A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 16. szám - Bolgár igazságügy

126 A J OGK hozási működése, t. i. mint minden igazságügyminister, o is a szobranije ülésszakának közeledtével akart valami néven nevezendő javaslatot előterjeszteni. Felhatalmazta tehát titkárát, dolgozzon ki egy törvényjavaslatot. A titkár persze nemsokára meg is felelt megbízatásának s két más ur (biró) segítségével egy hónap leforgása alatt összeállított k é t tervezetet: »a tulajdonjogról és annak módosításairól* (de la propriété et ses modifícations) és »a foglalásról s az elévülés és elbirtoklásróI«. Ugy e érdekes és szellemdús egy összeállítás? S még érdekesebb az, hogy mindkét tervezet az olasz polgári kódex illető részeinek szó szoros fordításában állott. Ennek folytán az első tervezetben a birtok utolsó helyen van tárgyalva, a tulajdonszerzési módok közül pedig, mint fennebb láttuk, a foglalás s az elbirtoklás vannak kiszakítva és egy külön tervezetbe beillesztve. Utóbbit azzal indokolta a belga (liégi) egyetemet végzett főtitkár, hogy a tavalyi a kötelmek s szerződésekről szóló tervezetben (mely azóta törvénynyé vált) a kötelmet megszüntető módok közül az elévülést elmulasztották tárgyalni, pedig ezen mulasztás csakis az ö nyakassága miatt történt, mert a francia és olasz kódexek mintájára ő is az elévülés és elbirtoklásról szóló tant külön kívánta szabályozni (az osztrák polg. tkv. is külön fejezetben tárgyalja). Most még ez sem volt elég, de kellelt e részt még a foglalással (occupatio) kombinálni! Tehát elkészült e két tervezet s Szlavkov ur egy pillanatig sem habozott azokat magáévá tenni s szétküldeni a jogászköröknek, hogy véleményöket megmondják. Persze e célra sem adatott több idő egy hónapnál, azonban dacára ezen rövid időnek és a szünidőnek, — mely alatt e szétküldés történt — mégis számos biró és ügyvédtől beérkeztek vélemények és bírálatok egytől-egyig e tervezetek belső beosztása, helytelen összeállítása és alkalmatlansága ellen. Nemsokára reá megnyílt a szobranije — mint rendesen, október 15/27-én — és ott láttuk a trónbeszédben e két törvényjavaslatot is felemlítve, dacára annak, hogy azokat egy nagyobb bizottság még át sem vizsgálta volt. Szlavkov ur azt gondolta, hogy van még idő reá s igy csak november hó 7/19-én szánta el magát e bizottság összehívására. .Mily eredménynyel folytak e bizottság tárgyalásai egy főnök alatt, a ki csak gyógyszertárakban otthonos, arról nem is szólok, csak azt az egyet — a valósághoz híven — akarom közölni, hogy t. i. Szlavkov ur rögtönzött élcei és merész hasonlatai fölött jóizüket nevettünk s nagyon sajnáltuk, hogy ez az eredeti mulatság nem tartott sokáig, mert ugy látszik, maga Szlavkov ur is elvégre sokalta a tréfát s odébb állott, azaz azt találta, hogy az ő tudománya őt inkább földmívelés-, ipar és kereskedelmi ministerré képesiti. Ervelésének helyességét a kormányfőnök is belátta, a ki is nemsokára rá, azaz november 19-én előterjesztette a fejedelemnek az ukázt, melylyel Szlavkov földmívelés-, ipar és kereskedelmi ministernek, helyébe igazságügyministernek pedig dr. Pomjanov Szilárd neveztetett ki s igy, hál' Istennek, több mint két évi időköz után ismét egy jogász neveztetett ki az igazságügy élére, *) mert az előzmények után csakugyan aggódni kezdtünk, fog-e jelenlegi kormányelnökünk oly egyhamar jogászt kineveztetni igazságügyministernek? Annál nagyobb volt az öröm jogászköreinkben, mikor megtudtuk, hogy csakugyan dr. Pomenov lett igazságügyminister. Dr. Pomenov, ki már egy izben, épen ezelőtt tiz évvel (1884-ben, Czánkov kabinetjében) volt igazságügyminister, fővárosunk (Szófia) legjelesebb ügyvédjei közé tartozott s miután ő mint kiterjedt gyakorlattal és klientélával biró ügyvéd egy 12 évi időszakon át naponkint érintkezett bíróságainkkal s igy bő alkalma volt azon számos hiányokat, melyekben törvényeink és birói szervezetünk bővelkednek, megismerni, ugy ő tőle az összes jogászközönség joggal várja legalább a legégetőbb reformok megvalósulását. Persze hogy e tekintetbeni sikeres működése nagy részben, hogy ne mondjuk kizárólag, a ministerelnök (Sztambulov) jóakaratától függ, mert, a mint kormányviszonyaink 18s7. óta kifejlődtek, minden újítás és reform súlypontja a ministerelnökben fekszik s az egyes szakministerek önkezdeményezése alá van rendelve a kormányelnök jóváhagyásának. Igy tehát akármilyen Ígéretet is tesz az igazságügyminister, azt csak feltételesen kell fogadni. Elég az hozzá, hogy az uj igazságügyministerünktől — ha szabad kezet engednek neki — sok jót várhatunk az utolsó időben nem épen előrehaladt igazságügyünk terén. Magától értetődik, hogy dr. Pomenov ur a lefolyt szobranije-ülésszak alatt az idő rövidsége folytán (a szobranije ülésszaka december 15-én ért véget) részéről uj tervezeteket nem terjeszthetett elő. 0 ugyanis hivatalának átvétele után folytatta a Szlavkov által félbeszakított bizottsági tárgyalásokat a fenti két törvénytervezet felett s elnöklete alatt számos javítás s toldás történt, igy egyebek között a birtokról szóló rendelkezések illő helyükre — a tulajdonjog előtt - lettek beillesztve, a foglalás pedig, mint tulajdonszerzési mód, szintén illető helyére került, azonkívül számos intézkedés átvétetett a szász törvénykönyvből s a magyar és német magánjogi tervezetből; de mire mind') Toncsev igazságügyminister lemondása után 1891. év őszén az igazságügyi tárca nem lett mindjárt betöltve ; csak 1892. évi február havában, a midőn Szalabásev (kereskedő) jelenlegi pénzügyminister lett igazságügyminister. Ót 1893. évi március havában Szlavkov váltotta föl. A szerző. ezeket a dolgokat bevégeztük volna, már a szobranije ülésszaka is lejárt s igy e tervezetek ujabb átdolgozása a jövőre maradt s lehetséges, hogy azután az egész dologi jog, ideértve a jelzálogot is, szabályoztatni fog. ( _ Mindazonáltal három kisebb igazságügyi törvényjavaslat már az uj igazságügyminister alatt lett letárgyalva.^ Ezek között azonban csak egy lett a kormány kezdeményezéséből beterjesztve, mig a többi keltő, melyről alább szó lesz, Básev lovesai képviselő kezdeményezésének köszönhető, de látni fogjuk alább, mily sajátszerű s jellemző ezen »kezdeményezés«. (Vége köv.) Dr. Schischmanov Sí. Milán, legjobb itil'ószéki biró Szófiában. S é r e 1 e m * Panaszok fővárosi járásbíróságok ellen. A budapesti V. ker. kir. járásbíróság folyó évi 31-én árverésen befolyt vételár-felosztás tárgyában sorrendi tárgyalást tartott s a hozott végzést nyomban ki is hirdette. Miután a pénz kiutalványozásáról a birói letéthivatal is értesítendő, a végzésnek Írásba foglalása is szükségessé vált. Ma, két hónap elteltével, a hozott és kihirdetett végzés kézbesítése még mindig késik. A budapesti V. ker. kir. járásbíróság kezelő hivatalaiban nagy a zűrzavar. Az iktatóban a mutató könyvekbe való bevezetésnél egy heti restancia van, ugy hogy a 4-ikén iktatott darabok még 10-ikén nincsenek a mutató könyvekbe átvezetve, a mi az ügyek keresését nagyon megnehezíti. A 4-iki tárgyalási darabok pedig csak 9-ikén kerültek le az irattárba, a hol még 10 ikén sincsenek a csomókba elrakva. A személyzet, ugy látszik, mindenütt elégtelen a forgalom igényeinek megfelelni. A VII. ker. kir. járásbíróság egyik albirája március 3-ról augusztus 8-ra, március 15-től augusztus 18-ra ad halasztási határidőket. Az öt hónapos terminusok miatt persze a felek az ügyvédeket okolják, a kik a pereket csak húzzák-halasztják! (J. Közi.) Irodalom. Psycliopathia sexualis, a visszás nemi érzések különös figyelembe vételével. Irta: dr. K r a f f tE b i n g Rudolf báró, a bécsi egyelemen az elme-és ideggyógyászat tanára Budapest 1894. S i n g e r és Wolfner. 8° 394 11. A hires ideggyógyásznak hatalmas és már az egész művelt világban ismert munkája végre megjelent a magyar könyvpiacon is. Olyan mű ez, a melyhez nem kell commentár. A ki elolvasta, tudja mit olvasott s ha valaki a könyvbe akár csak egyszer is betekintett, lehetetlen, hogy végig ne olvassa. Valóságos tudományos esemény a megjelenése. Krafft-Ebing előtt senki sem foglalkozott avval a fontos s ma már körű belül természetesnek talált követelménynyel, hogy a nemi élet annak beteg oldaláról megvilágittassék. Hogy pedig ez büntető jogászra, orvosra, az egész emberiségre mily nagy fontosságú, azt mindenki kell, hogy érezze. Schoppenhauer, Hartmann bölcselkedtek ugyan a sexualis viszonyokról, de fejtegetéseik sem nem voltak alaposak, sem a jó Ízlésnek megfelelőek. Michelet s Mantegazza munkái inkább érdekes, mint tudoraányos voltuknak köszönik nagy elterjedeltségüket. Ez a remek tanulmány azonban felöleli a sexualis életfolyamán nyilvánuló összes psychopathicus jelenségeket, visszavezeti őket törvénys/.erű alapfeltételeikre. Bemutatja bámulatos alapossággal a nemi élet aberratiójának legkülönbözőbb áldozatait az ártatlan masochistától a gyilkos kéjencig. Legyőzve magában, de tudományos érdekessége által bennüuk olvasókban is minden undort, taglalja a nemi fajtalanságokat, paederastiát s a többi nemi érzést. Mindezeket pedig — a mi reánk jogászokra nézve legfontosabb — törvényszéki szempontból is bírálja s mél tatja. Jogász ember tulajdonképen nem is nélkülözheti ezt a könyvet, mert ebből tanulhatja s ismerheti csak meg a törvényszéki praxisban előforduló »fajtalansági eseteket«. S ez annyival is figyelmet érdemlőbb, mivel sexualis bűnesetekben hozott ítéletekben még mai napig is igen gyakran a legtévesebb nézetek jutnak kifejezésre, a birák igen hibás Ítéleteket hoznak, maga a köztudat és ennek eredményeként a büntető törvények is hibás befolyás alatt állanak. A munka nyelvezetéről szólva, nem túlságosan dicsérő, ha azt a jelzőt használjuk, hogy mesteri. Oly könnyed, oly átlátszó, világos, a mellett választékos, hogy bármelyik szépirodalmár sem találna benne megdorongolni valót. Természetes hogy a tárgy rainemüsége oly kifejezéseket kénytelemt használni, a melyek - hogy ugy fejezzem ki magam — nem laikusnak valók. Szerző ezt ludja s át is érzi. Támaszkodik Tardieu nézetére, a ki szerint: »Aucune misere phisique ou morale, aucune plaie, quelque corrumpue qu'elle * Ezen rovatban, programmunkhoz hiven. teljes készséggel tért nyitunk a jogos és tárgyUagosan előadott panaszoknak. Felelősséget az ezen rovat alatt közlöttekért nem vállalunk. A közlő nevét ki nem tes.szük, ha krvántatik. Velünk azonban az mindig tudatandó. A szerkesztőség.