A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 1. szám - Jogegységet kérünk

A JOÖ. 3 kétségtelenül egy oly iparszerü tevékenységre irányuló üzletet képezett, melyre nézve a ker. törv. 64. és következő §-ainak a közkereseti társaságokra vonatkozó rendelkezései az irányt adók. Peres felek közkereseti társaságuk cégének bejegyeztetését ugyan elmulasztották, ezen mulasztásuk azonban nem képez oly okot, hogy e miatt a társaság tagjainak egymás ellen felmerülő vitás ügyeiben a kereskedelmi törvény hivatkozott, ij-ai alkalmazást ne nyerhetnének, mert az ügylet jogi minőségére kihatással ezen mulasztás nincs. A társaság feloszlása után a ker. törv. 108. §-ában foglalt kötelező intézkedés szerint felszámolásnak van helye; miből önként következik, hogy felszámolás és felperesek mint a közkereseti társaság ügyeinek vitelével és vezetésével megbízott társasági tagok számadása nélkül felpereseket a kereseti jog meg nem illeti; minthogy felperesek alperesekkel szemben számadási kötelezettséggel tartoznak, mely kötelezettségnek hogy eleget tettek volna, nem igazolják s mert azt, hogy az A) alatti mérlegszámla mint az elintézetlen és vitás vagyoni igényekre nézve alperesek által elfogadott okmány folytán alpereseket a kereseti követelés felperesek minden további számadási kötelezettsége nélkül terhelné, ezen A) alatti egyáltalán sem felperesek egyéb bizonyítéka nem igazolja. Ennélfogva felperesek keresetét elutasítani kellett, stb. stb. A győri kir. ítélő tábla JS92. május 24. 1,607. sz.): Az első bíróság ítéletét megváltoztatja, felperesek kereseti jogát megállapítva, a leszállított kereseti követelést érdemileg elbirálandónak kimondja stb. stb. Indokok: Miután felperesek keresetüket az 1,711/1891. sz. tárgyalási jegyzőkönyvben V. r. alperessel szemben 782 frt 90 krra és járulékaira leszállították, a kereseti követelés csak ennyiben képezi elbírálás tárgyát. E követelésükkel felpereseket sem kereseti jog hiányából, sem abból az okból, hogy a peres felek, mint a komáromi italmérési jog és fogyasztási adók bérbevételére alakult társaság tagjai között ezen vállalatra nézve a végelszámolás még meg nem történt, elutasítani nem lehet. Mindenekelőtt megjegyzendő, hogy a peres felek közt fennállott s a Cl alatti okiratban meghatározott társaságot az első bíróság tévesen minősítette közkereseti társaságnak, mert semmi adat siucs reá s egyik fél sem állítja, hogy a peres felek közös cég alatt folytattak volna kereskedelmi üzletet (k. t. 64. §.) s e szerint a jelzett társaság, a mennyiben annak ügykörében kereskedelmi ügyletek is fordultak elő, a k. t. 62. §. értelmében csak alkalmi egyesülésnek tekinthető. Ezzel a k. t. 108. §-ának alkalmazhatósága önkényt elesik. De alpereseknek a k. t. 62. §-ára alapított az a kifogása sem fogadható el, hogy a jelen pert számadásnak, esetleg számadási pernek kellene megelőznie. Eltekintve ugyanis azon vitás kérdéstől, hogy tartoznak-e felperesek alpereseknek számadással s hogy megtörtént-e már, a társaság ügyeire nézve a végelszámolás megtörténte előtt érvényesíthető ne volna. Felperesek a C) alatti okiratra való hivatkozással, mely meghatározza, hogy a társak a közös vállalat mindennemű kiadásához és költségeihez egyenlő arányban járulni s a kiadások fedezhetéséhez szükséges összegeket a kezeléssel megbízott pénztárnok felszólítására 24 óra alatt a pénztárnok kezéhez lefizetni tartoznak, az iránt perelték meg I., III., IV. és V. alpereseket, hogy ezek az A) alatti mérleg-számlában feltüntetett társasági tartozások kifizethetésére szükséges összegből a reájuk eső részt befizessék. Nem oly követelést érvényesítenek tehát felperesek, mely őket a végelszámolás alapján alperesek ellenében egyénileg megilletné, hanem azt követelik, hogy alperesek mint a társaság tagjai ennek részére a társasági szerződésben kötelezett befizetéseket teljesítsék; ez az igény pedig, melynek érvényesítésére felperesek mint társasági tagok a dolog természete szerint és a C. alatti társasági szerződés kikötésénél fogva kereseti joggal bírnak, nem függ attól, hogy elkövetkezett-e már a számadás ideje és hogy elszámoltak-e már a társak vagy sem ~J Nem változtat ezen az a körülmény sem, hogy az idő, melyre a társaság megalakult, már elmúlt, mert a társaság megszűntének időpontjában fennálló társasági tartozások kifizetéséről a dolog természete szerint ugyan azon módon kell gondoskodni, mint a társaság fennállása alatti kiadások fedezéséről s mert a társaság ügyeinek lebonyolítása a tartozások kifizetését szükségessé tévén, a végelszámolás pedig a függő ügyek teljes befejezése előtt helyesen meg sem történhetvén, a tartozások kiegyenlítéséhez szükséges összegek befizetése a végelszámolás előzetes megejtésétől függővé nem tehető; önként értetik azonban, hogy a befizetés teljesítése a társasági tagok azon jogát, hogy a száraadásra kötelezettektől számadást és esetleg kártérítést követeljenek, nem érinti. Végül nem szünteti meg felperesek kereseti jogát az 1891. márc. 3. tárgyaláson tett az a kijelentésük sem, hogy a per folyama alatt a társaságnak takarékpénztári tartozása részint I., III. és IV. r. alperesek által, kikkel szemben felperesek keresetüket ez okból a perköltségre szállították le, részint felperesek által kifizettettek, mert alperesek ugyanazon tárgyaláson maguk azt kívánták, hogy a per a takarékpénztárnál teljesített fizetésre való tekintet nélkül biráltassék el. Ezen okokból stb. A m. kir. Curia (1893. szept. 13, 1.187. sz. a.): A győri kir. itélő tábla ítélete az abban felhozott indokainál fogva helybenhagy atik stb. Ha az eladó a teljesítést megtagadja, úgy ujabb teljesítési határidő kitűzésének szüksége fenn nem forog. (M. kir. Curia 1893 október 1,161. sz. a.) Bűiv-ügyekben. A ki terméuyszállitásra kötést csinál és arra előleget is vesz fel, nem büntethető csalás miatt, habár későbben kiderül, hogy annyi termése nincs, Tagy egyáltalán nem is volt. (B. T. K. 379. §.) I. A debreceni kir. itélő tábla: A kir. törvényszék ítéletének megváltoztatásával K. Makove vádlott az ellene emelt csalás vétségének vádja és következményeinek terhe alól felmentetik. Indokok: Habár vádlott beismerte, hogy annyi szilvája nem termett, mint a mennyit B. Sándornak szállítani kötelezett; habár azt is beismerte, hogy ígéretének és vállalt kötelezettségének eleget tenni nem is szándékozott; habár beismerésével az is bizonyítottnak tekinthető, hogy a foglaló felvétele céljából másokkal is szerződött s a foglalót felvette ugyan, de szilvaizt senkinek nem szállított; habár vádlott B. Sándornak 55 kr. kárt okozott s magának jogtalan hasznot szerzett: mindamellett vádlott a csalás vétségének vádja alól felmentendő volt; mert cselekményében a csalás vétségének egyik alkotó eleme, a ravasz fondorlattal tévedésbe ejtés, vagy tévedésben tartás fel nem található. Vádlott ugyanis kápráztató cselekvéssel nem bírta reá B. Sándort a 8 véka szilva megrendelésére s 55 kr. foglaló adásra; hanem szilvavásárlásra hiván fel őt, ígérte, hogy a megrendelt szilvát részére a kikötött határidőben szállítani fogja, igéretét, a foglalóval biztosított szerződési kötelezettségét azonban nem teljesité. ígéretének nem teljesítése egyszerű hazugságot képez. Minthogy pedig egyszerű hazugság, vagy a szerződési kötelezettség meg nem tartása, habár a szerződés annak meg nem tartására irányzott szándékkal köttetett is meg, ravasz fondorlatnak nem tekinthető: vádlottat ravasz fondorlattal tévedésbe ejtés, vagy tévedésben tartás hiánya miatt a csalás vétségében bűnösnek nyilvánítani nem lehetett, s azért a kir. törvényszék Ítéletének megváltoztatásával vádlott a csalás vétségének vádja s következményeinek terhe alól felmentendő volt. (1892. évi november 10-én, 2,549. szára.) A ra. kir. Curia: A másodbiróság ítélete az indokolásnak egyedül ravasz fondorlatatra vonatkozó részének elhagyása mellett helybenhagyatik. (1893. szeptember 26-án, 955. szám.) II. A nagybecskereki kir. törvényszék: I, K. Giga, II. K. Juon Kokán, III. K. Juon, IV. K. Dimitrie, V. S. Juon, VI. K. Györgye, VII. L. Szimeon, VIII. K. Petru, IX. B. juon és X. K. István a terhökre emelt, a B. T. K. 379. §-ába ütköző és 384. §. szerint minősülő csalás bűntettének vádja és következményei alól felmentetnek. Indokok: A vizsgálat és végrehajtás adatai szerint vádlottak 1891. június havában káros O. Milán szerb-ittebei kereskedőnek megvételre ajánlották a még lábon levő búzájukat oly kikötéssel, hogy azt 1891. évi augusztus 20-án károsnak szállítani fogják és minthogy jómódú gazdáknak mutatták be magukat, káros velők »Schlusst« kötött 159 métermázsa búzára, kifizetvén ezért nekik 1,179 frtot. Vádlottak azonban a kikötött időben a búzát nem szállították, sem az előlegül kapott 1,179 frtot károsnak mindeddig vissza nem fizették, mi által káros — miután vádlottak teljesen vagyontalanok — tetemes kárt szenvedett. Ezen beigazolt tényállás dacára azonban vádlottak a terhökre emelt csalás bűntettének vádja és következményei alól felmentendők voltak azért, mert a kiderített fenti adatok nem igazolják, hogy vádlottak a szóban forgó adásvételi jogügylet létrejöttekor a káros tévedésbe ejtése végett ravasz fondorlattal éltek volna ; mert az az állításuk, hogy az eladott mennyiségnek megfelelő lábon álló buzájok van, miután annak valósága vagy valótlanságáról a káros könnyen meggyőződhetett volna, ravasz fondorlatnak nem tekinthető ; már pedig mivel a B. T. K. 379. §-a, valamint 384. §-aiban meghatározott csalás egyik ismérvét a ravasz fondorlattal való tévedésbe ejtés képezi, ezen ismérv hiánya miatt jelen esetben a csalás bűntettének tényálladéka sem volt megállapítható. (1892. évi augusztus 27-én, 2453. sz.) A szegedi kir. itélő tábla: A kir. törvényszék ítélete indokainál, fogva helybenhagyatik. (1892. évi december 27-én, 4,450. szám.) A m. kir. Curia: Minthogy az illetékes lelkészi hivatal által 1893. február 11-én kiállított anyakönyvi kivonat szerint K. (Caten) Dimitrie vádlott 1892. október 26-án elhalt, ennélfogva ezen vádlottra vonatkozóan mindkét alsóbb bírósági Ítélet hatályon kívül helyezése mellett a bűnvádi eljárás a B. T. K. 105. §-a alapján megszüntettetik. A többi vádlottakra vonatkozóan pedig a kir. itélő tábla ítélete az abban elfogadott vonatkozó indokokból helybenhagyatik. (1893. november 15-én, 3,100. sz.)