A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 17. szám - Tengerjogi kérdések. 3. [r.]. (A biztosítási összegnek, a hajó elveszése esetén, a hitelezők részére való odahagyása

A JOG*. 131 Tengerjogi kérdések. Irla : Jr. ZAREVICH ANTAL, fiumei kii. táblai biró. ym. (A biztosítási összegnek, a hajó elveszése esetén, a hitelezők részére való odahagyása.) E lap 1890. évi 26. számában közöltem a trieszti keresk. tengeri törvényszéknek, az ugyanottani főtörvényszék és a bécsi legfelső törvényszék által helybenhagyott, következő érdekes határozatait: »I. A hajó törve és a biztosítási összeg a hajó tulajdonosa vagy tulajdonostársa által beszedve lévén, annak személyes felelősségétől való felszabadulására nem elég, hogy ő a hajó hitelezőinek a hajót és a hajó bérét elhagyja, hanem az általa beszedett biztosítási összegnek is elhagyása szükséges, mert különben a biztositások azzal az alapelvével ütköznénk össze, hogy ezek a biztosított számára nyereség forrásává ne váljanak, a mi akkor állana fenn, ha a hajó elveszése esetében annak hasonértéke létesíttetnék meg pénzben azoktól a terhektől menteu, melyek ezelőtt a hajót terhelték, midőn ellenkezőleg törvényi rendelkezés értelmében a hajó ára annak helyébe lép hitelezői számára. (Francia k> resk. törv. 193 , 196. és 214. art. Német keresk. törv. 767. és 780. art. Olasz keresk. törv. 290. és 308. art.). II. A biztositások rendszerében alapelv, hogy ezek a biztosított számára nyereségi forrássá ne váljanak, hanem hogy reá nézve minden indító ok elkerülendő a biztosított dolog elveszésének előmozdítására. Ezzel az elvvel bizonyára össze nem fér a kérdésnek akkénti megoldása, hogy a hajó elveszése hasznot hajtson tulajdonosának, a mi akkor történnék, ha a hajó elveszése a tulajdonosnak pénzben térítené meg vagyonát azoktól a terhektől menten, melyek előbb a hajót, mint úszó vagyont terhelték. Ilyen eredmény a tengerészeti hitelnek megdrágítására vezetne, midőn másrészről a biztosítás a hitelezők jogait illusoriusokká tenné, ha azok a hajó elveszése esetében a biztosított jogaiba nem lépnének. ^Pardessus 663.). Mindez továbbá egyéb általánosan elfogadott kapcsolatos vagy hasonló jogelvekkel összeütköznék, azaz a német keresk. s tengeri törv, 872. art.-ának elvével, mely habár a francia tiszta elhagyási (abandon) rendszert (francia ker. törv. 216. art.) meg nem tartja, mégis akként intézkedik, hogy a biztosított összeget azok a követelések terhelik, melyek a biztosított tárgyakat terhelték ; összeütköznék továbbá a német jognak azzal az elvével (német ker. törv. 767. és 780. art.), hogy a hajó hitelezői számára annak helyébe vételára lép s végre összeütköznék ugyanannak a törvénynek azzal az elvével is, hogy a hajótulajdonos a hajó hitelezőinek személyesen felelős, a mennyiben fuvarbérét vagy vételárát már beszedte. INémet ker. törv. 774. és 776. art.) Ennél fogva az egyes hajótulajdonosnak, vagy tulajdonostársnak a hajó elveszése esetében a biztosítás címén beszedett összeget a hajó hitelezőinek hagynia kell, ha személyes felelősségét magától elhárítani akarja.« Most tekintetei arra, hogy már tengeri jogunk codificatiója komolyan készül és hogy az e cikk feliratában megjelölt kérdés egyik a fiumei törvényszék által a fenti határozatok értelmében döntött, jelenleg a budapesti kir. táblánál felsőbb elintézésre váró tengeri pernek tárgyát képezi, a melynek első- és másodesetben harmadfolyamodású elintézését annak idején megismertetni el nem fogok mulasztani, itt helyesnek tartom erre a fontos, nagyon vitatott és actualitással biró kérdésre visszatérni és azt a kiváló érvelést közölni, a melylyel az itt kifejtett elvnek támogatásául Ercole V i d a r i, a paviai egyetem tanárának az olasz tengeri jog commentárában találkozom. Szerinte mindannak, a ki az új gazdasági tények és jogi fejlődéseket megérti, concludálnia kell, hogy azok és ezek kikerülhetlenül vezetnek a dolgoknak az árúk által való képviselésére. Nagy kár pedig, hogy annak dacára némi jogászok szívósan ragaszkodnak bizonyos, évszázadokkal ezelőtt megtalált formulákhoz, a minő az, »n e q u e r e s in locum pretii, neque pretium in locum rei succediu, melyek ha azon idők gazdasági tanainak feleltek meg, a mostaniaknak bizonyosan meg nem felelnek. A hajótulajdonosnak megengedett elhagyási jognak nem az acélja, hogy neki hasznot hajtson hitelezői kárára, hanem csupán az, hogy ő azoktól a nagyon súlyos veszteségektől felszabaduljon, a melyek öt különben érnék, ha neki kellene a kapitány tilos ténykedése-és gondatlan szerződéseiből származó mindezen kötelezettségekért felelni. Ez a jog azonban különböző, ettől eltérő hatályt szülne, ha a hajótulajdonos hitelezőinek elhagyhatná a hajót, a melynek a tenger fenekében lehet is feküdnie és melynek talán csak szegény maradványai még léteznek, ő számára pedig megtarthatná a neki, a biztosítók által tartozott kártérítést, t. i. azt az összeget, a mely épen a hajó képviselésére van szánva. Ebben az esetben a hajótulajdonos j hitelezőinek keveset, vagy semmit sem hagyván el a biztosító tartózta kártérítés által, ha a hajó egész értéke biz- i tosittatott volna, ugyanabban a helyzetben találkoznék, a melyben | volt, mielőtt a hajót az a baleset érte, a melyért ö határozta el magát a hajót hitelezőinek elhagyni. És ha ezek hajókölcsönt adtak a történt biztosítás után is, igaz-e, hogy a hajótulajdonos a kapott összegnek visszaadása alól felmentetnék, a hajót hitelezőinek elhagyván, a biztosító tartózta összeget pedig megtartván ? Azt sem állithatná, hogy a biztositásnak csak a hajótulajdonosnak hasznot kell hajtania azért, mivel ő egyedül a kikötött praemiumot fizeti és hogy a hitelezőnek ő magának kell tulajdonítania, ha ő szintén nem biztosította követelését, minthogy nem szabad felednünk, hogy a biztosítás nem sorsjáték, hol keveset kockáztatunk, hogy sokat nyerjünk. A biztosítás célja nem az, hogy hasznot szerezzen a biztosítottnak, hanem csupán az, hogy őt ugyanabba a helyzetbe visszaállította, a melyben ő volna, ha az előrelátott baleset nem történt volna. Ellenkezőleg pedig a biztosítás nyereségi okká válna a hajótulajdonos számára, ha ő a harmadik személyeknek valamit tartozván, a szerződésekből vagy a kapitány, avagy a legénység ténykedéséből eredő kötelezettségek fejében azoknak semmit sem, vagy csupán azt adná meg, a mi a hajón marad fenn, holott pedig a neki, a biztosító által tartozott kártérítést beszedhetné. Felteszszük, hogy egy hajó millióba kerül és hogy tulajdonosa azt nyolcszázezer líráért biztosította. Azt továbbá felteszszük, hogy a kapitány az utazás alatt százezer lirát hajókölcsönre vett fel. A hajó egészen e'vész, vagy csak annak töredékei maradnak fenn. Mit csinál a hajótulajdonos ? Egyrészről elhagyja a hajót a hitelezőnek ugy, hogy ez már mit sem követelhet; másrészről pedig beszedi a biztosított értéket, azaz a százezer lirát. Való-e vagy nem, hogy emez esetben a hajótulajdonos jogtalanul nyeri azt az összesei, miilőn a neki, a biztosító által kifizetett összeggel a befizetett díjat levonva is, az általa szenvedett kárért megtérítést nyer? Az bizonyosan igaztalanság, melylyel a hitelezők érdekei az adós javára jogtalanul áldoztatnak fel. A hajótulajdonos felelősségének ilyen csökkentése meg nem engedhető. Az pedig nem áll, hogy az elhagyás történte után, a biztosított minden kötelessége megszűnik. Minthogy ő semmit már nem tartozik ugyan a biztositónak, de annak a harmadik hitelezőki<el való viszonyai, a melyek a biztosítási szerződéstől függetlenek, a mint előbb maradnak fenn. Ha a hitelező biztosithatja is követelését jelzálog vagy privilégium által, az őt attól a jogtól nem fosztja meg, hogy a biztosított tulajdonosnak tartozott ártól is nyerje kielégítését. Az egyik jog nem zárja ki a másikat, hanem mind a kettő együttesen létezhetik a hitelezők nagyobb biztosítására. Az ellenkező elv igaztalanság, erkölcstelenség volna; majdnem ösztönözné a rosszhiszemű biztosítottat balesetek előhívására, hogy joggal bírjon a biztosított dolgot a biztositónak elhagyni, midőn a neki tartozott összeg élvezésében hitelezői által nem háboríttathatnék. A francia 3 és belga ' törvényhozás helyes útat követett, az itt fejtegetett elvet határozottan elfegadván, holott az olasz új keresk. törvény arra vonatkozó rendelkezést nem tartalmazván, az olasz bíróságok judicaturája, a mely ezelőtt szintén a fenti elvet kifejezésre juttatta, most annak a törvénynek életbelépte után, az ellenkező értelmezésre hajlónak látszik és pedig, dacára annak, hogy az olasz polgári törvénykönyv (Codice civile) cikkében ezt az intézkedést foglalja: »Ha privilégium vagy jelzálogul lekötött dolog elvész, vagy megsérül, a biztosító által az elveszés vagy a sérülésnek kártérítése fejében tartozott összegek, a privilegiált vagy jelzálogi követeléseknek sorrendűk szerinti fizetésére vaunak rendelve.« A polgári törvény ezt az intézkedését pedig a fentidézett szerző, a kereskedelmi tengeri törvény arra vonatkozó rendelkezése és kereskedelmi szokás hiányában, B tengeri biztosításra is alkalmazandónak tartja. Nálunk hiányzik ugyan ilynemű intézkedés, de mindazáltal arra való tekintet nélkül, a Napoleon-féle Code de commerce mostani uralma alatt, azaz de lege lata is, a fenti döntvények okos indokolása és a fentidézett kitűnő olasz szerző érvelése, valamint az irodalom és judicatura túlnyomó részének autoritása alapján nem lehet haboznunk azt az elvet határozottan elfogadni, hogy a biztosítási összeg az elveszett hajót, mint annak értéke és ára helyettesíti és annak helyébe lép hitelezői javára. »Pretium succedit in locum rei.« De lege ferenda pedig azt fölötte kívánatosnak tartom, hogy minden kétely elhárítása és a biró »cui non Iecta potenter erit res« félrevezetésének kikerülése végett az új hazai tengerjogi törvénybe, erre a nagyfontosságú kérdésre vonatkozó meghatározott, világos intézkedés beleiktattassék. A kiskorúak személyes perlési joga. Irta : KOVÁCS BÉLA, karánsebesi kir. jáiásbiró. Az ügyvédek, birák, kereskedők s általán a perlekedő felek ócsárlásának ritka egyértelműséggel kiválasztott célpontja: az 1877. évi XXII. t.-c. felett, a községi bíráskodást bele nem értve, megkondult ugyan a halálharang, mindazonáltal, tekintve, hogy 3 1874. dec. 22. törv. 17. art. 4 1879. aug. 21. törv. 149. art.