A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 2. szám - A kir. Curia legújabb döntvénye. (1. r.)

A J O G. 11 tekintve ezen felismerésnek közvetlen és szükségszerű azon folyományát, mely szerint a büntetendő cselekmény elkövetésével megzavart jogrend helyreállítása az államhatalom kizárólagos jogkörébe helyezett közbüntetés alkalmazása által nem képezi a jogában, illetőleg jogi értékében megsértett személy részére rendelt elégtételt; hanem, hogy az, egyenesen a közület érdekében felállított és szervezett közintézmény természetével bir, mely ezen természetét, cselekvő nyilvánulásának egész rendszerén végig és szerves lényének mindenik külön kiágazására vonatkozólag változatlanul fentartja; tekintve a most kiemelt tételben már benrejlő azon származatot. hogy a jogrendnek megzavarása által megsértett közületet, a büntető igazságnak cselekvőségre felhívásában és az ennek folytán szükséges hatósági cselekvőségek egész sorrendjén — teljes hatálylyal - csakis a megsértett államnak nyilvános jelleggel biró személyesitője, az e célra rendelt köz vád ló képviselheti; tekintve, hogy ezen követelmény mellőzhetetlenségének felismerése hozta létre hazánkban az 1871: XXXIII. t. -c. által szervezett kir. ügyészséget, mint az állami közvád orgánumát; tekintve az imént idézett t. -cikk 1-ső §-ának következő szövegét: »az igazságszolgáltatás körül az állam közérdekeit a jelen törvény által meghatározott ügyekben a kir. ügyészség képvisel i«; tekintve, hogy a törvény ezen szavaiban, az általa életrehozott kir. ügyészségi intézmény rendeltetésének és hivatásának kijelentését tartalmazza, ezzel egyszersmind a kir. ügyészség feladatát, cselekvőségének törvényes körét, valamint e cselekvőség törvényes határait, elvi jelentőséggel megállapítja; tekintve, hogy az emlitett szakasz a kir. ügyészség hatáskörének határait, az állami közérdeknek az igazságszolgáltatás körüli s az idézett törvénycikkben meghatározott ügyekben való képviseletével jelölvén meg, ez által kivétel nélküli általánosságban törvényerőre emeli a törvényhozás azon rendelkezését: mely szerint a kir. ügyészség ezen körben, az államhatalomnak a törvény által rendelt személyesítője, közege és képviselője; tekintve, hogy azon ügyek, melyekre a kir. ügyészségnek az államhatalmat képviselő jog- és kötelességköre szabályozva van, az 1871: XXXIII. t. -c. szerint a bűnvádi és a fegyelmi ügyek, továbbá a börtönök feletti felügyelet: Mindezekből kétségtelen, hogy bűnvádi ügyekben a közvádlói hivatás a kir. ügyészséget az 1871: XXXIII. t. -c. 1. §-ának általános kijelentése alapján, függetlenül a büntetendő cselekmények vagy az ezekre vonatkozó, különben is csupán accidentalis természetű bírósági illetékességi osztályozásától, a maga teljességében, tehát valamennyi büntetendő cselekményre vonatkozólag s a bűnvádi eljárás egész vonalán illeti. II. Tekintve továbbá, hogy a kir. ügyészségnek közvádlói hivatása fentebb kiemelt értelemben jutott érvényre, mindjárt az 1871: XXXIII. t. -c. életbeléptével kifejlődött bírósági gyakorlatban is; tekintve különösen, hogy a kir. Curiának az 1871: XXXIII t. -c. után, de a btk. -ek életbelépte előtt hozott számos határozata által a kir. ügyészségnek a bűnvádi ügyekben általában, de a kihágásokra vonatkozólag is a biróság előtti képviseleti s különösen az ebben benrejlő és ebből folyó felebbviteli joga egyenes elismerést nyert; tekintve, hogy a kir. ügyészség közvádlói hivatásán a btk. -ek életbeléptetése által változás nem állott be; tekintve ugyanis, hogy az által, mert a btk. -ékben bizonyos büntetendő cselekmények elkövetése miatt a bűnvádi eljárás megindítása a sértett fél indítványától van függővé téve: sem ezen cselekményeknek a jogrendet sértő jellege nem változtatott s nem is változtathatott meg, sem pedig a kir. ügyészségnek közvádlói cselekvősége nem vesztette el valódi természetét; tekintve nevezetesen, hogy habár a törvényhozás, az i m é n t megjelölt esetekben, a büntetendő cselekmény által megsértett egyéni érdeknek, különösen fontos társadalmi indokoknál fogva, szemben az állami szemponttal, a bűnvádi actiót megakadályozó hatást tulajdonított; mindazonáltal az e tekintetben engedélyezett kivételesség sohasem birt s büntetőtörvényeink rendszerének alapján nem is birhat más értelemmel, mint hogy a sértett fél tétlensége esetében az állami büntető retributiónak szervezete is szünetel, sőt némely esetekben — a sértett félnek — idején kijelentett elállása következtében, a m á r megindult bűnvádi eljárás is megszűnik. De sohasem terjed a sértett e kivételes jogosultsága annyira, hogy általa a kir ügyészség közvádlói hivatásának béltartalma csorbittatnék s hogy a sértett fél indítványának megtétele I után a kir. ügyész jogkörének nem ugyanazon teljességével léphetne a megindított bűnvádi perbe s vehetné át közvádlói hivatásának teljesítését, mint a mely jogkör öt, a sértett fél indítványától független bűnvádi perekben vitátlanul megilleti. Tekintve, hogy az 1871: XXXIII. t. -c. -ben kifejezésre jutott v á d e 1 v alapján fejlődött bűnvádi joggyakorlatunk főbb vonásaiban a hazai r é g i b b joggyakorlatunkban fennállott vádrendszert honosítván meg, illetőleg a tisztúltabb felismerés irányzata mellett helyezvén újra hatályba: ezen rendszer folyományaként a közvetlenül sértett személy (eltekintve a sértett félnek a btk-nek különös rendelkezései alapján engedélyezett indítványozást és visszavonási jogától) a kir. ügyészséggel és ha ez a bűnvádi eljárás megindításának indítványozását megtagadná, vagy ettől az eljárás folyama alatt elállana, a kir. ügyész nélkül is képviselheti és fentarthatja a büntető bíróság előtt a vádat. De habár ez által a magán fél a bűnvádi perben igen fontos és értékes jogokat nyert: ezen jogosítványa mindazonáltal egyáltalán nem gyöngíti, annál kevésbé szünteti meg a kir. ügyészség közvádlói hivatását és nem csökkenti az ebben rejlő feladatokat. Sőt minthogy a magánfél csak az esetben képviselheti önállóan a vádat, ha erről a kir. ügyészség lemondott és minthogy a kir. ügyész a leghatározottabb lemondása után is, a pernek bármely stadiumában, minden indokolás nélkül újra beléphet a perbe és átveheti a vád képviseletét, mely egyszerű tény elégséges arra, hogy a vád vezetése az ő feladatába jusson; ezekből kétségtelen, hogy sem a btk. -vek nem tartalmaznak oly intézkedést, sem a bűnvádi eljárásban érvényre jutott vád rendszer nem ismer oly rend el kezést, mely a kir. ügyészségnek az 1871: XXXIII. t. -c. 1. §-á b a n kijelentett általános köz vád lói hivatását, vagy ebbeli jogkörét csorbítaná. III. Tekintve végre, hogy a btk. -eket életbeléptetö 1880: XXXVII. t. -c. 44. §-ának első bekezdése egyenesen rendel i, hogy »a kir. járásbíróságok hatáskörébe utasított vétségek esetében, az eljárásra nézve a kihágási ügyekben eddig követett szabályok szolgálnak i r á n y u 1«; ezen eljárási szabályok tehát a törvény által egyenesen fentartattak; tekintve, hogy ennélfogva ugyanazon §. második bekezdésének értelme csak az lehet, hogy a mennyiben a kihágásokra vonatkozó és fentartott eljárási szabályokban hézag mutatkoznék, az ennek pótlására szükséges intézkedések teendők meg rendeleti úton az igazságügyminiszter által; tekintve, hogy — mint ez már fentebb kiemeltetett — a kir. ügyészség korlátlan közvádlói jogköre a kihágási ügyekre vonatkozólag a btk. -ek életbelépte előtt is fennállott; a gyakorlatban érvényesülő, eddig követett és továbbra is irányul szolgáló szabályok tehát, összhangzásban az 1871. évi XXXIII. törvénycikk 1-ső szakasza szerinti kijelentéssel, a közvádló teljes jogkörét elismerték és fentartott á k; tekintve, hogy az 1880. évi aug. 15-én 2, 265. sz. a. i g a zságügy miniszteri rendelet az 1880: XXXVII. t. -c. 44. §án alapul, a melyre, mint kiadásának felhatalmazó forrására, egyenesen hivatkozik is; tekintve, hogy ezen rendelet — az imént emlitett indoknál fogva — illetőleg az ebben szabályozott eljárás csakis összhangzásban az alapját képező törvénynyel, tehát csakis összhangzásban az ezen törvény által fentartott gyakorlattal volt kiadható és csakis ezen összhangban bir törvényes léttel; tekintve, hogy ennek következtében a rendelet nem tartalmazhat oly intézkedést, mely ellentétben álla kiadása i d e j é b e n érvényben volt gyakorlattal, annál kevésbé tartalmazhat ily intézkedést, mely ellentétben áll a bűnvádi eljárásra vonatkozó tételes törvénynyel; tekintve ennélfogva az 1880. évet megelőzött joggyakorlatot és a kir. ügyészségi törvénynek kiemelt kijelentését: e két adatból önként következik: hogy a kir. ügyészség k ö z v á d 1 ó i teljes jogkörének, tehát kihágási ügyekben felebbviteli jogának is sértetlenül fenn kell állania és a bíróságok által fenn kell tartatnia, ha az említett rendelet ezzel ellenkező intézkedést tartalmazna is. Tekintve azonban, hogy ily ellentmondó rendelkezés az idézett igazságügyi rendeletben nincs; tekintve ugyanis, hogy az idézett rendelet 17. §-a 1. és 5. bekezdése szerint a kir. járásbíróságok a kir. ügyészség közvádlói jogainak érvényesítése végett a hivatalból üldözendő kihágások esetében az A. táblázatot az ítélet hozatala után ki-