperes tagadásával szemben be is bizonyította volna, hogy T. K. alperessel nem saját személyében, hanem a felperesi cég nevében állott üzleti összeköttetésben, hogy a C. alattin alapuló követelés a céget és nem T. K.-t illette, hogy alperes az elengedett 650 frtnak megfizetését a felperesi cégnek Ígérte 8 végre, hogy alperes tett Ígérete után olyan kedvező