A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 2. szám - A kir. Curia legújabb döntvénye. (1. r.)

10 A JOÖ. Ez a rendelkezés nagyon világos volna, ha nem lenne kót homályos helye. Az egyik a »személyi pótlék« elnevezés, a másik a »fizetési többlet« kitétel. Annyiféle pótlékot teremtett az uj törvény, hogy a tulajdonképeni törzsfizetést sok esetben a számfejtő hivatalok is csak fejtöréssel számithatják ki. Vegyünk fel például egy budapesti tiz éves ügyészt. Ennek van most 1,6 00 frt t ö r z s f i z e t é s e, 500 frt ügyészi pótléka, 400 frt működési pótléka, 200 frt t i z é v e s korpótléka. 500 frt lakpéuze és 100 frt. lakpénz pótléka. Ez hatféle fizetés. Melyik már most az a »személyi pótlék«, a mely a »fizetési több!et« erejéig mindig beszüntetendő s melyik az a »fizetési többlet«, mely a »személyi pótlékou absorbeálja ? A törvény 6-ik g-ából megtudunk annyit, hogy az 5 és 10 éves pótlék »fizetés természetével biró személyi pótlékkénU folyósítandó s ez a mag;isabb fizetésbe való kinevezés, vagy előléptetés esetében a 2. §. szerint a »fizetési többlet« erejéig beszüntetendő. A 17. §. 4. pontjából pedig azt olvassuk ki, hogy az ezen uj törvény alapján lefokozott birák, ügyészek, albirák, alügyészek és jegyzők az addig élvezett fizetésüknek megfelelő többletet szintén »fizetés természetével biró személyi pótlékként« kapják, a melybe azonban a 2. §. c) pontjában rendszeresített »működési pótlékuk« beszáinhtatik. íme tehát, az egyik pótlék beszámittatik a másik pótlékba és mind a kettő a G. §. értelmében beszámittatik a harmadikba, vagyis a korpótlékba s végül ezen három egymásba beszámított különféle pótlék beszámittatik a fizetésbe s ennek többlete erejéig mindenkor beszüntet t e t i k. A megoldandó kérdés már most csak az, hogy mit kap az olyan szerencsétlen biró vagy ügyész, a ki mindezen complicatiókat még azzal is fokozza, hogy a VIII-ik fizetési osztály első fizetési fokozatába jut? Mi lesz ennél a »fizetési többlet? Az az 1,600 frt-e, mely megfelel a VIII. osztály első fokozatának? Az a 2,000 frt-e, mely az 1,600 frtnyi második fokozatú fizetésnek és a fizetés természetével biró 400 fit működési pótléknak összegezéséből ered s megfelel a budapesti biró és ügyész régi törzsfizetésének? Az a 2,200 frt-e, mely az előbbi kettőnek és az érdembe hozott 200 frtos 10 éves pótléknak az eredménye? Avagy az a 2,400 frt, a mely az előbbi háromnak és a VIII. osztály 2 ik és első fizetési fokozata közötti '200 frtos különbözetnek összesítéséből származik ? Ha a törvényhozás egyenlő m írtékkel akart mérni az egy összlétszámba tartozóknak — pedig mást nem akarhatott — akkor nem helyesen fogalmazta a törvényt, mivel annak szavai szerint csak azoknak emelte a fizetését, a kik nem deceunisták ; ezeket pedig azért, mert 10—15 — 20 éven át ugyabban az állásban, csendesen, észrevétlenül, fegyelmi büntetés nélkül működtek s igy az 1671. évi XXXI. t.-c. 11. §-a alapján önmagoknak emelték a fizetést: nem méltatta figyelmére; pedig ha valaki, ugy ezek az »elfelejtettek és mellőzöttek« szolgáltak rá a többletre. Az ő többletük azonban alkalmasint a számfejtő hivatalok személyzetének szaporítására fog fordíttatni; mert az eddigi munkaerő nem lesz elegendő a fentebb feltett számtani feladvány megfejtésére. A kinevezéseknél is lehetne beszélni arról, hogy tulajdonképen miért veszíti el a decennista a keservesen megszolgált s eg) hannad tiszti levonás alá vetett többletet s miért kap például táblai biróvá kinevezésekor csak annyit, mint az a szerencsésebb kollegája, a ki a törvényes 5 évi minimum elmultával lesz kinevezve, a mi nem ritkaság. De hát a kinevezésnél még könnyen belenyugszik a kinevezett. Hanem hogyha a fokozatos előléptetésnél is bele kell majd nyugodnia, akkor valószniüleg nem nyugszik bele, hanem megint kérvényezni kez I s a törvény oly módosítását fogja kívánni, hogy a 6. §. végbekezdése által a tanárokra, egyetemi könyvtárőrökre és tisztekre kimondott az a kedvezmény, miszerint ezeknél a korpótlékok sem a magasabb fizetésbe való kinevezésnél, sem a fokozatos előléptetésnél nem szüntettetnek be : a bírákra is kiterjesztessék. Íme, azért várja a bírói kar az országos összlétszám nyilvánosságra hozását, hogy lássa a törvény gyakorlati alkalmazását s okulva annak eset! ges hiányain, felhívja rá a közfigyelmet. Reméljük, hogy a »Kr;stkindli« meghozza azt is s mindenki idejekorán tájékozódhatni fog még arról, hogy a jövő rövid farsang folyamán köthet-e már »kötelező polgári házasságot« a »fizetési többlet« rovására. Legyen rajta a Kegyelmes úr, hogy nőtlen és talán roszul nősült hivatalnokai első sorban részesedhessenek a korszakalkotó törvény áldásaiban. A kir. Curia legújabb döntvénye. Irta: dr. Edvi ILLÉS KÁROLY, budapesti ügyvéd. * Előttünk fekszik a kir. Curia legújabb, e lapok m. é. 53. számában közölt bűnügyi döntvénye és erre vonatkozólag Csemegi Károly nyugalomba vonult curiai tanácselnök urnák még hivataloskodása alatt készített, de közbejött nyugalomba vonulása folytán hivatalosan nem haszuált indokolása. Rendkívüli érdekkel és tudományos értékkel bir ezen indokolás ismertetése, különösen szembeállítva a fenti döntvényhez kiadott hivatalos indokolással. A Curia egyik legfontosabb, úgyszólván törvényhozó feladata : a döntvények alkotása. Irányadókul tekintik ezeket és méltán, az összes bíróságok ; de irányadó erejük forrása első sorban nem a Curia tekintélye, hanem az a meggyőző, benső igazság, a mely alapjukat képezi s a mely az indokolásban nyer kifejezést. A Curia büntető osztálya ez ideig 69 döntvényt hozott, melyek részint a büntetőtörvénykönyvekre, részint a bűnvádi eljárásra vonatkoznak. E döntvények indokolásánál az inductiv módszert és az annak megfelelő formát fogadta el és követte a legújabb döntésig a Curia. Kiiuduló pontul mindenkor az eredménytől legtávolabb eső, de ezzel mégis összefüggő tételt állította fel. E tétel mindig va'araely egyszerű, senki által kétségbe nem vont és nem vonható alfp gazságot jelentett ki, a melyből azután egy második, ebből ismét egy harmadik és további igazság következett, mig végre a Curia által kimondani akart főigazság, vagyis maga a döntvény, mint elodázhatatlan származata az alapul vett tételnek, előállott. Ez az inductiv módszer s ez az egyedül helyes és meggyőző bizonyítási mód. Mert ha igaz az eŰő tétel s ha a logica követelménye szerint szorosan egymásután folynak ebből a további következtetések, a nélkül, hogy a lánj valahol megszakadna, ekkor igaz és hozzáférhetetlen a legvégső következtetés is. Vájjon mind ilyen-e a Curia eddigi döntvénye : az kérdés és kritika tárgya lehet. Annyi azonban bizonyos, hogy e döntvények ugy külső megjelenésük, valamint béltartalmuk tekintetében mind magas színvonalon állanak s méltók az ország legfelsőbb bíróságának tekintélyéhez. Köztudomású, hogy ezek a döntvények, alig néhánynak kivételével, Csemegi Károly tollából kerültek ki. Az indokolások egyöntetűsége mutatja, hogy azok egy kéznek jogászi mesterművei. Az utolsó döntés óta közel három évi szünet állott be. Csak legújabban ült ismét össze a Curia büntető tanácsainak teljes ülése, hogy meghozza bgújabb döntését. E döntés azonban nem folytatása az eddigieknek. Két okból nem az. Egyfelől ugyanis az szolgált erre alkalmul, hogy több kir. tábla között elvi ellentét keletkezett ama kérdésre nézve : megilleti-e a kir. ügyészt az önálló felebbezési jog a kir. járásbíróság hatósági köréhez utalt magán inditványú vétségek és kihágások eseteiben. Az ilyen ellentétet az 1890 : XXV. t.-c. 13. §-a folytán a Curia van hivatva kötelező erejű döntéssel kiegyen'iteni. A legújabb teljes ülési határozat tehát e törvénycikkre alapított első számú büntető döntvénye a kir. Curiának. Másfelől megszakította a folytonosságot az a körülmény, hogy a Curia ezúttal eltért az inductiv s általában a tudományos bizonyítás módszerétől s e helyett, nyilván a könnyebb érthetőség szempontjából, az immár meghaladottnak vélt »stylus curialis«hoz tért vissza. E visszatérés oka első sorban az, hogy Csemegi Károly időközben nyugalomba lépett. Mert ha ez egyelőre meg nem történik: ma nem a hivatalos lap m. é. dec. 22-iki számában megjelent, hanem a Csemegi által szerkesztett nagyszabású indokolás foglalna helyet a döntvények sorozatában. Csemegi Károly ugyanis visszavonulása előtt, mint a kérdéses döntvény meghozatalával foglalkozott teljes ülés elnöke, elkészítette e döntvény indokolását is; de mielőtt ennek hitelesítése végett a teljes ülés újra összejött: ő már kivált a Curia kötelékéből. Ily körülmények között a Curia nem érezte magát hivatva ez indokolás elfogadására, hanem készített egy másikat, a melyet egészen a magáénak vallhatott. Á hivatalos indokolást a »J o g« mult évi 53-ik száma már egész terjedelmében közölte. Csemegi Károly indokolása alább következik. Ez indokolásnak a hivatalos szöveggel való összehasonlításából mindenki levonhatja a következtetést. Egyszersmind beláthatja ebből mindenki, hogy mit vesztett a kir. Curia s mit vesztett a magyar igazságszolgáltatás Csemegi Károly elvesztése által. I. Tekintve a büntetendő cselekmény általánosan elismert azon természetét, hogy elkövetése által első sorban nem a közvetlenül megsértett személy, hanem az állam illetőleg az államnak törvényeiben és intézményeiben megállapított és védelmezett jogrendje támad tátik meg;** * Dr. Edvi Illés Károly úr igéretét birjuk, hogy lapunkat becses közleményeivel gyakrabban szerencséltetni fogja. A szerkesztősig. ** A riikitott betűkkel nyomtatott helyek az eszmemenetet jelzik. Ezek áttekintéséből első pillanatra kitetszik az indokolás logikai rendje és az a szoros összefüggés, mely e magasröptű müvet az inductiv bizonyítási módszer maradandó becsű mintájává avatja.