A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 20. szám - Bolgár igazságügy. (Vége.)

A JOG. 79 cégének bejegyzését, folyamodók kérelméhez képest elrendeli és az elsőbiróságot az ennek következtében szükséges szabályszerű intézkedésre utasítja. Indokok: Az eljáró bíróságnak neheztelt végzését meg kellett változtatni, mert a bejegyeztetni kért cégszöveg a kt. 13. § a rendelkezésének teljesen megfelel és mert a cégnek akként való jegyzése, hogy az aláírandó teljes cégszövegben a »W « nevet W Henrik, a »K. . . . « nevet pedig az »és« szóval együtt a másik társtag írja, törvénybe nem ütközik, mivel a kt. 95. §. 4. pontja és 78. §-a az együttes képviseletet s következőleg az együttes cégjegyzést is közkereseti társaságoknál megengedi és az együttes cégjegyzésnek a folyamodók által kért módon való eszközlését, mely mint a cég teljes szövegét magában foglaló, nem tekinthető a cég részleges jegyzésének és nem is szolgálhat a közönség félrevezetésére, egyáltalában nem tiltja. (1893. nov. 8. 4,375. sz. a.) A m. kir. Curia: A másodbiróság végzése indokainál fogva helybenhagyatik annyival inkább, mert a keresk. törvénynek a felfolyamodásban idézett 61. §-a ama rendelkezéséből, mely szerint a közkereseti társaság is kereskedelmi társaságot képez, nem következtethető az, hogy együttes cégjegyzés esetében a közkereseti társaságokra nézve a keresk. törvény 185. §-ában előirt módon eszközölhetnek együttes cégbejegyzést. (189 1. márc. 14. 295. sz. a.) Az ügynök rendszerint a biztosító megbízottjának tekintendő ugyan, akkor azonban, midőn a biztosított az ajánlatot üresen írja alá és annak kitöltését az ügynökre bízza, ez utóbbi az ö megbízásából is jár el. miből következik, hogy az ekképen kitöltött ajánlatot a biztosított által tett ajánlatnak kell tekinteni. A budapesti kir. kereskedelmi és váltótürvényszék: A kir. törvényszék felperest keresetével elutasítja. Indokok: A kt. 488. §-a értelmében ingó dolgoknál a hely vagy helyiség, hol azok léteznek, világosan kijelölendő és a biztosítás csakis a kijelölt hely vagy helyiségre nézve bir foganattal, miből következik, hogy a biztosított tárgyak csak akkor tekintendők biztosítottaknak, a midőn a kijelölt helyen vannak; ha tehát az esemény, mely ellen a biztosítás irányult, a biztosított tárgyat nem ezen, hanem más helyen éri, az ily módon bekövetkezett kárt a biztosító megtéríteni nem tartozik. A szóban levő biztosítási ajánlatban és a biztosítási kötvényben a biztosítás helyiségéül a vogányi 140. számú házban levő deszkafalazatú és cseréppel fedett félszer van kijelölve. Felperes beismeri, hogy a biztosított cséplő a tüzeset idejében nem a cseréppel fedett félszerben volt elhelyezve és így ez a fentidézett törvényszakasz értelmében a tüzeset idejében biztosítottnak tekinthető s ehhez képest alperes biztosító társaság a kár megtérítésére kötelezhető annál kevésbé volt, mert a biztosított cséplő helyiségéül megjelölt cseréppel fedett félszer el nem égett s igy a biztosított tárgyra nézve a biztosítás helyén (a cseréppel fedett félszerben) az esemény be nem következett. Nem váltortat a dolgon az a körülmény, ha valónak vétetik is, hogy a biztosítási ajánlat megtételekor a cséplő a náddal fedett helyiségben volt elhelyezve s hogy a cseréppel fedett félszerben el sem fért volna, mert a biztosítást a biztosító csakis a cseréppel fedett helyiségre nézve vállalván el ő reá nézve ez a kérdés közömbös. Nem lehetett figyelembe venni felperesnek azt az állítását, hogy miután a biztosítási ajánlat felvételét alperes társaság ügynöke eszközölte s az arról, hogy a cséplő nem a cseréppel, hanem a náddal fedett félszerben volt elhelyezve, tudomással birt, mert a biztosítási szerződés nem az ügynökkel, mint ilyennel, hanem magával a biztosítási társasággal köttetik meg és mert különben is a biztosítási szerződésnek alapját a biztositáai ajánlat képezvén, a biztosított által aláirt ajánlatban foglalt adatok valódiságáért csakis a biztosított felelős. A budapesti kir. itélö tábla: A kir. itélő tábla az elsőbiróság Ítéletét helybenhagyja. Indokok: Az elsőbiróság ítéletét indoka: alapján és azért kellett helybenhagyni, mert az ügynök rendszerint a biztosító megbízottjának tekintendő ugyan, akkor azonban, midőn a biztosított az ajánlatot üresen irja alá és annak kitöltését az ügynökre bizza, ez utóbbi az ő megbízásából is jár el, miből következik, hogy az ekképen kitöltött ajánlatot a biztosított által tett ajánlatnak kell tekinteni. (1894. ápril 3-án. 4,639.) A Táltó-kezesnek a váltótörvény (>9. § án alapuló váltójogi keresete elévülés tekintetében, minthogy a vt. 69. §-a külön elévülési időt meg nem állapit, ugyanannak a törvénynek 84. §-a alá esik, mely §. a váltó lejáratától számítandó 3 évben állapítja meg az elévülési határidőt. A tordai kir. törvényszék: A kir. törvényszék felperest keresetével elutasítja. Indokok: Felperes a periratokhoz eredetiben mellékelt 1884. június 15-én kelt s 1884. szept. 14-én 56 frt 69 krról kiállított váltóra vezetett engedmény folytán, mint kezes indított visszkeresetet alperesek, mint a váltó elfogadói ellen. A vt. 84. §-a szerint az elfogadó elleni váltójogi kereset a váltó lejártától számítandó három esztendő alatt elévülvén, minthogy a kereset alapját képező váltó 1884. szept. 14-én járt le s a váltókereset 1892. június 14-én adatott be, kétségtelen, hogy felperes váltójogi keresete elévült. Ennélfogva tekintettel arra, hogy a vt. 84. §. általában valamennyi váltóérdekeltre s igy jelen esetben felperesre is mint olyanra, ki mint egyik váltókötelezett a váltót később magához váltotta, alkalmazást nyer s e miatt az elévülési idő vele szemben is a lejárat napjától számítandó; tekintettel továbbá arra, hogy a most felfejtettek alapján a B. P. forgatmányos által 8,315/85. sz. a. indított kereset felperesre nézve az elévülési időt félbe nem szakította, az alperesek által egyedül felhozott elévülési kifogás folytán felperest keresetével elutasítani kellett. A kolozsvári kir. itélő tábla: A kir. itélő tábla az elsőbíróság Ítéletét indokainál fogva és még azért is helybenhagyja : mert felperes, mint a ki a váltóösszeget és jár. a váltóforgatmány utján tulajdonossá vált B. P.-nek váltókezességi kötelezettsége alapján fizette ki, habár a váltó reá engedményeztetett is, az általa kezeseit elfogadók ellen nem léphet fel nevezett hitelező jogutódjaként, hanem a vt. 69. §. értelmében csakis önálló váltókeresetnek megindítására van jogosítva, e szerint az ő váltókereseti joga az általa kielégített váltóhitelezőnek az ellene s az elfogadók ellen érvényesített kereseti jogától függetlenül és önállóan lévén elbirálandó, az elévü ésnek a tőle kielégített váltóhitelező által indított keresettel történt félbeszakítása az ő javára ugy sem szolgálhatna, minélfogva tekintettel arra, hogy a vt. 87. §-a szerint a váltójogi elévülésnek megszakítására csakis a jogosított által az illető váltókötelezettek, jelen esetben az elfogadók • elleni váltókeresetnek megindítása, vagy a perbejelentés alkalmas, ilyent azonban felperes nem vett igénybe, alpereseknek érvényesített elévülési kifogása folytán felperes keresetével elutasítandó volt. A m. kir Curia: A másodfokú bíróság ítélete helybenhagyatik. Indokok: Felperes mint fizetést teljesítő kezes, keresetének jogalapját az alperesekkel mint elfogadókkal szemben, nem az egyszerű nyugtatvány természetével bíró »engedmény« állapítja meg, hanem a vt. 69. §-a s igy e kereset nem esik a visszkeresetre vonatkozó jogszabályok alá. Felperes keresete tehát, minthogy a vt. 69. §. külön elévülési időt meg nem állapit, ugyanannak a törvénynek 84. §-a alá esik, mely §. a váltó lejáratától számítandó 3 évben állapítja meg az elévülési határidőt, melynek letelte a jelen kereset megindítását jóval megelőzte ; miért is a felperes keresete váltói uton többé nem érvényesíthető. A másodfokú bíróság ítéletét tehát ezért kellett helybenhagyni. (1894. ápril 12. 605.) A kereskedelmi törvény 354. §-ának nem az az értelme, hogy ha a szerződéstől elállani vagy kártérítést követelni kívánó fél egyúttal az utólagos teljesítésre határidőt nem enged, kártérítés[ hez egyáltalán nincs joga, hanem csak az, hogy a mennyiben a másik szerződő fél utólagos teljesítésre kész, neki erre időt engedni tartozik. (M. kir. Curia 1894. márc. 24-én 980. sz.) Talamely üzlet önálló vezetésével megbízott személy, tekintet nélkül arra, hogy az üzlet mily cég alatt áll fenn, kereskedelmi meghatalmazottnak tekintendő, kinek mint ilyennek joga a kt. 43. §-a értelmében kiterjed mindazon ügyletekre, melyek az ily kereskedelmi üzlet folytatásával rendszerint járnak és igy árúk rendelésére is. Az üzletvezető ebbeli jogának korlátozása harmadik személyek irányában csak akkor bir hatálylyal, ha ezek a korlátozásról tudomással bimak. (M. kir. Curia 18!>4. február 10. 1,840. sz. a.) Ha az üzletvezető több árüt rendelt, mint a mire fel volt hatalmazva, de ha az árú alperes üzletében át lett véve és nem lett visszautasítva, alperes az árú áráért felelős, mert ezen árú tekintetében, bár a megrendelés érvénytelen volt is, a vételi ügylet létrejött az árú elfogadása és megtartása által. (M. kir. Curia 1894. február 16. 246. sz. a.) Ha a biztosítási kötvény nem felel meg az ajánlatnak, a ! kötvény elfogadását és a díj megfizetését meg lehet tagadni. (M. kir. Curia 1894. február 8, 2,274. sz. a.) A fuvarozott árúnak átvevője és tulajdonosa köteles a fuvarozónak a vitelbért megfizetni és ezen kötelezettsége ellenében nem hivatkozhatik arra, hogy az árút bizományosa adta fel és ngyanez volna köteles köztük levő viszonynál fogva a vitelbért viselni. (M. kir. Curia 1894. február 23, 232. sz. a.) Bűnügyekben. Az egyik részvényes részvényei értéke és jár. erejéig biztosítási végrehajtást nem kérhet. A zombori kir. tszék: F. L. káros által benyújtott, 1892. évi 3,126. sz. a. iktatott abbeli kérvényének, hogy a tulajdonát képező 19 drb kulai takarékpénztári részvénynek névértékét képező 1,900 frt és kamat járulékai erejéig a biztosítási végrehajtás K. K. terhelt ingatlanaira elrendeltessék; tekintve, hogy a biztosítás elrendelésének, a büntetendő cselekmény megállapítását, a nyoma-