A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 14. szám - A budapesti ügyvédi kamara 1893. évi jelentéséből

A JOGL erről szóló értesítésre válaszol-e vagy sem ? de ha a vevő, a mint az a fenforgó esetben történt, az általa rendelkezésre bocsátott árúval, a helyett, hogy a k. t. 347. §-a értelmében egyelőre annak megőrzéséről gondoskodnék, az eladó hozzájárulása nélkül rendelkezik és az árút, a csak a megrendelés közvetítésére jogosult ügynöknek átadja, a ki azzal a saját céljaira önállóan rendelkezik : a vételárért az eladóval szemben még abban az esetben is felelős, ha akár ő, akár az ügynök az eladót az árúval történt emiitett rendelkezésről utólag értesítette és ezen értesítésre az eladó nem válaszolt is ; mert azt, hogy az ügynök az eladótól — felperestől — felhatalmazással birt volna arra, hogy a felperes által közvetlenül alperesnek küldött és ez által át is vett árút alperestől — a vevőtől — visszavegye, vagy hogy ehhez felperes utólag hozzájárult volna, alperes egyáltalán nem is állította ; az tehát, hogy az ügynök felperest a megtörtént visszavételről és az árúnak más harmadik személy részére történt elállásáról értesitette-e ? merőben közömbös és a II. fokú bíróságnak az az érvelése, hogy a mennyiben felperes ezen értesítést válasz nélkül hagyta, ügynökének említett eljárásához hallgatag hozzájárult, különös tekintettel arra, hogy a k. t. 3'20. §-a az ügynök és megbízó főnöke közt fenforgó viszonyra egyáltalán nem alkalmazható, mi törvényes alappal sem bir. Ily körülmények között a pusztán csak ezen utólagos értesítés megtörténtére vonatkozó főeskütől a per kimenetele fügafővé nem tehető, hanem alperes az itt s az I. fokú bíróság ítéletében felhozott egyéb indokoknál fogva feltétlenül marasztalandó. Bűnügyekben. V személyes szabadsás: megsértésének a btkv. 321. g-ában körülírt bűntettének tényálladékához szükséges levén, bogy az alkalmazott erőszak, fenyeiretés komoly legyen: az meg nem állapitható, ha sértett csak némileg ellenkezett és habár vádlott ó't kezdetben karjánál fogva vezette is el. A zombori kir. türvéuyszék (1S93. febr. G. 869. sz. a.) : Cz. Gyena vádlott a btk. 321. §-ában meghatározott személyes szabadság megsértésének bűntettében bűnösnek mondatik ki és ezért 6 havi börtönre és 3 évi hivatalvesztésre; Cz. Gyena vádlott az ellene a btk. 232. §-ának 1. pontjában maghatározott erőszakos nemi közösülés büntette miatt; C. Wlada vádlott pedig a btk. 321. §-ban meghatározott személyes szabadság megsértének bűntette miatt ellene emelt vád és annak következményei terhe alól felmentetik stb Indokok: Vádlottak ellen azon panasz és vád emeltetett, hogy Pivniczán 1890. március 8-án este felé özv. Sz., szül. K. Krisztinának Drenka Revü 15 éves hajadon leányát, midőn ez az utcán játszott, C. Gyena felkapta és a helyszínére érkezett C. Vlada kocsijára feldobta és azután annak ellenkezése és segélykiáltásai dacára öt azon célzattal, hogy C. Gyenával házasságkötésre kényszerítsék, magukkal vitték. Míg be nem sötétedett, a község körül hajtottak vele, azután beállították Sz. Milához és ott C. Gyena egy juhakolba vezette, hol az éjt együtt töltvén, annak folyamán C. Gyena fenyegetés és erőszak alkalmazásával vele nemileg is közösült. Másnap, azaz március 9-én reggel Sz. Drenkát C. Gyena az ismét előjött C. Vlada kíséretében szülői házába vezette s midőn an-tak anyja odajött, hogy őt haza vigye, azt kiűzte, őt pedig a ház padlására zárta és az éjt ott is ismét C. Gyenával kellett töltenie. Csak következő napon, azaz 10-én, mialatt C. Gyena távol volt, szülei pedig délután elaludtak, tudott haza szökni. Március 11-én özv. Sz.-né leányát, hogy C. Gyena elől biztosítsa, egy Parabutyon lakó rokonánál akarta elhelyezni, vele útra is indult, de még mielőtt Parabutyra érkeztek volna, C. Gyena őket utóiérvén, egy nyitott késsel kezében és egy bottal hóna alatt, a leányt megragadta és visszahurcolta Pivnicára, hol az éjt P. istálójában töltötték, majd másnap, azaz 12-én reggel Deszpót-Szent-Zánba vezette C. Persza házába, honnan csak következő naD, azaz március 13-án reggel hozta vissza Pivnicára és bocsátotta haza, mert értesült, hogy annak anyja a hódsághi kir. járásbíróságnál feljelentette s a csendőrök már üldözőbe vették. C. Gyena tagadja, hogy a leányt akarata ellenére erőszakkal vagy fenyegetéssel vitte volna és tartotta volna magánál, sőt azt adja elő, hogy egyenesen annak kívánságára történt mindkét izbeni megszöktetése; valamint azt is tagadja, hogy a leánynyal fenyegetés és erőszak alkalmazásával közösült volDa nemileg, azt adván elő, hogy együtt létük ideje alatt vele több izben közösült ugyan nemileg, de mindig annak beleegyezésével. Minthogy Sz. Drenka első izben Pivnica utcájáról történt elszöktetése alkalmával, bár C. Gyena beismeri, hogy őt felkapta, C. Vlada kocsijára feldobta és azután vele elhajtottak, B. Sándor tanú hit alapján tett vallomása szerint a leány komolyan nem ellenkezett, csak sikoltozott, mit a vizsgálat során kihallgatott J. Mila tanú vallomása is megerősít és igy arra nézve, hogy C. Gyena Sz. Jankót annak akarata ellenére erőszakkal kerítette volna hatalmába, bizonyíték beszerezhető nem volt, minthogy továbbá az sem volt beigazolható, hogy C. Gyena a leányt mindaddig, mig haza nem szökött, erőszakkal vagy fenyegetéssel tartotta volna magánál, sőt Sz. Mita és C. Szana tanuk hit alatt tett vallomása szerint Sz. Drenka előttük határozottan kijelentette, hogy akar C. Gyena nejévé lenni; továbbá Cs. Matia és Zs. Maxim tanuk is azt vallják hit alatt, hogy Sz. Drenka az ő jelenlétükben sem nem sirt, sem nem panaszkodott, mely tanúvallomások egybevetve azon beigazolást nyert körülménynyel, hogy Sz. Drenka az egész idő alatt tényleg elzárva nem volt akként, hogy előbb meg nem szökhetett vagy mások segélyét kiszabadulásához igénybe nem vehette volna, hi3z március 10-én, midőn haza szökött, ebben senki által nem is akadályoztatott, arra engednek alapos következtetést, hogy Sz. Drenka maga is C. Gyenánál akart maradni mindaddig, mig^ március 10-én történt hazaszökése által annak, hogy e szándékától elálljon, nem adta tanújelét: C. Gyena ellenében az eddigiek miatt a btk. 321. §-ában meghatározott személyes szabadság megsértése bűntettének téuyálladéka meg nem állapitható. Midőn azonban C. Gyena Sz. Drenkát március ll-én a parabutyi uton C. Misa és M. Velykó tanuk hit alatt tett vallomásai szerint is kezénél megragadta és magával vitte, bár azon körülmény hogy ezen alkalommal nyitott kés és bot lett volna nála, tagadásával szemben beigazolható nem volt, mégis minthogy nevezett tanuk azt is igazolják, hogy Sz. Drenka nem akart vele menni és őket kérte is, hogy ne engedjék, de nevezett tanuk errtt nem voltak hajlandók és figyelembe véve azt is, hogy Sz. Drenka március 10-én történt hazaszökése is arra enged alapos következtetést, hogy C. Gyenával tovább együtt élni nem volt hajlandó, mikkel szemben utóbbinak azon mentségül felhozott állítása, miszerint Sz. Drenka üzeute volna neki, hogy vezesse ismét magához, beigazolást nem nyert és igy figyelembe sem vehető : C. Gyena ezen cselekménye, melynek házasságkötésre irányzott célzatát maga is beismeri s melyre nézve a fentiek szerint az is beigazoltnak tekintendő, hogy Sz. Drenka akarata ellenére követtetett el, már bir a btk. 321. §-ában meghatározott személyes szabadság megsértése bűntettének ismérveivel, miért is őt abban bűuösnek kellett kimondani, eltekintve attól, hogy C. Sztáváné, Sz. Gy. Lexa és P., szül. K. Natália tanuk hit alatt tett vallomásából, egybevetve azokat C. Persza, férj. P. Brankóné tanúnak a vizsgálat során tett vallomásával, melyek szerint a leány az eset után nem sirt, nem panaszkodott, sőt oly kijelentést is tett, hogy maga is hajlandó C. Gyenával együtt élni, következtethető, hogy Sz. Drenka utólag belenyugodott sorsába, mert ezen körülmény valódisága esetén is a már előzőleg elkövetett ' bűncselekmény tekintetében vádlott javára mentő körülményt nem képezhet. Ellenben felmentendő volt C. Gyena a btk. 232 §-ának 1. pontjában meghatározott erőszakos nemi közösülés bűntette miatt ellene emelt vád és ennek következményei terhe alól, mert jóllehet annak elkövetését Sz. Drenka sértett fél hit alatt tett vallomása és a nevezett vádlott abbeli beismerése, hogy ő nevezett leánynyal együttlétük ideje alatt több izben nemileg közösült, tekintettel arra, hogy nevezett vádlott azon mentsége, miszerint az minden egyes esetben a leány beleegyezésével történt volna s melynek valódiságát azon körülménynyel szemben, hogy a leánynyal minden egyes alkalommal egymaga lévén, az hatalmi körében állott, igazolni nem tudta, valósziuüvé teszi, a mennyiben ezen bűncselekmény tárgyi tényálladéka sem annak idején orvosi vizsgálat által meg nem állapíttatott, sem utólag látható nyomok híján már meg nem állapitható, e nélkül pedig a kérdéses bűncselekmény tekintetében marasztaló Ítélet nem hozható. C. Gyena a btk. 321. §-ában meghatározott személyes szabadság megsértése bűntettében bűnösnek mondatván ki, ugyanezen §. alapján büntetése fegyházban lett volna megállapítandó, azonban tekintetbe véve nevezett vádlott rovatlan előéletét, fiatal korát, a terhére rótt cselekmény elkövetéséuél alkalmazott erőszak csekély mérvét, továbbá azon körülményt, hogy Sz. Drenka az első eset alkalmával nem ellenkezvén kellőképen, sőt utóbb ugy hallgatag, mint kifejezetten is bele egyezvén a történtekbe, vádlott jogot vélt- tarthatni ezek után arra, hogy a leányt ismét magához vihesse, ugy azon körülményt is, hogy a vádbeli eset Sz. Drenka női becsületén nevezetes csorbát nem ejtett, mert nevezett sértett fél, saját bemondása szerint, időközben már férjhez ment: mint nagyszámú és nyomatékos körülményeket, a fegyházbüntetés túlszigorúnak mutatkozván, C. Gyena büntetése a btk. 92. §-ának alkalmazásával a rendelkező részben kitett időtar1 tamú börtönben volt kimérendő stb. figyelmen kivül volt hagyandó Sz. Drenka sértett fél azon kérelme, hogy megszégyenittetéséért pénzbeli ellenérték ítéltessék meg neki, mert az pénzben meg nem becsülhető s vagyoni marasztalásra alkalmas jogcímet sem képez. A szegedi kir. itélő tábla (1893. évi március hó 23-án 1,243. sz. a.) : Habár C. Gyena vádlott beismerte azt, hogy 1890. március ll-én akkor, mikor a sértett Sz. Drenka és az édes anyja Parabutyra igyekeztek, utánuk ment és Parabuty közelében őket utóiérvén, Sz. Drenkát elvezette és magához vitte : mindazonáltal tekintve azt, hogy nevezett vádlott határozottan tagadta, hogv . ekkor erőszakot vagy fenyegetést használt volna és egyúttal azt állította, hogy ellenkezőleg sértett akaratával történt mindez, mert sértett szólította fel őt arra, hogy jöjjön utána és vigye haza ; tekintve továbbá, hogy a vádlott által tagadott erőszak és fenyeI getés vádlott terhére az ezen körülményekre kihallgatott C. Misa és M. Velykó tanuk vallomása által bizonyítva nincsen azért, mert e tanuk azt állítják ugyan, hogy a leány némileg ellenkezett és vádlott őt kezdetben karjánál fogva vette el, de hogy az komoly erőszakkal történt volna, arról mit sem vallanak és a taDuk fenyegetődzést sem hallottak; tekintve végre, hogy vádlott-