A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 21. szám - A magyar telekkönyvi rendtartás kapcsolatban az ingatlanokra vonatkozó végrehajtási eljárással - Olasz biztosítási törvény

82 A JOG. 4,000 frtot 15 nap alatt, különbeni végrehajtás terhe mellett felperes kiskorú gyermekei részére birói kézhez tegye le. Indokok: Alperes ellenirati védelméből is kitűnik, de annak következtében, hogy alperes a felperes részéről válaszilag neki megkínált azon föesküt, »hogy az A •/. alattinak kiállítását megelőzőleg nem kötelezte magát, hogy felperesnek végkielégítésül 5,000 frtot fizet«, oly értelemben fogadta el, »hogy az 5,000 frtnyi végkielégítést nem kizárólag felperesnek, hanem annak és gyermekeinek kötelezte«, perrendszerűen bebizonyitottnak is veendő, hogy alperes magát felperessel szemben 5,000 frtnyi végkielégítési összegnek a lefizetésére kötelezte és e részben csak az a kérdés, hogy nem történt-e a kötelezés a törvény által tiltott círaeD és kizárólag felperest, vagy egyenlő arányban gyermekeit is illeti-e a lekötött összeg. A per adatai is kétségtelenné teszik, hogy felperes is közreműködött a szerzéshez és midőn alperes felperes részére végkielégítést kötelezett, őt terhelte a bizonyítás a tekintetben, hogy a végkielégítés nem felperesnek vagyoni igényeinek kielégítése fejében, hanem a törvény által tiltott, illetve erkölcsi alappal nem biró címen köteleztetett; e részben azonban alperes a bizonyítást meg sem kísérletté. Ugyanazért alperes az 5,000 frt tőke és kamatai megfizetésében feltétlenül és annál is inkább volt kötelezendő, mert azon körülmény, hogy a fenuebbi összegből állítólag 4,000 frtot felperes gyermekei részére kötelezett, őt csak arra jogosítaná fel, hogy a 4,000 frt tökét a gyerekek részére birói kézhez letegye és e részben felperes kereshetőségi jogát már azért sem vonhatja kétségbe, mert felperes kiskorú törvénytelen gyermekei vagyonának jövedelmeit azon kötelezettséggel, hogy azokat eltartsa, felvenni jogosított; és mert azon körülmény magában véve, hogy felperes a kereset indítása után még 10 napig lakott alperes házában s használta ingóságait, a keresetet időelőttivé nem teszi és a feltétlen kötelezéssel szemben az is közömbös, vájjon alperesnél van-e az egyik gyerek vagy sem ? Minthogy azonban felperes azon esetre, ha alperes az 5,000 frtot nemcsak neki, hanem gyermekei részére is kötelezte, az alperes állítása szerint az utóbbiak részére biztosított 4,000 frt tőkének a felvételére gyámhatósági engedély uélkül nem jogosult, a tekintetben, hogy felperes a kifogásolt 4,000 frt felvételére is jogositott-e, döntő az, vájjon alappal bir-e alperesnek vonatkozó kifogása vagy sem. Azzal szemben, hogy alperes az A /, alattiban az 5,000 írtnak a biztosítását egyenesen felperes javára engedte meg, a nélkül, hogy azon okiratban felperes gyermekeiről még csak említés is tétetett volna, a jelzett irányban a bizonyítás alperest terheli, ki viszont a bizonyítástól az A-/, a. okirat tartalmával szemben annál kevésbé zárható el, mert az A /, alatti csak a követelés biztosítása céljából állíttatott ki. Ugyanazért azon kérdés, hogy felperes kezeihez fizetendő-e a 4,000 frt, a felperesnek alperes részéről megkínált és felperes által elfogadott főeskü le vagy le nem tételétől volt függővé teendő. A felhozottak szerint bebizonyitottnak vétetvén, hogy a kereseti összeg felperes vagyoni igényeinek kielégítéséül köteleztetett, alperesnek azon kifogása, hogy felperesnek egyik leánya magát alperessel szemben háládatlanul viselte, tekintetbe nem vétethetik. Alperesnek viszonkeresetére nézve a másodbiróság Ítélete indokolásánál fogva volt helybenhagyandó. (1894. évi ápril hó 4-én. 337.) Kereskedelmi, csőd- és váltóügyekben. A keresk. törvény 174. §-a kereseti jogot ad ugyan a részvényesnek, illetve az állandó birói gyakorlat szerint, a szövetkezeti tagnak, a törvénybe ütköző közgyűlési határozat megsemmisítése iránt, de ezen kereseti jog megállapítása nem zárja ki a részvényesnek, illetve a szövetkezeti tagnak azon jogát, hogy a törvénybe ütköző közgyűlési határozaton alapuló rendelkezések hatálytalanságát és érvénytelenségét, magának a határozatnak megsemmisítésére irányuló megtámadása nélkül, akár önálló keresettel, akár kifogás alakjában ne érvényesíthesse; a részvényesnek, illetve szövetkezeti tagnak ezen keresete, illetve kifogása a határozatnak relatív hatályú megsemmisítését, vagyis csak a fel- vagy alperesként szereplő fél irányában hatálytalanságát eredményezi. A követelés időelőttisége külön kifogás nélkül is figyelembe veendő. A budapesti kir keresk. és váltótszék: A kir. törvényszék kötelezi alperest, hogy 131 frt 25 kr. tőkét fizessen. Indokok: Felperes az alperes szövetkezet által kiállított, egyenkint 25 frtról szóló 5 részjegy névértékük kifizetése iránt azon az alapon indított keresetet, mert alperes szövetkezetnek az a határozata, melylyel a záros határidőn belül ki nem cserélt részjegyek értékének a tartalékalap javára eső elvesztését kimondotta, törvénybe ütközik. Alperes az elleniratában 2 /. alatt csatolt okirat tartalmához képest a szóban forgó határozat valódiságát (létezését) elismeri, azonban annak törvénybe ütköző voltát tagadja és azzal védekezik, hogy felperes keresetét sikeresen már azért sem érvényesítheti, mert a kérdéses határozat szabályszerűleg összehívott és megtartott közgyűlésen hozatván, mindaddig, míg az illető közgyűlési határozat a kt. 174. §-ával szabályozott kereset utján meg nem semmisittetik, azt érvényben állónak kell tekinteni. Minthogy felperes nem tagadta, hogy a 2-/. a. határozat^ a közgyűlés által hozatott, a dolog ilyen állásában perdöntő kérdést csak az képez, vájjon a panaszolt határozat valósággal a törvénybe ütközik-e és hogy a felperesi követelés érvényesítése a keresk. törv. 174. §-ával előirt kereset sikeres eredményétől füss-e? , • - , .1 A szóban forgó közgyűlési határozatnak az az intézkedése, hogy mindazok, a kik a régi 25 frtos részjegyeiket záros határidő alatt új 50 frtos névértékű részjegyekre ki nem cserélik, a szövetkezeti tagságból kizáratnak, a kt. határozraányait nem sérti, jogi hatálylyal bir tehát a közgyűlés határozatának az a része, melynek értelmében a régi részjegyeket kicserélni elmulasztó felperes a szövetkezeti tagságból kizáratott. Ellenben világosan a törvénybe ütközik a hivatkozott közgyűlési határozatnak az a további rendelkezése, melylyel kimondatott, hogy az ilykép kizárt tagok egyszersmind részjegyeik értékét is a szövetkezet tartalékalap javára elvesztik, mert a kereskedelmi törvény 237. §-ának világos rendelkezése szerint a szövetkezetből kivált tagoknak, vagy a mi lényegileg egyre megy, a kizárt tagoknak törvényes igényük van a kiválás évéről szóló zárszámadás szerint reájuk eső üzletrészhez, kétségtelen tehát, hogy ettől közgyűlési határozattal sem foszthatok meg. A kérdés tehát most már csak azon fordul meg, hogy a felperesi követelés érvényesítésének szükségképeni feltételét képezi-e a k*. 174. §-ával előirt kereset sikeres eredménye, mert a felett nem lehet kétség, hogy a törvénynek most idézett szakasza a fenforgó viszonyok azonosságánál fogva a szövetkezetre is alkalmazást nyer. Ebben a kéidésben pedig alperes ellen kellett dönteni, mert az idézett törvényhelynek abból a rendelkezéséből, hogy minden részvényesnek, tehát a joghasonszerüséghez képest a szövetkezeti tagoknak is a törvénynyel ellenkező közgyűlési határozatok ellen a különben is magától értetődő kereseti jogot kifejezetten is megadja, egyáltalán nem következik, hogy ezen praejudicialis kereset megindítása nélkül a törvénybe ütköző közgyűlési határozat jogi hatályt nyerjen ; ellenkezőleg a törvénybe ütköző közgyűlési határozat már önmagában semmis lévén, kétséget nem szenvedhet, hogy ilyen határozatok alapján senki jogokat nem szerezhet; helytelen tehát az a felfogás, hogy a törvénynyel ellenkező közgyűlési határozat csupán a kt. 174. §-ával szabályozott kereset felett hozott birói Ítélet folytán vesztené hatályát. Ezekhez képest felperes a keresetben körülirt részjegyek értékének megfizetését közvetlenül a jelen keresettel kérhette; ellenben azoknak újabb (50 frtos) részjegygyei való kicserélését, a szövetkezeti tagságból történt joghatályos kizárhatásánál fogva, a fentebb kifejtettek szerint követelni jogában nincs. Az alapszabályok alperes által felhívott 7. §-ának intézkedései ez esetben nem volnának alkalmazhatók még akkor sem, ha azok nem ütköznének a keresk. törvény 235. §-ának halározmányaiba, melyek szerint a kilépés minden üzleti év végén történhetik, mert alperes nem felmondás, hanem kizárás folytán szűnt meg a szövetkezetnek tagja lenni. De nem volt figyelembe vehető a kt. 163. §-ra való hivatkozás sem, mert ez kizárólag részvénytársaság és nem szövetkezeti tagok jogviszonyait szabályozza, mig felperesnek követelése a kt. 237. §-án alapszik. Ezek szerint tekintve, hogy a C—G7. a. becsatolt részjegyekkel felperes kellő módon bizonyította, hogy ő a szövetkezetnek tagja volt s hogy teljesen kifizetett 25 frt névértékű öt darab ily részjegy tulajdonosa; tekintve, hogy a B'/. alattiból nyilvánvaló, hogy 1891. évre az osztalék a részjegyi összeg 5°/o-ban lett megállapítva és felperest ezen időre megállapított osztalék, a mikor ő a szövetkezetnek még tagja volt, jogosan illeti, a mennyiben a közgyűlési határozattal megállapított alapszabály 4. §-a szerint az újonnan kibocsájtott részjegyeket be nem váltott tag csak 1891. évi dec. 31-én szűnik meg a szövetkezet tagja lenni: alperest az öt darab részjegynek 125 frt értékének, valamint a nem vitás 6 frt 25 krnyi osztalék-összegnek s mert a kamatozás és annak időpontja külön nem kifogásoltatott s a keresetben felszámított kamatnak, valamint mint pervesztest a pdts 251. §-a alapján az okozott perköltségnek fizetésére is kötelezni kellett. A budapesti kir. itélő tábla: A kir. ítélőtábla az elsőbiróság ítéletét, a mennyiben az által felperesnek 5 részjegy után 25 frt üzletrészhez és 6 frt 25 kr. 1891. üzletévi jutalékhoz való joga fennállónak mondatott ki, helybenhagyja, a mennyiben azonban alperest az üzletrész és osztalék fejében a kereseti 131 frt 25 kr. tőkének, a keresetileg követelt késedelmi kamatnak és a perköltségnek megfizetésére kötelezte, megváltoztatja, felperest alperesnek fizetésre kötelezésére irányuló kereseti kérelmével ezúttal elutasítja és a perköltséget kölcsönösen megszünteti. Indokok: Helyesen fejtette ki az elsőbiróság, hogy az alperes szövetkezetnek 1891. évi január 22-én tartott közgyűlésén hozott határozata, mely szerint ama szövetkezeti tagok, kik 25 forintos részjegyüket a megváltoztatott alapszabályokban meghatározott 50 frtos részjegyekre a megállapított módon 1891. dec.