A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 21. szám - A magyar telekkönyvi rendtartás kapcsolatban az ingatlanokra vonatkozó végrehajtási eljárással - Olasz biztosítási törvény

A JOG. 31-ig ki nem cserélik, a szövetkezet tagjai lenni megszűnnek, mint törvénybe nem ütköző és a keresk. törvénynek a szövetkezetekre is alkalmazandó 174. §-ának megfelelőleg, meg nem támadott határozat érvényes és hogy ennek alapján felperes a részjegyek kicserélésének a kitűzött záros határidőben elmulasztása következtében alperes szövetkezet tagjai közül 1891. év végével kizártnak tekintendő. De a vonatkozólag felhozott indokokból helyesen mondotta ki az elsöbiróság azt is, hogy ugyanazon közgyűlésnek az a határozata, mely szerint a 25 frtos részjegyeit a kitűzött záros határidőben ki nem cserélt és ez okból e szövetkezet kötelékéből kizárt tagnak üzletrésze a szövetkezet tartalékalapja javára esik, minthogy a keresk. törvény 237. §-a első bekezdésének ama határozott rendelkezésébe ütközik, mely a kiváló tagoknak a kiválás évétől szóló zárszámadás szerint reájuk eső üzletrészhez való jogát kifejezetten megállapítja, már önmagában semmis és igy a kereskedelmi törvény 174. §-ában meghatározott peres eljárás utján való megtámadása nélkül sem állapit meg alperes szövetkezet részére jogokat. Tekintve még, hogy egyfelől a keresk. törvény 235. §-a a szövetkezeti tagoknak előleges felmondás mellett történhető kilépését alapszabályilag és egyébként is meg nem változtathatólag, tehát kötelezőleg akként szabályozza, hogy a felmondási határidő és a kilépés időpontja minden esetben csakis az idézett törvényszakaszban megszabott határidőn belül eshetik, következőleg csakis olyan alapszabályi intézkedés foghat helyet, mely által a kilépés időpontja egy évnél rövidebb időközre szorittatik, ellenben törvénybe ütköző minden oly intézkedés, mely által a kilépés időpontja a törvényileg egy évben meghatározott leghosszabb határon túl terjesztetik. Tekintve azt is, hogy másfelől, bár a kizárás a kiválás egyik neme, a felmondás mellett kilépőkre az alapszabályokban megállapított rendelkezések a szövetkezet által kizárt, tehát nem önként kiváló tagokra alkalmazást különben sem nyerhetnek ; tekintve végül, hogy a keresk. törvény 237. §-a szerint a kivált tagok által igényelhető üzletrész nagysága a kiválás évéről szóló zárszámadás szerint állapítandó meg, alperes pedig nem is állította, hogy az 1891. évi zárszámadás szerint a 25 frtos részjegyekre eső üzletrész 25 frtnál kevesebbet tenne : az elsöbiróság helyesen mondotta ki azt is, hogy a 8 /. a. alapszabályok 7. §-ának az az intézkedése, mely a szövetkezeti tagok kilépését csak a kilépéstől számítandó 20 év eltelte után engedi meg. az üzletrészüknek csak 85°/o-tóliját határozza kiadatni, mint törvénybe ütköző, szintén nem lehet irányadó és hogy ennélfogva a szövetkezetből kizárt és igy kivált felperesnek 5 darab 25 frttal befizetett részjegye után üzletrésze fejében 125 forinthoz a vonatkozó helyes indokok szerint, az 1891. évi üzletévi osztalék fejében pedig 6 frt 25 krhoz jogos igénye van és az fennáll. E részben tehát az elsöbiróság ítéletét az itt felhozott és elfogadott, valamint idevágó egyéb indokok alapján helyben kellett hagyni. Minthogy azonbín ugyancsak a kereskedelmi törvény 237. §-a szerint a korlátolt felelősséggel alakult szövetkezet tagjai, alperes pedig ilyen, kiválásuk esetére üzletrészük kifizetését csak a keresk. törvény 256. §-ában meghatározott elévülési határidő lejártával követelhetik, az elévülési idő pedig, a hivatkozott törvényszakasz szerint, a tag kizárásától számítandó egy év; és minthogy felperes az 1891. dec. végével záratott ki, a kereset pedig 1.^92. márc. 3-án, tehát az elévülési idő lejárta előtt indíttatott meg és az elévülési idő az eisőbiróság Ítéletének meghozataláig sem járt le és igy alperes fizetési kötelezettsége még be nem következett: felperest alperes marasztalása iránt előterjesztett kérelmével mint idő előttivel elutasítani, a perköltséget pedig mindkét félnek részbeni pervesztességére való tekintettel, a prts 251. §-a alapján kölcsönösen megszüntetni, az elsöbiróság Ítéletét tehát e részben megváltoztatni kellett. A m. kir Curia : A másodbiróság ítélete helybenhagyatik a benne felhozott és az elsőbirósági ítéletből elfogadott indokok alapján és azért, mert a kereskedelmi törvény 174. §-a kereseti jogot ad ugyan a részvényesnek, illetve az állandó birói gyakorlat szerint, a szövetkezeti tagnak, a törvénybe ütköző közgyűlési határozat megsemmisítése iránt, de ezen kereseti jog megállapítása nem zárja ki a részvényesnek, illetve a szövetkezeti tagnak azon jogát, hogy a törvénybe ütköző közgyűlési határozaton alapuló rendelkezések hatálytalanságát és érvénytelenségét magának a határozatnak megsemmisítésére irányuló megtámadása nélkül, akár önálló keresettel, akár kifogás alakjában ne érvényesíthesse ; mert a keresk. törvény 174. §-án alapuló és sikerre vezető kereset a megtámadott közgyűlési határozatnak absolut hatályú megsemminisitését, tehát bárki irányában való hatálytalanságát vonja maga után, mig ellenben a részvényesnek, illetve szövetkezeti tagnak fentebb jelzett keresete, illetve kifogása a határozatnak relatív hatályú megsemmisítését, vagyis csak a fel- vagy alperesként szereplő fél irányában hatálytalanságát eredményezi és mert a felperesi követelés időelőttiségét megállapító ténybeli adatok (8 /. a. alapszabályok) a perben előterjesztetvén és elbírálás tárgyát képezvén, az időelőttiség, külön kifogás nélkül is, figyelembe volt veendő. (1894. ápr. 13-án, 1,564.) A 24 ik életévet még be íiein töltött, de a gazdaságot önállóan vezető földmívelö, szenvedő váltóképességgel nem Mr. A lugosi kir. törvényszék: Az 1891. évi november 21-én kelt 6,797. számú sommás végzés hatályon kivül helyezésével a kir. törvénvszék felperest keresetével elutasítja. Indokok stb. A temesvári kir. itélő tábla: A kir. itélő tábla az első bíróság Ítéletének a per főtárgyára nézve vonatkozó részét helybenhagyja. Indokok: Helyesen utasította el az első bíróság felperest keresetével azon az alapon, hogy alperes a 2. sz. alatti anyakönyvi kivonat szerint a kereseti váltó lejárata, következőleg elfogadása idejében is kiskorú volt s e miatt a váltó törvénykönyv 1. S-a értelmében érvényes váltói kötelezettséget nem vállalhatott. Felperesnek az az ellenvetése, hogy alperes a kereseti váltó elfogadásakor önállóan ipart űzött, jelen esetben súlvlyal nem bir, egyrészt azért, mert felperes előadásából s F) alatti kérdőpontjaiból kitünőleg felperes az iparűzést abban akarja találni, hogy alperes mint földmívelö, gazdaságát önállóan maga vezette, a gazdaság vezetése pedig nem iparűzés; másrészt azért, mert iparnak önállóan űzése az 1884 : XIII. t.-c. 2. §-a értelmében csak akkor teszi a 18 évi életkort meghaladott kiskorút teljes korúvá és ez által szenvedő váltóképességgel biróvá, ha az ipart atyjának vagy gyámjának gyámhatóságilag helybenhagyott beleegyezésével űzi; felperes pedig az atyai vagy gyámi beleegyezést s a gyámhatósági helybenhagyás fenforgását nem is állította, még kevésbé igazolta. Az a körülmény pedig, hogy alperes állítólag nagykorúságának elérése és a váltókereset beadása után a kereseti váltókövetelést szóbelileg valódinak s fennállónak beismerte, adhat ugyan felperesnek jogot, hogy követelését köztörvény utján érvényesíthesse ; de váltói kereseti jogot, mely érvényes váltódevélre alapitható, nem ad. Ennélfogva helyesen járt el az első bíróság, midőn az állítólagos beismerés igazolására felhívott M. L. felperesi tanúnak kihallgatását mellőzte. Hogy alperes jogtalan gazdagodására fektetett felperesi ellenvetés érvényesítése nem váltóper útjára tartozik, azt az első bíróság szintén helyesen indokolta stb. A m. kir. Curia: A másodbiróság Ítélete a perköltséget tárgyazó felebbezett részében megfelelő indokainál fogva helybenhagyatik. (1894. márc. 19-én, 304. sz.) A megtartási jog érvényesitése iránt indított pernek tárgyát csak az a kérdés képezheti: jogosítva van-e a hitelező a birtokában levő és adósának tulajdonát képező dolgot követelésének kielégítése végett megtartani. Az ily perben tehát a dolog természete szerint csak a hitelező és adósa közt fenforgó jogviszony nyerhet megoldást; a hitelező és az adóstól különböző harmadik személyek között a megtartási jog tárgyát képező dolgokra vonatkozólag fenforgó kérdések azonban a megtartási jog érvényesítése iránt indított perben el nem bírálhatók. Megtartási jog csak az adós ellen érvényesíthető, de nem más hitelező ellen is. (M. kir. Curia 1894. febr. 22. 222. sz.) Bűnügyekben. Az orvosi titok elárnlásának kérdése. — A tiszti főorvos jogköre a bujakór terjedésének megakadályozása tárgyában. — 1883: VI. t.-c. 7. §. alapján helyadás a jogorvoslatnak. A nagyszombati kir. járásbíróság: Rágalmazás vétsége miatt vádolt dr elleni bűnügyben következőleg ítélt: Dr a rágalmazás és becsületsértés vétség vádja és következményeinek terhe alól felmentetik. Indokok: Vádlott beismeri, hogy nála egy tanuló jelentkezett, hogy bujakórját gyógykezelje, annak rendeletet is nyújtott, de egyúttal mint városi orvos kérdezte, ki által lett fertőztetve, az illető pedig panaszló leányát nevezte meg, mire vádlott a rendőrhatóságnak az esetet bejelentette, hogy a további lépések ez által megtétessenek; a rendőrhivatalnok azonban saját vallomása szerint a jelentést panaszlóval nem hivatalosan, hanem csak bizalmasan közölte — leányát magánorvos által megvizsgáltatta, ki őt a befektetett orvosi látlelet szerint tisztának találta — és azért panaszló vádlott ellen a panaszt emelte rágalmazás vétsége miatt. Tekintve a tárgyalás során kifejtetteket, vádlott, habár igaz, hogy hibát követett el, mert a tanuló nevét fel nem jegyezte, mindazonáltal eljárása, hogy az esetet, mint közigazgatási tisztviselő, közvetlen illetékes hatóságának bejelentette, csakis törvényes kötelesség keretén belül, cselekményét gonosz szándék, vagy más, mint a közérdek megóvási cél nem vezérelte, rágalmazás vagy becsületsértés vétségét el nem követte, őt ezen vádak alól felmenteni kellett. Panaszlónak azon érvelése, hogy vádlott a jelentést a szabályrendeletek ellenére nem írásban adta meg, hanem csak szóbelileg, a cselekmény szándékosságára befolyással nem bírnak és legfölebb szabálytalan eljárás miatt saját felsőbb hatóságánál vonható kérdésre. (1893. április 19. 992/93. sz. a.) A pozsonyi kir. itélő tábla : A kir. járásbíróságnak ité letét megváltoztatja és a vádlottat rágalmazás vétségében bűnösnek kimondja és őt két heti fogházra és 100 forint pénzbüntetésre itéli. Indokok: A vádlott beismeri, hogy midőn gyakorló orvosi segélyét egy bujakóros tanonc igénybe vette és hosszabb