A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 17. szám - Mozgalom a biztosítási törvény revisiója tekintetében

A J ü G. 133 tésétŐl elzárjuk, akkor oda kell konkludálnunk, hogy azon kiskorú egyének, a kik a per tárgyával peren kivül rendelkezhetnek, minden ilyen rendelkezés fenforgása esetében személyes perlési joggal eo ipso felruházvák, a mint ez az 1893. évi XVIII. törvénycikknek már nagyobb szabatossággal providealó 7-ik §-ából látható. Ajánljuk törvényszékeinknek és felsőbb bíróságainknak, hogy az új perrend életbeléptével a gyakorlatot az általunk fejtegetett irányba tereljék. Belföld. < Mozgalom a biztosítási törvény revisiója tekintetében. A budapesti kereskedelmi és iparkamara a biztosítási törvény revisiójának kérdését napirendre tűzte. Miutáu olvasóinkra nézve különös érdekkel bir, hogy e mozgalom iránt tájékozva legyenek, azt a következökbeu ismertetjük. Ugyanis egyik tagja a kamarának következő indítványt terjesztette be a kamarához: »Bátorkodom a t. kamarának figyelmét azon körülményre felhívni, miszerint hazánkban néhány év óta — eltekintve a már régen itt működő osztrák és német birodalmi biztosító-társulatok telepeitől, mely birodalmakkal különben és reciprocitási viszonyban állunk — amerikai, angol, francia, hollandi stb. élet- és járadékbiztosító-társulatok nagy számban telepedtek le és itt a fennálló törvény szabványai szerint 100,000 frt biztosilék letétele mellett sok millióra menü biztosítási ügyleteket kötnek meg. Eltekintve attól, hogy hazai intézeteinknek erős versenyt támasztanak, az ügyletekből eredő nagy hasznot az országból kiviszik és főkép az ezen ügyletek alapkövét képező, a biztosítottak biztosítékául szolgáló tartalékokat sem helyezik el itt az országban. Ezen körülmények nemcsak a szakember, hanem a laikusok előtt is aggodalmat keltenek, sőt veszélyt is helyeznek kilátásba, mert azon sok millióra rugó kötelezettségek fedezésére és biztosítására itt az országban csupán a fentemiitett csekély 100,000 forint van lekötve és csupán ez képezi azon látható fedezetet, a mely bekövetkezhető eshetőségek esetében az érdekeltek által birói uton lefoglalhatok lenne. Miután véleményem szerint ily állapotok, szemben a hiszékeny és jóhiszemű állampolgársággal — a mely azon hitben és meggyőződésben él, hogy az állam vagy törvény kellőleg gondoskodott ily intézmények rendithetlen biztossága felett — nem türethetnek, méltóztassék a tk. Kamarának ez érdemben szaktanácskozásokat megtartani és az azok alapján nyert anyag figyelembe vétele mellett a nagym. Kereskedelmi és igazságügyi ministeriumokhoz indokol; előterjesztésben ezen visszás és veszélyes állapotok megszüntetését törvényhozási vagy rendeleti intézkedések által keresztülvinni. Concret javaslat gyanánt bátorkodom már itt felemlíteni, hogy a már eddig itt működő, vagy ezentúl hazánkban működni kívánó oly államok biztosító-társaságai, a melyekkel reciprocitási vi-zonyban nem állunk, legalább öOO.OOÜ forint biztosítéki alapot köteleztessenek letétbe helyezni, azonfelül pedig az itt létesített üzletek után elért nyeremény vagy tartalék 50° o-át szintén itt köteleztesseuek állami vagy olyan papírokban elhelyezni, melyeket a magyar állam pénztárai rendszerint biztosítékul elfogadnak ; köteleztessenek továbbá az itteni üzletek eredményeit feltüntető évi mérleget hazai törvényeink szerint minden évi zárlat után következő három hó alatt a budapes i kir. keresk. és váltótörvényszékhez beterjeszteni. Kereskedelmi törvényünk intézkedése szerint legalább is egy felügyelőtanácsot magyar állampolgárokból alakítani, kik a törvényes felügyeletet és ellenőrzést gyakorolva, a mérleg helyességeért is felelősek lennének. A szaktanácskozásban résztvevők figyelmét még arra is felhívom, hogy a jelzett társulatok adóztatás szempontjából nem élveznek-e olyan előnyöket, melyek beszüntetése szintén kívánatos ? Mindezekkel az ügyet tökéletesen kimerítve nem tartom, a t. szakemberek véleménye legyen döntő, de mindenesetre meg vagyok győződve arról, hogy az általam megpendített eszme a biztosítási ügyletnek ártalmára nem szolgál, de az ország lakosságának és közvetve a hazának hasznára válik. A magas kormány pedig a tk. Kamarának kezdeményezését ezen nagyfontosságú közgazdasági ügyben tetszéssel és készséggel fogja fogadni és a célhoz vezető intézkedéseket bölcs belátása szerint életbe léptetendi.« A kamara az ügyet felvévén, a következőkben közöljük annak e tárgyban megtartott értekezletéről szóló jegyzőkönyvet: Jelentés a budapesti kereskedelmi és iparkamara által a biztosító intézetekre vonatkozólag törvényes határozmányok módosítása tárgyában kiküldött szakbizottságnak f. é. május hó 26-án tartott üléséről. Jelen voltak Lánczy Leó kamarai elnök elnöklete alatt: Schön Vilmos, Jeney Lajos, Vas E. Ferencz, Lichtenberg Ignácz, dr. Arányi Miksa, Weitzenfeld Jakab, továbbá F r i t z Péter titkár és Krcjcsi Rezső fogalmazó. Elnök megnyitván az ülést, előadja, hogy a kereskedelmi törvény életbelépte óta többször történt utalás arra, hogy a kereskedelmi törvénynek a biztosítási vállalatokra vonatkozó rendelkezései hézagosak s ily alkalmakkor különösen az a kérdés merült fel, miképen lehetne az országban működő biztosítási vállalatok fedezet-alapját olyképen biztosítani, hogy az a szóban lévő társaságok által az országban elvállalt sok millió forintra rugó kötelezettségek fedezésére kielégítő biztosítékot nyújtson, annyira, hogy a magyar ügyfelek szerzett jogaikra nézve teljes megnyugvásban lehessenek. Legújabban Weitzenfeld Jakab volt kamarai tagnak indítványára elhatározta, hogy a szóban levő ügyet beható tárgyálás alá véve. annak eredményéhez képest esetleg lépéseket fog tenni, hogy a kereskedelmi törvénynek a külföldi biztosítási vállalatokról intézkedő határozmányai módos Hassanak, illetve kiegészíttessenek. A felvetett kérdés tárgyalásánál nem zárkózhatni el ama tény elől. hogy a magyar kereskedelmi törvény alkotásakor, a mikor az országban csak jelentéktelen üzletkörrel biró egy külföldi biztosító-társaság működött, és külföldi biztosító-társaságokra nézve oly enyhe rendelkezések állapíttattak meg, a minők a külföldi hason törvényekben sehol sem állanak fenn. A későbbi időben a biztosítási ügy nálunk nagy lendületet vévén és a külföldi biztosítási vállalatok egész sora működését az országra kiterjesztvén, gyakorlati tapasztalatok alapján mindinkább felismertettek a kereskedelmi törvény hézagos rendelkezéseiből eredő ama visszásságok, a melyeknek megszüntetése végett ismételten felszólamlások történtek. A jelzett szempontok adják meg az alapot arra, hogy a külföldi biztosító társaságoktól a törvény oly garanciákat követeljen meg, a melyek míg egyrészt a magyar üzletek által szerzett igényeket kellően biztosítják, másrészt magukra a külföldi biztosító-társaságokra is annyiban előnyösek, hogy azok a közönségnek bizalmát irányukban jelentékenyen fokozzák. Szóló időszerűnek véli, hogy az esetre, ha a bizottságban képviselt szakkörök a biztosítási üzlet egyéb részleteire, tapasztalataikon alapuló bizonyos javaslatokat óhajtanak tenni, ez alkalommal ezekre is kiterjeszkedjenek. A maga részéről a szóban levő javaslaton kivül különösen arra a kérdésre kívánja a tárgyalásokat kiterjeszteni, hogy a külföldi biztosító-társaságok díjtartalékai hol és miképen helyeztessenek el, és továbbá vájjon a biztosító intézetek hitelének emelése és általában a biztosítási üzlet rendezése érdekében kivánatos-e egy külön biztosítási hivatal szervezése ? A kifejlődött beható vita után, a melyben az összes jelenlevők részt vettek, a szakértekezlet szemmel tartva egyrészt azt a mellőzhetlen alapelvet, hogy a biztosító intézetek cselekvési szabadsága a szükség határain túl ne korlátoztassék és másrészt azt a teljesen indokolt kívánságot, hogy a közönség érdekei is teljesen megóvassanak, kívánatosnak véli, hogy a kamara lépéseket tegyen az 1875. évi XXXVII. t -k. VII. címe e^yes rendelkezéseinek oly értelmű módosítása iránt : 1. hogy a biztosítási alap gyanánt leteendő összeg felemeltessék; 2. hogy a biztosítási vállalatok bizonyos felügyelet és ellenőrzés alá helyeztessenek ; továbbá 3. hogy a külföldi biztosító-intézetek tartalékai a belföldön helyeztessenek el és végül 4. a jelenlévők egy részének kívánsága gyanánt, hogy az országban működő külföldi biztosiló vállalatok a belföldön kötött üzletekre nézve magyar honosokhói álló felügyelő bizottságok szervezésére köteleztessenek. Ezen elvi jelentőségű megállapodások után a szakértckezlet ugy ezekre, mint a/, egyes biztosítási ágakra nézve netalán kívánatosnak mutatkozó egyéb törvénymódosítások iránt indokolt részletes javaslatok előterjesztését tartja szükségesnek, s ez okból felkéli az osztrák és magyar biztosító-társaságok jelenlévő képviselőiből megalakitott albizottságot egyrészt és dr. Arányi Miksa urat, mint egy külföldi biztosító-társaság képviselőjét másrészt, hogy kellően indokolt javaslatokat dolgozván ki. azokat annak idején beható tárgyalás végett a szakbizottság elé terjeszszék. A házasságjogi javaslat a képviselőház igazságügyi bizottságában. (Vége.) (Budapest, február 2.) A képviselőház igazságügyi bizottsága f. hó 2-án Kr a j t s i k Ferenc elnöklete alatt tartott mai ülésében tárgyalás alá vette a házasságjogi törvényjavaslattal kapcsolatosan függőben maradt kérdéseket. Horvát-Szlavonországokra vonatkozólag a következő rendelkezéseket indítványozták: »Magyar községi illetőségű magyar honosnak HorvátSzlavonországok területén kötött házasságára a jelen törvény 131-134., 136—138., 140. és 141. szakaszaiban foglalt rendelkezések megfelelőleg alkalmazandók. Ezen szakaszok alkalmazásánál: a) a horvát-szlavón községi illetőségű magyar honosokra a külföldiek tekintetében megállapított rendelkezések ; b) Horvát-Szlavonországok területére a külföld tekintetében megállapított rendelkezések az irányadók; c) ha horvát-szlavón községi illetőségű magyar vagy honos magyar községi illetőséget, vagy ha magyar községi illetőségű magyar honos horvát-szlavón községi illetőséget szerzett, ugyanazon szabályok alkalmazandók, a melyek meg vannak állapítva az esetre, ha külföldi, magyar honosságot, vagy magyar honos, külföldi honosságot szerzett.« Polónyi formailag is kifogásolja ezt az előterjesztést, a mennyiben nincs a miniszter által aláírva és megindokolva. A mi a javasolt rendelkezések érdemét illeti, azok hiányosak s az által, hogy Horvátországot külföldnek declarálják, a közjogba ütköznek, miért is szóló azt indítványozza, hogy a bizottság a miniszter irányában a bizalmatlanság kifejezését hozza javaslatba. W 1 a s s i c s Gyula kimutatja a Polónyi ellenvetésének tarthatatlanságát s azt, hogy a szóban forgó rendelkezések által egyáltalán nem érintetik az állampolgárságra nézve a jogegység. A javasolt rendelkezésekben szóló a »honos« szót »honpolgár« szóval vélné felcserélendőnek. Körösi Sándor és Neumann Ármin helyeslik a javaslatba hozott dispositiókat. V észter Imre a Horvátországra vonatkozó kérdéseket külön törvényben tarlaná megoldandónak, nehogy ezt az ügyet is a házassági reform elleni agitatióra használhassák fel. Komjáthy Péla elfogadja a szóban forgó rendelkezéseket, abban a meggyőződésben lévén, hogy azok semmiféle complicatióhoz nem fognak vezetni. A kormány iránt nem viseltetik bizalommal, ezt más kérdéseknél hajlandó is kifejezni, de a jelen alkalommal semmiféle okot nem lát a bizalmatlanság nyilvánítására. Szilágyi Dezső miniszter nagyhatású érveléssel cáfolta meg Polónyi minden állítását s mutatta ki nevezetesen azt, hogy a javasolt rendelkezésekben Horvátország egyáltalán nincs külföldnek declarálva. A bizottság a miniszter indítványára a javasolt rendelkezések élére helyezvén az 186S : XXX. t. c.-re való utalást s Havi ár indítványára a »honos« szót »állampolgár« szóval