A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 17. szám - Sajtó- és esküdtszéki törvénykezés

134 A J OGh cserélvén fel, valamennyi tagján k a szavazatával kettő ellenében a házasságjogi törvényjavaslat 165. §-a után a következő új szakasz felvételét határozta el: »Tekintettel az 186S : XXX. t.-c.-nek rendelkezésére, a magyar állampolgárok házasságára nézve a következők rendeltetnek : Magyar községi illetőségű magyar állampolgár HorvátSzlavonországok területén és horvát-szlavón községi illetőségi! magyar állampolgárnak Magyarország területén kötött házasságára a jelen törvény 131—134., 136 —138., 140-141. §-aiban foglalt rendelkezések megfelelőleg alkalmazandók. Ezen § ok alkalmazásánál: a) a horvát-szlavón községi illetőségű magyar állampolgárokra a külföldiek tekintetében megállapított rendelkezések; b) Horvát-Szlavonországok területére a külföld tekintetében megállapított rendelkezések az irányadók ; c) ha horvát-szlavón községi illetőségű magyar állampolgár magyar községi illetőséget, vagy ha magyar községi illetőségű magyar állampolgár horvát-szlavón községi illetőséget szerzett, ugyanazon szabályok alkalmazandók, a melyek meg vannak állapítva az esetre, ha külföldi magyar állampolgárságot, vagy magyar állampolgár külföldi állampolgárságot szerzett.« Polónyinak bizalmatlansági indítványát a bizottság valamennyi tagjának a szavazatával egy tag (a Polónyi) szavazata ellenében mellőzte. Ezután Szilágyi miniszter kijelenti, hogy az uralkodóház tagjaira vonatkozólag a törvényjavaslat tárgyalásának folyamán közvetlenül a ház előtt fog javaslatot tenni, a melynek a bizottsághoz leendő utasítását fogja kérni. Javaslata a következő elvekre lesz fektetve : 1. Az uralkodóház tagjainak Ausztriában kötött házassága az ottani, Magyarországban kötött házassága pedig magyar törvények szerint ítélendő meg. 2. Az uralkodóház tagjainak házasságához a király beleegyezése szükséges. 3. A felmentést a házassági akadályok alól, a mennyiben felmentésnek helye van, a király adja meg. 4. Az uralkodóház tagjainak Magyarországon kötendő házasságainál a polgári tisztviselő, a magyar miniszterelnök, ennek akadályoztatása esetében a felség által megjelölendő más magyar miniszter. 5. A királyi ház tagjai meghatalmazottak utján is köthetnek házasságot. Polónyi a bizottsági jelentés benyújtását függőben kívánja tartatni a miniszter által jelzett előterjesztés tárgyalásáig. A bizottság mellőzte ezen indítványt s elhatározta, hogy a miniszter nyilatkozatát felvévén jelentésébe, a jelentést a ház elé fogja terjeszteni. T e 1 e s z k y előadó előterjeszti ezután a bizottsági tárgyalások során módosított szakaszokra nézve a kiküldött albizottság szövegezési javaslatait, a melyeknek elfogadásával az ülés véget ért. Ausztria és külföld. A végrehajtási zárgondnok nincs jogosítva a neki járó díj megállapítása előtt a zárlat folyamán befolyt összeg egy részét visszatartani, de a bíróság a már viselt költségek fejében, a nélkül természetesen, hogy ez által a sequestratió összes kölbégei bírói megállapításának praejudicálna, a végrehajtási zárlatból befolyt összeg egy részét a zárgondnok kezeinél hagyhatja. (Bécsi legf. ítélőszék 14,331/1892. sz.) Azon megállapodás, hogy az árú »november végével« szállítandó, az ügyletet nem teszi fix ügyletté. (Bécsi legf. ítélőszék 14,555/1892. sz.) Ha a szakértői szemle által egy aláirás valódisága bizonyítva lett is, a birónak jogában áll a kéziratok összehasonlítását személyesen eszközölni és saját belátása szerint határozüi. (Bécsi legf. ítélőszék 14,191/1892. sz.) Mással közösen kiállított s az utóbbi birtokában hagyott okiratnak aláirása nem állapit meg birtokközösséget s a másolatvétel megtagadása nem képez birtokháboritást. (Bécsi legf. ítélőszék 14,462/1892. sz.) S é r e 1 e m.* Megint a budapesti V. kerületi járásbíróság. Furcsa dolgok történnek az V. ker. járásbíróságnál. Csak a mull számunkban kénytelenek voltunk e rovat alatt oly jelenségekre felhívni az illetékes körök figyelmét, melyek azon elszomorító tényt vázolják, hogy a kezelésben, az ügyek gyors elint éz é s é ben e bíróság mindinkább elmarad a többi fővárosi, sőt sok vidéki járásbíróság mögött. De már régóta általános a nézet az " Ezen rovatban, progtammunkkoz híven, teljes készséggel lért nyituuk a jogos és tárgyilagosan előadott panaszoknak. Felelősséget az ezen rovat alatt közlőitekért nem vállalunk. A közlő nevét ki nem teszszűk, ha kívántatik. Velünk azonban az mindig tudatandó. A szerkesztőség. ügyvédi körökben, hogy ezen járásbíróságnál ítélkezés szempontiából is ugyanezen jelenségek constatálhatók. Szomorú ez mindenesetre a jogkereső közönségre nézve. Es nem eléggé ajánlható volna ezen járásbíróság derék vezetőjének, hogy albirái ítélkezéséről is az Ítéletek betekintése által meggyőződést szerezne magának, nehogy csakugyan olyan dolgok történjenek, milyen a következő : i/i * r/i E°y ügyben ugyanis felperesnek fóesku ítéltetett meg. A lel kérvényileg késznek nyilatkozik az eskü letételére, mire a jbiróság szabályszerűen kitűzi az eskü letételére a határnapot f. ho 27-ere és erre a felet magát személyesen neki kézbesítendő végzésen idézi, egyúttal az eskületéteti határnapról felperes képviselőjét is értesiti. A félnek, miután elutazott, az idéző végzés nem volt kézbesíthető, miért is a végzés a hív. szolga által a bíróságnak vissza lett mutatva. A fél ügyvédje az eskületételi halárnapon megjelenik és azon kérelmet terjeszti elő, hogy miután az idéző végzés a félnek nem lett kézbesítve és igy megidézése nem történhetett meg, az idéző végzésnek újbóli ^ kézbesítése mellett az eskületételre új határnap tűzessék ki. A tárgyaló bíró erre egyszerűen azon határozatot hozta, hogy az eskü le nem tettnek nyilvánittatik. Tehát a bíróság elébb elrendeli, hogy az eskületételre való végzés a félnek magának személyesen kézbesitte.xs é k és arra személyesen idéztessék, minek más értelme nem lehet, mint hogy a bíróság abból a helyes elvből indult ki, hogy miután az eskületéte.l a fél maga által személyesen teljesítendő perjogi cselekmény és azt ügyvéd helyette nem végezheti, a felet magát kell megidézni. Ezt kimondta különben a kassai kir. tábla már 1891. év okt. 21-én 4,458. sz. alatt; de kimondta ujabban ugyanezt -a pozsonyi kir. tábla is 1*94. márc. 29-én 729. sz. alatt. A bíróság tehát ama eskületételre idéző végzésnek a fél kezéhez leendő kézbesítését bizonyára a judicaturának teljes ismeretében tette. Azt még értenők, hogy az esetben, ha az eskületételi határnapról csak a fél képviselője értesíttetik, hogy akkor, ha a fél nem jelenik meg, az eskü le nem tettnek nyilvánittassék. Ebben van legalább logika. De hogy ugyanazon bíróság, mely előbb elrendeli az eskületételi idéző végzésnek a fél kezéhez leendő kézbesítését, mert ezt tartja törvényesnek, akkor, midőn ezen végzés nem kézbesíttethetett, mert a fél elutazva volt akkor, midőn ezen végzés mint nem kézbesíthető a bíróságnak visszamutattatik, a felet mégis meg nem jelentnek és az esküt le nem tettnek nyilvánítja, ez oly eljárás, mely ép oly törvényes, ép oly logikus, mintha a félnek a kereset kézbesíthető nem volt ugyan, de a tárgyalási határnapon a biróság makacsságból mégis elmarasztalja. Ez történik a fővárosi járásbíróságok egyikénél. Hogy fog majd kinézni ilyen birák kezében az új sommás eljárás. Az Isten óvjon bennünket. Egy ügyved. Irodalom. A büntető törvénykönyv magyarázata. Irta: Edvi Illés Károly. Második kötet. Második teljesen átdolgozott kiadás. Buda pest Révai Testvérek kiadása. 1894. A jeles commentátor hatalmas munkája nem ujdonságképen jelenik meg a magyar könyvpiacon; egy régi már nagyon megszokott ismerőst üdvözlünk benne uj köntösb:n. A munka ezen formájában is szerző ugyanazon anyagot, ugyanazon elveket tárgyalja, mint a régiben s változtatásokat csak annyiban tesz, hogy a túlszárnyalt s feleslegesnek talált részeket kiküszöböli s helyettök a judikatura ujabb fejleményeit s az irodalom ujabb termékeit veszi feldolgozás alá. Illés nagy s széles alapokon nyugvó tudományát fényesen jellemző comraentálásou kivül a kiváló gondosság az irodalmi termékek felhasználásában a műnek az a tulajdonsága, mely leginkább dicséretet érdemel. A legapróbb értekezések, cikkek, a mennyiben az anyagra vonatkoznak s valami figyelemre méltót tartalmaznak, bevonatnak a tárgyalás keretébe és különös gond van fordítva a hazai szakirodalomra. A munka módszeréről e helyen már nem kívánunk szólani, az a régi, melyet, hogy a jogászközönség jónak elismert, épen az uj kiadás szükségessége bizonyítja. Önálló fölfogás érvényesül benne s nagy kritikai képesség, mely élesen meg tudja különböztetni a jót a rosztól, a selejtest a szükségestől. Terjedelmének aránylag nem túlnagy volta lehetővé teszi, hogy ne csak mint tudományos forrásmunka vagy segédkönyv, de mint jó tankönyv is szerepelhessen. S midőn büntető jogunk másképen oly nagy kiterjedésű irodalmában bizony alig rendelkezünk jó kézi könyvekkel, ez épenséggel nem kicsinylendö előny. Az előttünk fekvő kötet irályáról és nyelvezetéről^ elég, ha megjegyezzük, hogy irálya tiszta átlátszó, a nagyképű tudakosságtól ment, könnyen megérthető, nyelvezete pedig egyszerű, keresetlen s a mi fő, magyaros. Üdvözöljük - magunk részéről - Illést jelen második kiadás megjelenése alkalmából. Ybb. Sajtó- és esküdtszéki törvénykezés. Irta K. Nagy Sándor, nagyváradi kir. törvényszéki bíró. Ifj. Berger Sámuel kiadása, Nagyvárad. Eddig is adattak ugyan ki gyűjtemények a sajtótörvényről es rendeletekről, melyek azonban nem tekinthetők egyebeknek,