A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 17. szám - Sajtó- és esküdtszéki törvénykezés

A JOG. 67 higany a tápcsatorna utján jutott az illető testébe; tekintettel arra, hogy a szakértő orvosok véleménye szerint ki van zárva, hogy D. József a halálozási anyakönyvi kivonatban emiitett brouehitis putrida betegségben halt volna el : az orsz. müvegyész és az orvosszakértök véleményei alapján megállapítható, hogy D. József halálát a tápcsatorna utján a testbe bejutott higanyhalvag \sublimat) okozta. G. Mátyás vádlott a vizsgálóbíró előtt tett, fentebb érintett beismerő vallomását az 1893. szept. 14—16. napjain megtartott első végtárgyalás alkalmával visszavonta; tagadta, hogy ő D. Józsefnek mérges folyadékot adott volna s előadta, hogy a vizsgálóbíró előtt azért vallott beismerőleg, mert a csendőrök szorították s ezektől félt s így nem való, hogy ő D. József elhalálozása okozója s hogy egyáltalán bűnös volna. S habár tény is az, hogy G. Mátyás kezén a vizsgálóbíró elé állítása alkalmával sérülések észleltettek, melyek a megláncolástól eredtek, de mert maga is kijelentette több izben, hogy ö bántalmazva nem lett, a csendőrség előtt tett vallomásának visszavonása sem indokolt, tekintve, hogy beismerő vallomását G. Mátyás a vizsgálóbíró előtt különböző időben történt kihallgatásakor több izben ismételte s töredelmesen azt is kijelentette, hogy midőn meghallotta, hogy D. József meghalt, annyira megrémült, hogy saját árnyékától is félt s hogy azóta nincs nyugta, éjjel-nappal remeg; tekintve, hogy G. Mátyás a szakértő orvosok előtt, midőn ezek az elmebeli állapotát vizsgálták, szintén beismerőleg szólt a dologról, illetve ismételte a vizsgálóbíró előtti vallomását, hogy vallomását akkor is fentartotta, mikor M. V. Rózával szembesittetvéu, ez őt arcul vágta, sőt még akkor is magát terhelte, a mikor ujabb gyanuokok merültek fel arra nézve, hogy K. Róza esetleg a mérget D. Mátyástól szerezte és adta be férjének ; az ily következetesen fentartott vallomást, melyet a kiderített tényállás is támogat, a megfélemlités alapjára visszavezetni akart visszavonást, melyet különben mi sem támogat, indokoltnak elfogadni nem lehet, illetve nem lehetett. Az előbb emiitett első végtárgyalás folyamán G. Mátyás következetesen megmaradt tagadása mellett, csak midőn már a vád és védbeszédek véget értek, lépett elő és azt a kijelentést tette, hogy őt a csendőrök szorították vallomástételre, ő D. Józsefné szül. K. Rózát nagyon szerette s szereti most is. az éjjel meggondolta a dolgot, most már bevallja az igazat, neki, K. Róza a férje halála után egy bizalmas pillanatban elbeszélte, hogy ö t. i. K. Róza adott be »szerecsika« követ pálinkába felolvasztva a férjének. G. Mátyás ezen nyilatkozata a vizsgálatnak K. Rózára leendő kiterjesztését tette szükségessé, minek folytán a pótvizsgálat el is rendeltetett és ugyanez alkalommal M. V. Róza másik vádlott, miután ellene más, mint G. Mátyás terhelő vallomása be nem szereztethetett s mert G. Mátyás terhelő vallomását is visszavonta s a vádat a kir. ügyész elejtette, szabadlábra helyeztetett. A pótvizsgálat megejtetvén, G. Mátyás a vizsgálóbíró előtt a végtárgyaláson K. Róza ellen tett terhelő kijelentését is visszavonta, majd a vizsgálóbíró előtt pár nap múlva kihallgatásra önként jelentkezvén, a K. Róza elleni terhelő kijelentését ismételte és K. Rózának szemébe is elmondta, hogy ő beszélte el neki, miszerint a »sziricsika« követ ö adta be férjének. K. Róza tagadta, hogy ő férje elhalálozása tekintetében bűnös lenne s miután ellene elegendő bizonyíték beszerezhető nem volt s a kir. ügyészség sem emelt ellene vádat, a K. Róza ellenében is folyamatba tett bűnvádi eljárás beszüntettetett és G. Mátyás és M. Józsefné irányában még fennálló vád folytán a végtárgyalás folytattatott. G. Mátyás az ujabb végtárgyalás folyamán is megmaradt ama kijelentése mellett, melylyel K. Rózát terhelte, de másrészről tagadta ismételve bűnösségét s azt is, hogy neki előzőleg tudomása lett volna a dologról. Tekintve azonban, hogy A. József tanú vallomása által bizonyittatott, hogy D. József rosszulléte napján G. Mátyás 2 — 3 deciliter folyadékot adott az elhaltnak ; tekintve, hogy tény az, hogy D. József még az nap este oly rosszul lett, hogy hányt, székelése volt, hab jött ki a száján és eszméletlen állapotba esett; tekintve, hogy az orvosszakértök véleménye szerint e tünetek a higanyhalvag mérgezés jelenségére engednek következtetni; tekintve, hogy az orsz. müvegyész és az orvosszakértők véleménye által megállapittatott, hogy D. József sublimatmérgezés következtében halt el; tekintve, hogy az orvosszakértök a higanymérgezésnek, a higanynak kenés vagy belső használata általi bevezetése által létrejöhető káros és ily tünetek mellett fellépő hatását teljesen kizárják; tekintve, hogy G. Mátyás D. Józsefnével tiltott szerelmi viszonyt folytatott s K. Rózát szive mélyéből szerette s annak kizárólagos birhatása reá nézve lélektanilag is indokolt, mert D. József halála után, elhagyva családi tűzhelyét, nevelésre szoruló gyermekeit, D. Józsefnével élt közös háztartásban; tekintve, hogy a vizsgálóbíró előtt töredelmesen és részletesen beismerte a cselekményt s hogy D. Józsefnek a baja hirtelen végzetessé vált; jog- és okszerűen bizonyittatott, hogy D. József halála G. Mátyás ténykedésének szándékos és előre tervezett eredménye. Mert V. János és F. Ferencnek az a vallomása, melybe a védelem erősen kapaszkodik, hogy G. Mátyást nem látták, hogy A. Józseffel és D. Józseffel beszélt volna, a kiderített tényállást annál kevésbé van hivatva megcáfolni, mert G. Mátyás az nap többször jött ki a faluból kocsival: de különben e tanuk is megengedik, hogy érintkezhettek, csak ők nem látták. Nem zárkózhatott el ugyan a kir. tszék annak a kijelentésnek felemlitésétől sem, hogy G. Mátyás elkövetési cselekedetére az ösztönzést más is megadhatta és erre őt más felbujthatta, a mely személy azonban a vizsgálat által ki nem derittetett, de ez nincs befolyással sem az ő tettességére, sem a minősítés eldöntésére; mert épen az előbb említett tanuk vallomása által az is bizonyittatott, hogy a kukoricaföldön D. Józseffel rajtuk és A. Józsefen kivül csak G. Mátyás érintkezett; tehát a halálos italt csakis G. Mátyás adta át D. Józsefnek. Mindezeknél fogva, tekintettel még arra a körülményre, hogy G. Mátyás elmebeli állapota is megvizsgáltatván, a szakértő orvosok véleménye szerint nevezettnél semmi oly rendellenesség nem mutatkozott, mely a bűncselekmény beszámithatóságát kizárná, D. Józsefnek erőszakos halállal történt kimúlására vonatkozóan G. Mátyás bűnösségét meg kellett állapítani. G. Mátyás bűnössége megállapítására vonatkozóan mit sem változtat az a körülmény, hogy G. Mátyás eleinte bűntársául M. V. Rózát nevezte meg, majd özv. D. Józsefné K. Rózát terhelte a büncselekménynyel, mert a vizsgálóbíró előtt saját ténykedésekép elismert cselekmények a vizsgálat egyéb adataival támogatva vannak. A mi a cselekmény jogi minőségét illeti, a kiderített tényállás és a lélektani indokok figyelembe vétele után kétség sem lehet az iránt, hogy a cselekmény higgadt megfontolásban született s a tervszerűség minden kellékével ellátva hajtatott végre, mert G. Mátyásnak egymagában az a ténykedése, hogy méreg ölte meg D. Józsefet, megállapítaná a praemeditatiot, mert a higanynak megszerzése bármily alakjában is oly nehézségekbe és akadályokba ütközik, melyek az esetleges felindulást, a melyek nála fent sem forogtak, minden esetre lecsillapíthatták volna; dc tekintetbe véve azt, hogy G. Mátyás a mérget d. e. szerezte meg és csak d. u. 5 órakor viue ki, ez az idő oly hosszú, a mely alatt tervezett tettének horderejél higgadtan, nyugodtan megfontolhatta. G. Mátyás bűncselekménye a btk. 278. §-ába ütközik s bűnössége a fentiek szerint megállapittatván s a most hivatkozott §-ban meghatározott bűncselekmény tényálladéka ekkép teljesen kimerítve lévén, G. Mátyás a btk. 278. §-ába ütköző gyilkosság bűntettében volt bűnösnek kimondandó s ezen §. alapján a rendelkező részben kiszabott büntetéssel volt sújtandó. A büntetés kimérésénél nevezett vádlott rovatlan előélete, a bűncselekmény elkövetése óta elmúlt hosszabb idő enyhítő körülményül vétetett, mely enyhítő körülmények súlyosbitó körülmény hiányában s a mellett, hogy a bűnösség megállapítása csak közvetett bizonyítékokon alapszik, tették indokolttá a btk. 92. §. alkalmazását. E helyen még megjegyeztetik, hogy G. Mátyás védelme részéről történt ama felhozás, hogy az orsz. müvegyész a második vizsgálat alkalmával nem D. József hullarészét vette vegyvizsgálat alá, mert a 35. n. sz. a. felküldött anyagokra vonatkozó jegyzékben hullarészek nem foglaltatnak, figyelmet nem érdemel, mert az orsz. müvegyész 37. n. sz. jelentése szerint is a felküldött anyagok közt hullarészek voltak s ilyenek vizsgálat alá is vétettek stb. A szegedi kir. itélő tábla (1893. dec. 19. 5,684. sz. a.) : Tekintettel a vádlott büntetlen előéletére, a cselekmény elkövetése óta a büntető eljárás megindításáig eltelt hosszú időre, vádlottnak a bűnösség megállapítására főkép bizonyítékot képezett beismerésére, a kir. törvényszék ítélete részben megváltoztattatik és vádlott 15 évi fegyházra Ítéltetik stb. A m. kir. Curia (1894. márc. 15. 1,444. sz. a.): A kir. itélő táblának Ítélete II. r. vádlott tekintetében helybenhagyatik; ellenben I. r. vádlott G. Mátyásra vonatkozólag mindkét alsó bíróság Ítéletének megváltoztatásával G. Mátyás az ellene gyilkosság büntette miatt emelt vád és következményeinek terhe alól fölmentetik és ehhez képest azonnali szabadlábra helyezése iránt a birói ügyviteli szabályok 158. §-ában előirt intézkedés nyomban megtétetik. Indokok: Eltekintve attól, hogy ha teljes tartalma szerint elfogadtatik a G. Mátyás által a vizsgálóbíró előtt első kihallgatása alkalmával tett beismerő vallomása, még akkor is kétely férne ahhoz, hogy D. József halálát nem más valaki, hanem G. Mátyás okozta, mert M. Józsefnének felmentése folytán sem vehető bizonyítottnak, hogy ez a vádlott valóban mérget adott G. Mátyásnak D. József megölése végett, tehát egyáltalában tárgyilag nincs bizonyítva sem az, hogy azon ital, melynek átadását A. József tanúsítja, valóban mérget tartalmazott; sem pedig, hogy ezt D. József valóban megitta és ennek következtében meghalt; annyi kétségtelen, hogy a jelen bűnügy eldöntésénél a jogi kérdés abban összpontosul, vájjon G. Mátyásnak a vizsgálóbíró előtt tett önvallomása, későbbi tagadása ellenében is bizonyítékul elfogadható-e és csak másodsorban lenne megbírálandó, vájjon ennek elfogadása esetén vezethet-e arna beismerés, kapcsolatban a beszerzett és esetleg az alsó bíróságok feloldása utján eszközlendő pótvizsgálatta! még beszerezhetöknek mutatkozó egyéb bizonyítékokkal és tárgyi adatokkal, a vádbeli cselekmény megállapítására és a bűnösség kimondására? Előbbinek méltatásánál arra a feltevésre, mintha G. Mátyás azon tudatában, vagy a csendőri eljárás folyama alatt benne keletkezett azon hitben lévén, hogy D. Józsefet ennek neje K.