A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 19. szám - A gyermekek megvédése az atyai (gyámi) hatalommal való visszaélések ellen a magyar jog szerint

A Jüö, 147 intet é s é t a vármegyei hatóság által mondotta ki a 105. törvénycikkben. Mindazonáltal a magyar szokásjogban nemcsak a római jog uralmi elve érvényesült, hanem az atyai uralom megszüntetését is megállapította bizonyos esetekben. Így az atyának főbenjáró bűntett elkövetése miatt történt elitéltetése, megszüntette a Hármaskönyv (I. tit. 56. §. 2.) szerint az atyai hatalmat, szintúgy azon eset is, midőn az atya fiát ok nélkül kegyetlenül büntette, vagy pedig bűntett elkövetésére késztette. A jelenleg érvényben levő tételes jog ugyan teljesen megszüntette a római jogból a magyar szokásjogba átment uralmi elvnek további befolyását, de nem fejlesztette másrészt tovább a magyar szokásjognak fentebb érintett, az atyai hatalom megszűnését tárgyazó rendelkezéseit. A magyar büntetötörvénvkönyv nem ismer oly büntetést, melynek következményeként az atyai hatalomnak felfüggesztése vagy megszűnése volna megállapítva. A főbenjáró büntetésekkel egybekötött hivatalvesztésnek van ugyan annyi jogi következménye, hogy gyámi és gondnoki tisztviseléséből kizárja az illetőt, de az atyai hatalmat nem szünteti meg. Az egy évnél hosszabb időtartamú szabadságvesztés-büntetések azon természetes következménynyel járnak ugyan, hogy az atyai hatalom felfüggesztetik, de a szabadságvesztés büntetésnek kiállása után ismét teljes érvénybe lép az atyai hatalom. A gyámságról és gondnokságról szóló törvényben már több gond van fordítva a gyámi és gondnoki tiszt viselésével járó kötelességek teljesítésének biztosítására. Mindazáltal sajnosán kell azon veres fonálként keresztülvonuló álláspontot gyámi törvényünkben észlelnünk, hogy a fősuly a gyámoltak és gondnokoltak vagyonának megóvására lesz helyezve, az erkölcsi és paedagokikus szempontok pedig csak alárendelt szerepet visznek abban. Az 1877. évi XX. törvénycikk következő szakaszai azok, melyek felvetett kérdésünk megvilágítására szolgálnak. A 3. §. szerint "Kiskorúak, kik éltük 14. évét betöltötték, arról, a mit szolgálatuk és munkájuk által szereznek, szabadon rendelkezhetnek, ha fentartásukról maguk gondoskodnak.« A lt). g. értelmében: »A kiskorúak személye fölötti felügyeletet a szülök, ezek nem létében a gyám gyakorolja. A kiskorúak . . . engedelmességre . . házi fegyelem által szoríthatók. A házi fegyelem csak a kiskorú egészségére ártalmatlan módon gyakorolható.« A 11. §. »A vagyontalan kiskorúakat első sorban az atya, ha ez erre egymagában nem képes, vele együtt az anya, ha atya nincs vagy arra teljesen képtelen, az anya, végre a nagyszülők tartoznak eltartani és ne véltet ni.« A 21. §. »Az atyai hatalom megszűnik: a) ha az atya vagy a gyermek meghal, b) ha a gyermek teljeskorúvá válik.« 22. §. »Megszüntethető továbbá az atyai hatalom, ha az atya gyermeke tartását és nevelését teljesen elhanyagolja vagy erkölcsiségét, vagy testi jólétét, vagy ha vagyonának állagát rossz kezelés által veszélyezteti.« 23. §. »Az atyai hatalom gyakorlata felfüggesztetik: n) ha az atya gondnokság alá kerül; h) ha bűntettért vagy vétségért egy évnél hosszabb ideig tartó szabadságbüntetésre Ítéltetett, a mennyiben a törvény ellenkezőt nem rendel. Az atya az «) pont esetében a gondnokság alól való felmentés, a b) pont esetében, a mennyiben a törvény mást nem rendel, a szabadságbüntetés kiállása után az atyai hatalom gyakorlatát visszanyeri. Ha az atya csőd alá kerül: a gyámhatóság az atyát a csőd tartama alatt a kiskorú vagyonára nézve számadástételre kötelezheti, vagy ha a csődbejutás körülményei indokolnák, a vagyon kezelést a csőd tartamára tőle elveheti.« 24. §. »Ha az atya tékozlás miatt gondnokság alatt állott vagy hamis vagy vétkes bukás vagy oly más bűntett miatt elitéltetett, melynek alapján a vagyon hű vagy pontos kezelésére való alkalmatlansága alaposan feltehető: a gondnokság alól való felmentés, illetőleg a büntetés kiállása után kiskorú gyermekének vagyonát csak számadás terhe mellett és csak azon esetben keze'heti, ha a gyámhatóság ezt a kiskorú érdekében szükségesnek tartja« . . . 26. §. Jelen törvény ... az V. fejezetben a gyámoltak . . . képviseltetése és a kiskorúak nevelésére nézve foglalt szabályok az atyai hatalmat gyakorló atyára is megfelelően alkalmazandók, azon eltéréssel, hogy a 91. §• esetében az atya önállóan intézkedik a gyámhatósági jóváhagyást csak akkor tartozik kikérni, ha a nevelési költségekre a kiskorúnak törzsvagyona szándékoltatnék igénybevétetni. Az atyai hatalom alatt álló kiskorúak, ha 16-ik évüket meghaladják és az életpálya választásánál atyjokkal egyet nem értenek, előterjesztést tehetnek a gyámhatóságnál, mely határoz.« Az 1877. évi XX. törvénycikk V. fejezetében következő rendelkezéseket találjuk : 1. A gyámoltak és gondnokoltak képviselésére nézve: 87. §. »A gyára . . . gondnok . . képviseli a kiskorút illetőleg gondnokoltat minden peres és azon nem peres ügyekben, melyekben a képviselet nincs kizárva.« 88. §. »A hatóságok által ... a 87. §-ban megjelölt képviselők idézendők.« 89. §. »A képviselő ... fel van jogosítva a képviseletet felhatalmazott által gyakorolni.« 2. A kiskorúak nevelése képzésére nézve: 90. §. »A gyám köteles arról gondoskodni, hogy a kiskorúak vallásos, erkölcsös és hasznos polgáraivá váljanak a hazának, s hogy e célból képességük és vagyoni viszonyaikhoz képest nyerjenek kiképzést, illetőleg munka- és keresetképességet.« 91. §. »A gyám a kiskorúak iskoláztatását, illetőleg az erre nézve fennálló törvények értelmében a tartás, nevelés, kiképzés és keresetképesség különbeni iránya, módja és költségeire nézve pedig az anya és nagyszülőkkel . . . rokonokkal egyetértőleg intézkedik . . .« 92. §. »Tartozik a gyára a kiskorú testi épségének fentartása felett szigorúan őrködni s betegség esetében őt gyógyíttatni.* 93. §. »Vagyontalan kiskorúak a lehetőség szerint oly üzlet tanulására adandók, melynél eltartásban is részesülnek.« 94. §. »Ha a gyám megengedi, hogy gyámoltja szolgálatba lépjen, kötelessége arról gondoskodni, hogy a kiskorú csak oly helyen vállaljon szolgálatot, hol erkölcsi veszélynek kitéve nincsen és hogy a cselédtörvény által nyújtott előnyökben részesüljön. A szolgálatba lépett kiskorút akarata ellen a gyám a szolgálatot adó gazdától el nem vonhatja, a kiskorú pedig a szolgálatot, a gyám beleegyezése nélkül, el nem hagyhatja, kivéve az 1876. évi XIII. törvénycikk 52. §-ban érintett oly eseteket, melyekben a cseléd szolgálatát felmondás nélkül rögtön elhagyni jogosítva van.« 95. §.»... a kiskorúaknak szolgálatból eredő viszonyai az 1876. évi XIII. törvénycikk határozatai szerint és az e törvényben kijelölt hatóságok által it^leudők meg.« 96. §. »01y gyám, ki a kiskorú vagyonát is kezeli . , . tartozik a kiskorú tanítási, nevelési s egyéb személyes viszonyairól .... egészségi állapotáról a gyámhatóságnak ... az évi számadás alkalmával körülményes jelentést tenni. Oly gyám, ki a kiskorú vagyonát nem kezeli, e részbeni jelentését évenkint tartozik bemutatni . . .« 97. §. »A 92., 94. és 96. §-okban jelzett kötelességek mulasztása 100 forintig terjedhető pénzbirsággal, a kiskorú e tekintetbeni elhanyagolása pedig, a mennyiben büntetendő cselekményt nem képezne, 200 forintig terjedhető pénzbírság mellett a gyámságtóli elmozdítással büntetendő.« Ha most figyelembe veszszük a 26. § uak fentebb idézett szövegét, mely szerint az V. fejezetben a gyámoltak képviseltetésére és a kiskorúak nevelésére nézve foglalt szabályok az atyai hatalmat gyakorló atyára is megfelelően alkalmazandók, azon eltéréssel, hogy a 91. §. esetében, vagyis az iskoláztatás és a kiképzés iránya tekintetében az atya önállóan intézkedik: akkor a ^7—97. §-át az atyai hatalom gyakorlása körül érvényre emel» hetőknek kell tartanunk ! A sommás eljárást és a fizetési meghagyásokat szabályozó törvényekre vonatkozó ügyviteli szabályok. (Folytatás.) A végrehajtás foganatosítására megkeresett bíróság mindaddig, mig a végrehajtásnak korlátozás nélkül való folytatása iránt meg nem kerestetik (1893: XIX. t.-c. 13. §. utolsó bekezdése); a nála az 1893 : XIX. t.-c. 12, §-a értelmében szóval vagy Írásban előterjesztett ellentmondást nem utasíthatja vissza, hanem köteles az ellentmondást a naplóba bevezetni és a fizetési meghagyást kibocsátó bírósággal közölni akkor is. ha ugy találja, hogy az ellentmondás elkésett. 26. §. Ha valamelyik fél az ellentmondás után idézést és tárgyalást kér, a biró az iratokat az iktatóhivatalba teszi át, a hol az ügyet a polgári ügyek iktatókönyvébe vezetik be és mint sommás pert kezelik. Ha az idézés iránti kérelem a fizetési meghagyás iránti kérelemben vagy az ellentmondásban van előadva: a bíróság az ellentmondásról szóló értesítéssel (1893 : XIX. t.-c. 8. íjának negyedik bekezdése) egyidejűleg teszi át az iratokat az iktatóhivatalba. A per első iktatókönyvi száma bevezetendő az A) napló megfelelő rovatába s ennek megtörténte után a naplóba további bejegyzéseknek nincs helye. 27. §. A végrehajtási eljárás folyamán támasztott keresetek (végrehajtás megszüntetése iránti kereset, tulajdoni igénykereset stb.)- az iktatóhivatalban adandók be és más polgári perek módjára kézelendők. Negyedik fejezet. A sommás per. '28. §. A kereset bevezetendő a polgári ügyek iktatókönyvébe. A kereset s a perre vonatkozó többi ügydarabok kiosztásának és elintézésének, továbbá a kiadmányozásnak, az iratok megőrzésének, a kezelési könyvek, nevezetesen az iktató könyv, kiadó könyv és irattári sorkönyv vezetésének módozatai tekintetében azok a szabályok nyernek alkalmazást, melyeket a 135 — 145. §-ok a járásbíróság általános ügyvitelére vonatkozóan megállapítanak.