A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 15. szám - Telekkönyvvezetőképző-tanfolyam fölállítása Budapesten. (Vége.)

116A JOG. lott még eddig egyik is, hogy a telekkönyvi hatóságoknak egy országos központi telekkönyvi igazgatóság alá helyezéséuek és a bíróságoktól önállókká és függetlenekké tételének ténye — bármily nagy előnyöket biztosit is ez — egymaga még nem elegendő arra nézve, hogy a telekkönyvek a telekkönyvi intézményekhez kötött követelményeknek megfelelőleg, teljes alapossággal vezettessenek. Nem elegendő azon okból, mert a telekkönyvi bejegyzések helyes, szakszerű teljesithetéséhez elmaradhatatlanul jelentkezik annak is a szüksége, hogy a telekkönyveket vezető közegek, ebbeli működésüknek megfelelő szakértelemmel bírjanak. Itt első sorban is elméleti szakkiképzésre van szükség arra nézve, hogy a telekkönyvek vezetésében az alaposság — még egy országos központi telekkönyvi igazgatóság alatt is — tényleg elérhető lehessen. Annak az elérése biztosítandó, hogy az, ki a telekkönyvek vezetésével bizatik meg, a mi a fennálló szabályoknál fogva (4,010/187:2. számú szolgálati utasítás 35. §-ainak i'-ik pontja és illetve 15,252/1871. I. M. sz. a. kelt rendelet) szakvizsga nélkül amúgy sem történhetik : ezen megbízatásának helyes teljesithetéséhez előbb kellő elméleti szakavatottsággal is birjon, illetve i 1 y szak avatottság megszerzéséhez módja, tere, alkalma legyen; mert az eddig követett gyarló kiképzési mód mellett, eltekintve azon kevesektől, kiknek önszorgalomból magukat szakemberekké fölküzdeni, kiképezni, különös hajlamuk, kedvük, idejük, alkalmuk van, általában nincs megadva a mód a telekkönyvitisztviselőnek ahhoz, hogy alapos szakképzettségre tehessen szert. Minthogy pedig a telekkönyvek helyes vezetésének, illetve a telekkönyvvezetők elodázhatatlan kiképeztetésének kérdése, egymagára azzal, hogy a telekkönyvi betétek szerkesztésére vonatkozó törvények, rendeletek és utasítások végrehajtatnak, illetve kellő érvényre jutnak, új telekkönyvi rendtartás alkottatik és a telekkönyvi hatóságok egy országos központi telekkönyvi igazgatóság alatt önállókká és függetlenekké tétetnek, megoldottnak nem tekinthető; a mennyiben e tények a már többször érintett telekkönyvi misériák Di pont alatt jelzett okával szemben kellő orvoslást nyújtani netn lehetnek hivatva, nem lehetnek képesek ; s minthogy arra nézve, hogy a nyilvánkönyvek hiteltelekkönyvi jellegüket még a betétek megszerkesztése után se veszítsék, vagyis, hogy azokból mindegyike ama négy kelléknek, melyek nélkül jó telekkönyv nem is képzelhető, mindig könnyen és szabatosan kivehető legyen (tehát nemcsak az elsőbbség (prioritás) és törvényesség (legalitás), hanem a nyilvánosság (publicitás) és a különösség (specialitás) elve is azokban mindig teljes mérvben érvényesülhessen), illetve a kiképezetlen, hivatatlanés értelmetlen telekkönyvistára valló, az avatatlan kezek jellegét, egészen a telekkönyvekbe helyezett bizalom megrenditéséig magukon viselő helytelen telekkönyvi bejegyzések azokból végleg valóban kiküszöbölhe tők legyenek, a D) pontban jelzett sajnos állapot orvoslása nemcsak időszerű, nemcsak szükséges, de immár tovább nem is elodázható létkérdése telekkönyveinknek: kitűnik, hogy a fentebb érintett, a szakképzettséggel biró telekkönyvezetők számának ugy is mindinkább kevesbülő csekély voltában gyökeredző, tűrhetetlen állapot elenyésztetésének kérdése, első sorban az elméleti szakképzettség kellő s z e r z é s i módjának a megadása által oldható meg. Ezen megállapodással egyidejűleg azonban ama kérdés nyomul előtérbe, hogy tulajdonképen miként volna maga az elméleti szakképzettség szerzési módja megadható, vagyis, hogy miként szerezhetné meg a telekkönyvi pályára készülő azon elméleti szakképzettséget, mely a föladatának színvonalán álló telekkönyvvezető (illetőleg segédtelekkönyvvezető) részéről föltétlenül elvárható ? Valahányszor komoly megfontolás tárgyává tettem ama kérdést, miként lehetne a telekkönyvek belalakilag alapos, külalak tekintetében rendszeres, egyforma és egyöntetű vezetését biztosítani : mindig arra az eredményre jutottam, miszerint ezen cél elérhetésére nézve múlhatatlanul a következők kívántatnak meg : I. A telekkönyvi pályára lépők rendszeres elméleti kiképzése, a telekkönyvek alapos vezethetéséhez. II. A rendszeres kiképzés mellett telekkönyvi vizsgát sikerrel kiállott telekkönyvi tisztviselők gyakorlati kiképzése, a telekkönyvek vezetésének a kezelhetéséhez. Minthogy a II. pontra, vagyis arra nézve, hogy a gyakorlatszerzés módja a telekkönyvi bejegyzések teljesithetéséhez, miként, minő rendszerrel volna megadandó, e kérdés miként volna helyesen megoldható: részletesen kiterjeszkedni, ezen cikk szűk kerete nem alkalmas, de egyébként is e részben szerény nézetemet, más helyen4) már kifejtettem: jelen cikkemben, melynek főtárgya amúgy is inkább csak az elméleti szakkiképzés, csupán az I. ponttal foglalkozva, megjegyzem, hogy elméleti szakképzettséget tudvalevőleg általában csak szakiskola adhat. Ez a feleletem tehát a fentebb föltett kérdésre is. S én nem hiszem, hogy szakértő körökben, valamint egyáltalán mindazoknál, kik a telekkönyvi intézmény hordereje iránt kellőleg tájékozva lévén, tudják, hogy ezen intézmény a legköz*) Telekkönyvi Szaklap 1893. 3—5., 7-10. s következő füzetei. hasznúbb, a legfontosabb törvényes intézkedések egyike s látják, tapasztalják, ismerik az ezen intézmény niveauján évtizedek óta rágódó telekkönyvi misériákat, nem hiszem — mondom — hogy helyesléssel ne találkoznék abbeli nézetem, miként telekkönyveink jó karban tarthatásának s illetve a máskülönben soha ki nem kerülhető telekkönyvi misériák végleges kiküszöbölhetésének, egy megfelelő szakiskola s nevezetesen: egy Budapesten fölál 1 i t a n d ó országos telekkönyvvezet ő-k é p z ő tanfolyam létesítése a főfeltétele. Csak egy ily szaktanfolyam lehet ma már hivatott arra nézve, hogy a telekkönyvi vizsgára előirott s immár óriási mérvben fölhalmozódott tantárgyakat kimerítően előadva, szakértő telekkönyvezetöket képezzen ki, illetve a telekkönyvvezetőknek a gyakorlati kiképzésükhöz mellőzhetleu föltételül jelentkező elméleti szakkiképzést megadja. Mert — a mint már fentebb is megjegyezni volt szerencsém — ama cél, hogy a telekkönyvi ügyvitelben, tehát a telekkönyvek vezetését tárgyazó szabályok gyakorlati végrehajtásánál az eljárásban alaposság legyen behozható s illetve, hogy megfelelő számú szakképzett telekkönyvvezetővel (illetőleg segédtelekkönyvvezetővel) legyenek a telekkönyvi hatóságok elláthatók : a betétek szerkesztésére vonatkozó törvények, rendeletek és utasítások minden kitűnő volta, egy új telekkönyvi rendtartás minél helyesebb megalkotása és fölállítandó országos központi telekkönyvi igazgatóság minden ébersége mellett sem lesz elérhető mindaddig, míg az elméleti szakavatottság megszerezhetéséhez a telekkönyvi tisztviselőknek — a más szakállasokat betöltő állami tisztviselők részére nyújtott módhoz hasonlóan — alkalmas mód nem adatik. Telekkönyvi szaktanfolyam fölállítása tehát, mint ily alkalmas mód, égető szükféggé vált hazánkban. Ha ez eszme valósul, ha van telekkönyvvezető-képző szakiskolánk : akkor a fölállítandó országos központi telekkönyvi igazgatóság is kellő tüzetességgel, kellő sikerrel gyakorolhatja hatáskörét, mert olyan szakközegekkel rendelkezik, kik a telekkönyvek vezetésénél általa meghonosítani célzott rendszer gyakorlati érvényre juthatásához megfelelő elméleti szakavatottsággal birnak Szóval ekkor a telekkönyvi misériákat előidéző okoknak a D) pontban érintett s leginkább figyelemreméltó része is — legalább a telekkönyvvezetői kart illetőleg — eíeuyésztetve lesz.5) S ezzel már, addig is, mig a központi telekkönyvi igazgatóság fölállittatnék. nyugodtabban tekinthetünk a jövőjére telekkönyvi intézményünknek, mert hiszen az elméletileg is kellőleg kiképzett telekköuyvvezető nagyobb biztonsággal tudván gyakorolni a telekkönyvi rendtartás 168. §-ából folyó, úgyszólván ellenőrzési föladatát: a telekkönyvi végzések esetleges hibáit, hiányait, fogyatkozásait inkább fölfedezi s ekként a telekkön)'vek jó hírnevét veszélyeztető helytelen bejegyzések keletkezését, a helyesbítés, kiigazítás avagy pótlás iránti alapos jelentései által meggátolni tudja ; holott elegendő szakértelem hiányában nem felelhetvén meg a tlkvi rts 168. §-ában előirt kötelezettségének : a végzések telekkönyvi foganatosítását gépszerüleg, vakon teljesiti. Hogy mélyebb szakértelem kívántatik ahhoz, hogy a telekkönyvvezető a tlkvi rts 168. §-ában körülirt föladatának eleget tehessen, hogy az ezen szakasz adta, úgyszólván ellenőrzési jogával élni tudjon: kitűnik abból, hogy nem csupán egyedül a bejegyzés teljesítését akadályozó végzésbeli fogyatkozások bejelentését teszi ezen §. a telekkönyvvezető kötelességévé, hanem azt mondja kifejezetten, hogy a telekkönyvvezető egyáltalán jelentést tartozik tenni a telekkönyvi referensnek mindazon esetekben, valahányszor a bejegyzés teljesítésénél : d) valamely nyilvánkönyvi aggályt, b) a bírósági intézkedésekben valamely írásbeli hibát, avagy C) a bírósági intézkedésekben valamely (tehát nemcsak a fo-anatositást lehetetlenitő, hanem egyáltalán b á r ra i 1 y e n) fogyatkozást vesz észre. Az országos telekkönyvezető-képző tanfolyamnak, mely. nek létesítése amúgy sem igénye.l az államtól nagyobb mérvű pénzáldozatot, ezen most érintett főfőokon kívül, még a fentebb már emiitett azon körülménynél fogva is okvetlenül meg kell előznie a központi telekkönyvi igazgatóság felállítását, mivel elméleti kiképzést nyert telekkönyvi tisztviselőket az igazgatóság is általában csak ily tanfolyamtól várhat s illetve mert e szakiskola lesz leginkább hivatva a központi telekkönyvi igazgatóság sikeres működésének az előmozdítására is s mert ismételnem kell, hogy ettől a szakiskolától, egyedül csak ettől remélhetjük, várhatjuk sikerrel a szakképzett telekkönyvvezetőkbeni nagymérvű hiány égetően szükséges orvoslását ; csak ettől várhatjuk a most óriási pénzaldozattal keszulo uj telekkönyvek (telekkönyvi betétek) szabályszerű további vezetését. • 5) Mellékesen megjegyzem, hogy addig, mig a telekkönyvi hatóságok llv^T\központ, telekkönyvi igazgatóság alatt, a bíróságoktól önT^LÍBtm-^T^^ telekkö«yvi hatóságoknál Alkalmazott £ tIV > • > í, f,telekkö"yvi biráké 300 írttal emelendő volna. Stf méStörüSnv ^2?^ ható^k-' * birói erők állandóbbá szolgálna °rUlméUy telekko"yv' mtézményünk kimondhatatlan előnyére