A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 17. szám - Sajtó- és esküdtszéki törvénykezés

68 A JOG. Róza ölte meg, ki e miatt vizsgálat alá vettetvén, vádlott esetleg az e nő személye iránt táplált szerelemből vállalt magára a csendőrség és a vizsgálóbíró előtt oly cselekményt, melyet valóban el nem követett, nem forog fenn elegendő alap; valamint el nem fogadható vádlottnak azon állítása sem, hogy ő is a csendőrségtöl szenvedett testi bántalmazások miatt kényszerült beismerésre, mert a vádlottnak testi vizsgálásáról fölvett látlelet a bilincs által okozott felületes bőrhorzsolásnak nyomain kívül egyebet meg nem állapithatott és bántalmazás miatt ekkor vádlott sem panaszkodott Ellenben szorítkozva csak azon tisztán jogi kérdésre, vájjon a vádlott által a vizsgálóbíró előtt tett önvallomás bir-e oly kellékekkel, melyek miatt annak visszavonása birói figyelmen kivül hagyandó lenne, azt kellett megállapítani, hogy azon beismerés, mit vádlott a vizsgálóbíró előtt tett és a melyre az alsó bíróságok marasztaló ítéletüket alapítják, nem tekinthető oly kifogáson felül állónak és szabályszerű módon jegyzőkönyvbe foglaltnak, miszerint az minden kényszertől mentnek, komolynak és ha'ározottnak volna elfogadható, tehát a melytől való későbbi eltérések •agy annak teljes visszavonása különösen bizonyítandó vagy valószínűsítendő lenne és a mely külön bizonyításnak sikertelensége esetén nem a későbbi tagadás, hanem az előbb tett beismerés lenne az Ítélet alapjául veendő. Ugyanis az okt. 24-iki végtárgyaláson kihallgatott azon községi olőljárósági tagok része, kik a beismerés nagyobb hitelessége céljából a vizsgálóbíró eljárásánál jelen voltak és a kiknek szavahihetősége az ügyfelek részéről nem kifogásoltatott, egybehangzólag és eskü alatt azt tanúsítják, hogy midőn a vizsgálóbíró vádlottat vallomásának következményeire figyelmeztette, ez magába szállva határozottan kijelentette, hogy nem ugy áll a dolog, mint előbb mondotta. (»Egy Istenem, egy lelkem, nem ugy volt!«) Ezen egyidejű, vádlott előbbi feleleteivel ellenkező, határozott, lényeges kijelentést, melynek megtörténte a fentebbiek szerint bizonyítva van, a vizsgálóbíró a jegyzőkönyvbe fel nem vette, annak nyomán nem folytathatta annak vádlott kihallgatását. De vallják ugyanezen tanuk azt is, hogy vádlott a fentebbi kijelentéssel a jegyzőkönyv aláirását megtagadta, mire a vizsgálóbíró azzal felelt: »én vesződtem magával 3 órán át, a mit mondott, azt jegyzőkönyvbe vettem, itt hálni nem akarok, azért írja alá a vallomását, holnap majd mondhat, a mit akar, azt is jegyzőkönyvbe veszem!« Vádlott csak e rábeszélés hatása alatt irta alá nevét. Hozzá véve ezekhez, hogy vádlott márc. 5-én történt ezen kihallgatás után csak 6 nap múlva hallgattatott ki és ekkor csak lényegtelen eltérések magyarázata képezte a kérdések tárgyát, mig a hat hónap múlva eszközölt harmadik és utolsó kihallgatáskor is csak a zárkérdés vonatkozott a cselekményre és ebben is a tényállás csak a kérdésbe foglalva adatott vádlott elébe ; mire a felelet csak az volt, hogy: »igen is !« minek folytán még azt sem lehet vita felett álló módon bizonyítottnak venni, hogy vádlott egyáltalán beismerő vallomást tett volna. Miután pedig a vádlott elleni bizonyítékul csalc ezen állítólagos beismerése hozatott fel; ez pedig a most felsorolt körülmények között ilyenül el nem fogadható és miután A. József tanú vallomása, a haláleset gyanús körülményei, valamint a vegyvizsgálati adatok és az ezekre alapított szakértői következtetések is csak az önvallomással kapcsolatban birnak jelentőséggel, e nélkül azonban puszta gyanuokokká válnak és miután az illető bírák előtt kijelentett határozott tagadással szemben az orvosszakértők előtt tett bíróságon kivüli beismerése nem szolgálhat marasztaló ítéletre kellő alapul: mindkét alsó bíróság ítéletét G. Mátyásra nézve megváltoztatni, őt az ellene emelt vád és következményeinek terhe alól fölmenteni és azonnali szabadlábra helyezése iránt az intézkedést megtenni kellett stb. Ügyvédi rendtartási ügyekben Tekintve, hogy az 1874: XXXIV. t.-c. 54. §-a általában kereseti jogot ad az ügyvédnek a képviselt fél ellen a reá bizott ügyben tett kiadásainak, időveszteségének és jutalomdíjainak érvényesítésére : az 1877 : XXII. t.-c. 36. §-áiiak ama rendelkezése, hogy a meghatalmazott díjainak és költségeinek birói megállapítását, kivéTén a 35. §. eseteit, saját fele ellenében sem követelheti, a meghatalmazott ügyvédet nem akadályozza abban, hogy emiitett dijait és kiadásait megbízójával szemben az 1874: XXXIV. 58. §-ának Tégbekezdésében kijelölt bíróság utján érvényesíthesse. A nagykárolyi kir. járásbíróság (1892. április hó 22-én 2,2-iO. sz. a.): Erőss Gyula ügyvéd felperesnek személyesen védekezett C. Mihály alperes ellen 35 írt 12 kr. és jár. erejéig indított perében következőleg itélt: Ha felperes leteszi a főesküt arra, hogy alperessel a folyó évben az összes ügyvédi díjakra nézve, melyekkel alperessel szemben követelésben volt és igy a keresetben foglaltakra nézve is, le nem számolt olyképen, hogy minden megjelenéseért 75 krt számított s a számolás eredményeképpen a már eddig teljesített fizetések után alperes 4 frt 75 krral maradt adósa és hogy 4 frt 75 krnak alperes által végkielégítésül való fizetésében meg nem egyeztek, alperes köteles felperesnek 25 frt 97 kr. tőkét stb. megfizetni. Ha felperes az esküt le nem tenné, keresetével elutasittatik stb. Indokok: Alperes a kereseti követelés fennállását illetőleg kifogással élvén, kifogásában felhozott állításának bizonyítására főesküt kínált, mely eskü felperes által elfogadtatván, más bizonyíték hiányában az 1868 : LIV. t.-c. 230. §. értelmében megítélendő volt stb. A debreceni kir. Ítélő tábla (1892. évi november hó 18-án 3,700. sz. a.): A kir. járásbíróság Ítélete, a mennyiben a főeskütol feltételezetten megítélt 25 frt 97 krt túlhaladó kereseti követelés iránt rendelkezést nem tartalmaz, elutasitandónak vétetvén, mint nem felebbezett érintetlenül marad, egyebekben azonban megváltoztattatik és felperes keresetével elutasittatik stb. Indokok: Felperes keresetét az A) alatti díjjegyzékben felszámított oly ügyvédi munkadíj és költség megfizetésére intézte, a mely díjak és költségek magának az A) alatti mellékletnek tartalma szerint kisebb polgári peres ügyekben teljesített képviseletből erednek; tekintve azonban, hogy az 1877 : XXII. t.-c.^ 36. §. 2. pontja értelmében ily címen igényelt díjainak és költségeinek megállapítása a 35. §. eseteinek kivételével a meghatalmazott saját fele ellenében sem igényelheti, a miből okszerüleg az következik, hogy a meg nem állapitható eme díjak és költségek a megbízó irányában egyáltalán nem érvényesíthetők, tekintve továbbá, miszerint felperes maga sem állítja, hogy a kereseti követelés alapját képező munkálatok és kiadások az 1877 : XXII. t.-cikk 35. §-ában felsorolt esetek valamelyikében teljesíttettek volna, ezeknél fogva stb. A m. kir. Curia (1894. évi február hó 22-én 606. sz. a.) : A másodbiróság ítélete megváltoztattatik, felperes ügyvédnek a kisebb polgári peres ügyekben felmerült és részéről 25 frt 97 kr. és járulékaira leszállított díjai és költségei külön, illetve jelen per utján követelhetéséhez való joga megállapíttatik és a másodbiróság a per érdemleges megvizsgálására utasittatik. Indokok: Felperes keresetét az A) szám alatt mellékek jegyzékben felszámított oly ügyvédi díjak és költségek iránt támasztotta, melyek kisebb polgári peres ügyekben teljesített képviseletből erednek. Való ugyan, hogy az 1877 : XXII. t.-c. 36. §. értelmében a meghatalmazott díjainak és költségeinek saját fele ellenében való birói megállapítását, kivévén a 35. §. eseteit, ezen eljárásban nem követelheti és felperes maga sem állítja, hogy a kérdéses munkálatok és kiadások az 1877 : XXII. t.-c. 35. §-ában felsorolt esetek valamelyikéből merültek volna fel; tekintettel azonban arra, hogy az 1874 : XXXIV. t.-cikk 54. §-a általában kereseti jogot ad az ügyvédnek a képviselt fél ellen reá bizott ügyben tett kiadásának, időveszteségének és jutalomdíjainak érvényesítésére ; az 1877 : XXII. t.-c. 36. §-ának idézett rendelkezése pedig a meghatalmazott ügyvédet nem akadályozza abban, hogy emiitett díjait és kiadásait megbízójával szemben, az idézett t.-c. 58. §. végbekezdésében kijelölt biróság utján érvényesíthesse; és ezek szerint felperes kereseti jog hiányából el nem utasítható: annál fogva a fentiek szerint határozni kellett. Kivonat a „Budapesti Közlöny"-ből. Csődök : Ozv. Dajevits Ferencné e., szegzárdi tvszék, bej. máj. 9, félsz. máj. 28, csb. ifj. Závody Albin, tmg. dr. Schvetz Antal. — Gróf Zichy Hermann e., pozsonyi tvszék. bej. jun. 30, félsz. jul. 3, csb. Puschmann Ödön, tmg. Zernek Károly. — Klein Eszter és Klein Mór e., nyíregyházi tvszék, bej. jun. 19, félsz. jul. 19, csb. dr. Szikszay György, tmg. dr. Deme Ignác. — Boros Henrik e., budapesti tvszék, bej. máj. 25, félsz. jun. 6, csb. Chira, tmg. Csetényi Adolf. - Kron Mihály és neje e„ — — — tvszék, bej. máj. 2G, félsz. máj. 28, csb. Sikabonyi Angyal Pál, tmg. dr. Leeh Károly. — L()W Dániel e., besztercei tvszék, bej. jun. 7, félsz. jun. 25, csb. dr. Bodolla Béla, tmg. dr. Láng Gusztáv. - Hoffmann Albert e., zala-egerszegi tvszék, bej. máj. 20, félsz. jun. 6, csb. Nagy Géza, tmg. dr. Jámbor Márton. — Grünhut Sándor e., szegzárdi tvszék, bej. máj. 16, félsz. máj. 28, csb. ifj. Závody Albin, tmg. dr. Moldoványi István. — Neustiidtl József e., gyulai tvszék, bej. jun. 19, félsz. jul. 18, csb. Pallay Jenő, tmg. dr. Perger Elemér. — Haas S. e., szombathelyi tvszék, bej. máj. 31, félsz. jun. 15, csb. Mennyey László, tmg. dr. Weidlich Lajos. Mandel Mór e., nagyváradi tvszék, bej. máj. 31, félsz. jun. 5, csb. Jelentsik István, tmg. Schenk Emil. Pályázatok: A dettai jbiróságnál aljegyzői áll. máj. 5-ig. — A csikszeredai tvszéknél a 1 j e g y z ö i áll. máj. 5-ig. — A szegedi kir. Ítélő tábla kerületében 6 (hat) joggyakornoki áll. máj. 7-ig. — A pancsovai tvszéknél birói áll. máj. 6-ig.— A győri kir. Ítélő tábla kerületébentöbbjoggyakornoki áll. határidő —. - A perlaszi jbiróságnál albirói áll. máj. 6-ig. — A kaposvári tvszéknél aljegyzői áll. máj. 8-ig. — A veszprémi kir. ügyészségnél a 1 ü g y é s z i áll. máj. 8-ig. — A gálszécsi jbiróságnál albirói áll. máj. 10 ig — A perlaszi jbiróságnál aljegyzői áll. máj. 10-ig. Nyomatott a »Pesti könyvnyomda-részvény-társaság«-nál. (Hold-utca 7. sz.)