A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 13. szám - Tanulmányok a büntetőjog és a bűnvádi eljárás köréből

A .1 ()&. 103 A hagyatékhoz tartozó valamely tárgy (tartó) tartozéka [ (kulcs) is átadható az örökösnek birtoklás és kezelés végett, j (Bécsi legf. ítélőszék 8,548/1892.) Valamely ingatlan jövedelmére egyik hitelező javára clren- j delt zárlat az ezen ingatlanra bekebelezett tőkék után járó kama- j tok törlesztését az esetben sem akadályozhatja, ha ezen tőkék tekintetében a végrehajtási zárlat nem is rendeltetett el. (Bécsi legf. ítélőszék 8,749/1892.) Biztositási díj kifizetése a végrehajtási tömeg érdekében eszközölt kiadásnak tekintendő és a csödtörv. 31. §-ának analóg alkalmazása mellett az ingatlan vételárából előnvös tételként utalandó ki. (Bécsi legf. ítélőszék 8,629/92.) A bérbeadó részére a bérlemény területére bevitt ingókra eredeti zálogjog csak a kereset beadásával lesz joghatályossá. (Bécsi legf. ítélőszék 8,774/92.) A követelés letétbe helyezésének elfogadása iránti kérelem a per, nem pedig a végrehajtás foganatosítására illetékes bíróságnál terjesztendő elő. (Bécsi legf. ítélőszék. 8,529/92.) Ha az adóstól két oldalról igényeltetik ugyanazon követelés, ugy ez fontos ok az ált. osztr. polg. tvkv. 1,425 §-a értelmé- I ben a tartozás birói letétbe helyezésére. (Bécsi legf. ítélőszék 8,417/1892.) A háztulajdonos, illetőleg bérbeadó is követhet el birtokbiztosítást a bérlővel szemben. (Bécsi legf. Ítélőszék 8,119/1892.) Sérele m. > Jogi furcsaságok* czímű polémiához. Mint becses lapjuknak sok éven át részben saját erőmből, részben pedig mások szívességéből szorgalmas olvasója s szerény telekkönyvvezető létemre nem egyszer tűntek föl cikkek, melyekből nem a jogi elv iránti érdeklődés, mint inkább a személyes harcvágy riuak ki. Hasonló azokhoz a folyó hó ll-én kiadott 6-ik számban közlött »Jogi furcsaságok« című, a 18-án kiadott 7. számban közölt választ provokáló cikk is. Erre nézve következő megjegyzéseim vannak : A telekkönyvi rendtartás 69-ik §-ának 2-ik bekezdése szerint az illető albiró referens a kérelmet helyesen tagadta meg; nem indokolta meg azonban helyesen a megtagadást, mert belügyministeri engedély nem, hanem a járásbirót, mint a kaszinó i elnökét és a jegyzőt megbízó, illetve meghatalmazó közgyűlési határozat s ezt kiegészítő kaszinói alapszabályok, esetleg csakis utóbbi lett volna eredetben bemutatandó a kötött adásvevési szerződés jogérvényességének beigazolására. Mindenesetre, azt hiszem, hogy az illetékes II. bíróság a hivatkozott szakaszra fogja alapítani határozatát. Ekként nem találkozik érvelésem sem a határozatot hozó albiró ur, sem az azt kritizáló közjegyző ur véleményével s igy ez, habár nem tartozik a ritkaságok közé, kétségen kivül érdekes kérdés! Érdekes főkép előttem, hogy ily esetek már kezem alatt is megfordultak pro et contra, de nekem, mint telekkönyvvezetőnek a jogi s elvi kérdésekhez referensemmel semmi közöm nem lévén, a dolgok iránt közönbös maradtam. Tekintve azonban, hogy oly éles tollal kezdetett meg a théma, hiszem, hogy az ügy már most mindenfélekép oda tereltetik, mikép az a legfelső fórumnál találjon végeldöutést S ekkép decizió leend belőle. Furcsa dolog az a budapesti telekkönyvi kiadót illetőleg megkezdett harc is! Bárkinek legyen igaza végfejleményében e dologra vonatkozólag, sem a mostani, sem a volt kiadónak nem használnak az illetők, mert az erélyéről, hasznos és célirányos törekvéseiről ismert törvényszéki elnök, mint hivatali főnök, épen mint ilyen nem fog adni, de nem is adhat i egyik félnek sem elégtételt az ilyes hírlapi polémiák következtében, hanem beható vizsgálat alá vévén a dolgot, a vége az lehet: »iuter duos litigantes tertius gaudeU. így a régi kiadó kedvelői ugy mint az ujabbinak protek- 1 tora oda jutnak, hogy egy harmadik kiadó kedvét vagy kedvezését keressék, a mi felesleges, mert vannak ügyviteli szabályok. Tessék azokkal élni' Ha a bíró vagy más hivatalnok kötelességét nem tudja vagy elmulasztja, avagy rossz indulatból kifolyólag azzal visszaél, az illető sértett talál akkor is jobb utat, ha egyenesen az illető hivatali főnöknél teszi panaszát, mert ha alapos a panasz, fog kapni alapos elégtételt, ha nem volt alapos panasza, lesz módja * Ezen rovatban, programmunkhoz hiven, teljes készséggel tért nyitunk a jogos és tárgyilagosan előadott panaszoknak. Felelősséget az ezen rovat alatt kőzlőttekért nem vállalunk. A közlő nevét ki nem teszszűk, ha kívántatik. Velőnk azonban az mindig tudatandó. A szerkesztőség. ' kezét szivére tehetni és tévedését belátva, mint gentleman bocsánatot is kérni. Az ily közlemények azonban nem vezetnek, de nem is vezethetnek jóra, mert egyes alapos esetekből kifolyólag a közbizalom ingattatik meg a bíróságok irányában, a mi sem a hivatalnokok, sem az azokkal karöltve működő ügyvédek, közjegyzők stb. feladata, sőt . . . A bíróságok s hivatalnokok működése nyílt kártya, abba belenézni minden polgárnak joga van. Ha valaki egy lapot kétségesnek tart, mutassa fel azt az illetékes fórumnál, mely ha meggyőződésébe ütközőleg dönt, mutassa tovább mindaddig fokról-fokra, míg igaza be nem vág, esetleg míg meg nem győződtetik tévedése felöl, a mikor ismét hírlapi polémia avagy párbaj nélkül lehet a régi jó békességet megkötnie ; de soha jóra nem vezethet az ilyféle kritika, főkép ha az nagyon is egyoldalúnak látszik, mint e két esetben. Ezek mindegyike csak azt bizonyítják, hogy vannak kegyeltek és kegyencek, de vannak szintén olyanok is, kik — mert arcuk nem áll az övékéhez — gyűlölik egy emberi lényéből kifolyó hibáért, a melyért, habár hasonlót találnak máson, emezt nem bántják. Végre pedig — m^rt még nincs — óhajtandó a szolgálati pragmatika! Ez gondoskodjék többek közt arról, hogy a hivatalba járó fél oly tiszteletben részesüljön, milyet a hivatalnok magának arrogál, a fél viszont tartozzék a hivatalban azt modora és illemtudása által megérdemelni. Az ügyvédek s közjegyzők tiltassanak el mindenféle kétes existentiájú egyének tartásától, esetleg csak attól, hogy ilyeneket a hivatalokba ne küldjenek ügyeiket érdeklőleg, mert ezek a legnagyobb szipolyai a népnek s becsületét gázolói a hivatalnoki karnak. Mert eltekintve attól, hogy főnökének még alig-alig volt valamivel haszuára, a biróságoknáli őgyelgése s szimatolása következtében sokszor árt mindannak, mind a hivatalnak és hivatalnokoknak, sőt leggyakrabbnn megrontói a békének s egyetértésnek. Sok-sok, a mit tapasztalatom diktálna, de tudva azt, hogy nem egyedüli vagyok, de nem is hivatott e kérdésben, befejezem soraimat azon reményben, hogy megpeuditém a dolgot, jönnek, kik szebben s jobban irnak e tárgyban. Legvégül egyet még: állittassék minden bíróságnál fel egy úgynevezett: »panasz-könyv«, mint teszem a postahivatalnokoknál s ez havonta, vagy hetenként küldessék a törvényszék elnökéhez a hivatali főnök körülményes azon jelentésével, mely megmutatja, hogy mely panasz tárgyában miként intézkedett, esetleg nem intézkedett; de e panaszkönyv legyen nemcsak a közönség, hanem a közönség vagy hivataltárs ellen használható a hivatalnokok által is. Osztrich Lajos, kir. tkvvezet'ó. Irodalom. A Tanulmányok a büntetőjog és a bűnvádi eljárás köréből. Irta : F a y e r László, egyetemi rk. tanár. Budapest, 1894. 8° 130 11. Ezen cím alatt adta ki büntetőjogunk kiváló művelője a Jogt. Közi. 1893. évfolyamában megjelent munkálatait. Igen helyes dolognak tartjuk magunk részéről ezt a cikkösszegyüjtést, mert érdeklődők számára sokkal könnyebben hozzáférhetővé s kényelmesebben használhatóvá teszi a dolgozatokat, de másrészt ilyen alakban szélesebb körben is nyerhetnek elterjedést. Jelen gyűjtemény tizenegy cikket foglal magában. Első foglalkozik azzal: miképen szervezendő törvényszéki bűnügyekben a jogorvoslat. Második a bizonyitvány-hamisitás kérdéséhez szól. Következik ezek után hét bűnügyi ítéletnek eriticai fejtegetése, többnyire a közelmúlt érdekes bűnügyeire vonatkoztatva. Az első mindjárt a nagyhírű budavári Majláth-ügyben : Spanga, Pitély és Berec esetéből kifolyólag vitatja a tettestárs és felbujtás kérdését. Szól aztán a sajtóvétségek elévülésének tartamáról, majd a Szimits-ügyről, tárgyazván a halálbüntetést, mint összbüntetést; aztán Doda Traján ügyéből kifolyólag két cikkben (melyek egyike a N—t-ben jelent meg) a védelem jogköréhez. Végre értekezik még a bírósági tévedésről (Korhammer-ügy), a btk. 240. §-áról és a viz »lopásáról.« A csekélyebb súlyú törvényszéki bűnügyekre vonatkozólag azt tartja, hogy ha a törvényszék hatásköréhez tartozó bűncselekményre előreláthatólag pénzbüntetés, vagy két hónapnál nem hosszabb szabadságvesztés-büntetés fog kimondatni, az előzetes letartóztatás és a vizsgálati fogság tekintetében a járásbirósági eljárás szabályai legyenek irányadók. Végezetül egy bővebb tanulmány sorakozik : a determinismus a büntetőjogban. E kérdés fölvetése jogászi körökben annak idejében nagy viszhangra talált s különböző helyen s alkalmakkor igen sokan mondották el e tárgyra vonatkozó nézeteiket. A tudomány-egyetem cupida legum ifjúsága a Jogt. Közi.-ben megjelent ezen tanulmány hatásán felbuzdulva, maga is külön kötetet adott ki, melyben az e tárgyra vonatkozó dolgozatok bennfoglaltatnak. Az értekezések a tudós szerzőtől már megszokott tiszta, átlátszó, könnyen megérthető irálylyal s a mi fő, meggyőző érveléssel vannak megírva s bár egyik-másik cikknek határozottan polemicus éle van, a szigorú tárgyilagosság terét soha el nem hagyja. A fejtegetésekhez számos irodalmi s forrásjegyzet van csatolva s az egész munka, mint érdekes gyűjtemény, megérdemli, hogy olvasóink szives figyelmébe ajánljuk. Ybb.