A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 14. szám - A budapesti ügyvédi kamara 1893. évi jelentéséből

54 AJOÖ. mely szerint az örökhagyó által alkotott végrendelet a hagyatéki vagyon felerészére vonatkozólag semmisnek nyilváníttatott s I. r. felperes örökösödési joga a hagyatéki vagyon felére megítéltetett és ebből folyólag alperes I. r. felperes részére 166 frt 01 kr. töke megfizetésére köteleztetett, megváltoztattatik, I. r. felperes keresetével szintén elutasittatik stb. Indokok: Az orsz. bírói értekezlet által elfogadott ideigl. törv. szabályok 10. §-ának világos tartalma szerint leszármazó örökösök hiányában az apa és anya annyiban hivatvák a törvényes öröklésre, a mennyiben a hagyatéki vagyonnak egy része tőlük vagy águktól származott s az apai ágról származott vagyon pedig az apára száll vissza. A törvényes öröklés rendjének ezen meghatározásából, valamint abból, hogy a végrendelkezési jog ugyancsak az ideigl. törv. szabályok 7. §-a szerint a szülőkre nézve csak annyiban van korlátozva, hogy a végrendelet ezeknek a törvényes osztályrészét (köteles rész) sem érintheti, továbbá, hogy a törvényes osztályrész felét teszi annak, a mit a leszármazó örökösök, vagy azok nem létében a szülök végrendelet hiányában örökölnének, önként következik, hogy az apa vagy az anya részére köteles része megítélésének leszármazók nem létében is az örökhagyó hitvestársával szemben csak akkor van helye, ha az ily követeléssel fellépett szülő bebizonyítja azt, hogy a hagyaték vagy annak egy része tőle vagy ágáról szállott az örökhagyóra. Minthogy pedig I. r. alperes maga elismeri azt, hogy az örökhagyó hagyatékában apai öröklött vagyon foglaltatik s állította ugyan, hogy ő is adott az örökhagyónak némi ingóságot kiházasitásképen, de ezt az állítását alperes tagadásával szemben bizonyítani meg sem kísérletté: nem bír törvényes alappal a kir. törvényszék Ítéletében foglalt az a rendelkezés, mely .szerint a hagyaték fele része az I. r. felperes anya javára köteles rész címén megítéltetett és a végrendelet idevonatkozó részében semmisnek nyilváníttatott, miért is az ítéletet ebben a felebbezett részében megváltoztatni és I. r. felperest teljesen indokolatlan keresetével elutasítani kellett, annál is inkább, mert I. r. felperes a köteles rész megítélése iránt perirataiban kérelmet sem terjesztett elő és igy a kir. törvényszék a fc.jtt a kérdés felett minden alap nélkül határozott stb. A m. kir. Curia (1894. február 1-én 2,568/93. P. sz. a.J: A másodbiróság ítélete helybenhagyatik. Indokok: A végrendelet érvénytelenítése s a felperesek törvényes öröklési jogának megállapítása iránt előterjesztett kereseti kérelemben benfoglaltatik a kisebb kérelem, t. i. a törvényes osztályrész (köteles rész) megállapítására irányuló kérelem is. Elhagyva tehát a másodbirói indokolásból azt a részt, mely szerint az első bíróság kérelem hiányában a köteles rész kérdése fölött minden alap nélkül határozott: a másodbiróság Ítélete további indokolásánál fogva stb. hagyatott helyben. A telekkönyvi rendtartás zálogjog és alzálogjog között külömbséget nem terén, a jelzálogból való kielégítést közvetlenül is ép oly joggal követelheti az alzálogjogos mint a zálogjogos hitelező. (Magy. kir. Curia 1893. május 24-én 11,796. 189á. p. sz.) A gyámügyész a gyámtól nyert külön megbízás nélkül a gyám által képviselt kiskorúak nevében a peres eljárás során képviseletre hivatva s ennélfogva a kiskornak érdekében és nevében ön álló perjogi lépések megtételére jogosítva nincs. (A pécsi kir. ítélőtábla 1893. november 15-éu 5,683. p. sz. a.) Az elsőbbséget bejelentő korábbi foglaltatónak azon költségei, melyek nem az ő szorgalmazása folytán foganatosított árverésen való megjelenéssel és az elsőbbség bejelentésével felmerülnek, előnyös tételként nem sorozhatok. (A pécsi kir. ítélőtábla 18; :J. évi dec. W 7-én 6,111. p. sz. a.) Kereskedelmi, csőd- és váltó-ügyekben. Ha a vevő az általa az adásvételt eszközlö ügynök utján rendelkezésre bocsátott árúval a helyett, hogy a ker. törv. 347. §-a értelmében egyelőre annak megőrzéséről gondoskodnék, az eladó hozzájárulása nélkül rendelkezik és az árút csak a megrendelés közvetítésére jogosult ügynöknek átadja, a ki azzal a saját céljaira önállóan rendelkezik: a vételárért az eladóval szemben még abban az esetben is felelős, ha akár ő, akár az ügynök az eladót az árúval történt emiitett rendelkezésről utólag értesítette és ezen értesítésre az eladó nem válaszolt is. A megrendelést közvetítő ügynök utján kellő időben és kellő módon eszközölt rendelkezésre bocsátásnak joghatálya a mennyiben az ügynök ezen nála történt rendelkezésre bocsátást kellő időben és módon az eladónak tudomására is juttatja, nem függ attól, hogy az eladó az ilyképen történt rendelkezésre bocsátást elfogadja-e vagy sem 1 illetőleg, hogy az erről szóló értesítésre válaszol-e vagy sem 2 A ker. törv. 329. §-ában előirt nyilatkozási kötelezettség az ügynök és megbízó főnöke£közt fenforgó viszonyra egyáltalán nem alkalmazható. A budapesti VII. ker. kir. járásbíróság (1892. szeptember 17-én, 19,293/92. sz. a.): D. Károlynak S. János elleni 46 frt 80 kr. s jár. iránti perében következőleg ítélt: Alperes köteles 46 frt 80 kr. tőkét stb. felperesnek megfizetni. Indokolás: Alperes a f. é. február 19-én felvett tárgyalási jkönyvben beismerte, hogy a kereseti árúkat felperestől ennek ügynöke L. Sch. utján rendelte meg s hogy azokat meg is kapta. Miután pedig a biróság előtti beismerést az 1868: LIV. t.-c. 164. §. értelmében sem visszahúzni, sem módosítani nem lehet, ennélfogva alperesnek a mai tárgyaláson a megrendelés tekintetében előterjesztett tagadása figyelembe nem jöhetett. Tekintve pedig, hogy alperes ugyancsak a mai tárgyaláson azt is beismerte, hogy az árút nem felperesnek, hanem annak ügynöke, L. Sch.-nak bocsátotta rendelkezésére; tekintve, hogy az 1875: XXXVII. t.-c. 346. §. első pontja szerint a vevő arról, hogy az árú a kikötött vagy törvényi kellékeknek meg nem felel, közvetlenül az eladót (jelen esetben tehát felperest) tartozik értesíteni s igy az az ügynökhöz intézett rendelkezésre bocsátás hatálylyal nem bír, ennélfogva a rendelkezésre bocsátás elmulasztottnak s igy az árú nem kifogásoknak lévén tekintendő, alperes anDak árát kifizetni tartozik, jogában állván visszkereseti igényeit az ügynök ellen érvényesíteni. Azon körülmény, hogy az ügynök a rendelkezésre bocsátást felperes tudomására hozta, nem támogatja alperes álláspontját, mert alperes nem is állította, annál kevésbbé bizonyította, hogy felperes az ügynök utján eszközölt rendelkezésre bocsátást hatályosnak elfogadta stb. A budapesti kir. itélő tábla (1892. október hó 27-én, 3,922/92. V. sz. a.) : Az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatja és az esetre, ha felperes leteszi a főesküt arra, hogy »Sch. L. ügynök felperest nem értesítette, hogy ő (Sch. L.) az A) a. számlában említett árút alperes részéről történt rendelkezésére bocsátás következtében alperestől visszavette s azt az árút másnak adta el«, alperest kötelezi, hogy 46 frt 80 kr. tőkét stb. felperesnek fizessen, köteles tehát felperes az ítélet jogerőre emelkedésétől számított 3 nap alatt a megítélt eskü letételére jelentkezni és azt a kitűzendő határidőben letenni, mert ellenkező esetben a kir. itélő tábla felperest keresetével elutasítja stb. Indokok: Ámbár alperes az 1892. évi február 19-ón tartott tárgyaláskor tett azt a beismerését, hogy ő a kereseti árúkat felperestől ennek ügynöke utján megrendelte és azokat meg is kapta, a ptts 164. §. értelmében sikerrel vissza nem vonhatja s habár a 3. sz. a. okirattal, melyben felperes azok nélkül történt rendelkezésre bocsátásról nyilatkozik, bizonyítva van, hogy az árúnak rendelkezésre bocsátásáról felperes értesült és habár a rendelkezésre bocsátást az 1., 2., 3. sz. a. nem kifogásolt okiratok keltének és tartalmának egybevetéséből megáüapithatólag elkésettnek tekinteni nem lehet; mindazonáltal a rendelkezésre bocsátás joghatályú a k. t. 346. ij. értelmében azért nem lehet, mert alperes egyáltalában még a tárgyalásnál sem emiitette meg, hogy az árút valamely és minő minőségi kellék hiánya miatt bocsátotta rendelkezésre, ennek hiányában pedig az árú kifogástalannak lévén tekintendő, a puszta rendelkezésre bocsátás a vételi ügyletnek jogi hatályát nem érinti, mihez képest alperes az első birói Ítélet értelmében a vételár fizetésében marasztalandó lenne. Ámde alperes azt a további lényeges kifogást is emelte, hogy felperesnek ügynöke a rendelkezésre bocsátás következtében visszavette alperestől az árút, azt másnak adta el s minderről felperest értesítette, ki ezt hallgatólag jóváhagyta. Alperes ennek bizonyítása végett felperes ügynökére, Sch. Lajosra mint tanura hivatkozott; továbbá visszakinálhatlan főesküvel kínálta meg felperest. Jóllehet Sch. Lajos, mint a csupán a megrendelés átvételére megbízott ügynök, ebben a minőségében az árúnak visszavételére s annak tovább eladására jogosítottnak nem tekinthető ; de ha nevezett ügynök az árúnak visszavételét s másnak eladását felperesnek tudomására hozta s felperes erre nézve, mely kétségkívül az ügylet felbontására irányuló új ajánlatnak tekintendő, törvényszabta időben nem nyilatkozott, ugy tekintendő, hogy felperes azt elfogadta ; ennek következtében pedig a vételi ügylet a felek között, ezek elállása és az árú iránt való önálló rendelkezésnél fogva megszűnt, felperesnek tehát vételárhoz joga nincs, ha alperesnek ezt a döntő kifogást bizonyítani sikerül. Minthogy pedig Sch. L. ügynök ezt a körülményt, mint saját tényét, tanuként nem bizonyíthatná, de vallomásához alperes sem tehetne pótesküt, mivel arról közvetlen tudomása nincs, egyéb bizonyiték hiányában az alperes által kínált, felperes által szükség esetére elfogadott főesküt az árú visszavételének s tovább eladásának felperes tudomására hozása, mint egyedül döntő körülményre nézve megítélni s letétele esetére alperes kifogása bizonyitatlan maradván, őt a kereset értelmében elmarasztalni, az eskünek le nem tétele esetére azonban az árú visszavételének az ujabb eladásnak felperes hozzájárultával eszközlése és ez által az alperessel kötött ügyletnek felbontása bizonyittatván, felperest keresetével elutasítani stb. kellett. A m. kir. Curia (1894. február 9-én, 1,841/1892. V. sz. a.): A kir. táblának Ítélete megváltoztattatik és az elsőfokú biróságnak ítélete hagyatik helyben stb. Indokok: A megrendelést közvetítő ügynök utján kellő időben és kellő módon eszközölt rendelkezésre bocsátásnak joghatálya, a mennyiben az ügynök ezen, nála történt rendelkezésre bocsátást kellő időben és módon az eladónak tudomására is juttatja, nem függ ugyan attól, hogy az eladó az ilyképen történt rendelkezésre bocsátást elfogadja-e vagy sem? illetőleg hogy az