A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 13. szám - A veszélybizonyitványokról - Telekkönyvvezetőképző-tanfolyam fölállítása Budapesten. (Folytatás.)

A. JOG. 101 a telekkönyvvezetői karból kinevezett bíráktól, | illetve csak azoktól a telekkönyvi referensektől lehetne elvárni, kik előbb bizonyos ideig maguk i már tényleg teljesítették a nyilvánkönyvi bejegyzések bevezetéseit. Minthogy tehát a komplikáltabb végzésekkel elrendelt bejegyzések alakjainak a meghatározása szükségszerűen a telekkönyvvezetőre (illetőleg segédtelekkönyvvezetőre) bizatoit: annál kevésbé lehetett ok arra, hogy tőle e tekintetben az egyszerűbb természetű telekkönyvi végzések foganatosításánál az önállóság megvonassák. Látni való ebből, hogy a tlkvi rts 162. §-ában foglalt intézkedés miért nem juthat érvényre a gyakorlattal szemben. Mellékesen megjegyzem itt azt is, hogy általában sokkal kevesebb időt igényel a telekkönyvi végzések szerkesztése, mint telekkönyvi foganatosítása (bevezetés); a mennyiben ugyanazon végzés telekkönyvi foganatosítása hol mindegyik telekjegyzőkönyvben (tlkvi betét), egész terjedelemben, hol egvik-másik, sőt esetleg minden egyes telekjegyzökönyvre (tlkvi betét) nézve, bizonyos eltéréssel, — néha 5 — 15, sőt ennél még több telekjegyzőkönyvben is teljesítendő, holott a végzést megszerkeszteni csak egyszer kell. Aztán nem is oly igen egyszerű dolog a telekkönyvi bejegyzések több mint százféle fajú bevezetéseinek minden rendű és rangú alakjával alapos ismeretséget kötni. A telekkönyvvezetönek (illetőleg- segédtelekkönyvtezetőnek) a bevezetésnél teljesített 5—6 évi működése után is, nem egyszer nyílik alkalma olyan, a működése alatt még elő nem fordult alakban bevezetendő bejegyzések teljesítésére, melyeknek szakszerű, velős összeállítása neki, a telekkönyvvezetés technikumában gyakorlati jártasságot szerzett szakembernek is gondot ad; mert a lelkiismeretes telekkönyvvezetönek a bejegyzés keretébe eső minden szót latolgatnia kell, mielőtt a bejegyzést a telekkönyvbe bevezetné. A bejegyzések külalakját a telekkönyvi biró (albiró) rendszerint tehát meg nem szabhatván, a külalak meghatározása a telekkönyvvezetö (illetőleg segédtelekkönyvvezetö) vállára hárult mindig s fog hárulni mindaddig, mig a telekkönyvi hatóságok a bíróságoktól függetlenekké nem tétetnek, s illetve mig a telekkönyvi tisztviselők (végzéseket szerkesztő közegek és végzéseket foganatosító közegek) közt a működési kör beosztása s az ennek követelményeként jelentkező elméleti szakképzettség mérvének meghatározása megfelelő szabályozás alá nem vétetnek. Megjegyzendő, hogy szakképzett telekkönyvvezetőinkből, azokból a régi. kipróbált szakemberekből, lassanként már egészen kifogyunk, *) az újonnan kinevezettek közt pedig a szakemberek száma nagyon kevés. Az eddig elmondottak során önkéntelenül a következő kérdések nyomulnak előtérbe. L Mik idézték elő azokat a telekkönyvi misériákat, melyek az ország sok helyén oly siralmas állapotba hozták a telekkönyveket ? II. Miként távolithatók el e misériák? III. Minő intézkedésekre van szükség, hogy e misériák — a telekkönyvi betétek szerkesztéséről szóló 1886: XXIX. t.-cikk, valamint az ezen törvénycikk pótlásáról és módosításáról szóló 1889: XXXVIII. és 1891 : XVI. t.-cikkek s illetve az 1892: XXIX. j t.-cikk végrehajtása, úgyszintén az ezen törvénycikkekre vonat- | kozó ministeri rendeletek és utasítások kellő foganatosítása mellett j is — többé lábra ne kaphassanak? K á p 1 á n y Géza, kir. táblai biró úr, telekkönyvi szaktekinté- ! lyeink kimagasló alakja »A Telekkönyvi Betétek Szerkesztéséről 1 szóló törvény (1886: XXIX.) és az arra vonatkozó Rendeletek és Magyarázatok« című műve (Budapest, 1887.) I. kötetének 6-ik lapján kimeritőleg a következő hat pontban sorolja föl a fentebbi I. kérdést megoldó okokat: »A. Hiteltelekkönyveink egy része a tényleges birtokállapotuak többé nem felel meg. Igen sok helyt a tettleges birtokosok nem egyúttal telekkönyvi tulajdonosok is. B. Telekkönyvi rendtartásunk komplikált és nehézkes. C. Az eljárásban nincs rendszer, egyformaság és egyöntetűség. D. Nincsenek elegendő számú szakképzett telekkönyvi birák, telek könyvvezetők és segédtelekkönyvvezetők. E. Sok telekkönyvi hatóság annyira túl van halmozva munkával, hogy a létező csekély munkaerő - nem is említve azt, hogy tanulásra, önképzésre semmi ideje sem marad — megfeszített, önfeláldozó szorgalommal sem képes currensbe jönni. F. Sok telekkönyvi hatóságnál nincs kellő felügyelet, szigorú ellenőrzés; a munkaerőket nem ismerik eléggé, azokat kellőleg föl nem használják s a munkát nem osztják be célszerűen.« Nézzük meg már most, mennyiben lettek idáig megszüntetve a telekkönyvi misériákat előidézett ezen állapotok. A telekkönyvi misériák A. pont alatt megnevezett oka a fentebb felsorolt törvénycikkek és illetve az azokra vonatkozó *) »Jogtudományi Közlöny« I8"S2. évi 4J. száma. (D é v á n y Henrik) ministeri rendeletek és utasítások kellő végrehajtása által, a végrehajtás tényének idejére nézve, a lehetőség határán belül elenyészik. Tekintve azonban, hogy a telekkönyvi betétek szerkesztése tárgyában hozott törvények a telekkönyvi intézméuynyel szemben csak mintegy átmeneti természetűek, a mennyiben azok tulajdonságuknál fogva csak a telekkönyvek megfelelő ujjáalkotását, rendbehozását célozzák s célozhatják: szó sem lehetett arról, hogy, a telekkönyvi betétek szerkesztése folytán, a telekkönyv adatainak, a földadókönyv és állandó kataszter adataival összhangzásban s illetve a tényleges birtokés jogállapotnak, a lehetőséghez képest megfelelő módon elkészített (illetőleg elkészítendő) telekkönyveink további vezetésének, a telekkönyvi intézményhez kötött kívánalmaknak megfelelő módon leendő folytathatására nézve is, a fentebb érintett törvénycikkek keretében intézkedés foglaltassék; s ekként ezen törvények végrehajtása által a telekkönyvi misériák B — F. pont alatt fölsorolt okai közül elenyésztethető egy sem volt. A telekkönyvi misériáknak, telekkönyvi rendtartásunk komplikált és nehézkes voltában leledző B. pont alatt fölhozott okát illetőleg, csak a magánjogi törvénykönyv, illetőleg részleges codificatio esetébeu, annak a dologi jogot tárgyazó része megalkotása utánra helyezhetjük a gyökeres orvoslást kilátásba, de ezt annál is inkább nyugodtabban várhatjuk, mivel az eddig hatályban levő telekkönyvi rendeletek, az 1886: XXIX. t.-cikk 76 , illetve az 1889: XXXVIII. t.-cikk 35. és az 1892: XXIX. t.-cikk 15. §-ában foglalt fölhatalmazások alapján, rendeleti uton, ideiglenesen immár tényleg módosítva és pótolva lettek. Minő intézkedésekre volna tehát szükség arra nézve, hogy a telekkönyvi misériák C—F. pontokban fölsorolt okai is elenyésztetve legyenek, vagyis, hogy a telekkönyvi betétek szerkesztése által jó karba hozott telekkönyveink továbbra is j ó k maradjanak . D é v á n y Henrik, ministeri tanácsos úr, a Telekkönyvvezetök Országos Egyesületének tiszteletreméltó elnöke, a telekkönyvek rend behozása s azoknak jövőben szabályszerű vezethetésére nézve, a telekkönyvek vezetésének s a kezelésükkel megbízott személyzet fölötti felügyeletnek, egy külön, bizonyos önálló hatáskörrel ellátandó országos központi telekkönyvi igazgatóság alá helyezését jelzi mellőzhetetlenül szükségesnek. *) (Vége köv.) Belföld. A házasság-jogi javaslat a képviselőház igazságügyi bizottságában. (Folytatás.) A százhetedik szakasz igy szól: A felbontó ítéletben az a fél, a kinek hibájából a házasság felbontatott, vétkesnek nyilvánítandó. Ha viszontkereset folytán minkét fél hibájából történt a házasság felbontása, a bíró mindkét házastársat vétkesnek nyilvánítja. Viszonkereset nélkül is kérheti alperes, hogy a házasság felbontása esetében a felperes is vétkesnek mondassák ki, ha ellene bontó okot igazol; ezen kérelmet oly bontó okra is alapithatja, melyre nézve a kereseti joga már megszűnt, de a felbontás alapját képező bontó ok keletkezésekor még fennállott. A házasságtörés okából vétkesnek nyilvánított házastárs a felbontó ítéletben eltiltandó a házasságkötéstől azzal, a kivel a házasságtörést elkövette. P o 1 ó n y i Géza megjegyzi, hogy ennek a szakasznak utolsó pontja szerint perben nem álló harmadik személy felett történvén ítélkezés, az eljárásba okvetetlenül fel kellene venni a hivatalból való perbehivást vagy intézkedést. Nézete szerint a házasságtörő nőt más elbánás alá kel'ene venni, mint a házasságtörő férfit. A házasságtörő nőt nemcsak az illető férfival, de legalább bizonyos ideig bárkivel való házasságkötéstől is el kellene tiltani. Szilágyi Dezső minister a harmadik személy perbevonása tekintetében igazat ad Folónyinak és kijelenti, hogy erre nézve intézkedést fognak fölvenni az eljárásba. V e s z t e r Imre az utolsó pontban az eltiltandó imperativ kifejezés helyett eltiltható permissiv kifejezést óhajt, mert történhetnek olyan esetek, mikor egész existenciák függenek attól, hogy ilyen házasságok megköthetők legyenek. T e 1 e s z k y István előadó arra utal, hogy a javaslat szeriot ilyen esetekben királyi felmentésnek van helye. Komjáthy Béla a szakasz harmadik pontjának elfogadásához mindaddig nem járulhat, a mig nem látja, hogy az eljárás biztosítékot ad a lehető visszaélések ellen. Álláspontjához legközelebb állván Veszter indítványa, a kérdéses pont fentartása esetében ahhoz fog járulni. A bizottság a szakaszt változatlanul elfogadta. A száznyolcadik szakasz igy szól: Cselekvőképességében korlátolt házastárs a házasság felbontása végett indított perben perképes. *) »Jogtudományi Közlöny « 1882. évi 49. és 50. számai.