A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 16. szám - Bolgár igazságügy

A JOG. 127 sóit, ne iloit efl'rayer celui, qui s'est voué á la science ile l'horame et le ministére sacré du medecin en l'obligeant á tout voir lui permet aussi de tout dire« és bevezetésében hozzáteszi még, hogy e könyv csupán a természet és jogtudományok terén búvár­kodó komoly férfiaknak szól. Azonban, hogy illetéktelen szemeknek megnehezittessék a munka olvasása, szerző a hol csak lehet, a verba technikákat juttatta érvényre, söt vaskosabb helyeken igen helyesen latin nyelven tárgyal. Emez épenséggel nem fölösleges óvatossági és elövigyázati intézkedéseket az előttünk fekvő VIU-ik kiadásban még lehetőleg megkétszereztették. A kiváló müvet dr. F i s c h e r Jakab, a pozsonyi országos kórház főorvosa fordította kifogástalan magyarsággal. Ybó. A magyar kereskedelmi jo£ kézi könyve. Itta dr. Klu­pathy Antal kassai jogakadémiai tanár 1. rész. 8° 541 11. Ara 3 frt 40 kr. Budapest 1894. E g g e n b e r g e r - féle könyvkeres­kedés. A kereskedelmi jog irodalmát ismét egygyel megszapo­rító jelen munka szerzője alapos anyagbeli bírásáról s iro­dalmi ismereteiről tesz tanúbizonyságot. Klupaty a bevezetésen s általános tanokon kívül csak a kereskedelmi jog első részét tárgyalja »kereskedök és kereskedelmi társaságok« nevezete alatt, tizenegy címben. Ezek a címek a következőkép sorakoznak: a kereskedők általában, kereskedelmi cégjegyzések, keresk. cégek, könyvek, cégvezetők és keresk. meghatalmazottak, segédszemélyzet, keresk. társaságok általában, közkereseti társaság, betéti társaság, részvénytársaság és szövetkezetek. A munka, mely eléggé világítja meg a vitás kérdéseket s a szerző vélem-'nyét is kifejezésre jut­tatja, röviditési táblázattal is el van látva. Még csak az a meg­jegyzésünk, hogy sok e könyvben a sajtóhiba. A távollevők közötti szerződéskötés a kereskedő mi jog szerint, tekintettel a magánjogi elméletre. Irta Rá ez Dezső. Budapest 1894. Az ifjú jogászgenerációnak — a melynek irodalmi törekvéseit lapunk mindig kiválóan jóakaratúlag méltá­nyolja s támogatja — egyik tehetséges tagja adta ki fönti cím alatt a Pasquitch-alapból díjat nyert pályamunkáját. A könyvecske a kérdés beható tanulmányozásáról s az erre vonatkozó irodalom­ban való jeles tájékozottságról tesz örvendetes tanúbizonyságot. Ha a munka egyes részeiben találunk is még egynémely fogyaté­kosságot, praecis, világos nyelvezete, valamint alapossága arra nyújtanak reményt, hogy szerzőjéből aonak idején még jeles civilista válhatik. A távollevők közti szerződéskötés tárgyalását a kereskedelmi jog szerint és alapján eszközli, kellő tekintettel lévén az egyes részleteknél annak állására a magánjogi elméletben. Ismerteti a szerződéskötés perfectiójának elméleteit, azonban kissé egyoldalú­lag. Nagy kiterjedésben adja elő ugyanis a német elméleteket: a Vernehmungs, Ausserungs, Uebermittlungs stb theoriákat, mig a francia és olasz elméleteket meglehetős lapos módon tárja elénk s a mit hibaszámba veszünk, nem emlékezik meg az angol viszonyokról s csak nagyon röviden érinti a hollandi viszonyokat. Annál megdicsérendőbb a munkácska azon része (a II. rész), mely az ajánlatokról, elfogadásról, a távollevők közötti szerződés létrejöttéről s a^nak bizonyításáról szól. A telephon segélyével megkötött ügyletet nem tekinti távollevők közti ügyletnek, dacára annak, hogy a felek physikailag távol állanak egymástól, mig sürgönyzést, minthogy itt a felek nem érintkeznek egymással közvetlenül, távollevők közti ügyletnek veszi. Az érdekes, 88 oldalra terjedő értekezés az Egyetemi Kör jog- és államtudo­mányi szakosztálya kiadványaként jelent meg. Ybó. Vegyesek. 7 Sánta (iábor curiai bíró, a magyar legfőbb ítélőszék egyik kiváló tagja, egykor Pest városa tanácsnoka, meghalt. Kiváló jogász volt és a legszeretetreméltóbb modor és szerénység jellemeztek az elhunytat. Sánta Gábor 1835-ben Kecskeméten született. Középiskolai tanulmányainak befejezése után jogot hall­gatott, megszerezte az ügyvédi oklevelet, azonban hajlamainak engedve, a birói pályára lépett. Egyideig jegyző volt az egykori pesti városi törvényszéknél, 1866-ban pedig bírónak nevezték ki. Midőn 1868-ban az uj polgári törvénykezési eljárást életbe lép­tették, Sántát az akkor felállított Pest-terézvárosi járásbíróság vezetésével bizták meg, a hol köiülbelül egy évig maradt. Innen áthelyezték a városi törvényszék árvaszéki osztályába, s ottan működött budapesti táblai bíróvá történt kineveztetéséig, a mi 187ó-ben következett be. Később kisegítő előadó-biró lett a semmitőszéknél, 1887-ben pedig curiai bírónak nevezték ki. Az elhunyt jeles készültségi! jogász volt, ki az igazságszolgáltatás minden ágazatában otthonosan érezte magát és tiszta pártatlan judiciumánál fogva a curiának mindvégig díszére szolgált. Az elhunytban dr. Sántha Elemér, kir. alügyesz Budapesten, siratja édes atyját. A marosvásárhelyi ügyvédi kamara kö/gyiilésén, mely 1894. marc. 31-én tarta-ott, kamarai elnök Csongvay Lajos mindenekelőtt szép és igaz hazafi érzés melegétől áthatott beszédben, melyet a közgyűlés állva hallgatott meg, adott kifeje­zést a kamara nevében nagy hazánkfia Kossuth Lajos elhunyta alkalmából érzett fájdalmának és részvétének s bejelentvén a közgyűlésnek, hogy a kamara nevében az elhunytnak idősebbik fia Kossuth Ferenchez részvét táviratot küldött és a kamara választmánya megbízásából koszorút is küldött a ravatalra : indít­ványozza, hogy a közgyűlés hazafi fájdalmának és mély részvété­nek jegyzőkönyvileg is adjon kifejezést és a családhoz intézzen részvétiratot. A közgyűlés ezen indítványokat egyhangúlag elfogadta és az elnök által tartott s a nagy hazafi érdemeit méltató beszédnek jegyzőkönyvbe iktatását határozta. Második közérdekű határozata volt a közgyűlésnek az, hogy Wekerle Sándor ministerelnökót és Szilágyi Dezső igazságügyministert az egyházpolitikai törvényjavaslatok beterjesztése alkalmából fel­iratban üdvözölni határozta, a mely határozat egy szavazat kivé­telével egyhangúlag hozatott. Előterjesztetett elnök által Jókai Mór koszorus költőnk köszönő irata azért, hogy 50 éves irói jubileuma alkalmából a kamara őt üdvözölte és diszalbummal tisztelte meg, mit a kös gyűlés örömmel vett tudomásul és jegyző­könyvbe iktatni határozott. Csontos Olivér titkárnak az ügy­védi kamara ügyforgalmáról és tevékenységéről előadott jelen­tésében, melyet a közgyűlés helyeslő tudomásul vett és jegyző­könyvbe iktatni határozott, élénk színekkel van ecsetelve az ügyvédi kamarák működésére bénitólag ható jelenleg érvényben levő ügyvédi rendtartásnak elavult és több célszerűtlen intéz­kedései reformálásának szükségessége és a jelentésében azon reménynek adatik kifejezés, hogy az egyházpolitikai nagy reformok keresztülvitele után, bizonyára az igazságügyi kormány legsürgő­sebb feladatai egyikének fogja tekinteni az ügyvédi rendtartás revisióját. Örömmel constatálja a jelentés, hogy a fegyelmi panaszok száma az ügyvédek ellen évről-évre csökken, de sajná­lattal emliti föl a kamarai tagok közönyét a kamara közügyei és annak az általános jogéletre kiható föladatai iránt s hogy a tagsági díjak (melyeknek összege évi 10 frtban van megállapítva) pon­tatlan fizetése és a hátralékok sokasága miatt, a kamara anyagi bajokkal kénytelen küzdeni. Az ügyvédi segélyalap kétezer forinton felül emelkedését a közgyűlés örvendetes tudomásul vévén, végül több helyi érdekű törvénykezési bajok orvoslása végett hozott határozatokat. Megemlitendőnek tartjuk e helyen, hogy a marosvásárhelyi ügyvédi kamarának jelenben 80 ügyvéd és Í9 ügyvédjelölt bejegyzett tagja van. A budapesti rabsegélyző egylet fennállásának 20-ik évét töltötte be. Vagyona, a 35,000 frt értékű menedékházat is bele­számítva, 95,873 frtot tett ki. A kormány a mult évben is 6,000 forinttal segélyezte az egyletet. Ezenkivült befolyt adományokból 302 frt, tagsági díjakból 502 frt, kamatokból 2,305 frt, a menedék­ház bevételeiből 1,465 frt 20 kr. Az összbevétel 10,630 frt 38 krt tett ki. Ezzel szemben a főbb kiadási tételek: a menedékház költségeire 4,729 frt, pénzbeli segélyekre 1,163 frt, titkár tisztelet­díjára 600 frt, nyomtatási és kezelési költségre 205 frt. Az egylet vagyona a lefolyt évben 7,700 frttal gyarapodott, miből 3,850 frt esik az egylet tulajdonát képező értékpapírok konvertálásából felmerült haszonra. Ismét hangsúlyoznunk kell, a mit már évek óta hangoztatunk, hogy az ily célú egyleteknek nem feladata a tőkegyűjtés, hogy rendes évi bevétele arra való, hogy egyleti célokra fordittassék, nem pedig hogy holt tökeként leköttessék. Az állam sem azért adja az államsegélyt, hogy annak egy részét az egylet évről-évre az alaptőkéhez csatolja. Az egyleti menedék­házban megfordult lU2 ember. Ezek közül elmenetelét bejelen­tette 58, az év végén benmaradt 14, kiutasittatott 16, megszökött 1, elfogatott 2, kórházba szállíttatott 11. A menedékház látogatott­sága évről-évre csökken. A benlakók kerti és házi munkával, valamint szalmátok - készítéssel foglalkoztak. Munkakeresmény címén 763 frt 44 kr. fizettetett ki összesen. Pénzbeli segély 108 esetben 1,163 frt erejéig osztatott ki. A mult évben az egylet nagyobb összeggel segélyzett két intelligens egyént, azon célból, hogy a fővárosban üzletet nyissanak. Az üzlet most 40 munkással dolgozik. Az egylet a kiszabadult intelligensebb egyéneket ezen üzletben foglalkoztatja. Fiume törvénykezési viszonyait figyelmébe ajánlja a budapesti ügyvédi kamara évi jelentése az igazságügyi kormány­nak. »Elkerülhetlenül szükséges, — igy szól a jelentés — hogy Fiume törvénykezési viszonyai is mielőbb törvény utján rendez­tessenek. A rendezetlen állapotokra vezethető részben vissza az a kellemetlen összeütközés, a mely a fiumei birói és ügyvédi karban felmerült és oly sok kellemetlenséggel járt az igazságszolgáltatás tekinté­lyének rovására. A fiumei ügyvédi kar tagjai jobbára ma is külföldön nyerik kiképeztetésüket és minősíté­süket; fegyelmileg a kar a törvényszéknek van alá­rendelve, a hazai ügyvédi karral szerves összeköt­tetésbe nincsenek hozva. Helyesnek vélnők tehát, ha az ügyvédi rendtartás Fiume területére is kiter­jesztetnék és a fiumei ügyvédek a budapesti ügyvédi kamarához osztatnának be,_mi által ők is autonómiát nyer­nének és az anyaországgal e téren is szorosabb kapcsolatba jönnének. Felcbbezési indokok a bűnperben. A debreceni kir. ítélő tábla 1893. évi január hó 4-én, 3,527/1892. bf. sz. a. hozott vég­zésében kimondta, hogy »... vádlottnak felebbezési indokai elfogadandók voltak, mert az érvény­ben levő bűnvádi eljárási gyakorlat szerint vádlottak a kellő időben bejelentett felébb e­zésüket tekintet nélkül a felebbezési határ-

Next

/
Thumbnails
Contents