A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 2. szám - A hagyatéki zárlat a gyámhatósági örökösödési eljárásban. 2. (r.) - A sommás visszahelyezés iránti kereset kiterjedési jogköre

12 A J * Ölteni és a kir. ügyészhez „nyilatkozat" végett beküldeni tartoznak; tekintve, hogy a rendelet 18. §a szerint, a sértett fél indítványa folytán üldözendő vétségek és kihágások eseteiben szerkesztett kimutatás a kir. ügyészség észrevételének, illetőleg »u y i 1 a t k o z a t á«nak bejegyzése végett szintén átteendő; tekintve, hogy e rendelkezések mindegyike az 1871 : XXX1U. t.-c.-re, mint alapra és irányzóra hivatkozik: tekintve, hogy az i télét meghozatala után, a perre vonatkozólag más »n y i 1 a t k o z a t«, mint az abban való megnyugvás, vagy a per orvoslat használatának kijelentése nem fordulhat elő: kétségtelen, hogy az emiilett miniszteri rendelet a kir. ügyészségnek az 1871 : XXXIII. t.-c. 1. §-ában kijelentett jogkörét csorbító rendelkezést nem tartalmaz és ezzel kétségtelen egyszersmind az is, hogy a kir. ügyészségnek bűnvádi ügyekben a bíróságok előtt az államhatalmat képviselő jogköre, tehát felebbezésijoga is, az igazság ügy miniszteri rend elet által ugy a hivatalból, valamint a sértett fél indítványára üldözendő büntetendő cselekményekre vonatkozólag sértetlenül fentartatott. (Vége köv.) 7"CA hagyatéki zárlat a gyámhatósági örökösödési eljárásban. Irta: VILLECZ JÁNOS .^árosvármegyei árvaszéki ülnök Eperjesen. >II. A gyámhatósági és birói hagyatéki zárlat lényegileg azonos természettel bír. A végrehajtási törvény a hagyatéki zárlatot nem ruházta fel azon joghatálylyal, melylyel az 1*81. XX. t.-c. 211. §-a értelmében a végrehajtási eljárásban előforduló zárlatoknak legtöbbje bír. Ezen szakasz szerint : » . . .a zárlatnak az©n joghatálya van, hogy ingatlanokra a telekkönyvi feljegyzés iránti megkeresés megérkeztének időpontjától, ingóságokra a helyszínén foganatosított zárlat esetében pedig a foganatosítás idöpon'jától számítva, harmadik személy a zártkérő kárával, a zárlat tárgyára jogokat nem szerezhet*. Az idézett törvényszakasznak a hagyatéki zárlatra való kiterjesztése mellőzhető volt. Ugyanis a hagyatéki ingatlanokra harmadik személy a telekkönyvi rendelet 73. §-a értelmében csak a hagyatékbiióság beleegyezésével szerezhet tulajdonjogot. Zálogjogot ugyan az örökhagyó, mint az örökösök ellen lehet harmadik személyeknek szerezni, tekintet nélkül a fennálló zárlatra; az örökhagyó ellen szerzett zálogjog azonban az örökösökre jogilag sérelmesnek nem mondható, mert a 241. §. intenciója az, hogy harmadik személyek a zártkérő kárával ne szerezzenek jogokat ; kár azonban csak másoknak jogellenes cselekményéből, vagy mulasztásából eredhet (Osztr. polg. tkönyv. 1,294. §.). Ámde az örökösök az örökhagyóval harmadik személyekkel szemben egy személyt képeznek s az előbbi tartozásaiért, az örökség erejéig feltétlenül felelnek, tehát nem lehet kárról beszélni, ha az örökhagyó hitelezői jogos követeléseiket jelzálogilag biztosítják. Az örökösök ellen a hagyaték tárgyalásának folyama alatt szerzett zálogjog, a telekk. rendts. 74. §-a értelmében feltételes érvényű lévén, a hagyatéki zárlatot nem érinti. Zárlat alá vett hagyatéki ingóság tulajdonát harmadik személy még kevésbbé szerezheti meg; mert ha valamely örökös ily ingóságot tulajdonjoggal másra akar átruházni, magának is tulajtionosának kell lennie. A tulajdonjoghoz két kellék kívántatik : az érvényes jogcím, (örökösödési jog) s a szerzési mód, vagyis a birtokbavétel; a birtokbavétel azonban a zárlat foganatosítása után nem eszközölhető. A hagyatéki zárlat annyiból is különbözik a végrehajtási zárlattól, hogy míg az utóbbi csak az érdekeltek kérelmére rendelhető el, addig a hagyatéki zárlatnál elv a hivatalból való záralávétel. Ez a gyámhatósági hagyatéki zárlatra feltétlenül alkalmazható, a birói hagyatéki zárlatokra nézve azonban már az • 1868. L1V. t.-c. 588. § a kivételt használ, a mennyiben kimondja: »a peressé vált hagyaték biztosításáról és kezeléséről, ha ez iránt az érdekeltek közt megállapodás nem történt, a bíróság mindaddig gondoskodik stb. Az eldönt hetién kérdések közé tartozik, hogy a gyámhatóság által elrendelt zárlat mely szabályok alkalmazása mellett foganatosítandó. S i p ő c z a végrehajtási törvéuy 215 --249. §-ainak alkalmazását ajánlja, csakhogy ez nehézségekbe ütközik. Például a végr. törv. 219. §-a értelmében, ha a felek a zárgondnok számadása tekintetében észrevételeket adtak be, a bíróság jegyzőkönyvi tárgyalást tart s annak alapján Ítélet által határoz. ítélet hozatalára az árvaszék nem lehet jogosítva; ez oly jog, mely törvényeinkben kizárólag csak a bíróságok részére van fenntartva. Nézetem szerint a végrehajtási törvény analógia utján ki sem terjesz hető a gyámhatósági eljárásra. A végrehajtás a peres eljárásnak része s a szabályozásra vonatkozó törvény a perrendtartással elválaszthatlan összefüggésben áll, tehát csak a bíróságok, még pedig azon bíróságok által alkalmazható, melyek a törvényben esetről esetre megjelölvék. A törvényhozásnak nem is lehetett kívánsága, hogy a végrehajtási törvényt más hatóságok, mint bíróságok alkalmazzák. Erre enged következtetni a végr. törv. 254. §-a, mely szerint: »a fennálló törvényekben előíorduló másnemű zárlat (séquestrura) eseteiben (tehát a végr. törvényben nem emiitett esetekben) a szokott eddigi eljárás tartandó meg«. Még inkább kitűnik ezen célzat a gyámi törvényből, melyen vörös fonalként vonul keresztül a törekvés annak elkerülése után, hogy a gyámhatóság a polg. törv. rendtartás szabályainak alkalmazására legyen utalva. Ide tartozik a gyámi törvény 191. §-a, mely szerint az árvaszék marasztaló határozatait saját közegei által és pedig a közadók behajtására vonatkozó törvény szabályai szerint hajtatja végre. Ez olvasható ki az idézett t.-c. azon rendelkezéseiből, melyek a gyámhatósági örökösödési eljárást szabályozzák; a törvény itt gyakran egész törvényszakaszokat, majdnem szószerinti szöveggel vesz át az 1868 : LIV. t.-c-ből, a helyett, hogy az árvaszéket az utóbbi t.-c. alkalmazására utasítaná. Ily természetű az 1885: VI. t.-c. 9. §-ának második bekezdése, melynek értelmében a gyámhatóság, ha a bíróság előtt indított gondnokság alá helyezési perben a perbíróság megkeresésére a zárlatot foganatosítja, azt nem a végrehajtási törvény, de a gyámi törvény értelmében eszközli. Ezek utáu szerencsésebb megoldásnak tartom, ha a gyámhatósági hagyatéki zárlat foganatosításának módjára nézve, analógia utján az 1885: VI. t.-c. 9. §-ának első bekezdését s az 1877 : XX. t.-c. megf-lelő rendelkezéseit alkalmazzuk. Ez minden bizonynyal közelébb esik a törvényhozó intenciójához, mint a végrehajtási törvénynek a heterogén gyámhatósági eljárásba való belevonása. Az idézett szakasz következőleg hangzik: »Egyébként a bíróság előtti eljárás, jelesen a zárlat elrendelése, annak feloldása és a végzések elleni felfolyamodás tekintetében, az 18S1 : LX. t.-c. IV. cím 2-ik fejezetének rendelkezései, ellenben a zár alá helyezett vagyon kezelésére, a zárgondnok jogaira és kötelességeire, kinevezésére és elmozdítására, ugy számadásai és dijaira az 1887: XX. t.-cikknek a nagykorúak gondnokságára vonatkozó rendelkezései a dolog természetének megfelelően alkalmazandók.« Ha a törvényhozó következetes kiván maradni, akarnia kell, hogy a gyámhatósági hagyatéki zárlatnál is a gyámi törvény és ne a végrehajtási törvény rendelkezései legyenek irányadók, mely utóbbiak a gyámhatóság által foganatosított egyetlenegy végrehajtási intézkedésnél sem vétetnek alkalmazásba. (Vége következik.) A polgári házasság. Törvényjavaslat a házassági jogról, benyújtotta a képviselőház dec. 2-iki ülésén Szilágyi Dezső igazságügyminiszter. (Vége.) 121. §. A 97., 99., 100. és 102. §-ok eseteiben a bíró a kibékülés megkísérlése céljából a házasság felbontása eló'tt rendszerint a házasfelek ágytól és asztaltól való különélését rendeli el. A különélés elrendelését csak akkor lehet mellőzni, ha a házastársak kibékülése egyáltalában nem remélhető. Az ágytól és asztaltól való különélést hat hónapnál rövidebb és egy évnél hosszabb időtartamra szabni vagy ismételni nem lehet. A felek egyező kérelmére azonban a különélés hosszabb időre is kiszabható. 122. §. Ha a házastársak az ágytól és asztaltól való különélés ideje alatt a házassági életközösséget visszaállítják, vagy ha a felperes az ágytól és asztaltól való különélésre szabott idő letelte után három hónap alatt a házasság felbontását nem kéri," a perben érvényesített ok alapján a házasság felbontását többé nem lehet kérni. 123. §. Az ágytól és asztaltól való különélés birói elrendelését a per befejezéséig a házasfelek bármelyike kérheti. 124. Az ágytól és asztaltól való különélés ideje alatt a házastársak együttélésre és a házassági tartozás teljesítésére nincsenek kötelezve. 125. §. Az ágytól és asztaltól való különélés elrendelése esetében a biró a közös kiskorú gyermekek elhelyezése és ezeknek, valamint a nőnek tartása és a szükséges tárgyaknak ez utóbbi részére kiadása iránt a körülményekhez képest intézkedik és a női t rtá'st a házasfelek vagyoni és kereseti viszonyaihoz képest mérsékelheti, sőt a férjet annak teljesítése alól fel is mentheti. 126. §. Az a szülő, kit a nevelés joga meg nem illet, gyermekeivel rendszerint érintkezhetik és nevelésüket ellenőrizheti. Az érintkezés módját szükség esetén a gyámhatóság állapítja meg, mely az érintkezést a gyermekek nyilvánvaló érdekében ki is zárhatja. VI. FEJEZET. Ágytól és asztaltól való elválás. 127. §, Oly esetben, midőn a házasság a jelen törvény szerint felbontható, a házasfél felbontás helyett az ágytól és asztaltól való elválást kérheti.Addig, mig az első biró a perben nem Ítélt, a felperes elválasztásra irányuló keresetét felbontó keresetre változtathatja át. 128. §. A jelen törvény 96 —1U9., 112—115., 118 — 120., 123—126. §-ai az ágytól és asztaltól való elválásra megfelelően alkalmazandók. A vagyonjogi viszonyok tekintetében az ágytól és asztaltól való elválás a felbontás joghatályával bír. J29. §. Az ágytól és asztaltól bíróilag elválasztott házasfelek a házassági életközösséget bármikor visszaállíthatják. Az életközösség visszaállításának időpontjától kezdve az ágytól és asztaltól való elválás jogkövetkezményei megszűnnek. 130. §. Ha a házasfelek az életközösséget vissza nem állították és az agytol es asztaltol való elválás az ítélet jogerőre emelkedésétől számítva két ev,g tartott bármelyik házasfél kérheti, hogy a biró az ágytól és asztaltól elválasztó íteletet felbontó Ítéletté változtassa át.