A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 14. szám - A budapesti ügyvédi kamara 1893. évi jelentéséből

JOGESETEK TÁRA FELSŐBíRÓáÁGl HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a >Jog< 14. számához. Budapest, 1894. április hó 8-an Köztörvényi ügyekben. Nincs olyan törvényes intézkedés, mely a magánegyletek által kötött szerződések érvényét a kormányhatóság jóváhagyásától tenné függővé. A bártfai kir. járásbiróság: Folyamodó kérelmével elutasittatik és az elutasító végzésnek a bártfai '2,571. sz. tjkvben való feljegyzése a tkvi irodának meghagyatik. Mert a bártfai társasegylet (casinó) erkölcsi testület lévén, törzsvagyonát a m. kir. belügyministér engedélye nélkül eladni jogosítva nincsen, a történt jóváhagyás, valamint vételárnak kifizetése pedig nem igazoltatott. . A kassai kir. itélő tábla 867/94. p, sz. a. következőleg végzett: A kir. itélő tábla az első bíróságnak elutasító végzését megváltoztatja s ;i Bártfán 1891. évi január hó 13. napján kelt, kk. K József és K István érdekében gyámhatóságilag jóváhagyott s a kérvényhez A) alatt mellékelt adásvevési szerződés alapján a bártfai 2,571. sz. tjkvben A) I. 1—2. sorsz. alatt foglalt ingatlanokra vonatkozó tulajdonjogot H Péter javára adás-vevés jogcímén, a zálogjogot pedig 800 frt vételárhátralék s 6*/o kamata erejéig, ugyanazokra az ingatlanokra kk. K József és István javára bekebeleztetni, egyszersmind a a most megnevezett kiskorúak javára a feutjelzett telekjegyzőköny\bei\ C) 2. 3. sorsz. a. bekebelezett életfogytiglani haszonélvezeti jogot törültetni rendeli. Mert nincs oly törvényes intézkedés, mely az erkölcsi testületek által kötött terhes szerződés érvényét a konnányhatóság jóváhagyásáról tenné függővé, minthogy pedig ennélfogva az A) alatt csatolt okiratban foglalt jogügyletet az a körülmény, hogy az az eladó bártfai társasegyletet illetően a kir. belügyministerium által jóváhagyva nincs, érvénytelenné nem teszi, az A) alatti okiratot a tlkvi rendtart. 81. és 82. §-aiban foglalt feltételeknek, az érdekelt kiskorúakat illetőleg pedig a tlkvi rendtartás 83. §-ában foglalt követelménynek megfelelőnek kimondani, annak alapján telekkönyvi akadály nem létében a kérelemnek helyt kellett adni Ha a hagyatékot csupán iuirók képezik az 1868: LIV. t.-c. ÓVi. S-a értelmében a sommás osztály megejtése, az értékre való tekintet nélkül, a kir. járásbíróságok hatáskörébe tartozik. Ha az örökösök által oly dolirok igényeltetnek hagyatéki Tagyon gyanánt, melyeket ilyenül, az ezek birtokában lévő el nem ismer, azokat az örökösök csak a törvény rendes utján igényelhetik. A m. kir. Curia (1894. febr. 6-án 12,677/93. sz. a.) azon illetőségi összeütközés elintézése tárgyában, mely néhai F. Antal hagyatéki ügyében a kaposvári kir. törvényszék és a kaposvári kir. járásbíróság között felmerült, kö\étkező határozatot hozott: Jelen hagyatéki ügyben a további törvényszerű eljárásra a kaposvári kir. járásbíróság mondatik ki illetékesnek. Indokok: A kaposvári kir. járásbíróság mint hagyatéki bíróság az iratokat 6,812. sz. végzésével azon okból tette át a kir. törvényszékhez, hogy az örökösök között az egyezség nem sikerült és hogy a sommás osztály megtétele egyáltalában nem tartozik a kir járásbíróság hatáskörébe, valamint nem tartozik oda a hagyatéki vagyon értékénél fogva a vitás kérdés feletti intézkedés sem, mely vitás kérdést az iratok szerint az képezi, hogy az örökösök egy része a hagyatékul leltározott vagyonnak ebbeli minőségét el nem ismeri. Tekintve azonban, hogy a kir. törvényszék a perreutasilásnak előzőleg hozott 3,688/92. sz. végzésével helyét nem találta azon okból, hogy vitás örökségi igényt fenforogni nem látott; tekintve, hogy az azon kérdés feletti határozat, hogy van-e perreutasitásnak helye avagy nincsen, az 1881 : LIX. t.-c. 92. g. értelmében fokozatos felebbvitel tárgyát képezi, erre tehát a jelen határozat ki nem terjedhet; tekintve, hogy az esetben, ha az örökösök által oly dolgok igényeltetnek hagyatéki vagyon gyanánt, melyeket ilyenül az ezek birtokában levő el nem ismer, azokat az illető örökösök csak a törvény rendes utján igényelhetik, ily körülmény fenforgása azonban a hagyatéki ügy szabályszerű lebonyolítását nem gátolhatná ; tekintve, hogy az a bíróságok közt nem vitás, hogy egyébként a hagyaték átadására a kir. járásbiróság illetékes : a fenforgó esetben illetőségi összeütközést csak az képez, hogy a sommás osztály megejtésére, a mennyiben annak helye lehet, a kir. törvényszék, avagy a kir. járásbiróság illetékes. Erre nézve azonban, minthogy a hagyatékot csupán ingóságok képezik, az 1868 : LIV. t.-c. 583. §. értelmében kimondandó, hogy a sommás osztály megejtése az értékre való tekintet nélkül a kir. járásbiróság mint különben is személyes bíróság hatáskörébe tartozik. Mindezekből kifolyólag kétségtelen, hogy ugy a nem viiás hagyatéki állag megállapítása és a hagyatéki vagyon átadása feletti határozat hozatalára és esetleg a sommás osztály megejtés're a kir. járásbiróság illetékes Az orsz. birói értekezlet által elfogadott ideigl. törv. szabályok 10. tj-ának világos tartalma szerint leszármazó örökösök hiányában az apa és anya annyiban hivatvák a törvényes öröklésre, a mennyiben a hagyatéki vagyonnak egy része tőlük vagy águktól származott. Az apa vagy az anya részére köteles rész megítélésének, leszármazók nem létében, az örökhagyó hitvestársával szemben csak akkor van helye, ha az ily követeléssel fellépett szülő bebizonyítja azt, hogy a hagyaték vagy annak egy része tőle vagy ágáról száUott az örökhagyóra. A szatmár-uémeti kir. törvényszék (1891. október 17-én, 9,16 1/91. P. sz. a.): Előbb Domokos Sándor, utóbb Stetin Sándor ügyvéd által képviselt özv. F. Lászlóné szül. P. Ilona, F. János, F. Flóré, Sz. Istvánné és F. Mária F. Istvánné felpereseknek, Koroknay Károly ügyvéd által képviselt B. Vaszilika alperes ellen végrendelet érvénytelenítése, örökösödés s jár. iránti perében következőleg itélt: A kir. törvényszék Sz.-Váralján 1879. jul. 6-án F. Anna B. Vaszilikáné által tett végrendeletnek a hagyatéki vagyon felerészére vonatkozó intézkedését semmisnek nyilvánítja, első r. felperes özv. F. Lászlóné szül. P. Ilona örökösödési jogát a néhai F. Anna ti. Vaszilikáné hagyatéka felerészében megállapítja és kötelezi alperest, hogy a 332 frt 02 kr. hagyatéki tiszta érték felét, vagyis 116 frt 01 krt elsőrendű felperesnek megfizesse. Másod, harmad és negyed r. felperest keresetével elutasítja stb. Indokok: A keresetnek idő után elkésve történt beadására nézve tett alperesi kifogás mellőzendő volt, mert felperesek keresetűket a törvényes elévülési határidőn belül bármikor jogszerüleg érvényesíthették. A végrendelet ugy bel-, mint külkellékeit illetőleg felperesek által előterjesztett kifogás azért nem vétethető figyelembe, mert az azt irt, előttemezett s hit alatt kihallgatott tanuk vallomása által beigazoltatott, hogy F. Anna végintézkedése megtételekor és annak Írásba foglalásakor teljesen öntudatos állapoiban volt, előtte a végrendelet felolvastatott, anyanyelvén megmagyaráztatott s miután azt végakaratának elismerte, sajátkezűleg látta el kez. -f- vonásával, sőt a felperesi tanuk közül R. Istvánné, R. Péter, Z. Jánosné és R. Györgyné is azt igazolják, hogy F. Annát betegségében meglátogatták, velők értelmesen beszélt és nem volt önkivüli állapotban, de a D) a. bizonyítványt kiállított K. Lipót orvos is tanuként lett kihallgatása alkalmával azon véleményét mondotta be, hogy a hagymáz beteg, mint a milyennek örökhagyó állíttatik, időnként tiszta, ép j elmével bir. Tekintve, hogy örökhagyó oly vagyonról rendelkezett, mely sajátja volt, tekintve, hogy a végrendelet készítése és aláírásakor elméjének teljes használatában volt és hogy a végrendelet az 1876: XVI. t.-c. szakaszainak megfelelőleg van kiállítva, azt egészen érvénytelennek kimondani nem lehetett. Minthogy azonban a végrendelet szerint maga végrendelkező kijelentette, miszerint II. r. felperes F. Nucnál levő 350 frt készpénz illetősége néh. atyja F. Vaszilikáról szállott rá s a peres felek a per rendén beismerték, hogy azon ingatlan, melynek eladási árát 360 frt képezi, öröklött vagyon volt, a jelenleg is érvényben fentartott ideiglenes törvénykezési szabályok 7. §-a szerint pedig ha életben levő szülő van, a végrendelet annak törvényes osztályrészét nem érintheti, e törvényes osztályrész pedig felét teszi annak, a mit a leszármazó örökösök az örökhagyó után ennek végrendelet nélküli halála esetére öröklenének ; tekintve, hogy a 350 frt készpénz, mint az örökölt ingatlan vételára jogi minőségben nem változott és igy mint örökrész tekintendő, a hagyatéki iratok, de al jeres beismerése által is igazolva lett, hogy első r. felperes örökhagyónak édes anyja volt, törvény szerint pedig egyenes leszármazó nem létében a szülő van gyermeke után öröklésre hivatva, a végrendeletnek a hagyatéki vagyon felére vonatkozó intézkedő részét érvénytelennek kellett kimondani és első r. felperes örökösödési jogát a felerészben megállapítani s alperest a kitett összeg megfizetésére kötelezni. Másod-, harmad- és negyedrendű felperest a fentebb hivatolt törvény értelme szerint anyja s teljes hitelű végrendelet létében örökhagyó után örökség meg nem illetvén, keresetükkel el voltak utasitandók, harmad r. felperes még azért is, mert ismételt felhívásra sem igazolta, hogy örökhagyónak testvére volt, a hagyatéki iratok pedig ellenkezőről tesznek tanúságot stb. A debreceni kir. itélő tábla (1892. november hó 18-án, 2,577/92. P. sz. a.): A kir. törvényszék ítélete nem felebbezett részeiben érintetlenül marad ; abban a felebbezett részében pedig,