A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 16. szám - A bírósági végrehajtók helyzete

124 A .1 O Gr. vita hevében megfeledkezett felet fegyelmi jellegű büntetéssel sújtani, a tiszteletlenséget megtorolni, a mi bizonynyal alkalmaztad!; is, miután az egyszersmind a hatóság iránti tiszteletlenség jellegével is bir s ellenkező esetben magának az illető hatóság előtti ügynek ártalmára is lenne. A büntetlenség pedig természetszerűen folyik az általános szabadság elvéből és a társadalmi érdekekből is, hogy a felek és illetőleg a képviselőik a bíróságok és hatóságok előtti eljárásukban, illetőleg képviseletében ugy a vádra mint a védelemre vonatkozólag szabadabban, nagyobb körben mozogjanak, a jog képviselete bátor legyen, a vádlottak védelme pedig szabad a szabad államban. Szerény nézetem szerint tehát a cselekmény tényálladékának megállapítása, mely amúgy is már megvan, nem tartozik a tárgyalásra; hanem inkább csak az képezheti kérdés tárgyát: vájjon hatóság előtt történt-e, használtatott a sértő kifejezés, vagy állíttatott a rágalmazó tény. Ha pedig ahhoz szó nem férhet, vagyis nyilvánvaló az, hogy hatóság előtt történt, az eljárás megszüntetendő s természetesen végzésileg. Mindezek tekintetbe vételével nem oszthatom tehát egy felmerült hasonló eset alkalmából a. kir. törvényszéknek amaz ítéletét, mely szerint az első bírósági az eljárást megszüntető határozatot, helyesen végzést, ítéletnek tekintendőnek kimondotta s igy indokai alapján hagyta helyben ; vagyis Ítéletében foglalt azon eljárási elvet, hogy a btk. 266. § ába ütköző cselekmény miatt folyamatba tett eljárás — természetesen hiányos panasz folytán folyamatba tett — csak itéletileg fejezendő be, illetőleg a vádlott felmentendő ; mert, mint mondják az indokai : a b. v. el. r. 23. íjának 4 ik bekezdése szerint az eljárás csak akkor szüntethető meg, ha a magánvádló vádját kifejezetten visszavonta s mert a 81. §. rendelkezéséhez képest tárgyalás és annak befejezte után az ügy érdemében Ítélet hozandó, ez esetben pedig nem megszüntetésnek, hanem felmentésnek van helye, a menynyiben a 82 §. szerint Ítélet vagy felmentő vagy büntető. A fentebb kifejezett szerény nézetemet vélem még a következőkkel támogatni és pedig az anyagi és alaki tételes büntető jogból. A jelzett §-ban a törvényhozó azon nyilvánvaló célból is veszi ki a bűnvádi eljárás alól a perben álló feleket és illetőleg azok képviselőit, hogy azok azon cselekedetükért, melyért már is fegyelmi módon büntettettek, még egyszer súlyosabb eset hiányában, ne büntettessenek. És ezt kívánja a büntetőjogi politika is, a melynek feladatát az képezi, hogy a bűnös mint a jogrendnek megzavarója, vagy a magánérdeknek megsértője megbüntettessék, megtorolva legyen; de nem az, hogy a költekezésektől eltekintőleg zaklattassék, mi az egyéni szabadság súlyosabb megsértésében áll, már pedig szabad világbau a szabadság oly drága kincs, mint maga az élet. A kir. járásbíróságok hatásköréhez utait vétségek és kihágások eseteiben követendő eljárás tárgyában 1880. évi augusztus hó 15-én 2,265. I M. E. szám alatt kibocsátott rendelet 45. §-ának b\ pontja világosan nemcsak hogy megengedi, de rendeli, hogy a feljelentés esetén a kir. járásbíróság hivatalból bírálja meg: fel vannak-e sorolva a feljelentésben valamely vétség vagy kihágás tényálladékát megalkotó körülmények, vagyis fenforog e büntetendő cselekmény. Ha pedig nem, miként a 266. §. esetében, a rendelet 26. §-a értelmében is indokoltan elutasítandó. Az érintett ítéletben felhívott rendelet 23-ik §-ának 4. bekezdése magánvádra üldözendő cselekményekre vonatkozik az esetre, ha a vád visszavonatik, vagyis a magánvádló ebbeli jogkörét szabályozza csak s nem intézkedik arról, midőn büntetendő cselekmény fenn nem forog, illetve midőn a miatt a bűnvádi eljárást már maga az anyagi törvény kizárja. Igaz, hogy a felhívott 82. szerint természetesen az Ítélet vagy felmentendő, vagy büntető és alterum non datur, ámde ezen §. a 80—81. §-ok kiegészítője, a melyek az érdemleges eljárásra vonatkoznak, vagyis azon esetre, ha büntetendő cselekmény fenforog egyébként, de nem szól az esetre, a midőn az eljárás apriori ki van zárva. A btk. 83. §-ához szóló ministeri indokolásból, mely szerint : a bűnvádi eljárás megindításának nincs helye, tehát ez esetben bírói konstatálás tárgyát nem képezheti stb. Miből nyilvánvaló, hogy »bűnvád alá nem vonható«, vagy »bűnvádi eljárásnak nincs helye« kifejezéseknek azon értelmet vélt a törvényhozó adni, hogy a kitüntetett esetekben érdemleges tárgyalásnak helye nincs. A btk. I. részének IX. fejezetéhez fűzött azon indokaival : a büntetések megszűnése, az extinctio ugyanis kétségtelenül anyagi természetű jogkérdés s ez lévén az elhatározó mozzanat, a melyből a bűnvádi e 1 j á r á s megszűnése mint proces; ualis hatály eredményül stb. A btk. kérdéses 266. §-ra vonatkozó indokaival; a legműveltebb államok törvényhozási gyakorlata kimondotta, hogy a szóbeli előadás hevében, a jogosnak és igazságosnak hitt ügy melletti elkeseredésében kiejtett netalán élénkebb, másokra nézve talán sértőnek tarthatott szavai miatti büntetlensége csekélyebb hátrányt okoz, mint az, ha ezen szavak valódi vagy mesterkélt tartalma a büntető bíróság általi értelmezgetésének atalánnemelfogulatlanbiró magyarizgatásának és boncolgatásának tárgyát képez! és mondja tovább: e garantiákat törekszik ki'igeszi. t e n i e t ö r v é n y j a va s 1 a t, a mennyiben a 2o5. §-b a n k ö r ü 1 i r t esetekben és határok között a rágalmazás és becsületsértés miatti bűnvádi eljárás alól kiveszi a perben álló feleket, illetőleg ezek képviselőit, azügyvé de ke t. f A Fabinyi-féle magyar bűnvádi eljárási törvényjavaslat 448 8-ával mely azt mondja: ha a cselekmény, mely miatt a vádindit vány v agy f e 1 j e 1 e n t é s t é t e t e 11, nem büntethető, ha a sértett fél vádinditvanya hiányzik, vagy ha a vádra jogosultak kozul az eljárás megindítását senki sem kívánja: a járásbíróság a bűnvádi eljárás folyamatba tételét végzéssel megtagadja és a vádlót értesíti. Továbbá következtetem a büntetőjogi judicaturából is és pedig : ° Hogy tudtommal általános azon büntetőjogi gyakorlat, miként elévülés esetén, a midőn az érdembeli tárgyalás a vádlott kihallgatásával és a bizonyítási eljárás megejtésével befejeztetett, de az érdembeli Ítélet hozatalának valamely akadály útját állta, nem itéletileg mentetik fel vádlott a cselekmény törvényes következménye alól, hanem elévülés folytán a további bűnvádi eljárás végzésileg megszüntettetik. A pozsonyi kir. ítélő táblának 1892 évből való azon helybenhagyó határozatából, a mely szerint a vádlott ellen súlyos testi sértés vétsége miatt folyamatba tett eljárást az alapon, hogy a feljelentő, későbbi panaszát kiegészítő s helyesbítő nyilatkozata szerint, csak könnyű testi sértést szenvedett, megszüntette. A kir. Curiának 1890. évi 4,736. szám alatt hozott határozatából, melylyel helybenhagyta a budapesti kir. ítélő táblának 1889. évi 52,237. szám alatt hozott azon határozatát, melynél fogva az első bírósági vádhatározat megváltoztatásával megszüntette a vádlott ellen rágalmazás vétsége miatt indított bűnvádi eljárást a btk. 266. §-a alapján. Végül indokolni vélem a megszüntető végzés határozatát magával a büntetőjogi politika célszerűségi elvével s az szolgált indokul a Fabinyi-féle törvényjavaslat felhívott §-ának felvételéül is, hogy t i. büntetendő cselekmény hiányában s különösen midőn annak már az anyagi törvény declarálja, a bíróságok munkaeieje igénybe ne vétessék, melynek eredménye a megszüntetéssel végeredményében egyenlő felmentés. Ezen bírói gyakorlatomban felmerült eset alkalmából vett szerény értekezésem tárgyául szolgáló §. tehát csak a fentemlitett egy esetben teheti szükségessé az érdemleges tárgyalás megtartását és ugy esetleg az ítélet hozatalt, minden egyéb esetben az eljárást megszüntető, illetve a megindítást megtagadó végzés hozandó, mely különben sérelmet amúgy sem okozhat más véleményen lévő panaszos félre nézve, a mennyiben az eljárási szabályzatunk szerint megengedett semmiségi panasz bejelentésének, beadásának mi sem áll útjában. A jogászvilágtól hódoló tisztelettel körülövezett igazságügyérünk részéről különben a büntetőjogi perrendtartás tervezete elkészíttetvén, bizonyára szabatos intézkedést foglal magában a hasonló felmerült esetekre vonatkozólag is és megszüuteti a §. gyakorlati alkalmazásánál felmerülő kételyeket. Belföld. A bírósági végrehajtók helyzete. Terray László makói bírósági végrehajtó egy az országgyűlés képviselőházához intézendő kérvény tervezetét készített, melyben a valósághoz híven következőképen ecseteli a bir. végrehajtói kar helyzetét: A kir. bírósági végrehajtói intézményt létesítő 1871 : LI. t.-c. a bírósági végrehajtók működési és hatáskörét világosan körvonalozta. Ezen törvényben körvonalozott hatáskör a bíróságoknál — ugy szólván — minden határozatai s rendelkezései foganatosítására, végrehajtására, u. m. hagyaték és csődleltározásra, az ingatlan-becslésre és minden végrehajtásra, ide értve a bagatell-végrehajtásokat is s mindezeken felül a kézbesítésekre is kiterjedt. Ezen törvény érvényben állása idejében a bírósági végrehajtók ha nem jutottak is abba a kedvező helyzetbe, hogy fáradozásaik gyümölcséből vagyont, tőkét gyüjthessenek össze, legalább oly jövedelmet élveztek munkájok után, mely számukra a tisztességes megélhetést biztosította. Ámde ez az állapot csak rövid pár évig tartott igy ; mert már az 1875: IX. t. c. 3. §-a elvonta tőlük a kézbesítéseket; ugyanezen törvénycikk 7-ik §-a pedig díjaikat szállította le. A mit azután ez a törvény még meghagyott, abból meg a későbbi törvények vontak el igen sokat a végrehajtók hatásköréből. Az 1877: XX. t.-c. elvonta tőlük a hagyatéki leltározást, az 1877: XXII. t.-c. elvonta az ingó-végrehajtásokat és árveréseket 50 frtig; az 1881: LX. t.-c. megszüntette a telekkönyvezett ingatlanok becslését s ezen törvénynek az 1868: LIV. t.-cikktől eltérő rendelkezései következtében elesett egy, illetve a telekkönyvi hatóság székhelyén két ingatlan árveréstől; az 1881 : XVII. t.-c. elvonta a bir. végrehajtóktól a csődleltározást is és rá bízta azt a kir. közjegyzőkre.