A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 16. szám - Bolgár igazságügy

A JOG. 125 A hivatkozott törvények jelzett rendelkezései nagyban megapasztották a bir. végrehajlók teendőit s megapasztották ehhez mérten jövedelmeiké* is — elannyira, hogy a végrehajtói állástól, a melyet annak szervezésekor tisztességes megélhetést biztosító életpályának lehetett tekinteni, a kinek csak valamelyes kecsegtetőbb foglalkozás kínálkozott, igyekezett megválni; mert azon a pályán a megélhetés nagyon sok esetben egyenesen lehetetlenné vált. Az 1891. évi 31,158. sz. m. kir. igazságügyi ministeri magas rendelet nvujtott ugyan valamit, de viszont el is vont annyit, az ezen rendelet életbelépte előtti helyzetet összevetve a jelenlegivel, amazt még kedvezőbbnek tekintheti, mint az utóbbit. A törvényhozás, illetve az igazságügyi magas kormánynak itt csak főbb vonásokban Vörvonalozott intézkedései a bírósági végrehajtók számára valóban szánandó helyzetet teremtettek, a melynek megismerése bizony bizony a könyörület érzetét költheti fel azok iránt, a kiket balsorsuk erre a kereseti módra kényszeritett. Az 1871 : LI. t.-cikk életbelépte után a biztos megélhetésre kilátást nyújtó végrehajtói állás tömegesen csábította el a különféle pályákról a fiatal erőket. Nagyon sokat közülök tanulmányaik bevégzése előtt hódított el a megkezdett pályától, a kik ma már, midőn a minden téren és minden irányban haladó kor megköveteli a szakszerű kiképeztetést, ' egyéb pályán, egy&b hivatásban nem érvényesíthetik magukat. És azóta, a kik magukat a bírósági végrehajtói állásra adták, a legnagyobb részben családot alap tottak s ma már a családfentartás nehéz gondja súlyosodik az életkor haladtával hova-előbb elgyengülő vállaikra, reménytelenül arra, hogy munkaképtelen agg korukra a maguk és a reájuk támaszkodó övéiknek becsületes megélhetését csak távolról is biztosítva láthatnák. Mert hiszen meglehet, hogy n fővárosban, avagy egy-két nagyobb vidéki bíróságnál alkalmazott végrehajtók oly szerencsés helyzetben vannak, hogy nincs okuk nélkülözésekről panaszkodniok, ámde ezek mellett százával vannak a vidék azon szerencsétlenéi, a kiknek szomorú helyzete valóban kemény próbára teszi a jellemes becsületességet, hogy a létfentartás nehéz küzdelmében a becsületes kenyérkereset teréről le nem lépni és tiltott módhoz nem folyamodni elég önmegtagadással bírjanak. Az itt mondottak nem az önzés, nem a kapzsi számitás megnyilatkozása, hanem a szomorú kényszerűség panaszló szavr, melynek bizony megvan az alapja, megvan az oka; mert hisz százával vannak a jobb jövő reményében családot alapított azon vidéki végrehajtók, a kik ma alig 4 — 500 frt évi jövedelemből nyomorogni kényszerülvék, mely összeg mindig fokozottabb igényekkel fellépő korunkban s az életszükségletek értékének folytonos emelkedése mellett csak arra lehet egy családnak elegendő, hogy épen az éhenhalástól megmentse, de a család tisztességes fentartására, a gyermekek gondos nevelésére módot nyújtani korán sem elegendő. Ily körülmények között bizonyos reméuynyel néztünk a kilátásba helyezett újabb törvényjavaslatok elé, bizva abban, hogy vagy egyik, vagy másik talán oly alakulást vesz, a mely lehetővé teszi a mi boldogulásunkat is. Ámde — szomorú! — még ezen végső reményüukben is csalódtunk. Az örökösödési eljárásra vonatkozó törvényjavaslat tervezetéből reméltük, 'hogy a hagyatéki leltározás talán majd reánk fog bízatni. Ámde a javaslat 6. §-a szerint a hagyatéki leltárak a kir. közjegyzők által lesznek felveendők s igy mi ettől ezen törvény szerint is elesünk s midőn azt látjuk, hogy nem közérdek nem is a polgárok vagyoni érdeke követeli ezen intézkedést, mert hisz a bírósági végrehajtók épen ugy garantiát nyújtanak arra, hogy a leltározásokat eszközölhessék, mint a mily garantia a kir. közjegyzőkben feltételeztetik és mert azzal, hogy a közjegyzőkre bizatik a hagyaték leltározása, az ezek számára megállapított magasabb díjtételek épen a polgárok terhét fogják emelni; nem láthatunk a törvény ezen intézkedésében egyéb célzatot, mint a különben is dúsan javadalmazott kir. közjegyzők jövedelmeinek a bírósági végrehajtók rovására leendő emelését. És most, mikor a magas kormány az állam pénzerejéhez képest mindenütt célul tűzte ki a hivatalnokok helyzetének javítását, anyagi biztosítását, nagyrészben megvalósiotta a fizetés emeléseket: a törvényjavaslat ezen része azon szomorú feltevésre vezet bennünket, hogy mi az államnak mostohagyermekei vagyunk, kiket oda dob a nyomor áldozataiul, hogy mintegy szándékosan kényszeríttessünk arra, hogy vagy hagyjuk oda állásunkat, vagy pedig kényszerülve legyünk törvénybe ütköző kerülő utakon hozzájutni ahhoz, a mi a megélhetésre, a családfentartásra megkivántatik.« A házas.ságjogi javaslat a képviselőház igazságügyi bizottságában. (Folyt.) Teleszky előadó a 152. §. után beiktatandó új szakaszt javasol, melyben felsoroltatnának a 18. §. alkalmazásánál a gondnokság alá helyezés eseteit előzetesen megállapítható bírói határozatok. A bizottság hozzájárul ily értelmű új szakasz felvevéséhez. A bizottság változatlanul fogadta el a 153. és 154. szakaszokat. Teleszky a 155. §-ban kimondandónak tartja, hogy az okot, melyből a holttányilvánitás kéretik, nem kell megjelölni; továbbá, hogy azon szabályok alkalmnzandók itt is, mint az örökösödési eljárás céljából kért holttányilvánitásnál. Polónyi, Haviár, Szilágyi miniszter felszólalása után a bizottság az előadó által javasolt rendelkezések felvevésével elfogadta a §-t. Visszatérvén ezután a bizottság az előző ülésen függőben maradt azon kérdésre, vétessék-e fel intézkedés azon nő tartási igényét illetőleg, a ki férje lakhelyét elhagyta; a bizottság mellőzte ily intézkedés felvételét, miután e javaslat csak a bontással, vagy válással kapcsolatos tartási kérdéseket szabályozza. * (Budapest, január 23.) A képviselőház igazságügyi bizottsága három hed tanácskozás után f. hó "23-án befejezte a házasságjogi törvényjavaslat tárgyalását és a módosított javaslat végleges szövegezésére albizottságot küldött ki. Ennek az albizott ságnak tagjai: a bizottság elnöke Krajtsik Ferenc, előadói Teleszky István és Haviár Dániel, továbbá W lassíts Gyula, Veszter Imre és Komjáthy Béla. A tárgyalás a záróhatározatokat tartalmazó utolsó fejezet'körül folyt. Vita nélkül megszavez-ák a nagyfontosságú 156. szakaszt, a mely igy hangzik: A házassági ügyekben való bíráskodás a kir. bíróságok hatáskörébe tartozik. A 157. §-nál, a mely elrendeli, hogy »a folyamatban lévő házassági és eljegyzési perek az illetékes kir. bíróságokhoz átteendök: Komjáthy Béla intézkedést óhajtott arra az esetre, ha az egyházi bíróságok a folyamatban lévő perek áttételét megtagadnák. A múltnak szomorú tapasztalatai tanították meg arra, hogy ily intézkedésre szükség van. Az áttétel megtagadása esetére büntetési sanctio felvételét óhajtaná. Szilágyi Dezső miniszter és mások felszólalásai után a bizottság többs ge ezt a nézetet nem tette magáévá, de a szakasz utolsó bekezdését az előadó javaslatára azzal toldotta meg, hogy a jelen törvény hatálybalépte előtt létrejött eljegyzések hatálya a jelen törvény szerint Ítélendő meg. Változatlanul elfogadják ezt a szakaszt: 165. §. A minisztérium felhatalmaztad!?, hogy a jelen törvényt Fiume városában és területén rendelettel hatályba léptesse. A 166. §. igy hangzik : A jelen törvény 1S9 .... hó... napján lép hatályba. Ezen a napon a házassági és eljegyzési ügyekre vonatkozó fennálló jogszabályok hatályukat vesztik és helyükbe a jelen törvény határozatai lépnek. Polónyi itt fe'vetette azt a kérdést, vájjon helyes-e a jelen törvény határozmányait a törvény haiálya előtt kötött házasságokra is kiterjeszteni. Szilágyi Dezső miniszter ki akarta mutatni, hogy az az elv, a mely törvény unalma alatt köttetett valamely házasság, a felek haláláig mindig az alatt maradjon, igen messze vezetne s annyit jelentene, mint a felekezeti házasságjogokat a jelen generatio egész életére fentartani. Erre az álláspontra egyetlen államban sem helyezkedtek. A szakaszt változatlanul fogadták el, úgyszintén az utolsó 167. szakaszt, mely igy szól: Ezen törvény végrehajtásával az igazságügyi és belügyi miniszterek bízatnak meg. Ezzel a bizottság a törvényjavaslat tárgyalását befejezte és miután Szilágyi miniszter kijelentette, hogy az uralkodó családra nézve felvetett kérdés 8 a Horvátország tekintetében felveendő dispositiók iránt a bizottságnak külön e célra egybehívandó ülésén fog előterjesztést tenni, megválasztották még a torvényjavaslat végleges szövegezésére kiküldött albizottság tagjait. (Befejezés köv.) Ausztria és külföld. Bolgár igazságügy. (Szlávkov ministetsége. — Az nj igazságiigyminister. — Törvényhozási tevékenység. Uj nyugdíj - törvény. — Emeiiiura. — Levonások a fizetésekből. — Jogi szaklapirodalom. — Kodifikáció. -- Jogi fakultás.) Mult évi e tárgyróli közleményemben a többi között meg emiitettem, hogy az igazságügyi tárcát bizonyos Szlávkov Panajoth ur, a szobranijenek akkori elnöke vette át. Azt is hozzátettem, hogy ezen különben joviális ur polgári foglalkozására nézve gyógyszerész s igy nem kell csodálni, hogyha egyes élcelök azt mondták igazságügyünkről, hogy az »mindeu kenőcscsel me^ van kenvc« (mit allén Salben geschmiert). No de félre minden tréfát! Tény az, hogy ezen, a maga nemében ritka »szakminister« radikálisan járt el hivatalában, már természetesen ugy, a hogy ö értette a radikálizmust az igazságügyi igazgatás terén. Bírákat, ügyészeket, elnököket rövid uton — sok teketória nélkül - hivataluktól elmozdított, miért? — azt ő tutija. Ennyit adminisztrátori működéséről. Következett törvény-