A Jog, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894 / 12. szám - A szemérem elleni bűncselekmények

4i; A J OG Indokok: Alperes felperes község tulajdonához tartozó légi iskola épületet az 1883. máj. 6-án megtartott árverésen a keresethez C) alatt csatolt árverési feltételek szerint vette meg 4,210 frtért, a mely feltételek értelmében alperes a vételárból az árveréskor 1000 frtot, az 1883. szeptember 29-éu pedig az épület birtokba átadásával egyidejűleg 3,210 frtot lefizetni tartozott. Felperes önmaga is beismeri, hogy alperes a megtartott árverés alkalmával a vételárból 1,000 frtot lefizetett, végiratában pedig nem vette tagadásba alperesnek azt az állítását, hogy alperes 1883. szeptember 29-én felperest a vételárhátralékkal megkínálta és ugyanott nyíltan beismerte, hogy alperes felperest az épület birtokba adására is felszólította, de ezt felperes megtagadta. Ebből a tényállásból kitűnik, hogy alperes az árverési feltételeknek a maga részéről részint eleget tett, részint eleget tenni szándékozott, de felperes a maga részéről az árverési feltételeknek eleget nem tett. A viszonválaszhoz 2. •/. alatt csatolt és 1884. okt. 20-án felvett jegyzőkönyvből kitűnik, hogy az 1883. máj. 6-án megtartott árverés a megye hatóságának 769. és 816/5817., 7179. kgj. 1884. sz. határozatával megsemmisíttetett, a közigazgatási iratoknál fekvő 22,75(i/1884. sz. alispáni határozattal pedig a község oda utasíttatott, hogy az alperes által az árveréskor befizetett 1,000 frt vételár-részletet alperesnek fizesse vissza, a mely intézkedés folytán a község a lefizetett vételár-részletet alperesnek tényleg vissza is fizette. Ezekből nyilvánvaló, hogy a község az árverési feltételeket be nem tartván és az árverés a megye hatósága által megsemmisíttetvén, az árverés, a melynek eredménye a feltételek szerint felső jóváhagyástól függött, alperesre r.ézve megszűnt. Nem változtat a dolgon az a körülmény, hogy az árverés a m. kir. belügyminsiteriumnak 32,115/86. sz. határozatával jóváhagyatott, mert a birtokba lépés az árverésnek lényeges feltétele volt, és a mint fentebb kiemeltetett, a község nem teljesítette az árverési feltételeknek azt a rendelkezését, hogy vevő az 1883. szept. 29-éu az ingatlannak birtokába lépjen ; ilyen körülmények között pedig a birtokon kívül maradt vevőt az utóbbi jóváhagyó ministeri határozat már nem kötelezhette; mert továbbá alperesre nézve a megye hatóságának az árverést megsemmisítő határozata folytán az árverés előtti állapot tényleg is visszaállíttatván, a vevőnek már megszüntetett kötelezettségét a belügyministeri jóváhagyás többé fel nem élesztheti és ennek a legfelsőbb jóváhagyásnak hatálya csakis az azt kieszközlő községre nézve lehet. Ezekből kifolyólag alperes az árverés folytán a vételár kifizetésére kötelezhető nem lévén, az elsőbiróság ítéletét megváltoztatni stb. kellett. A m. kir. Curia (1894. január 30-án 558/P. i893. sz. a.): A kir. itélő tábla ítélete indokainál fogva és főleg azért; hagyatik helyben, mert az által, hogy a kérdéses ház az árverési főtételekben megjelölt határnapon, vagyis 1893. szept. 29-én alperesnek nemcsak át nem adatott, de az általa első vételári részletként fizetett 1,000 frt neki vissza is adatott, ő a kérdéses szerződést jogosan hatálytalanitottnak tekinthette és évek multán a szerződésnek mintegy felélesztésére, illetve teljesítésére nem kötelezhető. Kereskedelmi, csőd- és váltóügyekben. Azon váltóbirtokos, a ki a váltó eredeti hitelezője írtján nem a váltójogban szabályozott módon, hanem azon kivül jutott a váltó birtokához, jogosítva van ugyan a váltónak váltói úton leendő érvényesithetése végett azt a saját birtokosi minőségével kitölteni, azonban a váltójogilag kötelezettek mindazon kifogásokat érvényesíthetik, melyeket a váltó kiállításának alapját képező köztörvényi viszonyból az eredeti hitelező vagy jogutódja, mint a váltónak előbbi birtokosai ellen érvényesíthettek volna, mert a váltóbirtokos, ki nem váltói, hanem köztörvényi úton jut a váltó birtokához, váltójogokat csupán a váltó eredeti hitelezőjének jogán gyakorolhat. A szombathelyi kir. törvényszék (1892. jan. 27. 3,665/92. sz. a.): F. Sámuel, mint dr. Balassa Jenő ügyvéd által képviselt felperesnek, B. Dávid és neje, szül. R. Juli, mint Nagy József ügyvéd által képviselt alperesek ellen 118 frt 92 kr. váltótőke s jár. iránti váltóperében következő Ítéletet hozott: Ha alperesek B. Dávidné, szül. R. Juli személyében leteszik részükre ezennel odaítélt pótesküt arra nézve, hogy a kereseti A. a. 500' frtról kiállított váltóra az 1-/. a nyugtával elismert 340 frton és a 3V. alatti postautalványnyal igazolt 41 frt 08 kron kivül a 2/. alatti nyugta szerint B. Fáni kezére is fizettek 60 frtot, az esetben alperesek kifogásának részben hely adatik s a 9,244/91. sz. sommás végzés részbeni hatályon kivül helyezése mellett alperesek, mint F.-Keresztúron 1889. ápr. 15-én 500 frtról kiállított váltó elfogadói kötelesek a kereseti 118 frt 92 krból csak 18 frt 92 kr. tőkét s ennek 1891. jul. 1-től járó 6% kamatait felperesnek megfizetni. Erdekében áll tehát alpereseknek a részükre odaítélt póteskü letétele végett eskükészséget jelen ítélet jogerőre emelkedéséfői számítandó 3 nap alatt bejelenteni s az esküt a kitűzendő határidőben le is tenni, mert ellenkező esetben a 9,244/91. sz. sommás végzésnek ugyancsak részbeni hatálytalanítása mellett kötelesek, mint a kereseti váltó elfogadói, 78 frt 92 kr. tőkét és 120 frtnak 1889. okt. 1-től 1891. jul. l-ig járó és 78 frt 92 krnak 1891. jul. 1-től járó 6°/o kamatait felperesnek megfizetni, stb. Indokok: Alperesek S. Dávid és M. Gyuláné tanuk hit alatti vallomásával beigazolták, hogy a kereseti A. a. váltó ugyanazonos azon 500 frtos váltóval, melyet alperesek 1885. évben B. Ferenc részére kiállítottak s mely váltó B. Ferenc elhdálozisa után ennek özvegye birtokába került. Alperesek tehát a kereseti váltóra teljesített fizetés kifogását F. Sámuel felperessel szemben is érvényesíthetik, mert be van igazolva, hogy a váltó, melyen a kibocsátó neve kitöltve nem volt, B. Ferencné útján jutott a jelenlegi felperes birtokába s minthogy felperes nem vette^ tagadásba azt, hogy néh. B. Ferenc özvegye, minthogy másfélév óta törvényes neje, tehát kétségtelen, hogy a történt fizetésekről fel peres nejétől már a váltó megszerzése előtt, de legkésőbb annak megszerzésekor tudomást nyert, tehát a B. Ferencné kezéhez történt fizetések felperessel, mint férjévé' szemben is exceptio dohként qualificálandók. Minthogy továbbá alperesek S. Dávid tanú vallomásával részbizonyitékot szolgáltattak arra nézve, hogy a kereseti 500 frtos váltóra a felperes által is elismert l/a. alatti •'140 frton és 3/a. alatti vevénvnyel igazolt 41 frt 08 kron kivül a 2/a. alatti nyugta szerint is fizettek B. Ferencné kezére 60 frtot, ennélfogva ezen döntő tény bizonyítására, illetőleg a tanúvallomás által szolgáltatott részbizonyiték kiegészítésére a pótesküt a fizetést teljesített II. r. alperes részére odaítélni kellett. A mi pedig a 4/a. alattival igazolt utalványozást illeti, ennek megtörténtét alperesek ugyancsak S. Lipót és B. József tanuk egybehangzó vallomásával igazolták. Ellenben alperesek azon állításukat, hogy a B. Ferencné által alperesektől hitelben elhordott hús vételárát (18 frt 92 krt) is beszámították a kereseti váltóra, felperes tagadásával szemben mivel sem igazoltatott. Az előadottak szerint tehát 18 frt 92 krra nézve a kifogásokat feltétlenül elutasítani, 40 frtra nézve azoknak feltétlen helyt adni, 60 frtra nézve pedig a kifogások eldöntését a póteskü letételétől függővé tenni kellett, felperesnek a tanuk érdekeltsége ellen emelt kifogása figyelembe nem vehető, mert a bizonyító fél sógorai és oldalrokonai a ptr. l!>3. §. szarint alkalmas tanukul rendszerint elfogadhatók, adott esetben pedig annál is inkább, mert az ellenféllel is hasonló viszonyban állanak s mert felperes mivel sem támogatta azon alperesek által kétségbe vont állítását, hogy M. Gyuláné ellensége, sőt az ellenségeskedés indokát sem adta elő. Alperes azon kifogása, hogy felperes jogtalan úton került a kereseti váltó birtokába s azt jogellenesen töltötte volna ki, figyelembe nem vehető, mert a kereseti váltó tartalmával szemben, mely felperest tulajdonosként igazolja, alperesek nem bizonyították, hogy felperes jogtalan úton jutott a váltó birtokába; abból ugyanis, hogy alperesek a kereseti váltót néh. B. Ferenc részére állították ki, nem következik, hogy felperes azt jogszerűen meg ne szerezhette volna. Nem volt figyelembe vehető alperesek azon kifogása sem, hogy felperes a váltót megállapodás ellenére töltötte ki, mert alperesek maguk is beismerték, hogy a kereseti váltón, midőn azt elfogadták, a kelet, lejárat és kibocsátó aláírása kitö.tétlen volt, tehát a váltó birtokosát a váltótv. 93 §. szerint annak utólagos kitöltésére felhatalmazták s ezzel szembea a megállapodás ellen történt kitöltést ők tartoznának igazolni. Alperesek azonban ezt nemcsak hogy nem tették, de elő sem terjesztették azt, miben tér el a váltó tartalma az eredeti megállapodástól. A győri kir. itélő tábla (1892. aug. 31. 2,965/92. sz a. : Az elsőbiróság Ítéletét helybenhagyja, stb. Indokok: Annak előrebocsátásával, hogy az alperesi felebbezéshez csatolt új bizonyíték az l88L:LlX. t.-c. 29. §-a értelmében figyelembe nem vehető s hogy az alperesek által felhívott, de a kitűzött határnapra elő nem állított tanuk kihallgatása a váltóeljárás 25. §-a értelmében he'yesen mellőztetett, az elsőbiróság Ítélete, a mennyiben felperest kereseti követelésének 40 frtnyi részével feltétlenül elutasítja, alpereseket 18 frt 92 kr. tökének megfizetésére feltétlenül kötelezi, 60 frtra nézve pedi? a per kimenetelét a II. rendű alperesnek megítélt póteskütől teszi függővé, felhozott indokai alapján s még azért volt helybenhagyandó ; mert mi az Ítélet elutasító részét illeti, alperesek által S. Lipót és B. József tanuk megegyező vallomása szerint felperes nejének, mint a kereseti váltó előbbi tulajdonosának utalványára, B. József kezéhez teljesített 40 frtnyi fizetés ugyanoly tekintet alá esik, mintha alperesek azt az utalványozó saját kezéhez teljesítették volna; minthogy pedig felperes maga sem állítja, hogy alperesek neki, vagy nejének a kereseti váltón kivül más alapon is tartoztak volna, a 40 frt a kereseti váltóra fizetettnek tekintendő ; mert másrészt, a mi a marasztalást illeti, alperesek bizonyítani meg sem kisérlették, hogy felperes vagy annak neje a hús vételára címén állítólag fennálló, de sem jogerős bírói Ítélettel, sem birói egyezséggel meg nem állapított 18 frt 92 krnyi ellenkövetelésnek a váltókövetelésbe való beszámításába beleegyeztek volna, ennek hiányában pedig a beszámításnak a vt. 94. §-a értelmében helye nincs ; mert továbbá S. Lipót tanú abbeli vallomása, hogy felperes neje a váltót előtte már régebben kifizetettnek jelentette ki (eltekintve attól, hogy vallomásából nem tűnik ki, vájjon e nyilatkozatnál alperesek valamelyike jelen volt-e?) alperesek azon tényével szemben, hogy a váltóra a 3/a. alatti feladó vevény szerint még 1891. jul. 4-én 41 frt 08 krt törlesztettek, a követelésnek 18 frt 92 krnyi részét pedig nem fizetés, i hanem beszámítás által kiegyenlítettnek vitatják, a kereseti követelés teljes kifizetésének bizonyítékául el nem fogadható, stb. i A m. kir. Curia (1894. febr. 1. 1,520/p. sz. a): A győri kir. ítélő tábla Ítéletének alpereseknek feltétlen marasztalását I tárgyazó része nem képezvén felebbezés tárgyát, érintetlenül marad