A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 19. szám - A gyermekek megvédése az atyai (gyámi) hatalommal való visszaélések ellen a magyar jog szerint

146 a J O Gr. Az előadói tervezet 1. §-a igy szól: »V a I a m e 1 y lak-, üzleti vagy más helyiség és tartóz mányai bérletének felmondását ugy a bérbeadó, mint a bérlő, a bérlet tárgyának fekvése szerint illetékes járásbíróság utján eszközölheti.« A tervezet szerint tehát az igazságiigyminiszteri rendelet szabályozná nemcsak a lakás, hanem az üzleti vagy más helyiség és tartozmányai bérletének felmondása iránti ügyekben követendő eljárást is. Az igazságügyminiszter azonban az 1893 : XVIII. t.-c. 233. §-ban nem kapott felhatalmazást arra, hogy üzleti vagy más helyiség és tartozmányai bérletének felmondása iránti ügyekbeii követendő eljárást is rendeleti úton szabályozza, mert csak arra nyert felhatalmazást, hogy a lakbér-felmondás és lakáski űrit és, valamint a bérelt lakásnak átadása iránti ügyekben bocsásson ki az eljárást szabályozó rendeletet; ennélfogva a törvényhozás újabb intézkedése nélkül nincs is jogában intézkedni az üzleti vagy más helyiség és tartozmányai bérletének felmondása, kiüritése, átadása iránti ügyekben követendő eljárás tárgyában, mert ezt az eljárást szabályozza az 1893 : XVIII. t.-c. 1. §. 5. d) pontja, mely szerint sommás eljárás alá és a kir. járásbíróságok hatásköréhez tartoznak a b é rleti viszoyból felmerülő keresetek. E szerint nem lakás, hanem üzleti vagy más helyiség és tartozmányai bérletének felmondása, kiüritése és átadása bíróság közbejöttével csak kereset útján érvényesíthető. Nem lehet azonban tagadni, hogy a mennyire szükséges, miképen a lakás bérletének felmondása, a bérelt lakás kiüritése és átadása ne csak keresettel folyamatba tett peres eljárás útján legyen érvényesíthető, hanem legyen megadva az út és mód ennek elérése céljából formális peres eljárás nélkül, rövidebb úton is : ez a szükségesség a bíróság jogsegélyének igénybevételére az előadói tervezetben contemplált módon fenforog az üzleti vagy más helyiségek bérleténél is. Ezért helyesnek tartom, hogy az előadói tervezet kiterjeszkedett az üzleti vagy más helyiségek bérlete esetére is, azonban a rendelet ily értelemben csak akkor lesz kibocsátható, ha megelőzőleg a törvényhozás az igazságügyminisztert felhatalmazza arra, hogy nemcsak lakás, hanem üzleti vagy más helyiségek bérletének is, egyszóval minden bérletnek felmondása, kiütitése és átadása iránti ügyekben a követendő eljárást rendeleti úton szabályozza. Erre a célra egyetlen §-ból álló törvénycikk elégséges. Az előadói tervezet 2. §. 5. pontjában és az 5. §. harmadik bekezdésében gondnok említtetik. Ez a kifejezés felcserélendő az ügygondnok kifejezéssel, mert gondnokságnak csak az 1877 : XX. t.-c. III. fejezetében szabályozott esetekben van helye, a mi gondnokság alá helyezést feltételez. A g o n d n o k kifejezés esetleg fogalomzavart okozhat s a jogi műszók alkalmazásánál kerülni kell a fogalomzavarra okot adható kifejezések használatát. A törvénykezési rendtartás, az 1868: LIV. t.-c. 268. §-a ügygondnokot emlit, ez az ügygondnok felel meg annak a személynek, a kiről a miniszteri rendeletben szó lehet s az ügygondnok jogkörére nézve lényegesen különbözik a gondnoktól, kinek állását, jogkörét az 1877 : XX. t.-c. szabályozza. Egyébiránt a tervezet 5. §. utolsóelőtti bekezdése szerint: »a felmondást szenvedő részére eszközlendő kézbesítésre nézve egyebekben a keresetlevél kézbesítése esetében követendő szabályok alkalmazandó k«; minélfogva az 1868: LIV. t.-c. 268. §. 6. poLtja rendelkezéséhez képest, ha a honn nem talált alperesnek (felmondást szenvedőnek) háznépe nincs, részére ügygondnok rendelendő. Nincs tehát értelme annak, hogy a járásbíróság kerületén kivül lakó felmondást szenvedő részére gondnok neveztessék ki, mikor a járásbíróság kerületében lakó, de honn nem talált s háznéppel nem bíró felmondást szenvedő részére ügygondnok rendelendő. A tervezet 5. §. utolsó bekezdése szerint a felmondást kérő fél, illetőleg a járásbíróság kerületében tartózkodó megbízottja a felmondási kérvény első példányán, illetőleg a felmondási kérelmet tartalmazó jegyzőkönyv eredetijén nyer értesítést. Ezt a rendelkezést nem tartom helyesnek s oda vélem módositandónak, hogy a felmondást kérő fél vagy megbízottja felzeten értesíttessék; nemcsak azért, hogy az eredeti kérvény vagy eredeti jegyzőkönyv az esetleges elveszéstől megóvassék, hanem azért is, mert ez az eljárás lesz összhangban ugy a sommás, mint a rendes eljárással, miután az 1893 : XVIII. t.-c. 19. §-a és az 1863: LIV. t.-c. 129. §-a szériát is felperes ugy a rendes, mint a sommás eljárásban felzeten kap értesítést s nincs semmi szükség arra, hogy a sommás eljárás alá tartozó ügyek egy elenyésző csekély részében más eljárás követtessék e tekintetben, mint a túlnyomó nagyobb részben, annál is kevésbé, mert ez eltérő intézkedésnek gyakorlati célja nincs. Az előadói tervezet intentiója, hogy a kézbesítés csak az illetékes járásbíróság székhelyén, vagy kerületében s a felmondást kérő és a felmondást szenvedő félnek, illetőleg megbízottjuknak csak abban az esetben történjék saját kezéhez, ha az illetők a járásbíróság kerületében tartózkodnak; ha a felmondást kérő a maga részéről ilyen megbízottat meg nem neve/,, a kérvény visszautasítandó; ha pedig a felmondást szenvedő ilyen személylyel nem rendelkezik, részére ügygondnok rendelendő. Ez az intentio kitűnik a tervezetből, annál is iukább, mert a 2. §. 5. pontja végén zárjelben hivatkozik az 5. §-ra; hogy azonban a rendelet világosabb legyen, célszerűnek tartanám a tervezet 2. §. 5. pontjának és az 5. §. második és harmadik bekezdésének újra szövegezését. A 2. §. 5. pontja szerintem következőleg volna szövegezendő : Ha a fél, kinek a felmondás kézbesítendő, nem tartózkodik a járásbíróság kerületében, azon a járásbíróság kerületében tartózkodó személy nevének, lakásának és foglalkozásának megjelölését, kinek kezéhez a kézbesítés eszközlendő, ilyen személy nem létében pedig a kérelmet, hogy a felmondást szenvedő részére ügy. gondnok neveztessék. (5. §.) Az 5. §. második és harmadik bekezdése pedig következőleg volna szövegezendő : A kézbesítés a felmondást szenvedő fél részére azon személy kezéhez is történhetik, kire a felmondást szenvedő a bérlet tárgyának kezelését, vagy őrizetét bizta, ha ez a megbízott a járásbíróság kerületében tartózkodik; ha pedig sem a felmondást szenvedő, sem megbízottja nem tartózkodik a járásbíróság kerületében, a felmondási kérvény hirdetmény mellőzésével a biróság által kinevezett ügygondnok kezéhez kézbesítendő. Végül, miután a rendelet nemcsak a lakás, hanem minden bérlemény felmondása, átadása; kiüritése tárgyában követendő eljárást szabályozná, a tervezet 14. és 16. §-aiban a lakás, lakás-kiürités kifejezések bérlemény, bérleménykiürítés kifejezésekkel lennének felcserélendők s a rendelet általános címében a lakbér-felmondás, lakás-kiürités és bérelt lakás átadása helyett bérlet-felmondás, bérleménykiürítés és bérlemény átadása volnának alkalmazandók. Ezeket tartottam szükségesnek a kitűnő tervezetre vonatkozólag előadni. /Óvás, biztonság hiánya miatt. Dr. Frankfurter Sándor úrtól e cím alatt fölvetett kérdésre vonatkozólag legyen szabad megjegyeznem, hogy tudtommal az óvás fölvételi helye tárgyában eddig kétség sehol s sohase merült föl s igy ez iránybau a váltótörvény hézagáról annyival kevésbé szólhatni, a mennyiben hivatkozott rendelkezései értelmében a bizonytalanság miatti vagy biztosság hiánya miatti kereset és visszkeresetnek egyik sarkföltétele, hogy a váltó — a telepítés itt egészen mellékes és lényegtelen körülmény — az elfogadónál biztosítás végett bemutattassék és ezen bemutatás, valamint annak sikertelensége óvással igazoltassék. Ebből következőleg még az esetre, ha az elfogadó nemcsak állitná, de az óvatoló közeg előtt bizonyítaná is, h o g y a telepesnek a biztosítást tényleg elküldte, ez által sem ő, sem pedig előzői a biztosítási kereset és visszkereset alól ép oly kevéssé szabadulnának, mint a telep helyén fölvett óvás azt irányukban megállapíthatná, mert a vt. 23. és 24. §-ai rendelkezései értelmében a telepitett váltó elfogadása alapján az intézvényezett csak az elfogadott összegnek lejáratkor a telep helyén leendő kifizetésért váltójogilag felelős. A többi lejárat előtti váltócselekmény az intézvényezett, illetve elfogadó lakhelyén teljesítendő. A törvény szempontjából tudvalevőleg csak az a kétes, hogy az idegen váltó több elfogadói, illetve a saját váltó több kibocsátóinak egyike vagy másikánál a vt. 29. §. 1, vagy 2. pont alatti esetek beállta szül-e általában és ki ellen keresetet, illetve visszkeresetet? Dr. Hexner Gyula, ügyvéd Lifitó-Szt.-Miklóson. /A gyermekek megvédése az atyai (gyámi) hatalommal való visszaélések ellen a magyar jog szerint. Irta : dr. DOLESCHALL ALFRÉD, Budapesten. Tisztelt munkatársunknak e tárgyról irt jeles értekezéséből következőkben ismertetjük az illető törvényhozási intézkedéseket: A magyar Corpus juris és a Tripartitum a szülők, illetőleg az atya kötelességeit gyermekeik irányában hangsúlyozzák. Szent István decretumai kimondják, hogy az atyák kötelessége gyermekeik táplálásáról gondoskodni. A magyar szokásjog a római jog nvomaiban fejlődött. Ugyanis az atya fegyelmi hatalmát a gyermekei felett elismerve, a hatóság közbelépését mondja ki az esetre, ha nem volna képes gyermekeit sikeresen fegyelmezni. A törvényhozás a magyar szokásjogot azonban csakis 1723-ban fejlesztette odáig, miszerint a gyermekeik nevelését elhanyagoló atyák és gyámok meg-