A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 19. szám - Magyar sommás eljárás és fizetési meghagyás

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a .Jog* 19. számához. Budapest, 1894. május hó 13-án. Köztörvényi ügyekben. Kisebb polgári peres ügyben felmerült díjait és költségeit, kivévén az 1877 : XXII. t.-c. 35. $-ának eseteit, a meghatalmazott, mely fogalom alá az ügyvéd is tartozik, külön per utján sem követelheti. T A palánkai kir. járásbirósásr (1891. okt. 29. 4,928.sz. a.): Dr. Potucsek János felperes ügyvédnek Z. Gyula alperes ellen 8 frt 50 kr. és jár. iránti perében alperest a kereseti összeg s járulékaiban makacsságból elmarasztalta. A szegedi kir. itéló tábla (1892. nov. 23. 9,747. sz. a.): A kir. járásbíróság Ítélete megváltoztattatik, felperes keresetével elutasittatik stb. Indokok: Felperes a kereset alapjául szolgáló költségjegyzék szerint a felszámított díjat és költségeit az alperes képviseletében S. Gyula ellen 21 frt iránt folytatott peréből származtatja. Minthogy azonban a fentebbi összeg iránt folyamatba lett perek, az 1877. évi XXII. t.-c. 11. §-a értelmében rendszerint a kisebb polgári peres eljárás alá tartoznak és felperes keresetében fel sem hozta, mikép a keresetbe vett követelés nem a kisebb polgári bíróság előtt való képviseletből merült fel; továbbá, minthogy az idézett lt>77. évi XXII. t.-c. 36. §-ának második bekezdése szeriut kisebb polgári peres ügyben a meghatalmazott díjainak és költségeinek saját fele ellenében való bírói megállapítását, a 35. §. eseteit kivéve, nem követelheti, felperes pedig azt a körülményt, hogy a most idézett 35. §. esetei fenforognának, fel sem említette és végre, minthogy ezek szerint a kereseti követelés per utján való érvényesítését illetőleg felperes jogosultsága magával a csatolt költségjegyzékkel megcáfolva van, az első bíróság Ítéletét megváltoztatni és felperest kereseti követelésével az 1868. évi LIV. t.-c. 111. §-a alapján elutasítani kellett stb. A in. kir. Curia (1894. március 30. 1,467. sz. a.): A másodbiróság Ítélete helybenhagyatik. Indokok: Tekintve, hogy a kereseti követelés alapjául fektetett: az 1892. évi okt. 29 én beadott 3,404. sz. kérvénynyel bemutatott költségjegyzék egy kisebb polgári perben felmerült ügyvédi munkát és készkiadást tárgyaz, mely ténykörülményt felperes felebbezésében különben is nyíltan beismer : felperes ebben a költségjegyzékben felsorolt munkadíja és készkiadásai megállapítását nem igényelheti; mert az 1877. évi XXII. t.-c. 36. §. második bekezdésének abból a rendelkezéséből, mely szerint kisebb polgári peres ügyekben a meghatalmazott, a 35. §. eseteit kivéve, díjainak és költségeinek saját fele ellenébeni birói megállapítását nem követelheti, miután a díjak és költségek megállapításának az a célja, hogy általa a meghatalmazott díjainak és költségeinek a törvény rendes utján érvényesítésére alapot nyerjen, okszerűen következik, hogy kisebb polgári peres ügyben felmerült díjait és költségeit, kivévén az 1877. évi t.-c. 35. §. eseteit, a meghatalmazott, mely fogalom alá az ügyvéd is tartozik, külön per utján sem követelheti. Az 1874. évi XXXIV. t.-c. 57. §. általában kereseti jogot ad ugyan az ügyvédnek a reá bizott ügyben tett kiadásainak, időveszteségének és jutalomdíjának követelésére, miután azonban az idézett törvény 53. §. szerint e követelésnek díjjegyzék alapján érvényesítése per utján csak annyiban eszközölhető, a mennyiben az a perben az 1868. évi LIV t.-c. 252. §. értelmében meg nem állapíttatott; kétségtelen, hogy peres ügyekből kifolyóan csak olyan díjjegyzék alapján perelhet az ügyvéd, melynek az 1868. évi LIV. t.-c. 252. §. értelmében megállapítását a törvény ki nem zárja. Minthogy pedig az 1877. évi XXII. t.-c. 36. §, az említett jutalomdíj és költségnek kisebb polgári perben a meghatalmazott saját fele ellenében megállapítását a 35. §. esetét kivéve, mely esetek közé a kereseti követelés nem tartozik, világosan kizárja: az 1874. évi XXXIV. t.-c. 54. §-ának általános rendelkezése az 1877. évi XXII. t.-cikkben későbben szabályozott kisebb polgári peres eljárásra, illetőleg ezen eljárás alá tartozó peres ügyekre nem alkalmazható; minélfogva a másodbiróság helyesen utasította el a felperest keresetével. Talamely beadvány melléklete (pl. a meghatalmazás) csak abban az esetben adható be az állam hivatalos nyelvétől különböző nyelven, a mely esetben maga a beadvány is más nyelven adható be. A pécsi kir. ítélő táblu 1891. évi nov. 24. 3,491. sz. a.): * Lapunk 17. számában a Curiának 1894. február 22-én 606. sz. alatt épen ezzel ellenkező határozatát közöltük. Tehát alig egy hónap alatt két külömbözö jogi álláspont. Hol marad a j o gegység a Curián és hol marad a jogbiztonság ily körülmények közt ? d szerkesztőség. A kir. itélő tábla az elsöbiróság végzésének nem neheztelt részét nem érinti, felfolyamodással megtámadott részét pedig helybenhagyja ; ,„,,,, mert: a melléklet a beadványnak kiegészítő részét képezvén, csak abban az esetben adható be az állam hivatalos nyelvétől különböző nyelven, a mely esetben maga a beadvány is más nyelven adható be; mert továbbá az 1868 : XLIV. t.-c. 7. §-ának d) pontja értelmében a fél személyesen is csak azon a nyelven terjesztheti elő beadványát, a mely annál a törvényhatóságnál, melynek területén a bíróság székel, mint jkönyvi nyelv van elfogadva, ha pedig a fél ügyvéd által van képviselve, az eddigi gyakorlat irányadó ; mert végre ugy Pécs szab. kir. városa, valamint Baranyavármegye törvényhatóságának jegyzőkönyvi nyelve kizárólag a magyar, a pécsi kir. törvényszéknél pedig gyakorlatban van, hogy ügyvédek által beadott beadványok mellékletei, a mennyiben nem az állam hivatalos nyelvén vannak szerkesztve, hiteles magyar fordításban is beterjesztendők. A hitelező nem korlátozható abban a jogában, hogy midőn több az ajándékozott és ekként a kötelezett, ezek közt követelésének per és végrehajtás utján való érvényesítése tekintetében szabadon választhasson; minélfogva és tekintve azt, hogy felperes azon kérelmében, hogy alperesek követelésének megfizetésére egyetemlegesen köteleztessenek: azon korlátolt kérelem is benfoglaltnak vélelmezendő, hogy a követelés erejéig az ajándékozott vagyonból nyerjen kielégítést. A zentui kir. járásbirósá": (1892. május 2. 4,439. sz. a.): Mikosevits József ügyvéd által képviselt T. György felperesnek dr. Spitzer Mór ügyvéd által képviselt M. János és társai elleni 290 frt 65 kr. iránti perében következőleg itélt : M. János, M. György és B. szül. M. Mária alperesek kötelesek a kereseti összegből 90 frt 65 kr. tőkét az M. Jánosnétól ajándékba kapott érték erejéig felperesnek egyetemleg megfizetni stb. Indokok: A 9,447/P. 1891. sz. a. B) C) D) alatt bemutatott okiratokkal igazolva van, hogy a 2,903. sz. zentai tjkben 9,122. hrsz. a. kiigazítás iránt folytatott perben alperesek jogelőde ellen 90 frt 65 kr. perköltség állapíttatott meg. A •//. alatt csatolt átadási szerződés szerint fent nevezett alperesek visszteher mellett kapták jogelődjüktől a megjelelt ingatlanokat és igy tekintve, hogy megajándékozott az ajándékozó terheiért az ajándékozott érték erejéig felelős, alpereseket az ajándékozó ellen megítélt perköltségek megfizetésére az ajándékozott érték erejéig kötelezni kellett. M. Péter III. r. alperes a 2-/. alatti szerint az ott megjelölt ingatlanokat visszteher mellett kapta, mely ingatlanok évi jövedelme a 4,332. sz. a. felvett jegyzőkönyvben foglalt vélemény szerint 4*8 frt, az általa teljesítendő évi szolgálmányok értéke pedig 554 frt 50 kr., ugy az ajándékozással járó terhek az ajándékozott ingatlan évi jövedelmét meghaladván, az alperes jogelődje tartozásaiért nem marasztalható. A kereseti összeg többi részével felperes feltétlenül elutasítandó volt azért, mert nemcsak nem igazolta, sőt nem is állította, hogy a keresetben jelzett 200 frt kölcsönösszeget, mely egyébként a csatolt A) alatti tlkvi kivonat szerint bekebelezve nincs is, a hitelező tkptárnak kifizette volna s igy hiányosan a követelés jogcíme felperesekre vonatkozó beismerésével feltétlenül elutasítandó volt. A marasztalt alperesek egyetemlegességét azon körülmény indokolja, hogy mindegyik ajándékozottja megajándékozója kötelezettségeiért az ajándékozott érték erejéig felelős stb. A szegedi kir. itélő tábla (1893. évi január 10, 4,882. sz. a.) : Az első bíróság ítélete a per főtárgyalására nézve részben megváltoztattatik és M. Péter alperesnek is, tehát mind a négy alperes köteleztetik 90 frt 65 kr. tőkét egyenlő arányban felperesnek megfizetni stb. Indokok: A per adataiból kitűnik, hogy M. Péter alperes tetemes vagyont kapott az ő és többi alpereseknek időközben elhalt közös atyjától M. Jánostól, részben életjáradéki kiltötmények kiszolgáltatásának terhe mellett, részben pedig egyéb elvállalt kifizetések teljesítésének kötelezettségével. Minthogy pedig a beszerzett adatok szerint kimutatottnak nem vehető, hogy az emiitett időleges kikötmények az átruházás tárgyát tevő ingatlanok állagának értékét az átadó özvegyének haláláig kimerithethetnék és minthogy a peradatokkal meg nem cáfolt az a jogszerű vélemény áll fenn, hogy az átadó gyermekeit vagyonából egyenlő módon részeltetni kívánta, minthogy végre ennek ellenében a M. Pétert terhelő kikötmények tekintetében különben sem volna megállapítható az, hogy mennyiben képezték a kikötmé-